02. LXXVI. Fejezet

– Rayne –

            Nagyon tetszett, amit Mimoza csinált most. Állni is kezdett a faszom, mint annak a rendje. De igazán nem értettem mi ütött most belé. Nem szokott ilyet csinálni… Csak nem… Megkívánt engem? Ó, az kurva jót tenne az egómnak…

Egy gyors mozdulattal magam alá gyűrtem. Halkan felsikkantott ettől a váratlan mozdulattól és nagyokat pislogva meredt fel rám, aztán elmosolyodott, két kezébe fogta az arcomat és megcsókolt!!

- Ezt mire véljem? – kérdeztem egy sejtelmes vigyorral, amikor elhajolt tőlem.

- Hát, mert morci voltál…

- Nem voltam morci – sóhajtottam fel szem forgatva, mire ismét megragadta az arcom, hogy egyenesen a szemeibe nézzek.

- De az voltál, ne is tagadd! Mindegy, a lényeg, hogy szeretnélek jobb kedvre deríteni. És, hogyan is csinálhatnám jobban, mint így – engedte el az arcomat és végig simított a mellei között és a hasán is. Most ez komoly? Hogy lehet valaki ennyire izgató?!

- Hogy így? – húztam perverz vigyorra a számat – Megmutatod nekem?

- Ühümm – bólintott vörös fejjel és lesütött szemekkel, aztán megragadta a vállam és finoman arra késztetett, hogy feküdjek hanyatt. Úgy is tettem, és egyenesen az ágyékomban levő dudorodó részre ült rá, amitől kicsit megugrottam és felmorogtam. Aztán az alsó ajkamba harapva, kíváncsian vártam, hogy mit fog tenni az én kis bomba kis tigrisem.

Az övrészemhez nyúlt és  ügyesen szétszedte a szíjamat, aztán elkezdte kigombolni a farmerom, közben felém sem mert nézni. Amikor megtette, akkor is egy gyönyörű, elpirult arcot és két szép csillogó szemecskét láttam.

- Levegyem? – kérdeztem sunyin, amikor megragadta a nadrágom szélét, hogy ő most ezt lerángatja rólam.

- Légyszi – biccentett és lemászott rólam. Gyorsan lekaptam magamról a nadrágomat, aztán a bokszeremre mutattam, ami lassan kezdett az elszakadás szélén állni.

- Ezt is? – kérdeztem. Nem felelt, csak hevesen bólogatott és egy halvány, huncut mosoly bujkált az arcán, amit még a TV adta tompafényben is tökéletesen láttam. Ez tetszik. Le sem vettem róla a szemem, egész végig az arcába néztem, miközben megszabadultam az utolsó ruhadarabtól is, ami rajtam volt. Aztán ismét eldőltem és vártam, hogy mit fog velem tenni.

Visszamászott rám és enyhén bepucsítva ült rajtam, így két kezemmel egyből arra a jó fenekére markoltam, amitől ő felsóhajtott és elfojtott egy nyögést.

- Annyira jó segged van – markoltam meg teli erőből, amitől már szinte felsikoltott. Aztán véletlenül, nagy hevességemben elszakítottam a bugyiját – Bocsánat – vigyorodtam el.

- Semmi baj – lihegett. A hátához nyúltam és megszabadítottam a melltartójától is. Elém tárult két, bombasztikusan gyönyörű, selymes, puha, formás cici. Óvatosan megtapintottam őket.

- Öcsém, ezek a csöcsök! Hihetetlen – ámuldoztam, ám ekkor tudjátok mit csinált? A melleit az arcomba nyomta! Sőt, a bal mellét egyenesen a számba!! Felmorogtam, amikor az ajkaim közt éreztem a keményedő mellbimbóját. Egyből rátapadtam és kemények szívni, szopogatni kezdtem, és egy kicsit ráharaptam, amitől édes nyögéseket és sóhajokat hallatott. Emellett az alhasamnak dörzsölte magát, amitől tiszta nedv lettem tőle. Ez annyira beindított, hogy féltem, komolyan el fog durranni a farkam, vagy menten elájulok, mert szerintem, minden vérem odafojt. Rendesen szédülni kezdtem, megvesztem érte. Elhajoltam a mellétől és belekarmoltam a seggébe, miközben hátra csaptam a fejem.

- Ülj már bele – hörögtem. Ekkor éreztem, hogy rámarkol és elakad a szava a keménységétől, aztán megpróbálja betenni magának. De mivel még sose csinált ilyet, ezért természetes volt, hogy nem megy neki, de így is baromira izgatűó volt.

Odanyúlva, megfogtam a kezét és segítettem neki. A makkommal már éreztem a rám váró nedves, szűk, forró punciját, így amikor a bejáratához értem, nem is vártam rá, kíméletlenül bevágtam neki. Hatalmasat nyögött és egyből a szájához kapott. Ha jól láttam, még be is könnyezett. Nekem meg eléggé össze kellett szedjem magam. Végül kicsit megemelve őt, megtartottam.

- Kapaszkodjh! – néztem a csillogó, lapos szemeibe és megmarkolva azt a jó derekát, alulról kíméletlen, kemény tempót kezdte diktálni. Visszafojtott nyögései így is hangosra sikeredtek, haja csapzottan az arcába hullt és az én arcomba is. Ám, amikor végig szántotta a körmeivel a mellkasomat, én is megeresztettem egy nyögést és jobban rákapcsoltam. Egészen addig húzogattam őt fel-le a faszomon és addig csináltam én, amíg kegyetlenül el nem élveztem. Az utolsó pillanatban kihúztam belőle, így ő erőtlenül a mellkasomra zuhant és ott zihált. Összetapadt a testünk az izzadságtól és éreztem, hogy az ő szíve is éppen kiesni készül a helyéről, mint az enyém. A plafon felé meredtem és a hajamba túrtam, ami merő izzadság volt a homlokom miatt.

- Ezh… kurva jó volth – paskoltam meg a kis seggét, mire összerezzent – Imádlakh szerelmemh – ez még mindig hihetetlen. Ő kezdeményezett! Ez életem legjobb baszása… Pedig semmi nem volt, semmi eszköz, csak keményen megbasztam. Mellette még ez is elég. Sőt, sok… Ő a legjobb nő a világon. A hajába csókoltam, majd óvatosan lehámoztam magamról (szinte félkómában volt), hogy feltakarítsam az undorító genyómat.

– Nero –

            - Nem akarok holnap suliba menni, sőt a héten már nem – egyenesedtem fel – Itthon akarok maradni veled – vettem elő a kiskutya pofimat – Délután úgy is haza kell menjek majd a bátyámhoz meg minden – biggyesztettem le a számat és felültem a derekára, majd a mutató ujjamat végig vezettem a kidolgozott mellkasán.

- Nem tudom, Nero – fújta ki a füstöt és nagyot sóhajtva elgondolkozott – A bátyád nem örülne ennek a sok kimaradásnak. Ráadásul… az a sok hiányzás… Már nem vagy tanköteles.

- Majd beszélek Narouval, hogy intéztesse el az apjával, hogy nekem meg Miminek ne legyenek beírva az órák – vontam meg a vállam.

- Le fogsz maradni az anyaggal… Az érettségi – húzta a száját.

- Naaa, csak ezen a héten utoljáraaa, légyszíííí – pattogtam egy kicsit, amitől a fedetlen nemi szerveink összedörzsölődtek. Jól esően felnyögött és felpillantott rám, de valami huncutság volt a szemében. Beharaptam az alsó ajkam, és úgy néztem rá, várva a választ.

- Rayne le fog baszni – sóhajtott elnyomva a csikket és hátra dőlt.

- Mert? – kérdeztem.

- Mert, ha te nem mész, akkor Mimi se fog…

- És? Szerintem, Rayne is örülne neki, ha Mimivel lehetne egésznap, nem?

- Igen, de… Ajj leszarom – vigyorodott el, amitől én is.

- Akkor maradhatok? – csillogtak meg a szemeim.

- Naná, bébi – kacsintott, mire megörültem és összevisszacsókoltam. Persze ettől éreztem, hogy vér fut neki ODA, ami megüti az én nemi szervem.

- De már négy menetet lenyomtunk – értetlenkedtem elnevetve magam.

- És? Egy ilyen bomba nőnek, mint neked, akármikor feláll! És nem sok mindenkinek ilyen jó a fasza, mint nekem, mások már az első kettőt nem bírták volna veled – markolt bele a seggembe, amitől felnyögtem.

- Ne már – vigyorogtam folyamatosan.

Másnap reggel jó kedvűen keltem fel olyan fél 10 körül. Sasuke már nem feküdt mellettem, de arra felkeltem, amikor kiment (kaptam puszit és be is takart, bizony). Kényelmesen kinyújtóztam, aztán felültem és felkaptam a földről (kicsit trehány vagyok én is, na) a zöld, combig érő köntösömet, felkötöttem egy lófarokba a kócos hajam és a szőrmés papucsomba is belebújva, kicsattogtam a fürdőbe. Ott szépen pisikéltem, megmosakodtam, fogat mostam, és jókedvűen siettem le a lépcsőn.

- Jó reggelt – borultam az uram nyakába hátulról, aki éppen a konyha asztalnál ült, félmeztelenül és nem mellesleg a hátán még mindig látszódtak a tegnap éjjelről maradt karmolásaim.

- Magadhoz tértél? – fogta meg a karom, amivel a nyakát karoltam át. Elengedtem, mire hátravetett fejjel felnézett rám és megcsókoltam.

- Ühümm – bólogatattam – Mimi? – kérdeztem le se szarva a többieket, akik a konyhában voltak.

- Még fent alszik. Reggel nem jöttél le, ezért közölte, amit mondtam, hogy, akkor ő is marad és visszament aludni – mondta.

- Akkor jó – mosolyodtam el. Rohadt jó kedvem volt. Bebújtam a hűtőbe, hogy valami kaja után kutassak – Éhes vagy szerelmem? – kérdeztem Sasutól.

- Igen, nagyon az vagyok galambom, mi jó lesz a reggeli? – szólalt meg helyette Narou.

- Hmm… Van még tojás… Akkor – kezdtem el kipakolni, direkt nem felelve Narounak, akit persze Sasuke lebaszott. Szépen oda álltam a pulthoz, félre söpörve az útban levő cuccokat és előszedtem egy vágódeszkát, serpenyőt, meg egy nagy konyhakést és minden egyebet… Olajt, sót, hagymát, virslit, szalonnát stb. Szépen felszeleteltem apró kockákra a hagymát, az olajt és a virslit, majd ezeket beleborítottam a már a tűzön melegedő serpenyőben halványan bugyborgó olajba. Fakanállal megkavargattam, aztán elkezdtem két doboz tojást feltörni és felkeverni tojásrántottának. Paraszt reggeli, de én imádom. És, hogy kinek csinálom? Egyszerű. Magamnak, Sasunak, Miminek, Mimi miatt Raynenak és Naokinak. Senki másnak. A többiek azt esznek, amit találnak, én leszarom.

Szépen megsóztam a felvert tojásokat és közben ügyeltem arra, hogy az olajban sülők jól megpiruljanak. Aztán a tojást rájuk öntöttem és szépen megcsináltam azt is. Olyan fini illata volt, korgott rá a hasam rendesen!

- Ilyen jó illatokra felkelni – hallottam meg Mimi hangját a hátam mögött kiszűrődő beszélgetésből.

- Jó reggelt – szóltam oda neki jó kedvvel.

- Neked is asszony – köszönt vissza nekem, szintén jó kedvvel és Rayneval helyet foglaltak az asztalnál. Mikor megfordultam, láttam, hogy már mindenki az asztalnál ül és Naoki is éppen a bátyja által elkészített meleg tejet iszogatja. Először kivettem a majonézt, a mustárt és a ketchupot a hűtőből, majd a zsömlékkel együtt az asztal közepére tettem. Aztán előkotortam öt tányért és szépen elosztottam (na jó, Miminek kicsit többet adtam, mert ő többet eszik) a tojásos balhét és szépen letettem a tányérokat azok elé, villástul, akiknek csináltam.

- Jó étvágyat – mosolyogtam körbe és adtam Sasunak egy puszit, aztán megragadtam a majonézt és nyomtam a kajámra, majd neki álltam enni.

- Jó étvágyat – ocsúdott fel elsőnek Rayne. Na jó, Mimi ő egyből evett jó ízűen, őt különösebben nem érdekelte, hogy mit csináltam, sőt valószínűleg még helyeselt is.

- Viszont – kuncogott fel Sasuke és ő is neki látott. Én ezen túl, ezen kívül a négy emberen kívül senkinek nem csinálok semmit! Se kaját, se semmit! Nem mosok, nem főzök rájuk és takarítani sem fogok! Nekem elegem van! Sasunak csak azért, mert ő a szerelmem, Miminek, mert én vagyok a pótanyukája és a legjobb barátnője. Raynenak, hogy nehogy megsértődjön rám, Naokinak meg azért, mert a bátyja mellett meghal, és csak tejen élne… Plusz, őt megkedvelem, nem csinált nekem semmi rosszat.

- Nem felejtettél el valamit, Nero? – mordult fel Narou elsőnek, halkan, kimért hangon.

- Ó, dehogynem! – kaptam észbe és egyből felugrottam. Kivettem a hűtőből az üdítőket, aztán öt poharat is lekaptam a polcról, majd azokat is az asztalra tettem, aztán gyorsan adtam kaját és friss vizet Naoki cicájának is – Most már tuti minden oké – ültem vissza a helyemre reggelizni. Ennyi. Egyébként többek közt azt is elhatároztam, hogy Doriantól sem fogok többet félni. Ha kell, inkább én mondom el Sasunak mi történt, csak, hogy neki ne legyen nyert ügye…

– Narou –

            Szinte kiszuggeráltam az életet az öcsémből, aki jóízűen evett mellettem. Konkrétan némán követeltem tőle a kajájának minimum a felét. DE NEM ADOTT A KIS BUZI! Most komolyan nem fog csinálni nekem kaját az én galambom?! Nem hiszem el! Kiszakad a belem menten! Még csak rám se néz, csak falatozik a stricije mellett, aki meg ráadásul egy fölényes „na mi van?” féle vigyorral meg fejjel meredt rám. Hogy akadna meg a torkodon, Matsuko… Te geci. A törpe kurva is úgy evett, mint egy menekült, de még az ő stricije is leszarta, hogy mi nem kaptunk semmit.

- Ez nagyon finom lett Neruci – hangzott fel a törpe szar, teli szájjal és még direkt csámcsogott is, hogy idegesítsen.

- Igen bébi, jó lett – kezdett rá az a fasszopó is.

- Köszi a reggelit, Nero – na ez mellőlem jött. Az öcsémre kaptam a tekintetem, akinek erre egyből lehervadt a vigyor az arcáról és elfordulva tőlem, úgy evett tovább. Én meg jelenleg mindenkire vérfagyasztóan néztem. Nem hiszem el! Gyere le jó isten az égből!
- Szívesen, nektek alap – mosolygott Nero és olyan él volt a hangjában, amin még inkább felbasztam magam. Mi a franc ütött belé tegnap este óta?! Sokkal jobban tetszett az az időszak, amikor tavaly megismertem… Vagy legalább is az, amikor még adott kaját…

Johnnykán láttam, hogy megrökönyödik és, hogy ez most valósággal szíven döfte. Stefanka végül megunta és felállva az asztaltól bebújt a hűtőbe, hogy kaja után kutasson. Ám, akinek még szintúgy nem tetszett, mint nekem, az a rókagyerek volt. Úgy nézte a galambomat, mint, akit menten megöl. Vagy Matsukot nézte? Nem tudom, de még a szája széle is megrángott. Összevontam a szemöldökömet rajta és az asztal alatt jól lábon rúgtam (Naoki mellett ült). Felszisszent és egyből magához térve rám meredt.

- Mi van, Silvia?!

- Fordulj fel Mendez – álltam fel az asztaltól és felmentem a szobámba, hogy előkotorjam a pizzás szórólapot, hogy akkor én most pizzát rendelek MAGAMNAK. Na várjál csak galambom, leszünk mi még kettesbe. Gyere le jó isten…