– Narou –
Idegesen
méregettem az előttem álló Matsuko gecit. Ez komolyan… eljegyezte őt?!
- Még is mi a faszt képzelsz magadról?!
– támadtam le egyből, miután Neroék felmentek az emeletre.
- Parancsolsz? – emelte meg a fél
szemöldökét.
- Hogy volt pofád eljegyezni
Nerot?! – szorítottam ökölbe a kezeim – Nagyon remélem, hogy ez csak egy
elbaszott vicc!!
Ezen gúnyosan elmosolyodott. Hogy
verném ki az összes fogadat te utolsó fasszopó! UTÁLOM! ÉRTITEK?! UTÁLOM!! MEG AKAROM
ÖLNI. MINDENKINÉL JOBBAN GYŰLÖLÖM! Vigyorogva nézném, ha egyszer egy csoda
folytán megfulladna!
- Nem vicc. De neked ehhez
kurvára semmi közöd sincs, Silverman.
- Gyere le jó isten… -
masszíroztam meg az orrnyergem és próbáltam magam lenyugtatni. Nem láncolhatja
magához őt ilyen kurva aljas módon!!
- Direkt jegyezted el a galambomat?!
Hogy engem bosszants vele?!
- Ez is egy szempont volt, igen –
vakargatta meg az állát elgondolkozva. Meg tudtam volna ott helyben fojtani –
Legyen ez egy figyelmeztetés számodra és a rókaképű kis geci számára és MINDEN
KIBASZOTT HÍM SZÁMÁRA EZEN A KIBASZOTT PLANÉTÁN, hogy ez a nő az ENYÉM. És soha
ismétlem SOHA nem lesz és nem is volt a tiétek! Az én farkamat akarja, és
akarta mindig is, és BELÉM szerelmes. Rá se nézne egy olyan férfira, aki nem én
vagyok!
- Én kúrtam meg őt először!!
Amikor én már megkeféltem, te még hozzá sem értél ÚGY!!
Erre összeszorította a fogát, és
megragadva a galléromat közelebb rántott magához és fortyogó gyűlölettel meredt
a szemembe, amit viszonoztam. Mikor döglik már meg…?! Hogy a jó isten szólítaná
magához, hogy gyermekem.
- És? Az kit érdekel? Te okoztál
már neki orgazmust? – sziszegte a képembe – Ment már el alattad? Kétlem. Én
minden egyes alkalommal kielégítem! VELEM ment el először! És ÉN szeretem. ÉN
meg tudom neki adni azt, amire vágyik. Te NEM szereted őt! Dugni kell neked,
mi? NEM. KURVÁRA NEM FOGOM ENGEDNI, HOGY MOSTANTÓL AKÁR EGY KURVA EUGENE IS
HOZZÁNYÚLJON, VAGY A KÖZELÉBE LEGYEN!! Ő AZ ENYÉM. KURVÁRA AKADJATOK LE RÓLA
VAGY MINDANNYIÓTOKAT MEGÖLÖM!!
Összecsikorgattam a fogaim.
Ennyire embert még nem gyűlöltem. Mindent az én bosszantásomra tesz. Meg akarom
ölni.
- Utállak Matsuko...
- Ez kölcsönös Silverman…
- Hé ti! – hallottam meg az öcsém
hangját – Elég legyen már!
- Ki foglak nyírni Silverman. És
táncolni fogok a sírodon…
- Rendben Matsuko. Próbálkozni
lehet! Csak nehogy fordítva süljön el, és én öljelek meg előbb! Lehet,
véletlenül felmegyek a szobátokba, és belefojtalak a párnádba, aztán megdugom
Nerot!
- Elég! – szólt erélyesebben az
öcsém, de Matsuko feje elsötétült és a torkomhoz kapott. Már vertem volna be
neki egy isteneset mikor eget rengető hang rázta fel az egész kibaszott villát.
- ELÉG LEGYEN A KURVA ÉLETBE
MÁR!!!! – mind ahányan voltunk lent, Stefan felé fordultunk, aki idegesen
csattogtatta a rágóját, és úgy meredt ránk – Kuss!! SENKIT SE ÉRDEKEL A KIBASZOTT
VITÁTOK A SZŐKE PICSÁRÓL ÉRTITEK?! KI A FASZT ÉRDEKEL BAZDMEG AZ, HOGY KI KÚRTA
MEG ELŐSZŐR ÉS KI OKOZOTT NEKI BASSZÁTOK MEG ORGAZMUST??!! ELÁRULOM NEKTEK;
SENKIT SEM! ENGEM LEGALÁBBIS KURVÁRA NEM ÉS SZERINTEM NAOKIT SEM!! SZÓVAL JOBB
LENNE, HA MINDKETTEN MEGÖLNÉTEK MAGATOKAT VALAHOL, ÉS AKKOR ÖRÖKRE KUSSOLNÁTOK!
NEM TUDOM, HOGY BÍRTÁK KI A TÖBBIEK EZT AZ IDEGESÍTŐ UNGA BUNGA SZINTŰ SZART,
MERT NEKEM MÁR MOST KURVA UNALMAS!! És nem mellesleg rettentő szánalmas… -
forgatta meg a szemét – Szóval megtennétek, hogy befogjátok? Nem halljuk
tőletek a TV-t – fújt egy lufit a rágójával és visszafordult a TV-hez, majd
felvette azt 50-es hangerőre, és az egész házat betöltötte a Francia-Spanyol
focimeccs zaja.
– Mimoza –
Regge,l mikor
felkeltem Rayne, még bőven mellettem húzta a lóbőrt. Hason feküdt, feje alatt
átölelte a párnát, én pedig az egyik lábamat átdobtam a derekán. Nem volt
szívem felkelteni. Szóval óvatosan levettem a lábam róla, és felülve az ágyban,
a szememet törölgetve, csámcsogva körbenéztem. Faszom. Hugyoznom kell. Ki is
mentem a fürdőbe elvégeztem a dolgaimat. (pisi, fogmosás, szájöblítés,
fésülködés…na az utóbbi valahogy mindig balul sül el), írtam Joshuanak
(mindennap írok neki), felvettem egy sima, fehér toppot, egy fekete térdig erő
cicanadrágot, a kezembe fogtam az olíva zöld, nagy, kissé kopott gombos, kötött
kardigánom, felhúztam a vintage bakancsom (Nero ki fog nyírni, hogy
összesározom a lakást) és lerobogtam a konyhába. A kardigánt a székre
terítettem, és szolidan, és igen nőiesen elvesztem a hűtőben. Kaja, kaja, kaja,
kaja! A számba vettem egy rúd túró rudit, közben mindkét kezemmel kerestem a
narancslét, azt is a hónom alá kaptam, a dobozos jégsalátámat is, pár
bekészített szendvicset, ám ekkor éreztem, ahogyan átölelik a derekam. Elborult
az arcom, és dühösen összehúztam a szemem. Mivel már több mint 4 éve ismerem,
ezért felismerem Rayne érintését, és illatát. Lehet, hogy beteges de na…Ez van.
Ezért mikor éreztem a derekamon a kezeket, visszakézből, lendülettel teli
erőből képen vágtam az illetőt a narancslésüveggel, és még egyszer a másik
oldalról, csak hogy érezze a törődést.
- Áuuuh – jajjgatott fel
Jonathan, miközben a szeme alatt szorongatta az arcát, leguggolva – Ez
rettentően fáááj!
A kezembe véve a számból kilógó
túró rudit, leharaptam, és ideges ábrázattal figyeltem az előttem guggoló
díszbuzit.
- Ne merj hozzám érni. Komolyan
mondom. Vagy ezt az üveget- mutattam fel a narancslét – Feldugom a seggedbe –
és ezzel visszafordultam a hűtőhöz, kisöpörve a szemembe lógó kócos tincseket –
Mint anyádnak múlt éjjel – tettem még hozzá és felvidulva kikaptam a hűtőből a
gumicukromat. Megtaláltam!
- Olyan vadóc vagy Mimoza –
hallottam a fájdalmas hangját magam mögül.
- Mint anyád tegnap este. Még
mindig ki van karmolva a hátam – mondtam teli szájjal.
- Nem akarsz a hackerem lenni? –
próbálkozott be újra, mire szemet forgattam – Fizetek is érte! Többet, mint
múltkor ígértem!
- Hát kurvára nem – haraptam bele
csirkecombba, amit kivettem, és beledobáltam a retro bőrtáskámba a cuccaimat,
(kaját) amit nem mellesleg már szanaszét firkáltam.
- Kérlek!
- Nem.
- Kérlek, naaa!
- Kuss már, eszek.
- Légysziii!
- ESZEK.
Körülbelül még fél óráig kellett
elviselnem a „Légysziii, légysziii” áradatot mikor lejött az emeletről az én
egyetlen Nerucim, a fekete dzsekijében, alatta valami szürke kissé dekoltázsos
felsőben, elől befont hajjal. Úgy értem a frufrus része össze volt fonva a
hátsó részével. Na. Értitek. És egy fekete vastagabb cicanadrágban, vállán a
táskájával. Épp a tegnapi lasagnet tömtem magamba, de, mikor leért két kézzel,
vidáman integettem neki. Közben Jonathan mellettem itta a kis csészéjében a
teácskáját, tejjel.
- Heffo Nelufi! – ez a „Hello
Neruci” akart lenni. A barátnőm kissé szomorkásan felém fordult, majd
elmosolyodott. Sírt este. Látszott a szemén. Egyből lenyeltem a falatot,
eldobtam magamtól a tányért, és elé igyekeztem. Pont akkor ért le a köcsög
Dorian geci is. Na az is kihalhatna már.
- Reggelt’ törpilla – szólt nekem
majd kissé sokat sejtő vigyorral Nerohoz fordult, aki nem nézett rá – Hercegnőm
– biccentett, de választ nem kapott. Nem igazán vette magára, csak kuncogva, az
elaludt kusza hajába túrt, és kissé fintorogva meredt az asztalra ahol ott
feküdt a tegnapi lasagne, virsli, csirkecomb, pirítós, mintha egy vadállat
szabadult volna rá a hűtőre. Ja. Kissé össze visszaeszem. Majd félmeztelenül,
egy szál bokszerben, leült az asztalhoz, és előhalászta azt a Gold iPhoneját,
amit ő is a bokszere szélében tárol, ahogy én szoktam, mikor nincsen zsebem.
Ajj már… Azt hittem egyedi vagyok.
- Mi történt veled? – kérdeztem
aggodalmasan a barátosnémtől, két kezembe fogva az arcát, felnézve rá – Bántott
valaki?
Itt összenézett Doriannal, aki
rókavigyorral az arcán felemelte a fejét.
- Bántott valaki, hercegnőm??
Nero erre megfeszült én meg kurva
értetlenül reagáltam erre. Mi a faszom?
- Nem, nem történt semmi, csak
kissé rosszul aludtam…
- Hát figyelj szerelmem, ha kell
neked valami kellemesebb személy Matsuko helyett, valaki ágyasnak, én szívesen
vállalom a szerepet! – könyökölt fel Dorian és kidugva a nyelvét, játszadozni
kezdett a nyelv pc-jével. Erre Nero csak viszolyogva, hevesen elfordult, és úgy
tűnt, mintha uralkodni akarna magán. MI A FASZ?!
- Dugulj már be Mendez, vagy
isten engem úgy segéljen, hogy szájbacsaplak – jött le Narou, a tarkóját
vakargatva az emeletről, elég morcosan, majd ő is fintorogva megcsodálta a kis
művemet, amit a konyhaasztalra mahináltam, de gyorsan csak egy lemondó
fejrázással lerendezte, és Nerohoz fordult – Matsuko, galambom? – mordult fel
kurva nagy ellenszenvvel a hangjában. A „Matsuko” név hallatára Dorian jól
esően felkuncogott, mire Nero még inkább megfeszült.
- Még fent alszik. Nem akartam
felkelteni úgy, mint minden reggel, csak azért, mert elmegyek, szóval inkább
hagytam őt aludni, megérdemli – motyogta Nero, és ő is elrakta a bekészített
szendvicsét a hűtőből. Ja, amúgy a Silverman ikrek nem igazán járnak be
mostanság a tanoda padjait koptatni, csak a seggüket verik itthon és melóznak.
Ahogy Rayne is, mert ő is csak eldob minket, minden reggel és jön „haza”.
Sasuke meg alapból nem jár iskolába, Mendezékkel együtt, mert ők kiiratkoztak,
így nem teszik le az érettségit. Lógósok.
- Hála a jó istennek… Haljon is
meg – morogta a szokásosnál is csípősebben és elővéve a nadrágzsebéből a
gyújtót, rágyújtott. Legalább nyisd ki az ablakot, gyökér. Kb. fél óra múlva,
egy laza, elmenős fekete zakóban, (amit nem gombolt össze) alatta egy szürke
pólóban, sötétkék szűkszárú nadrágban, bakancsban, tökéletesen beállított
hátracsapott, enyhén kusza hajjal lejött az én házi stricim, szóval
indulhattunk. Már csak egy csinos kis korona hiányzik a csinos kis fejéről.
Felrángattam magamra a székről a kardigánom, Nero is felvette a magas talpú cipőjét,
és Jonathan is a méregdrága fehér, aranygombú ballonkabátját… Na itt mindhárman
ledermedtünk.
- Te meg mi a jó istent
csinálsz?? – mordult rá a colosom kissé morcosan, mert ha reggel felkel mindig
kicsit nyűgös.
- Megyek veletek. Megtisztellek
titeket azzal, hogy elkísérlek – fényezte magát, mi meg értetlen fintorral
összenéztünk.
- Minek?? – ez Nero volt.
- Inkább ne – ez én.
- Mert unatkozok, és amíg azt akarjátok,
hogy fizessem azt az olcsó kosztot, amíg esztek, addig szórakoztatnotok kell! –
húzta fel az orrát.
- Azt az „olcsó kosztot” ÉN
főzöm! – vágott vissza Neruci.
- Nem érdekel – zárta le ennyivel
Jonathan szóval vinnünk kellett őt is magunkkal. De előtte persze levágta a
hisztit, hogy menjünk az autómosóba, mert ő ilyen dzsuvás autóval nem
mutatkozik. Mikor tegnap lett lemosva… Óóóh istenem segíts meg minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése