02. XXXVI. Fejezet

– Rayne –

           

            Az ominózus Josh VS. Én, és a legutóbbi Mendezek VS. Silverman #1 & Sasuke csaták után körülbelül három hét (majdnem egy hónap) elteltével, a dolgok kissé megváltoztak. Hogy is mondjam… Van, akinek jobbak lettek a mindennapjaik és vannak, akiknek nem. Az előbbibe inkább Sasuke és Nero románcát sorolnám, az utóbbiba pedig Mimi kapcsolatát velem és a két Silverman közötti összeköttetést. Hogy miért? Már is kifejtem. Kezdjük a két ikergyermekekkel.

Narou valamitől teljesen kiborult még a legutóbbi összebalhézásnál a Mendezekkel és az óta akármikor, ha elmereng, rájön az öt perc, néha megremeg és bárkire, aki akkor hozzá ér, csak úgy spontán ráordít. Naoki sem tudja már ezt annyira tolerálni, mint az elején, főleg mivel az esetek többségében ő az, akire ez a nem normális ráüvölt. Naoki állítólag jelen volt az összes keringő próbáknál, hogy Narou ne zaklathassa Nerot, és elvileg néhány próba sem zajlott le túl jól. Szintén vagy Narou hirtelen kitörései miatt, vagy a Mendezek piszkálódásai miatt.

És, hogy velünk meg Mimivel mi lett? Egyszerű. Bekeményítettem. Kicsit belefáradtam a folyamatos kedveskedésbe. Most már ritkábban veszek neki mekit, sokkal több csókot „lopok” tőle, mint eddig (van, hogy nem is csók az, hanem inkább smár). Elég gyakran letaperolom nyilvánosan, leszarva azt, hogy ő ezt nem szeretni. És keményen NEM-et mondok neki. Emellett most már azt se hagyom, hogy bármilyen kis vitába vagy összetűzésbe bele szóljon. Ne keveredjen bele semmibe se. És főként ne avatkozzon olyanba, ami nem az ő dolga…

Egyszerűen MINDEN elkezdett zavarni. Elsősorban az, hogy Mimi túlságosan közeli kapcsolatot ápol azzal a fasszopó, ferdehajlamú bátyjával, akit ki nem állhatok, s ez az érzés kölcsönös. No meg az is macerálja a lelkem, hogy Neroval is ennyire össze vannak fonódva. Konkrétan azért nem alszik nálam pl. mostanában szombaton, mert ő inkább Nerucival akarja tölteni a hétvégét, mondván, hogy mivel most kibékült Sasukével, kevesebbet vannak együtt. És amíg Sasunak ez nincsen ellenére (komolyan nem értem, miért, mikor ez nagyon bosszantó…), nekem kurvára! Ráadásul, a suliban is, amikor a Mendezek jönnek kötekedni, ez csak úgy eltűnik mellőlem ezzel a szőke picsával együtt és kész… Sőt, már azt is megfigyeltem, hogy ezek ketten valamit titkolnak előlem! Vagy is Mimi. Ő sumákol valamit előlem! Mert, amikor együtt vagyunk, olyan furcsán kedves, hagyja magát, és néha kerüli a tekintetem is. Sőt, egyszer elcsíptem egy SMS-t, amit éppen láttam, amikor Mimi éppen válaszolt (természetesen Neronak…). Valami utazásról volt szó. Nem szóltam egy szót sem. Igazság szerint vártam, hogy magától mondja majd el, hogy mi a szitu, de persze nem szólt egy kibaszott szót sem. Ezért úgy döntöttem, hogy én fogok ennek utána nézni. Így is tettem.

November utolsó hetén, hétfőn reggel én nem mentem Mimi elé (mint eddig szinte majdnem minden reggel, mert ő vagy velem jön, vagy Neroval buszozik), hanem szépen otthon maradtam. Faternak persze nem tetszett, hogy az utolsó évemet is lógom, amikor idén érettségi van meg mindenféle ilyen faszság. Őszintén, ki a faszt érdekel? Legalább annyira leszarom az érettségit, mint amennyire Narou és Naoki… Ha kell fizetek Narounak vagy bármi, hogy fizesse le a dirit, hogy engedjenek át egy kibaszott kettessel azt csumi. Most ezen nem fogok izélni… Elvégre maffia fia vagyok, vagy nem? Na mindegy, nem ez a lényeg. Hanem Mimoza kis titka.

Otthon szépen megvártam, amíg 11 órát üt az óra. Fogalmam sincs, hogy Josh, mikor hajlandó eltolni a kis fostos seggét a munkahelyére, de dél körül már biztos nem lesz otthon… Tehát, kocsiba szálltam és elhajtottam Mimoza lakására. Ott megkönnyebbüléssel nyugtáztam, amikor az ajtóhoz léptem, hogy zárva van. Így hát szépen kivettem a lábtörlő alól a pótkulcsot (milyen közhelyes és veszélyes… ezerszer mondtam már Miminek, hogy ne oda rakják… most mi van, ha épp nem Rayne vagyok, hanem egy ocsmány, fogatlan, dagadt, szőrös hasú betőrő?) és szépen beosontam a házikóba, ami az ürességtől és a Joshua féle dohos szagtól kongott. Ám, ahogy beléptem, az első, ami nagyon szembetűnt, hogy egy szakadt bőrönd és két karton doboz állt a nappaliban. Közelebb lépve láttam, hogy Joshua pár cucca van bele hajigálva. Csak nem… költöznek? Nem, az kizárt! Akkor meg még is mi féle kibaszott utazásról lehet szó? Kezdtem egyre feszültebb és feszültebb lenni. Főleg, hogy a konyhába lépve, láttam, hogy a kis kopott hűtőre, egy hűtő mágnessel valami kis cetlike volt rögzítve. A kis sárga lapon egy dátum szerepelt. Ami ezen a héten péntekre esett. Hogy pontosan mi a faszom az, nem tudom! De fogtam a telefonomat és lefotóztam. Ez után felmentem az emeletre, hogy kicsit megforduljak Mimi szobájában is. Amikor beléptem a behajtott ajtón, megcsapott Mimi édes illata. Természetesen mélyen beszívtam azt. Imádom az ő illatát. Valahogy az ő szobájában sokkal kellemesebb illat van, mint a lakás többi részében. Talán azért, mert amazt belengi Josh szaga… Na mindegy.

A kis drágám szobája meglehetősen kupis volt. De az ő bőröndje is be volt már készítve. Vagy is csak hánya vetve ott kacsingatott rám a sarokból. Az ágya bevetetlen volt és a videó játék konzolja a földön hevert, egy csomó CD tartótokkal mellette. Az író asztalához léptem, ami szintén kupis volt. Ott volt a gépe, néhány rajz, lapok, füzetek és tankönyvek. Mindegyikbe bele-bele néztem. De halvány fogalmam sem volt, hogy most tulajdonképpen mi a faszt keresek. Végül kinyitottam az asztalánál a fiókjait is, amikben szintén mindenféle cucc volt. Végül a legfelső fiókba bele túrtam és találtam egy borítékot. Vagy is többet. Mindet kivettem és az ágyhoz lépve, leültem rá és elkezdtem olvasgatni azokat. A többség valami régebbi számlatartozási figyelmeztetés meg ilyenek. De amit utoljára néztem meg, az  nagyon is friss volt. Franciaországból jött, valami Odette-től. Homlokráncolva forgattam a kezemben a feltépett borítékot, de, amikor belenéztem, hiányzott a kibaszott levél belőle!  Egyből az asztalhoz léptem és felforgattam, átnéztem minden ott levő papirkát, de egyszerűen egyik sem tartalmazta azt, ami nekem kellett. Idegesen rácsaptam egyet az asztallapra, aztán végül zsebre vágtam az üres kopertát, és sietősen távoztam onnan.

Délután fél háromkor az iskola előtt vártam a csipet csapatot. Mendezék nagy nevetve viharoztak ki az épületből és még csókot is dobtak nekem. Én csak egy lenéző vigyorral illettem őket, majd kicsit jobban összehúztam magam a kabimat, mert eléggé hűvös idők járnak már erre felé ilyentájt.

A következő kilépő páros Clarie és Tiffany voltak nagy viháncolva, mögöttük Leon és Lena, aztán a két Silverman, akik észre se vettek engem (vagy csak nem vettek rólam tudomást) és végül Mimoza meg Nero. Az utóbbi megölelve Mimit, elment és még intett is nekem. Nem integettem vissza, csak szúrósan rá meredtem, aztán a hozzám odapattogó Mimozára emeltem tekintetem.

- Szia – mosolygott fel rám.

- Szállj, be a kocsiba – löktem el magam az autómtól és megkerülve a drágámat (a kocsit), beültem a volán mögé. Mimi értetlen ábrázattal ült be, s miután becsapta maga után az ajtót, beindítottam a kocsit és elhajtottam haza. Már alig vártam, hogy ki faggathassam.

Otthon faterék nem voltak jelen, hála az istennek, mert éppen valami ügyeket intéznek szokás szerint. Én pedig, amint beléptem az előszobába, meg sem vártam, hogy Mimi kicsit összekapja magát, előrángattam a zsebemből az összegyűrődött darabot. Leguggoltam elé és felmutattam azt.

- Ez mi?

Látszólag totálisan lefagyott.

- Azt hol szerezted?

- A szobádból hoztam el – közöltem tök lazán, mire ő meg tök kiakadt.

- Miii??!! Te csak így ki-be járkálsz az én otthonomban??!!!

- Nem ez a lényeg most!!! – kiáltottam rá erélyesen. Bekussolt és totál felpaprikázva meredt a szemeimbe – Halljam, ki azaz Odette?! És hova készültök a drága, seggfej bátyáddal?!

- Odette… - hajtotta le a fejét és a nagy, kötött pulcsija ujját kezdte el nyújtogatni meg buzerálgatni – Odette édesanyám nővére… Most szerzett tudomást mindenről és felkeresett minket. Utalt nekünk két repülőjegyet, hogy a decembert töltsük nála. Karácsonyig… - motyogta kelletlenül. Megremegett a szám széle. Nyugi Rayne…

- Te meg Joshua?

- Igen…

- Mikor mentek?

- Pénteken… Most, pénteken.

Ez volt akkor az a hűtőre kitűzött dátum. Felálltam és a borítékot nagy hévvel a fejéhez vágtam, majd kíméletlenül ordítani kezdtem vele.

- ÉS NEKEM MIKOR AKARTÁL VOLNA ERRŐL SZÓLNI??!!! AMIKOR MÁR A KIBASZOTT REPÜLŐN ÜLSZ, HMMM???!!! A SZŐKE KURVÁVAL ELŐBB MEG KELL OSZTANOD MINDENT, MINT VELEM????!!! TUDTOMMAL AZ ENYÉM VAGY ÉS NEM AZ ÖVÉ!!!!

           

–Naoki –

           

            Narou konkrétan már nem önmaga. És fogalmam sem volt, hogy mitől és miért nem. Egyszerűen történt vele valami három héttel ezelőtt, amitől csak így hirtelen bekattant és, ha rájön az öt perc, nem lehet vele bírni. Kiakad, ordít, borogat mindent és konkrétan, a sírás fojtogatja őt. A meleg tejeimet is elfelejti, sőt a keringőpróbán sem képes rendesen koncentrálni, amitől Nero teljesen ki van és egyszer már kezet is emelt rá, csak épp leállítottam. A múltkori viselkedéseiért sem kért tőlem bocsánatot, de látva az idegi állapotát, inkább már nem nehezteltem rá semmiért sem. Aztán kiderült minden. Az Alexandertől érkezett levelekből. Hogy Narou látta őt az iskolánál. Azért akadt ki ennyire. Ez a csávó beteg, én mondom nektek! Az utóbbi három hétben, csupán tíz levelet kaptam tőle. Mindegyikben azt ecsetelgette, hogy hogyan és miként baszna meg bennünket. A legutóbbi négy irományaihoz már képregény mellékleteket is csatolt, amiben minket és magát rajzolta le, különböző pózokban és mindegyikhez írt valami forgatókönyvszerű szöveget. Komolyan, már sírva olvastam végig. Volt, hogy először el se akartam olvasni, csak simán behajítottam az ágyam alá. De persze kénytelen voltam elolvasni, hiszen lehetett volna benne olyan említés is, ami esetleg baj jóslatú. De nem volt. Csak sok-sok ocsmányság. És nem tudom, hogy mennyi ilyet leszek még képes elviselni… Egyszerűen kezd túl sok lenni nekem.

- Narou, minden oké? Látom a fejeden egésznap, hogy totál be vagy kattanva – meredtem rá álmosan, fél szemmel, miközben hazafelé vezetett, de ide-oda rángatta az autót. Szokott ő ilyet csinálni, de ez most egész más volt. A szemei ide-oda cikáztak az elsuhanó úttesten és házak között, mintha keresett volna valamit. Vagy valakit.

- Jól vagyok te kis buzi, ne kérdezgesd már folyton, mert baromi idegesítő!!! – óbégatott rám, amitől összerezzentem. 19 év alatt még mindig nem tudok eléggé hozzá szokni a nagy hangjához.

- Jól van már te ferde faszú – ingattam meg a fejemet. Az a szerencse, hogy az a két kis buzeráns (Luke és Adorian) már nincsenek nálunk jó ideje, így otthon nyugi van. Leszámítva apa kiakadásait, amikor tombol, hogy még mindig nem tudja, ki lopta meg őt. Nekem már megfordult a fejemben, hogy Tom volt az, de inkább nem mondok semmit. Mert a végén úgy is mindig én lennék lehülyézve.

Haza érve, Narou szokásához híven felrobogott a szobájába és bebaszta a szobaajtót. Azon gondolkoztam, hogy mikor fog kiszakadni az is a helyéről.

- Na, nekem ebből elegem van!!! – csapta le fater a hamustálat az asztalra – Mi a geci baja van annak a hülye, idióta, semmire kellő, picsa fejű bátyádnak?! Mindjárt utána megyek, és úgy seggbe baszom, hogy kettészakad!!!

- Nem tudom – ásítottam egy olyat, hogy szinte bekönnyeztem. Elég rossz, hogy faterék nem is tudnak arról, hogy mi történt velünk a kórházban. Csak annyit tudnak, hogy az a dili doki meg akart bennünket ölni. Közben itt többről van szó. De fatert ismerve csak kiröhögne és leszánalmasozna minket. Jó ember, az a lényeg.

- Pedig komolyan mondom, mondd meg neki, hogy állítson magán, vagy isten bizony leszopatom!!

- Scott, muszáj állandóan ilyen undorítóan beszélned? – szólalt fel anya idegesen, felnézve a magazinjából és a kávéjából.

- Igen, muszáj!!

- Istenem – ingatta meg anya a fejét, én pedig leültem közéjük az asztalhoz.

- Éhes vagyok – jelentettem ki.

- Halj éhen – gyújtott rá egy szivarra papus. Anya csüngetve szúrósan ránézett, majd ráordított a szakácsra, hogy azonnal tálaljon nekem valamit.

- Mi volt a suliban? – érdeklődött mutti.

- Nem sok – vontam meg a vállam – Mendezék ma valamivel nyugton voltak.

- És a bátyádnak, hogy megy a keringő?

- Szarul, a hülye hangulatingadozásai miatt. Kíváncsi vagyok holnap mit ad elő…

- Ilyen egy elcseszett kölyköket, mint ti – ingatta a fejét fater – Az egyiknek indulatkezelésekre lenne szüksége és egy kurva pszichológusra, a másiknak meg alvászavara van és emellett még buzi is.

- Nem vagyok buzi – húztam össze mérgesen a szemöldökeimet.

- Hát persze – intett le.

- Scott, a te hibád! Ha neked nem tetszenek, akkor magadat okold, hogy ennyire béna vagy és nem tudtál jól teljesíteni – oltotta be muter, amin papus tök kiakadt.

- PINAAAA!!! – ordított hirtelen Narounak.

- Hagyd már, most mit zaklatod!? – kérdezte tőle muter, miközben én megkaptam az ebédemet.

- Jöjjön le zabálni, és ne fönt verje a faszát! PINAAA!!!

- Így ne is várd, hogy letolja a képét, ha így szólsz neki – ingatta a fejét muter. Narou valóban nem akaródzott jönni, így anya felpattant a székről és megállt a lépcső alján.

- Egyél te kis buzi, erősödjön az a csoffadt tested – vigyorgott gúnyosan rám fater, miközben jóízűen kajáltam.

- Narou!! – kiabált fel anya Narounak, aki nagy robajjal kivágta a szoba ajtaját.

- BAZD, MI VAN MÁR?! – ordított le.

- GYERE LE TE SEGGFEJ! – na ez már apa volt.

- Gyere le enni! – ez meg anya.

- Hagyjatok békén!!! – és ismét egy ajtó csapódás.

- Scott, én komolyan aggódom érte – vágott mutti aggódó fejet.

- Szard le – intette le fater, mire kapott egy jó nagy tockost. Én felsóhajtottam és szomorúan az emelet felé néztem. Komolyan ennyire kikészíti ez az egész…?

– Nero –

           

            Igen, én valóban tudtam Mimi utazásáról. Szerintem, tök jó dolog az, hogy a semmiből felbukkan egy rokon és meg akarja őket ismerni. Ki tudja, talán még valami jó is kisülhet még belőle! Én nagyon szurkolok nekik. Bár azt nem helyeseltem, hogy eltitkolja Rayne elől… Ráadásul a levél már két hete megérkezett, ő meg még mindig titkolózik. Fogalmam sincs, mikor fogja neki elmondani, de remélem minél hamarabb, mert, ahogy feltűnt, Rayne mostanában amúgy sincsen valami rózsás hangulatában. Olyan… fura lett. Ez Sasunak is feltűnt, főleg, hogy már alig beszélnek és, ha beszélnek is, akkor is elvileg Rayne csak úgy beflegmul. Hmm. Ráadásul Narou… Kikészít! Egyszerűen miatta lassan többet kell leállni a próbán, mint Eugene vagy Ronald miatt, annyit bénázik. Eddig attól féltem, hogy abból lesznek a problémáink, hogy a keze „véletlenül” lejjebb csúszik a derekamról, vagy, hogy hirtelen lekap vagy bármi. De nem. Mondhatni, rosszabb. Egyszerűen fogalmam sincs mi ütött belé, de agresszívabb, mint volt. Ráadásul állandóan letapossa a lábamat és, amikor rá szólok, vagy megbököm, hogy rám figyeljen, elkezd velem ordibálni, ellök magától és a múlthéten majdnem megütött, ha Naoki nem állítja le… Amikor ezt elmondtam Sasunak, tökre ki volt akadva és persze el akart „beszélgetni” Narouval, de leállítottam, hogy nyugodjon meg. A másik, ami kiakasztóbb, az a hülye Mendezek. Állandóan kötekednek és Stefan folyton Mimi haját tépi, mire barátném megesküdött neki, hogy egyszer bele fogja vágni a nagy kést, ha nem hagyja abba. Dorian pedig folyton azzal jön, hogy mit szólnék hozzá, ha kinyalna, mert a piercingje sokkal nagyobb élvezetet tudna adni… Persze, közöltem vele, hogy olyan nincs, hogy Sasun kívül bárki is ki tudjon elégíteni és, hogy nagyon veszélyes vizekre evez, de persze csak kiröhögött. Ahogyan Stefan is Mimit. Mikor kopnak már le végre…?

- Megjöttem! – kiabáltam be a lakásba. Sasuke éppen nálunk van, Chani szabadnapos és mostanában összejárnak, hogy „jobban megismerjék egymást”. Meg persze Sasunak bizonyítania kell a bátyómnak, hogy elfelejtse ő is, amit tett velem.

- Szia hugi – borult hirtelen Chani a nyakamba.

- Öhm. Mi az? – kérdeztem értetlenül, mert nem akart elengedni, csak csendben ölelt szorosan – Chaniiii! – kezdtem el ütögetni a hátát, és amikor már kezdett rám nehezedni, nevetve próbáltam tartani – Hagyjál már!!! – araszoltam ki alóla nevetve. Ő meg végül megtartotta az egyensúlyát, és vigyorogva megkérdezte a szokásos kérdését:

- Földhöz vágsz?

Ezt akkor szokta, amikor rám vagy nekem dől, én pedig kitérek alóla, ő meg „majdnem elesik”, mert én „földhöz vágom” őt.

- Igen – bólintottam nevetve és ledobtam a táskám a földre. Beléptem a konyhába, ahol Stacy is és az uram is ott voltak.

- Szia – pusziltam meg Sasu fejét, aki a helyemen ült és fél kézzel magához húzott.

- Szia – köszönt vissza – Mi volt a suliba? – gurította le a dobozos sörét.

- Nem sok – vontam meg a vállam és a hűtőhöz léptem – Mimi ma megesküdött Stefan Mendeznek, hogy egyszer majd belevágja a nagykést, ha nem hagyja békén és, hogy meg is fogja forgatni benne.

- Kemény lány – biccentett Sasu.

- Hát. Narouhoz egyszer már hozzávágta a kenyérpirítót – kutakodtam valami ehető étel után – És egy késsel is megcélozta.

- Akkor ezért kellett új kenyérpirítót vennem… - gondolkodott el hangosan Chani.