– Narou –
- Che
diavolo…? („Mi a pokol?”) – szűrte ki a fogai között Stefani, és már nézett
volna fel, de az öcsém lendületből gyomorszájon térdelte, aztán megint bevert
neki egyet – Csak nem verekedni akarsz Silverman? – kiabált rá, de közben
vigyorgott. Beteg állat!
- Neked inkább rám kéne
koncentrálnod, Silvia – hallottam Dorian rákos hangját, és felé fordulva
láttam, ahogy még mindig Nerot öleli hátulról, a nyakába fúrja néha az arcát,
beszívja az illatát, közben felnézve rám vigyorog. De olyan beteg, kipirult,
elkábult feje volt, hogy akaratlanul is be akartam neki verni egyet.
- Meddig akarod még fogni?! –
rivalltam rá csípősen.
- Háááát.… Most pont geci
kényelmesen vagyok elhelyezkedve – húzta el a száját – Szóval még elég sokáig –
vigyorgott megállás nélkül, és a keze egyre lejjebb és lejjebb kúszott végül
rámarkolt a melleire! – Hmmm… Miket tennék ezekkel a cicikkel – markolgatta
sunyin kuncogva, miközben a galambom ott szenvedett – Talán kényelmetlen, hogy
mindenki lát, hercegnőm? Menjünk el egy szertárba? – heherészett a fülébe, mire
összeszorítottam a fogaim.
- Ne akarj balhét Mendez, mert
leszarom, hogy a folyosón vagyunk, és néznek, szétverem megint a képed!!
- Ejnye-bejnye Silvikém. Eddig is
leszartad! És látom, nem fogtad fel, hogy engem a verés nem igazán tántorít el!
Ha észrevetted, én nevetek rajta. De hát igen… - merengett el – Látom, Silverman
patkány vagy, és persze a Silvermanek híresek arról, hogy vonalzóval rajzolták
az agyhullámaikat. Ha olyan magas lennél, mint amilyen hülye, a hónod alatt
dörögne az ég – kuncogott fel. Szétverem. Szanaszét fogom verni.
- Viszont nem tántorítalak el a
célodtól, hiszen látom, kényszert érzel a bunyóra. Mint egy ősember. Egy
kibaszott gorilla vagy Silverman. Szóval, hogy kielégítsem azokat a
vademberivadék vágyaidat… - dobta el magától Nerot, aki kis híján elesett, és
széttárta a karját – Verekedjünk meg a hercegnőmért, te patkány!
Nem is kellett több, neki rontva
megragadtam a gallérját, kigáncsoltam, és mindketten a földre zuhantunk. A
tömeg egy emberként hangzott fel, mikor koppant Dorian feje a padlón.
Lendítettem az öklöm és bemostam neki egyet. Kettőt. Aztán egy harmadikat is.
DE EZ A GECI CSAK NEVETETT, MINT AKINEK VALAMI JÓ VICCET MESÉLNEK. MAZOISTA EZ
VAGY MI A RÁKOS GECIM?!!
- Sajnálom édesanyádat, hogy
gyereket várt, oszt te jöttél – kuncogott két ütés között, mire a torkához
kaptam – Már megint fojtogatunk Silverman? Kezd egy kicsit unalmas lenni. Na
most én jövök, engedj át – lökött le magáról a lábával, és gyorsan, felém magasodott,
és kényelmesen rám ült.
- Jó drogos fejed van, Silverman,
annak ellenére, hogy te nem is drogozol – vakargatta az állát – Szinte látom,
hogy a te sittes igazolványképeddel dobják fel az unalmasabb horrorfilmeket –
kúszott az arcára a róka vigyora – Had csinosítsak még rajta – lendítette az
öklét és kaptam egyet az arccsontomba, és már kaptam volna ugyanoda még egyet,
ha nem fogom meg az öklét, mielőtt odaér. Kifordítottam és magam alá temettem,
de NEVETETT. MEG AKAROM ÖLNI.
- Olálááá! Milyen rafkós itt
valaki. Te kis hamis – kacsintott. Már megint. Ugyanezt csinálta pár évvel
ezelőtt. Akárhányszor bunyóztunk, ő nem vette komolyan, csak ravaszul
vigyorgott egész végig, mint valami mesebeli kicseszett róka, és szinte hagyta
magát!! Így kurvára nem dicsőség, ha elverem, azt akarom, hogy az életéért
könyörögjön! Hogy vérben fagyba kússzon előttem a padlón!
- Felbasszalak még jobban? –
hajolt a fülemhez, mire megfeszültem, ő pedig belesuttogott, de éreztem, hogy
vigyorog – Kezdek kurvára beleszeretni a hercegnőbe… Ezért minden tőlem
telhetőt megteszek, hogy elvegyem Matsukotól… és mindenkitől! És nem
tántoríthat el semmi ettől a célomtól, szóval jobb, ha felkészültök a kis
csipet csapatoddal, mert nem tudjátok milyen, mikor én begurulok – a hangja, a
végére elkomorodott, szinte elborult. De ez nem tartott sokáig, mert utána
rögtön felkuncogott megint – Mit álltál meg Silvia? Csak nem félsz? Megijedtél
talán?
Válaszul csak bemostam egyet a
szeme alá.
- Tőled?! Biztos nem!! Ki félne
TŐLED? Addig verem a fejed, amit ki nem verem a szájbaszexuált kis gecis
tervedet a fejedből!!
- Vannak elegen, akik félnek
tőlem, hidd el. És van is okuk rá – vigyorgott kajánul – De ne vágj már ilyen
gyászos fejet. Tök ideges vagy. Miért? Felidegesítettelek?
Nem válaszoltam csak egész
egyszerűen addig vertem a fejét, amíg lerúgott magáról. Síri csend támadt a
folyosón. Ott ült Mendez, az egész feje tiszta vér. Most telt be a pohár nála?
Nem. Kurvára nem. Mert perceken belül Dóri önfeledt kacagása töltötte be a
folyosót. Majd hirtelen elhallgatott.
- Hajjajaj. Mára elég belőletek.
Unalmasak vagytok, inkább hazamegyek. Pedig megint akartam volna veletek egy
tesi órát. Az geci szórakoztató – tápászkodott fel a röhögve a földről és
odalépett a galambomhoz – Légy jó, hercegnőm – hajolt közel hozzá, mire Nero
elfordította a fejét, viszolyogva, de ez a geci megragadta az arcát, és
homlokon puszilta. De Neruci erőt véve magán eltolta a fejét, amin Dorian csak
jókat röhögcsélt, mellesleg a galambom homloka véres maradt… – Na, hagyd a
Silverman 2.0-t és menjünk haza! Odapillantottam, és láttam, ahogy az öcsémen
ül az a rohadék Stefan geci, éppen ütne, de Naoki megfogja az öklét, és
mindkettő feje elég szépen el van gyepálva. Ja és közben törpe szar a
háttérben, mint valami foci drukker, szurkol az öcsémnek.
- Rendike – rántotta ki az öklét,
és leszállt róla – De ezt még folytatjuk Silverman.
Nao nem válaszolt csak felül, a
pulcsija aljával megtörli a szája szélét, ami véres volt és csak lenézően néz
utána. A két Mendez pedig, félrelökve pár kilencedikest, akik majdnem
lefejelték a radiátort, mint akik jól végezték dolgukat, kimentek az iskolából!
A diákok egy ideig még ott álltak körülöttünk, majd szétszéledtek.
- Komolyan hagytad, hogy az a
Mendez feléd kerekedjen?! – ripakodtam egyből Naokira. Mostanában ezt csinálom.
De amaz csak unottan rám nézett, majd felállt, leporolta magát, és vállat vont.
Mi ez a viselkedés?!
- Mi bajod van? Reggel óta úgy
viselkedsz, mint mikor még nem szedted a gyógyszereidet!! Alapból is egy életunt
pofa vagy, de így még inkább!
- Leszarom.
- Mi a fasz van veled?!
- Talán az, hogy nem szedtem ma
be a gyógyszerem?! – nézett rám amolyan „na vajon miért?” fejjel – Köcsög –
tette hozzá. De olyan hanggal, hogy legszívesebben kettéfejeltem volna a
komplett gyereket.
- És?! Mi a faszért nem? – böktem
volna meg a vállát, de ellépett tőlem, és rám rivallt.
- Ne érj már hozzám!! Undorító!
Erre mindenki, aki körülöttünk volt
(Neruci és törpe szar meg pár lesokkolódott jelenlevő) hátrahőkölt.
- Hogy mit mondtál? – szűrtem ki
a fogaim közt idegesen.
- Azt hogy nem akarom, hogy
hozzámérjél! Mert UNDORÍTÓ. Már egy ideje nem szeretem!
Csak álltam ott, és néztem rá.
- Kurva jó öcsém vagy. Mindent
megteszek neked, és ez a hála?! Hogy még az érintéseimet se viseled el?!
- ADDIG KUSSOLJ, AMIG TE NEM
TUDOD, HOGY ÉN MIT VISELEK EL ÉRTED, NAP MINT NAP!
Síri csönd támadt. Mi a faszról
beszél ez? Mi a jó anyám van ma vele?! Ráadásul a keze is geci fura, mintha
szarrá sikálta volna, sebes meg minden.
- Narou… - szólt finoman Nero.
- JÓ! – rivalltam rá az öcsémre.
- IGEN, JÓ! – vágott vissza csípősen,
és mérgesen néztünk egymásra, majd egy nagy lendülettel, én mentem jobbra, a
tesi öltözők felé, ő pedig balra, a kijárat felé. Még hallottam, ahogy Nero
megkérdezi, hogy merre megy, de a válasza csak az volt, hogy „Haza. Aludni” és
ennyi. Pff… Menjen, ahova akar.
– Mimoza –
Hogy mi volt
tegnap, és hogy hogyan beszéltem rá Joshua-t a cuccra? Mármint hogy Rayne jön
franciába, plusz még nálunk is alszik csütörtökön? Pfúúh. Hát… Nehezen.
Körülbelül 3 órán keresztül vitatkoztunk, kaptam egy pofont, de ő is kapott
egyet, minden szóba került, még az is, hogy nem mosogatok soha. Aztán végül 1
órát beszélgettünk, és a végére, de tényleg a legvégére, viszonylag
rábólintott. Nem teljesen… de majdnem. Plusz kikötötte, hogy franciában is, és
itt is, nem aludhatunk egy ágyban, szóval Raynus kénytelen a földön aludni. De
nem csak közöttem és a bátyám közt vannak testvéri konfliktusok, hanem mint
láthattátok az ikreknél se felhőtlen a kapcsolat. De már egy jó ideje. Szinte
pattannak a szikrák, mikor látjuk őket, pedig általában az ő kapcsolatuk
nevezhető a legharmonikusabbnak az összes közül. De most… hát na. Csak álltunk
ott Neroval, mint két kimerevedett pénisz, végül Neruci mozdult meg először.
- Narou, várj már! – sietett az
említett után, és megragadta a csuklóját – Mi a franc volt ez az egész?!
Az csak ránézett, majd idegesen
félre.
- Semmi – sziszegte idegesen.
- Nem úgy nézett ki! Mi bajotok
van?!
- Azt majd megoldjuk mi Nero,
rendben? – húzta ki a kezét a barátnőm szorításából, aztán benyálazta az egyik
ujját és letörölte Nero homlokáról Dorian vérét. Végül, elsietett az öltözők
felé. Nero szomorúan rám nézett, de én csak szintén elég mélabúsan vállat vontam.
Testvéri konfliktusok mindenhol vannak. Hiába ők a „Silverman ikrek” náluk is.
- Menjünk tesire… - léptem mellé.
- De ez náluk nem megszokott és…
- Nero, gyere. Menjünk, tesire –
fogtam meg finoman a kezét, behúztam a terembe, majd a tornazsákunkkal együtt
vonaglottunk le a tesi öltözőkbe.
A nap amúgy elég nyomottan telt.
Én is nyomott voltam, Nero is, Narou duplán volt nyomott, még a szendvicsem is,
mert szétnyomódott a táskámban. Még az esernyőm is úgy állt a sarokban, mint
egy megkókadt öregasszony. Minden olyan… nyomott volt. Az egyetlen, ami vígasztalt,
azaz, hogy Rayne jön értem és kapok kaját. Remélem. Bár ez a hangulatától függ.
Most csak ketten (Nero és én) lépkedtünk ki a suliból, mert Narou előttünk
elment, de olyan fintorral az arcán, hogy mi is még jobban leamortizálódtunk
tőle, már ha ez lehetséges. Viszont Neruci egyből virágos, napocskás, teddy
mackós, csillámpónis kedvében lett, mikor meglátta, hogy Rayne kocsijából nem
csak Raynus, de Sasu is kiszáll. Na az úgy nézett ki, hogy Nero mintha ágyúból
lőtték volna ki, úgy rohant az elég morcos fejű, cigiző hapsijának, és kíméletlenül
a nyakába vetette magát, és megcsókolta, amin még a Sasuke is meglepődött, mint
a picsa. Hát igen, Neronak ez az egyetlen öröme a mai napban, kissé
elragadtatta magát. De látszik hogy tényleg, isten igazából nagyon szereti
Sasuket, még soha sem láttam ennyire szerelmesnek. Pedig elég sok minden
történt egy év alatt. Pl. nőtt a hajam, és én egy centit sem.
- Na bébi, veled meg mi van? –
nézett a nőjére furcsán Sasu.
- Annnnnnnyira örülök neked! –
ölelgette szorosan, Sasuke meg rám nézett amolyan „Ki halt meg?” fejjel, de én
csak mosolyogva vállat vontam, és Raynehoz léptem.
- Na? Elintéztetek mindent?
- Ja – dobta le a cigi csikket,
és kifújta a maradék füstöt – Voltunk jegyet venni, plusz dílernél is.
- Minél? – kapta föl a fejét
Nero.
- Semminél – válaszolt Sasuke
rögtön, és egy kis zacskót tett el a zsebébe. Gyanúsan méregettem. Szóval még
nem szokott le… Drogos köcsög.
- De még haza kell dobnunk ezeket
itt – biccentett a barátom Sasuék felé, aki csak ráfintorgott.
- „Ezeket?” Faszfej.
- Ezeket – bólintott rá.
- Akkor ma megyek hozzád? –
pillantott fel Nero a pasijára, aki eddig tök másfelé nézett, majd csak sunyin
elvigyorodott és a derekánál fogva magához húzta, és lesmárolta válaszul. De
közben nem Nerora nézett, vagy nem lehunyta a szemét, hanem egy csávót nézett,
aki eddig Neruci alsó fertáját nézte. Ahaaa. Szóval ezt is műveli, csak Neruci
nem veszi észre. Értem én! A faszt javult meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése