– Nero –
Idegesen
meredtem magam elé és annyira, de annyira felbosszantott és olyan
magatehetetlen voltam, hogy egyszerűen rohadtul nem bírtam magammal. A kezemben
lévő tányért egyszerűen földhöz csaptam, ami hatalmas csattanással szét is
tört, darabjai pedig beborították a konyha padlót. Biztos voltam benne, hogy
ezt most mindenki hallotta, de kurvára nem érdekelt. Dühösen, agresszívan letöröltem
a könnyeimet, és visszafordulva mosogattam tovább, mintha mi sem történt volna.
Persze magamban jól kiátkoztam az életét Doriannak. Nem sokkal a tányér
eltörése után, lépteket és Sasu dögcédulájának csilingelését hallottam meg.
- Bébi, mi történt?! – lépett
mellém, átlépve a szilánkok felett.
- Semmi, csak elejtettem –
morogtam az orrom alatt felé sem nézve és a hajam is az arcomba hullt. Remélem,
nem látta a fejem, mert nagyon eszelős voltam akkor, ott.
- Kis bénám – paskolta meg a
fenekem, amin ha lehet, még jobban felbasztam magam. Összeszorítottam a
fogaimat, amitől megfeszült az állkapcsom. Közben fél szemmel láttam, hogy Sasu
egy söprűvel és kis lapáttal összeszedi a tányér maradványait, aztán kihajítja
a kukába azt.
- Siess fel szerelmem – nyomott
nekem egy gyors puszit – Te meg mi a faszt keresel itt?! – kérdezte valakitől,
mikor megindult felfelé.
- Hagyjál már bazdmeg, csak
szomjas vagyok – sziszegte neki Narou ellenségesen. Megforgattam a szemem. Na
már csak ő hiányzott.
- Ha Nerohoz nyúlsz…
- Tudjuk Matsuko, bekattansz és
felrobbansz – gúnyolódott Narou, aztán hallottam, hogy Sasu felmegy, Narou
pedig kinyitja mögöttem a hűtő ajtót – Mit törsz-zúzol itt lent, galambom? –
kérdezte tőlem.
- Hagyj békén – sziszegtem
idegesen.
- Most mi bajod van? – röhögött
fel becsapva a hűtőajtaját, mire „véletlenül” a mosogatóban összetörtem egy
poharat az egyik tálcával. Faszom. Elzártam a vizet és inkább abbahagytam.
- Mit feszülsz, mi bajod van? –
fogta meg a vállam, mire a kezembe vettem egy nagyobb szilánk darabot és felé
fordulva egyenesen az arcába tartottam azt.
- Ne… Érj… Hozzám!
Nagyokat pislogott, aztán kicsit
elhátrált.
- Mi van, megzakkantál, vagy mi?
Te nem vagy ilyen – ragadta meg a csuklóm ez a fő rohadék, mire én jól a lába
közé rúgtam, és amíg ő a térdre rogyott fájdalmasan, én felrohantam az
emeletre, félre lökve a két leigyekező Mendezt. A fürdőbe bezárkóztam, és
gyorsan megmostam az arcom meg a kezeimet, hogy megnyugodjak egy kicsit. Egyszerűen
már nem bírom el idegekkel mások érintését. Soha többé ne nyúljon hozzám senki,
aki nem Sasuke és fasz van a lába között. SOHA!!!
Miután sikerült lenyugodnom (egy
kicsit), megtöröltem az arcomat és bevonultam a szobába. Sasuke éppen
félmeztelenül állt a TV előtt és nyomkodta.
- Bébi, nem találom a
távirányítót – morgott. Mivel a falra szerelt plazma TV pont az ajtó mellett
van, ezért megragadtam Sasuke karját és magamhoz húztam – Mi a…? – lepődött
meg, de ekkor én meg hevesen megcsókoltam és a nyelvemmel könyörögtem neki
bejutásért, amit meg is engedett. Végül neki löktem az ajtónak és térdre estem
előtte. Köpni-nyelni nem tudott, főleg akkor nem, mikor az arcomat az ágyékához
dörzsöltem és farmeron keresztül finoman megharaptam neki OTT. Felsóhajtott és
elakadt komolyan minden szava.
- Bébih… Mi ütött belédh..? Te
nem szoktál magadtól ilyeth… - nyelt egy nagyot, amikor lenézett rám, én meg
fel rá.
- Most igen – vigyorodtam el
sunyin.
- De miérth..? – simogatta meg az
arcom, amikor elkezdtem kigombolni a gatyáját.
- Mert
szeretlek! – néztem fel a szemébe. Komolyan…. Nagyon…. Szeretem!
– Rayne –
-
Mi?! – lepődtem meg – Minek??!! – vágtam fura fejet és igyekeztem türtőztetni
magam, mert éppen az ágyékomon ült. Geci izgató… És olyan kurva régen kaptam
már meg őt, hogy már ki kéne üríteni a zacsimat. Bugyog benne az anyag.
- Mert én mindig is akartam
tetkót, csak nem tudtam, hogy milyet. De most már igen és nagyon-nagyon akarok!
És lesz is! – jelentette ki határozottan, ami nekem nem tetszett.
- És hova? – húztam össze a
szemöldökömet.
- Hát – emelte fel a pólóját és a
medence csontjára mutatott – Ide és a másik oldalra is!
- És még is mit…?
- Egy komplett virágos kertet –
vigyorodott el szélesen.
- Mi van??!! – törtem ki – Ilyen
baromságot akarsz??!!
- Ez nem baromság – engedte el a
pólóját és tök megszeppenve nézett rám – Mindegyik virágnak lesz egy jelentése.
Nerot fogom megkérni, hogy tervezze meg nekem!
- Úristenem – temettem a
tenyerembe az arcomat, és szinte szétdörzsöltem a pofázmányomat – És te, hogy
fogod ezt kifizetni? Mert nem két fillér!
- Hát arra gondoltam, hogy
esetleg majd te… - motyogott, mire én kinéztem az ujjaim közt, és egyenesen rá
néztem.
- Hogy én?
- Ühümm – bólogatott.
- Hogy én fizessek egy ilyen
szarságra? Gondoltál már arra, hogy leszel még 50 éves is?! A bőröd ráncosodni
fog… Ráadásul én szeretnék majd gyerekeket is! Ha terhes leszel, ott meg fog
nyúlni a bőröd, kibaszott ronda lesz! – figyelmeztettem őt előre, mire morcosan
összehúzta a szemeit.
- Ez nem ér! Neruci bezzeg
csináltathat magának köldök piercinget – mászott le rólam és a falnak dőlve,
mérgesen összefonta a karját.
- Az Neruci dolga, én kurvára
leszarom őt! És a piercinget ki lehet venni, de a tetkót nem! Mi lesz, ha tíz
év múlva megbánod, és már nem akarod?! A lézeres kezeléssel való eltüntetés
ezerszer jobban fog fájni, mint maga a tetoválás! – szónokoltam felülve.
- Nem, nem fogom megbánni! –
jelentette ki határozottan – És, ha esetleg csúnya lesz, akkor rendbe hozatom,
mert rendbe lehet!
- Istenem – sóhajtottam – És azt
ugye tudod, hogy nem fürödhetsz addig, amíg be nem gyógyul? Nem érhetsz hozzá,
nem feküdhetsz rá, fóliát kell felvegyél, mert a ruha sem érhet hozzá és
kenegetned kell?!
Itt egy kicsit elgondolkozott, de
ismét határozottan bólintott.
- Tudom, igen, tudom, és nem
érdekel, NEKEM TETOVÁLÁS KELL!! Mindenkinek van, én is akarok – morgott.
- Nem mindenkinek… - utaltam
magamra, meg Naokira és Nerora is.
- De a legtöbb embernek van, és
geci jól néz ki! És én ezt kérem a névnapomra tőled! – mutatott rám.
Felsóhajtottam és mereven szemezni kezdtem vele.
- A bátyád mit szólna?
- Lefosom! És azt is, hogy te mit
szólsz! Nekem az kell!!
- Ok – adtam meg magam szemet
forgatva és eldőltem ismét az ágyon, és a fejemre húztam a párnát. Nem hiszem
el – Ha el akarod csúfítani a tested, ám legyen.
Öcsém, ebbe belegondolni is
rossz! Hogy Mimi érintetlen testén ott figyeljen egy kibaszott tintapaca…
- Miért, ha lett volna
tetoválásom, és te nem láttad, nem tudtad volna, akkor már nem is kellettem
volna? – kérdezte megbántva. Csak morogtam és inkább hasra fordulva,
beletemettem a fejemet a párnába. Ekkor olyan történt, amire nem számítottam. A
derekamra ült és elkezdte a hátamat masszírozni, ami kurva jól esett, ezért egy
jól eső sóhajt és morgást is kipréseltem magamból.
- Ne izélj már Raynus… - motyogta
a fülemhez hajolva – Szeretlek téged!
- Az a te nagy szerencséd, hogy
én is téged, az életemnél is jobban – morogtam arccal lefelé és élveztem Mimi
apró kezeinek kényeztetését.
– Stefan –
A
tesómmal lementünk, hogy kilopjuk a hűtőben maradt kaját és vigyünk fel
innivalót, ám lent Silverman #1-el találkoztunk, aki igencsak zabos
hangulatában volt.
- Mi bajod van? Zaklattad a
hercegnőt tán? Az előbb kis híján fellökött minket – nyitotta ki az öcsém a
hűtőt.
- Semmi közöd hozzá, te mihaszna
róka gyerek – vágta oda neki a sebhelyes pofázmányú, majd a kezében egy flakon
vízzel, felrobogott az emeletre.
- Ez a csávó. Úgy pofán tudnám
vágni – néztem utána.
- Jha, én is – morogta Dorian,
majd rám ripakodott, hogy menjek be a spájzba és kerítsek valami nasit. Így is
tettem és találtam háztartási kekszet, egy eldugott chipset és egy még jobban
eldugott óriás tábla csokit.
- Bingó – röhögtem fel, majd
összepacsiztunk és megindultunk az emelet felé. A Matsukoék szobája mellett
elhaladva, valaki neki esett az ajtónak, mire az én kis öcsém neki préselődött
és hallgatózni kezdett. Persze egyből elváltozott a feje és igazán dühös volt,
majd kissé félre lökve engem az útból, beviharzott a szobánkba. Én még
hallottam a pöttömke kiabálását, hogy neki tetoválás kell (?), aztán az öcsém
után mentem.
- Mi bajod van? – kérdeztem
becsukva magam mögött az ajtónkat és a zsákmányunkat egyenesen az ágyra dobtam.
- Az a fasszopó Matsuko –
markolászta a kezében az egyik lopott aranyat – Elegem van belőle! – vágta
földhöz az ékszert.
- Nekem is a colosból – terültem
el az ágyamon – Olyan bomba nője van te… Az a test. Hálát adok az Úrnak, hogy
megengedte, hogy láthassam őt – kuncogtam a plafon felé meredve és az alsó
ajkamba haraptam. Bárcsak hozzá is érhetnék…
- Az a rohadék nem sokáig
élvezheti ki a hercegnőmet. Már van is egy tervem – kuncogott fel sunyin a
saját ágyán az én kis öcsikém, ami sosem jelent jót. Dorian komolyan olyan,
mint egy sunyi ravasz róka. Ráadásul még kiváló csempész és tolvaj is.
- Mit forralsz? – kérdeztem
rosszallóan.
- Semmi jót, ne aggódj –
vigyorgott rám sokat sejtetően – És, ha az „A” tervem nem válik be, akkor
helyére lép a „B” – bontotta ki az egyik chipses zacskót – Sőt, már „C” tervem
is van – röhögött fel hitetlenül – Egy kibaszott tervgyártó gép vagyok, tesóóó!
– röhögött magabiztosan.
- Ilyenkor komolyan gumiszobába
zárnálak – fogtam meg a tábla csokit és elkezdtem kibontani, majd nemes
egyszerűséggel beleharaptam.
- Nem, hogy örülnél, hogy ilyen
ravasz egy öcséd van – feküdt keresztbe az ágyán és a lábait felpakolta a falra
és úgy tömte magába a kaját, közben sunyin hümmögött magába.
- Hát jól van – sóhajtottam egy
mélyet, mert az öcsi menthetetlen. De, ha már ilyen jónak állítja magát, akkor
lehetséges, hogy én is hozzá fogok fordulni némi segítségért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése