– Sasuke –
Pizzával
megtömött szájjal fordultam a TV felé mikor a szerelmem felhangosította nekünk.
- Szörnyű tragédiáról kell ma
este műsorunkban beszámolnunk önöknek – szólalt meg a TV bemondós női hang,
betöltve az étkezőt. Mindannyian összenéztünk.
- Akkor mondjad már cica, ne
tarts hatásszünetet, ettől nem leszünk izgatottabbak! – mordultam fel teli szájjal.
Igen, geci éhes voltam.
- Tegnap virradóra, vérben úszó
ruhában fogtak el egy férfit Angkorvat belvárosában, az Elisabeth körúton. Ő
maga tett bejelentést, és azt mondta a diszpécsernek, hogy megölte a szüleit.
Rendőrök siettek a megadott címre, ahol megtalálták a szénné égetett és egyben
megkéselt holttesteket az egyik szoba bejáratánál, egymás mellett. A támadó
zavart volt, ezt igazolja, hogy amikor felhívta a rendőrséget – információink
szerint – azt mondta: „Én vagyok a sátán, megöltem a szüleimet és magammal is
végezni fogok.” Úgy tudjuk, a 34 éves gyanúsított nem élt együtt szüleivel.
Rendszeresen ivott, és gyakran kért pénzt tőlük, általában ezért látogatta meg
őket. Feltételezik, hogy vasárnap este is emiatt pattant ki, majd torkollott
késelésbe a vita. A férfi máig sem tagadja, hogy ő a tettes, csak azt igazolja,
hogy kényszerítették a gyilkosságra. Elmondása szerint maszkos alakok keresték fel,
akik megfenyegették, hogy ölje meg, majd égesse el a szüleit. A rendőrség úgy
gondolja, ők állhatnak az eddigi gyújtogatások mögött is. Az áldozatok Edgard
és Walentine Derless, a régi, 1978-ban leégett angkorvati Középiskola igazgató
párosa. Emlékezzünk meg róluk egy perc néma csenddel.
- A KIS GECIK – pattant fel
Narou.
- Kuss te gyökér, egy perc néma
csend! – sziszegte oda Mini.
- Ez borzasztó.. – rázta a fejét
a bomba nőm.
- Hát szerintem az a borzasztó,
hogy még mindig nem kapták el ezeket a gyújtogatókat – dőlt hátra Stefan – Mit
csinál a rendőrség?!
- Veri a faszát – adta az
egyértelmű választ a colos haverom – Ezért kell nekünk megtalálni őket.
- Kuss – szóltam nekik oda
lenyelve a falatomat, majd újra beleharaptam – A cicám még beszélni akar –
mutattam a TV-képernyőre, mire mindannyian közelebb húztuk a székünket a
TV-hez, a Mini még fel is mászott fél térddel az asztalra, hogy jobban lássa. A
bemondó kisasszony szorgosan folytatta, miután összerendezgette a papírjait.
- Tegnap reggel két holttestet
találtak egy hosszúpályai házban. Újabb kettős gyilkosság történt, a 73 éves
asszonyt és 79 éves férjét még pénteken ölték meg. Matthew, a férj, még a
kórházban tanúvallomást tett a rendőröknek, majd meghalt. A rendőrség a mai sajtótájékoztatón
közölte, hogy a pár 27 éves unokáját gyanúsítják, aki egy bárddal támadt a
nagyszülőkre. Matthew vallomása szerint, az unokájuk könyörgött nekik hogy
bocsássanak meg neki, de kényszerítik erre. Az egyenruhások vasárnap, késő
délelőtt fogták el. Beismerő vallomást tett. Később kiderült, Flora, a feleség,
szintén a volt angkorvati Középiskola egyik munkatársa volt, biológiát tanított
az akkori diákoknak.
Ekkor csörgött a telefonunk. Azaz
az enyém. Kihalásztam a zsebemből és beleharapva a pizzába,megnyomtam a kis
zöld felvevő gombot, miután realizáltam a „Fater” szócskát az iPhonem
képernyőjén.
- Havóó? – szóltam bele
kulturáltan.
- Fiam te eszel?
Lenyeltem a falatot.
- Ja. Miért? Baj?
- Nem – nevetett fel lemondón –
Láttátok a híreket?
- Csak a végét.
- Ohh…
- Miért?
- Mert Thomasék házát is
felgyújtották. De túlélték! Most itt csövelnek nálunk. – tényleg… ők is együtt
laknak egy ideje.
- Ohh… - éreztem nagyon együtt.
Ja nem. – És most akkor ők is besegítenek?
- Nem, éppen sajnáltatják
magukat.
- Sok hasznuk van.
- Hát igen.
- Láttad, mi ment a TV-be? A
tanáraitokat megölték.
- Igen, igen, csóri Flora néni,
pedig bírtam. Egyszer kegyelemből nem húzott meg bioszból. No meg mert anyád
segített.
- Ezek a gyújtogatók, ugye tudod?
- Igen.. – sóhajtott –
Igyekezzetek. Ki kéne hallgatni a csávókat, akikre kényszerítették a
gyilkosságokat.
- Szóval menjünk be egy börtönbe?
- Kéne. Sokat segítenétek vele.
- Mi mást sem csinálunk csak
segítünk – masszíroztam meg az orrnyergem – Pedig amúgy mi vagyunk a rosszfiúk.
- Már miért lennénk azok?
- Maffia. Drog. Gyilkosságok,
kínzások. Soroljam?
Ezen felnevetett.
- Jogos! Igazad van.
- Nekem mindig! – kaptam be az
utolsó falatot – Na, de lerakom, éppen vacsizunk.
- Együtt?
- Aha.
- Már ti is egy nagycsalád
vagytok.
- Ha Narou a rokonom, inkább
megkéselem magam – forgattam meg a szemem.
- Szeretlek, fiam – mondta ezt
hirtelen. Kiesett a kezemből a pizza szelet, amit el akartam venni. Na dikk ez
honnan jött? Nem sűrűn mondd ilyeneket, de elvigyorodtam. Szeretem, mikor
szeretnek.
- Én is téged, apa – és ezzel leraktam.
- Na? – hallottam meg Stefan
hangját. Akkor realizáltam, hogy az egész csipet csapat, mint holmi szurikáták
úgy nézett végig, miközben telefonáltam. Szinte alig pislogtak.
- Naaa? – ez már ingerültebben
Narou volt. Istenem bazdmeg nem nekem kéne szednem a gyógyszereimet, hanem
neki. Apropó ma még nem vettem be, majd vacsora után beveszem.
- Be kell mennünk majd a
börtönbe.
- Minek?
- Hogy kihallgassuk a mi kis
gyilkosainkat igaz? – könyökölt fel az asztalra Dorian és sunyi vigyorral
pásztázta az arcom.
- Ja – értettem vele egyet.
- Ez remek drága egyetlen Matsukóm
– kezdte gúnyosan, mire szemet forgattam. Jól kezdődik – És azt mégis hogy a bűnbánatba
csináljuk?? Szerinted, csak úgy beengednek a börtönbe, hogy beszéljünk két
rabbal, akik közül az egyik Sátánnak hiszi magát?
Erre mi, régi motorosok riadtan
összenéztük. Ne… Csak a rendőrruhákat ne.
- Mi az? – forgatta a fejét
Jonathan.
- Van egy taktikánk – kezdte
Naoki.
- De azt már rég nem használtuk –
sziszegte Narou.
- Mi az? – ez Stefan volt.
- Hát az legyen meglepetés… -
sóhajtotta Rayne Erre az újak összenéztek, de csak vállvonogatással lereagálták
a dolgot. Hát, ha megtudják, hogy rendőrruhába kell préselniük magukat, annyira
nem fognak vállat vonogatni. És én csak szurkolni tudok, hogy rendőrruhában ne
jöjjön rá Dorianra a kleptomániája, és ne akarja például az egyik börtöni
rendőr nyakából ellopni az aranykeresztjét vagy a telefonját. Mert valahogy a
rókának a szobájában fel vannak halmozva a drágábbnál drágább telefonok, és
akárhányszor kimozdul itthonról mindig eggyel több lesz neki, de nem használja
őket. Az arany láncokról, és a többiről már ne is beszéljünk.
– Mimoza –
- Mikor
indultok? – kérdezte Nero, felülve a pultra, mikor Rayne, Sasuke és én
kihömpölyögtünk a konyhába.
- Amint faterék elintézték a
papírokat, hogy gond nélkül bejuthassunk. Az úgy két nap – sóhajtott a barátnőm
pasija és a dögcédulájával játszadozott – Ja és Mini, meg kell oldanod majd a
kocsiból, hogy a biztonsági kamerák ne legyenek bekapcsolva, abban a cellában
ahol az aktuális gyilkost kihallgatjuk, mert nem akarjuk, hogy tudják, miről
folyik ott a beszélgetés, rendben? Szóval veled majd vokitokin beszélünk, hogy
tudd, hol vagyunk.
- Akkor mi is megyünk? –
pislogtam nagyokat teli szájjal. (nutellás gofrit ettem, amit az asszony
csinált) A „mit” azért mondtam, mert értelemszerű, hogy ha én is, akkor Neruci
is jön.
- Természetesen – gyújtott rá az
én barátom, és a pultnak dőlt. Félmeztelen volt és aaah. Ha láttál te már jó
pasit. Na jó, nem, ez nem a nyáladzás helye.
- De szerencsére nincs olyan
messze a börtön, hogy eltévedjünk, nem? – ez Neruci volt.
- Hát, ha a mi csapatunkon múlik
– rázta meg a fejét Sasuke.
- Majd csomagolok kaját –
mosolyodott el Neruci, mire Sasuke odament hozzá és a derekánál magához húzva megcsókolta.
- Egy álom nő vagy, bébi –
suttogta neki oda, és ekkor egy kezet éreztem a fenekemen, ijedten felkaptam a
fejem, és felnéztem Raynera.
- Én is álom nő vagyok? –
vigyorogtam, mint egy jóllakott óvodás, és az arcom tiszta maszat lehetett a
gofritól. Erre csak elvigyorodott és megpuszilta a fejem majd mindannyian
visszamentünk a nappaliba ahol a két testvérpár és Jonathan épp a focit nézte.
Stefan előre dőlve, két könyökkel a térdein támaszkodott, és nagyon koncentrált
a játékra, mellette Dorian, felpakolta a lábait a dohányzóasztalra, és azon
röhögött mikor valamelyik csatár eltaknyolt, mellette Narou aki a háttámlán
pihentette a kezét, az ő ölébe ott voltak az ikre lábai, aki annyira érdekesnek
találta a focit, hogy elfeküdve bealudt. Johnny pedig a jobb oldali fotelban, a
laptopján valami nagyon fontosat csinálhatott, mert végre egyszer az életben
komoly, értelmes, üzletember volt. A spanyolok a brazilok ellen meccs volt nem
mellesleg.
- RÚGD MÁR BE!! – tajtékzott
Narou – Ezért utálom a focit, EZÉRT, mert mindegyik egy két lábon járó
szerencsétlenség! OTT VAN ELŐTTED A LABDA!! EZ MEGINT ELESETT! NE A TÉRDEDET
FOGJAD MÁR TE PICSOGÓS KIS VILÁGVÉGE FEJŰ HANEM ÁLLJÁL FEL! Gyere le jó isten!
- Kurva jó! – röhögött Dóri –
Ennek nyílt törése van!
- Lefosom!
- Nem tudok így dolgozni –
motyogta Jonathan – Itt ordibáltok, mint a vademberek.
- Teszek rá! – csattant fel Narou
megint – Ezért fognak nyerni a brazilok, mert a spanyol csatár olyan férfias,
mint Naoki!
- Anyád – ez az öccse volt
félálomban.
- Te inkább aludjál, ne
hallgatózzál – dobott rá a fejére egy párnát a bátyja.
- Ne kapjál idegrohamot Silverman,
a brazil hátvéd se valami nagy was is das – ült le Sasuke a földre törökülésbe.
- De az legalább véd! – és pont
itt kaptak be a spanyolok egy gólt.
- Nagyon véd – ez Raynus volt,
aki szintén leült a földre Sasu mellé – Ez már a harmadik gólja.
- Szabadrúgás jön! – ez én
voltam, és felültem a fotelbe.
- Már miért jönne az? – ez Narou
volt.
- Nem látod? Félrelökte a spanyol
10est, te gyökér!
- Jól tette. Az is egy nyomorék.
- De az nem csinált semmit.
- Pont ez az! Nem csinál semmit!
- Berúgja… Berúgja… - hajolt
előre izgatottan Stefan – BERÚGTA! GÓL GECI! – kapta fel a fejét Stefan – A spanyolok
a legjobbak kész, vége!
- Csak, mert benned is van
spanyol vér – ez Raynus volt.
- Meg olasz is – vigyorodott el
büszkén Dorian. Ekkor fényképező kattogást hallottam. Megfordítottam a fejem,
és láttam, ahogy a kanapé mögül Nero csinál rólunk képet. Egymásra mosolyogtunk,
majd ő leült a fotelem karfájára, és nézte velünk tovább a focit, kb. este
kilencig, majd mindenki felment a szobájába, vagy a testvérekre nézve
szobájukba aludni. Mert, hogy itt kétszemélyes szobák vannak, bár Jonathan
elfoglalja azt a két helyet is magának.
- Na? Na? Na? – ültem rá a
derekára, mikor beértünk végre a hálóba és ő elfeküdt az ágyon
- Mi na? – fogta meg a fenekemet, amihez eskü
már kezdek hozzászokni.
- Ma tök morci voltál mi a baj?
- Semmi – rázta meg a fejét, majd
lemászva róla, mellé bújtam.
- Amúgy tetkót akarok –
jelentettem ki.
– Dorian –
Már mindenki
felment a kis szobácskájába csicsikálni, csak én, Neruci, és Matsuko
üldögéltünk még ott. Azaz Nero mosogatott, Matsuko geci várta őt, én pedig csak
lusta voltam felállni a kanapéról. A hercegnőmön láttam hogy jelenlegi
legnagyobb félelme ez az édes hármas volt. Fél, hogy elárulom a kis kalandunkat
mi? Hát ez rendkívül szórakoztató.
- Felmegyek bébi, jó? De ne
maradj lent sokáig ezzel a fasszopóval – ásított egyet a szürke szemű geci.
Fúúh… annyira, de annyira. .de annyira… Szavakkal nem lehet kifejezni mekkora
mértékű féltékenységet, és irigységet érzek iránta.
- Rendben – mosolyodott el a
szerelmem és mintha megkönnyebbült volna. Nagyon édesen és erotikusan csókot
váltottak (fúúh) és nagyban csilingelve (a dögcédulája miatt) felbaktatott az
emeletre.
- Jól látom, hogy félsz
hercegnőm? – gyújtottam rá vigyorogva, elrakva a zsebembe a telefonom.
- Ne baszakodj Dorian – sóhajtott
idegesen és egy kis mosogatószert tett a szivacsra – Hagyj békén.
- Azt sajnos nem tehetem –
kuncogtam fel – Hiszen szerelmes vagyok beléd.
- Pfff –röhögött fel. Erre
összehúztam a szemem – Nem vagy te szerelmes belém – rakta le a flakont maga
mellé, mire odarobogtam és a cigimet pont a kezétől, két milliméterre nyomtam
el. Ijedten elrántotta a kezét, én pedig idegesen meredtem rá. Ti is
észrevehettétek, hogy nem épp vagyok kedves és ölelgetnivaló, mikor ideges
vagyok? Egymás arcát fürkésztük, ő riadtan, és dühösen. Én szólaltam meg előbb.
- Ne kérdőjelezd meg az
érzéseimet Nero. Nem szeretem.
- Ha szeretnél, békén hagynál!
- Nem! Szeretlek, ezért harcolok
érted! A módszereimmel – nyúltam egy szürke fürtjéhez és az ujjamra tekertem –
Ne félj hercegnőm, nem mondom el Matsukonak a titkunkat, amíg nem adsz rá okot…
hogy elmondjam – hajoltam a homlokához, hogy adjak rá egy puszit, de idegesen
ellökte az arcomat, mire felkuncogtam és én is felgaloppoztam a szobámba, mert
már geci fáradt voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése