– Dorian –
- Pff –
forgattam szemet, miután Silvia felviharzott és továbbra is idegesen
szuggeráltam az éppen falatozó gerlepárt. Nem. Nem, a RayneMimi párosra
gondolok. Ők éppen nem épp gerlepár voltak jelenleg. Inkább két veszekedő ovis.
- Ne lopkodd a kajám – húzta el Őfelsége
a nője elől a tányérját.
- Ne legyél irigy! Adj belőle! –
ágaskodott fel a székre a csaj és a villájával a feltartott tányér felé bökött.
- Nem! Én is éhes vagyok!
- De én is!
- Neked ott van a dupla adagod!!
- Nem érdekel! A tiéden több a
hagyma!
- Nem baj!
- Nem adsz a szerelmednek?!
- Nem!
- Miért nem?! Sajnálod tőlem?!
- Igen! – nézett a colos a
törpére idegesen, kissé megemelve a hangját. Itt szemeztek egy fél percig majd
végül a törpe szólalt meg.
- Ejjj. Neked tényleg ijesztő az
arcod néha. Keresztbe fosom magam – húzta el a száját.
- Ezzel az arccal születtem!! –
lökte vissza a csajt a székre, és egymást dühösen szuggerálva ettek, de végül
az lett a vége, hogy a kiskirály morcizva átrakott egy kis hagymát a törpilla
tányérjára, aki ennek valahogy úgy örült, mintha megnyerte volna a lottót és
zabált tovább. Ja, szóval nem róluk beszéltem. Hanem, akik beszélgettek ott, az
asztal végében.
- Akkor 1978-ig semmi nagy erejű
gyújtogatás nem történt? – gondolkodott el a hercegnőm.
- Nem igen – nyelte le a falatot
a geci Matsuko – Csak kisebbek, de az egy olyan környéken, mint az volt régen
ez gyakran előfordult. Szóval zsákutca ez is. Akiket bevittek eddig
kihallgatásra gyújtogatás ügyben, azok vagy börtönbe ülnek még, vagy már régesrég
bemondták az unalmast.
- Ez érdekes… besegítek nektek,
rendben?
- Tessék?
- Ma kiselőadást tartasz nekem
erről az egész ügyről, hogy mindenről tudjak. Mert mostantól szeretnék
besegíteni, és a hasznotokra lenni! De főleg a te hasznodra lenni..
Itt összeszorítottam a fogam és
idegesen, kissé csörömpölve felpattantam az asztaltól, mire még az éppen megint
párharcot vívó colos és a törpe is felém kapta a fejét. A virslin vagy mi a
gyászon viaskodtak most.
- Na dik ennek mi baja van? –
kérdezte teli szájjal a törpe, és még a villa is kilógott a szájából.
- Nem tom’ lehet, megvan neki –
válaszolt Crusader. A szemeim szikrákat szórtak, és komolyan azon voltam, hogy
rájuk borítom ezt az egész szart! Nem, nem, nem, nem, nem, nem!! EZT ÉN NEM
VAGYOK HAJLANDÓ TOVÁBB ELVISELNI. NEM!! Nero HOZZÁM csak is HOZZÁM való! Ne
kérdezzetek indokot, de így van! Már egy ideje igen, és még soha nem éreztem
ilyet és kurvára, de kibebaszottul nem tudom, mi van velem! Nincs erre logikus
magyarázat és kész! A gyomrom görcsben van, akárhányszor meglátom őket, a
mellkasom fizikailag sajog, mikor rájuk nézek, de én ezt NEM viselem el többet.
Nekem ez túlságosan fáj, és kényelmetlen! Engem biztos nem fog kitenni senki
sem ennek, főleg nem egy gecis Matsuko!! Jöhet az „A” terv. Most telt be a
pohár.
- Csillagom! – mosolyodtam el –
Drága egyetlen hercegnőm, mire véljem ezt a nagy fellázadást? – kuncogtam
közelebb lépkedve hozzájuk, és egy sokat sejtő, sunyi, ravasz és alattomos
rókavigyor kúszott a képemre. Talán fondorlatosabb, mint eddig bármikor. De a
hercegnőm csak idegesen rám nézett, majd hajlibbentve elfordult tőlem. Hmm.. Értem
én. Szépen odalépkedtem, és megfogtam az asztalon pihenő bal kezét.
- Haragszol rám, szerelmem? –
néztem a sárga, arany szemeimmel az ő fűzöld, ideges szemeibe. Csak hevesen
elrántotta a kezecskéjét, és lendületből, felpattanva lekevert nekem egy
pofont.
- Ne érj hozzám Dorian, vagy
legközelebb ezzel a villával – emelte fel az evőeszközét a rántottájából –
Szúrom ki azokat a sunyi, gerinctelen, álszent, számító szemeidet!!
- Jajj ne bókolj kedvesem, még
elpirulok – kuncogtam fel a szám széléről szórakozottan letörölgetve a vért a
kézfejemmel, és jól megvizsgáltam. Meggyvörös.
- Menj a pokolba, Mendez!! – sziszegte
velőtrázó tekintettel felém Matsuko, és megragadva az aranyom kezét, lerántotta
maga mellé.
- Ezer örömest, Matsuko… -
vigyorogtam könnyelműen, majd a vigyorom hirtelen elborult ábrázatot öltött –
De akkor viszem magammal a hercegnőmet is – és ezzel elsuhantam mellettük fel
az emeletre, és diadalittas vigyorral meredtem a kezemben lévő arany eljegyzési
gyűrűre, amit sikeresen lecsentem Neruci kezéről, (és amitől sikeresen újra
felbasztam magam) úgy, hogy ebből ő semmit, de az ég egy adta világon semmit
sem vett észre. Azért valaki vállon veregethetne. A tolvaj képességeim nem ismernek
határokat báránykáim. Mikor felmentem az emeletre, a Silverman pont akkor jött
ki nagy mérgesen a szobájából, lerakva a telefont.
- Na.. már csak te hiányoztál –
forgatott szemet, de én csak nagy mosollyal fogadtam őt.
- Hiányoztaaam? Tudom, hogy igen!
Te is nekem Silvia! – lépkedtem oda hozzá, és pusztán idegesítésből, (és másból
is) megragadva a csuklóját magamhoz öleltem, és sunyi vigyorral, a gyűrűt a
hátsó zsebébe ejtettem, szintén ezt is észrevétlenül.
- TAKARODJÁL MÁR EL TŐLEM TE
GECI! – lökött el magától – DIREKT IDEGESÍTESZ?! ÍGY IS ELÉGGÉ FEL VAGYOK
BASZVA!
- Nekem csak jó, ha te ideges
vagy, annál előbb patkolsz el agyvérzésben – néztem rá gúnyos mosollyal, és
karba tettem a kezem.
- Ajj, nincs hozzád most
hangulatom, Mendez – lökött félre, és leviharzott de én csak fölényes vigyorral
meredtem utána, majd amikor eltűnt a lépcsőfordulóban. Felkuncogtam… először
még csak kuncogtam, majd egy komplett nevetésben törtem ki. Kurva jó vagyok!
Már alig várom a műsort, felettébb szórakoztató lesz!
– Narou –
Idegesen
trappolva vonultam le a lépcsőn, akkorra már majdnem mindenki végzett az
ennivalójával. Én meg éhen maradtam. REMEK. De már nem sokáig, mert rendeltem
magamnak egy BBQ pizzát (barbecue-szósz, bacon, csirkemell, hagyma, kaliforniai
paprika és mozzarella) és azt ÉN eszem meg EGYEDÜL. Faszom. Épp ültem volna le
az asztalhoz mikor ordibálást hallottam.
- ELTŰNT!! EGYSZERŰEN ELTŰNT!!! –
rontott be a nappaliba a galambom, és már a homlokán dagadtak ki az erek. Mi
van vele mostanában?! Hova tűnt a kezes bárány, szelíd Neruci?!
- Mi az anyám?!! – rontott be
Matsuko geci is ő is eléggé felpaprikázottnak tűnt. Haljon meg – Elvesztetted?!
- DEHOGY VESZTETTEM!!
- AKKOR HOL VAN?!
- Hé ti... – kapta fel a fejét a
strici meg a szexrabszolga kurvája is a kanapén.
- Elég már – nézett rájuk
szomorúan a törpe szar – Majd meglesz..
- NEM, NEM LESZ MEG! EBBEN A HÁZBAN
MINDEN ELTŰNIK! HOL VAN??
- NEM TUDOM!! TEGNAP ESTE MÉG
RAJTAM VOLT…- védekezett Neruci ám itt elgondolkodott – Azt hiszem…
- AZT HISZED?! NERO AZ EZ ELSŐ
ELJEGYZÉSI GYŰRŰD VOLT!!
- SZERINTED NEM TUDOM?! VELED
VOLTAM TEGNAP ESTE TE LÁTTAD RAJTAM?!
- NEM TUDOM!
- LÁTOM TE IS NAGYON FIGYELSZ RÁM!!
- Eltűnt a gyűrű? – kuncogtam fel
és levágtam magam a kanapéra. Választ nem kaptam, csak két, ideges, vérben
forgó szemű nézést.
- Kussolj Silverman.. – sziszegte
Matsuko, de én csak jót vigyorogtam magamba. Ennyit az eljegyzési gyűrűről.
Annyira élvezet látni Matsuko dühös pofáját…
- Hál’istennek – dőltem hátra,
majd kissé megemelkedve a kanapéról, a farzsebembe nyúltam, hogy elővegyem a
cigis dobozomat, de mást fogtam meg helyette. Értetlenül összehúztam a szemem,
és egy ARANY, GYÉMÁNT GYŰRŰT EMELTEM KI A FARZSEBEMBŐL!! MI A SZENT FASZOMAT
KERES EZ A FARZSEBEMBE?!
- Mi a.. – forgattam a kezemben.
- Mi az? – fordult morcosan felém
Nero ám ekkor kiszúrta a gyűrűt a kezemben – OTT VAN!! – ordította el magát, és
szinte nekem rontott – TE UTOLSÓ GECI!! ELLOPTAD?!! – kapta ki a kezemből, mire
egyből felpattantam.
- Mi?!! DEHOGY!
Ám ekkor lendítette az ÖKLÉT és
bemosott nekem egyet!!! GYERE LE JÓ ISTEN!
- Galambom, na most már elég!! –
ragadtam meg a csuklóját, és közelebb rántottam – MI VAN VELED?! TE NEM VAGY
ILYEN!
- Eressz már, te utolsó rohadék,
vagy lerúgom a tojásaidat, eressz!!
- Melegen ajánlom, hogy engedd el
a nőmet, Silverman!! – rontott oda Matsuko, mintha újabb rohamot kapott volna,
és szinte kicsavarta a kezemből Nerot – Ne merj hozzá érni vagy kibelezlek te
gedvadék!!
- Mi a fasz van veletek?! Nem én
loptam el! – tártam szét a kezem hitetlenül – Szívesen megtettem volna – ismertem
be – De nem én voltam!!
- És ki hisz a TE szavadnak
Silverman?! SENKI. – fröcsögte Matsuko, és erősen szorította Nero kezét, mire
az felszisszent.
- Inkább vedd be a xanaxod
Matsuko!
Ekkor a két Mendez is megjelent a
láthatáron. Óóóh FASZOM. Úristen most már komolyan gyere le közénk és segíts
meg engem! Például, megszabadíthatnál a szennyektől ebben a lakásban!
- Mi ez a balhé? – nézett végig
rajtunk értetlenül Mendez 1.0, az öccse most kivételesen nem szólalt meg, de
nem rá koncentráltam jelenleg.
- Mi folyik itt? – jött ki a
fürdőből Naoki, sietve lerakva a fogkeféjét, egy szál nagy kötött pulcsiba és
bokszerben.
- AZ, HOGY A FASSZOPÓ BÁTYÁD
ELLOPTA A NŐM GYŰRŰJÉT!! – ordította rám mutatva Matsuko.
- Az eljegyzésit?!
- IGEN. Amit adtam neki!!
Erre még az öcsém is hitetlenül,
és dühösen nézett rám. MÁR TE IS NAOKI?!
- Te.. elloptad?! – húzta össze
szemét, és ökölbe a kezét.
- NEM! – törtem ki magamból most
már tényleg. UTÁLOM, ha rám kenik, amit nem én tettem! – HA ÉN TETTEM VOLNA,
SZERINTED MENTEGETŐZNÉK?!
- Ki tudja..?
- NAOKI!! MOST AZ EGYSZER HIGYJ
NEKEM, NEM ÉN LOPTAM EL!
Erre idegesen, hevesen
félrenézett, majd bele a szemembe.
- Komolyan! Tényleg nem én
voltam! – erősködtem, mert most GECIRE NEM ÉN VOLTAM. Faszomat már. Mindjárt
felgyújtom az egész kócerájt oszt én is gyújtogató leszek, faszom! De meglágyult
a tekintete és sóhajtott.
- Srácok… Lehetséges, hogy
tényleg nem ő lopta el – fordult a többiek felé.
- A zsebéből szedte ki Naoki! –
ez Nero volt.
- De mikor lophatta volna el? Ez
abszurdum. A bátyám pocsék tolvaj.
Ha nem lennék most ilyen
helyzetben, ezért kapna két taslit. Mi az, hogy pocsék tolvaj?! Ez már erény
manapság?! Jó.. a mi világunkban az de.. Faszom beléd Naoki!
- Tegnap este! – vágta rá rögtön
a galambom. MI?! – Hiszen akkor lent volt velem a konyhában!
- És olyan közel kerül hozzád,
hogy el tudta venni?!! – ez Matsuko volt, aki még erősebben megszorította Nero
karját, de az kirántotta onnan.
- Igen! Vagyis nem! Azaz igen, de
tökön rúgtam, és felmentem hozzád! – na erre már idegesen csapkodni kezdtem.
Persze, járasson is le, hogy zacsin rúgott… Fúúú, geci.
- De akkor is… - húzta a száját
az öcsém.
- Láss már a szemedtől, Naoki! Te
is tudod, hogy a bátyád milyen!!
- Igen.. igen ismerem őt, és pont
ezért gondolom, hogy nem lophatta el! Akkor eldicsekedne vele és gúnyolódna!
- Pontosan! – vágtam rá én.
- Nem látja a fától az erdőt – ez
Dorian volt, aki amolyan „mit tehetnénk” félén felsóhajtott – Hiszen a bátyja,
alap, hogy védi. De ti láttátok, hogy a zsebéből húzta ki…
- Igen.. láttuk – nézett félre idegesen
Neruci.
- Na. Akkor a kérdés meg van
magyarázva. Erre csak a galambom visszahúzta az ujjára a gyűrűt, majd
frusztráltan visszatrappolt a konyhába, és szépen lassan mindenki szétszéledt.
Crusi meg a kurvája amúgy csak nézték a rögtönzött barátok közt műsort a TV-vel
szembeni kanapéról, nem igazán vettek részt benne.
- Nyugi… majd megtaláljuk ki
volt, oké? – fordult felém az öcsém, de csak idegesen félrenéztem, pont bele
Dorian diadalittas, sunyi, képmutató, gonosz vigyorába…. Egyből bevillant. Az
ölelés… Te undorító tolvaj geci…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése