– Naoki –
Csak
álltam ott az ajtaja előtt nagyokat és szomorúakat pislogva, majd
felsóhajtottam és én is bevonultam a saját zugomba. Becsuktam magam mögött az
ajtót és neki dőlve, megremegve néztem a kezemben tartott borítékra. Megint ő írt… Mit tud ennyit írni
folyton, azaz elmebeteg?! És miért nem száll le rólunk?! Ez az ember komolyan
beteg… Neki enne szüksége orvosra…
Először el sem akartam olvasni,
csak bontatlanul be akartam hajítani a többé közé az ágyam alá, de végül nem
tettem. Hogy miért? Mert muszáj elolvasnom. Hiszen ki tudja mit ír benne, ami
esetleg fontos is lehet. Talán az elmebajos kérdései mellett leír még valamit,
amire fel kell készülnünk. De, ha így is lenne, még azt sem tudom, hogyan
mondjam el ezeket Narounak. Ezeket a leveleket. Így is ki van készülve! Talán…
Talán Alexander az egyetlen olyan csapás az életében, amitől a bátyám tényleg,
totálisan begolyózik… Pedig az ő faszához nem nyúlt…
- Na, jó. Elég! – próbáltam
elhessegetni a fejemben lévő rossz, undorító és megalázó emlékképeket, és a
levélre koncentrálni. Végül leültem az ágyam szélére, majd miután megsimogattam
az ölembe kúszó, doromboló Pálinkát, felbontottam azt a szart. Széthajtottam a
félbe hajtott papírt és a plafon felé meredve, egy óriásit sóhajtottam, majd
minden erőmet összeszedve, elkezdtem olvasni…
„Ikreim!
Miért
nem írtok nekem vissza? Ez olyan rosszul esik nekem… Talán valamit rosszul
csinálok?! Nem akarok semmit sem elsietni drágáim, de már nem bírok magammal!
Napok, lassan hetek óta csak a kezeim és a gondolataim, fantáziáim vannak, amik
sikeresen a csúcshoz tudnak juttatni engem… És már nem bírom! Mindennél jobban
vágyom arra, hogy ti elégítsetek ki engem! Mind a ketten! Naoki, te a szép
száddal és a nem túl férfias, gyöngéd kezeiddel! Narou, te pedig az orbitálisan
kemény faszoddal!! Akarlak titeket… Nagyon-nagyon akarlak benneteket!
Valami
sumákolást szimatolok. Nem kapok választ és, mikor kifigyellek benneteket,
Narou soha sem tombol miattam, csak más miatt. Valamelyikőtök biztosan elolvassa a levelet!
Ejnye, Naoki! Csak nem elrejted a bátyád elől ezeket? Hmmm, te kis rosszfiú! Ha így van, akkor nagyon
nagy büntikét fogsz tőlem
kapni! Olyan nagy büntit, hogy a farkam egyenesen a szádon fog kijönni, drágám!
Légy
jó kisfiú és mutasd meg szépen az ikerbátyádnak a levelet! Azt akarom, hogy csak
rám gondoljon! Olyan szép lenne, ha valamilyen csoda folytán már nem azt a szőke ribancot kívánná, hanem engem…
Mondtam
már, hogy gyakran figyellek benneteket? Nem? Csak említettem, igaz? Hát akkor
közlöm, hogy nagyon sokszor figyellek benneteket. Képeket készítek rólatok,
amikkel már tele van a falam… Bizony! Látlak titeket reggel és délután az
iskola előtt. Szoktam látni a kocsitokat. És a kedvencem, amikor Narou drága
félmeztelenül kilóg a saját ablakából. Imádom, hogy a szobája pont az utcára
néz. Naoki, belőled sajnos keveset látok… Ezért hiányzol te jobban. Remélem, a
következő felbukkanásomkor már észrevesztek. Legyetek éberek és figyeljetek!
Nehogy véletlenül hátulról egy tű szúródjon a nyakatokba!
Na puszika;
Alexander<3”
Na. Eltudjátok ezt hinni??!!
KOMOLYAN EL TUDJÁTOK HINNI???!!! MERT ÉN NEM!!! ÉN ROHADTUL NEM TUDOM
ELHINNI!!!! EZ AZ EMBER BETEG!!! EGY KIBASZOTT, KÉTLÁBON JÁRÓ KÓRSÁG!!! NINCS
HELYE EBBEN A VILÁGBAN!!! ÉN AKAROM FŐBE LŐNI, ÉN!!! HOGY MEGBIZONYOSODJAK RÓLA
TÉNYLEG MEGHALT, MERT ÉN ÖLTEMMEG!!! NEM HISZEM EL!!! Istenem…. Miért teszed
ezt velünk? Oké, tudom, hogy Silvermanek vagyunk, tudom, hogy patkányok vagyunk
és tudom, hogy nem éppen a jó oldalt képviseljük. Raboltunk, fosztogattunk,
kisemmiztünk, maffiáztunk, öltünk, lövöldöztünk stb… De nem szolgáltunk rá egy
pederaszta ilyen „kitüntető” figyelmére!!!
Megfogtam azt a szart és bekúrtam
a többi közé az ágyam alá. A fejemet fogva remegni kezdtem, aztán előszedtem a
baba popsi törlő kendőmet (az ominózus kórházi eset óta az orvossal, szinte
teljesen elmúlt a mizofóbiám, de ennek az embernek még a leveleitől is
undorodom), áttörölgettem vele a kezemet, és végül elterültem az ágyamon, az
arcomat a párnámba temetve. Nem akarom ezt. Nagyon nem… Meddig fogom bírni?
Ezeknek, a leveleknek hála, már rémálmaim is vannak. Aludni is alig tudok
tőlük. Ráadásul a tudat, hogy figyel minket, még rosszabbá teszi a közérzetem.
Nem tudtam, hogy ennyire rossz lesz megkímélni Narout ettől a szenvedéstől. De
muszáj visszaadjam a kölcsönt. Ő is túl sok szenvedést bírt már el helyettem
is… Nem akarom, hogy idegösszeroppanást kapjon. Igaz, ha kiderül, hogy
eltitkoltam ezeket előle, így is-úgy is totálisan ki fog akadni… Mit tehetnék…?
– Nero –
-
Sasu – ültem fel egy idő után, hogy az arcába tudjak nézni. Ő pont ekkor nyomta
el a cigicsikkét a hamustálban.
- Mondjad – meredt rám.
- Izé… Már november van és… Jövő
héttől lesznek a keringőpróbák… - kezdtem óvatosan.
- És?
- És Narouval táncolok…
- Tök jó – fordult el idegesen,
mire megfogtam óvatosan fél kézzel az arcát és magam felé fordítottam.
- Hallgass végig kérlek! Csak is
Dorian miatt csináljuk… Mert az a szemét meg azt akarja, hogy vele táncoljak…
Tudom, hogy Narou az Narou, de nem érdekel! Sasuke… Kérlek, bízz bennem! Nem
fogok csinálni semmi olyat!
- Honnan tudjam? – sziszegett
gyanúsan méregetve engem.
- Csak bízz bennem… Amúgy is. Ott
lesz Naoki is a próbán, hogy szemmel tartsa őt. Ha van Silverman a Földön,
akiben bízhatsz, akkor az Naoki. Kérlek, Sasuke – ültem a derekára, így a
fedetlen nemi szerveink pontosan összeértek, mivel ráültem. Miután levette
szemeit a melleimről, felnézett a szemeimbe.
- Megpróbálok bízni benned.
- Köszönöm – mosolyodtam el és
odahajolva hozzá, megcsókoltam. Ekkor hirtelen maga alá fordított és fölém
magasodott.
- De akkor neked is muszáj lesz
valamit megtenned!
- Mit..? – néztem rá kerek
szemekkel.
- Mindennap el kell mondanod,
mennyire szeretsz, és be kell bizonyítanod, hogy csak engem kívánsz! És, ha
kiakadok, akkor ne kiabálj velem, hanem nyugtass meg! – dörzsölte az orrát az
enyémnek – Rendben?
- Ez menni fog – bólintottam egy
mosollyal, aztán ő csókolt meg engem. Ez a Sasuke már sokkal jobban tetszik,
mint, aki volt nem rég.
Másnap elég nehéz nap elé néztem
a suliban. Hogy miért? Kb. egyedül leszek, azért. Mimivel beszéltem tegnap
este, elújságoltam neki, hogy Sasu meg én újra együtt vagyunk. Nagyon örült
neki, még annak ellenére is, hogy milyen szarul volt. Elmondása szerint,
biztos, hogy beteg lesz, mert már nem csak a hasa fáj, hanem a feje is és
hőemelkedése van. Szegény… Valószínűleg tényleg lebetegedett, mert nem jött
iskolába. Bár legnagyobb szerencsémre Leon is beteg lett (ez gonosz volt, ezért
jobbulást Leon), így Lenával el tudtam lenni most, hogy ugyebár megváltozott.
Természetesen jelen voltak Silvermanek, Rayne is és Mendezék is. Hozzáteszem:
Rayne hangulata és a Silverman tesók egymáshoz való hangulata is nagyon
frusztrált volt. Azt hittem, csak az esőzős idő miatt, de valami más van a
háttérben. Én jelenleg a vihart is szivárványnak látnám, mert nagyon boldog
vagyok. Na, kitaláljátok miért? Nehéz, ugye?
- Nero – jelent meg a padunknál első
óra végén Rayne, eszelős tekintettel – Hol van, Mimi? Nem veszi fel nekem a
telefont, és nem válaszol, ha írok neki…
- Valószínűleg lebetegedett,
Rayne – válaszoltam neki.
- Mi baja?
- Fájt a feje és hőemelkedése
volt.
- Na. Már kezdtem hiányolni ezt!
– csattant fel Narou – Törpe kurva minden hónapban vagy kétszer lebetegedik.
Szeptemberben és októberben eddig még nem volt az, most rohamosan be kell
pótolnia ezt a kis lemaradását – gúnyolódott.
- Fogd be a szádat – sziszegte
oda neki Rayne tökre ellenségesen, majd a táskáját felkapva, kiviharzott a
teremből. Volt egy olyan érzésem, hogy most éppen vagy haza, vagy Mimihez megy.
- Ennek mi baja? – fordult hátra
Naoki értetlenül – Olyan furcsa.
- Honnan tudjam?! – mordult rá
Narou tiszta bunkó módon.
- Mi bajod van?! – kérdeztem felé
fordulva, értetlenül.
- Sok minden! Többek közt Matsuko
is, hogy még mindi él! – nézett rám sötéten.
- Hát, el kell, hogy
keserítselek, mert még fog élni egy jó darabig!
- Ha rajtam múlna, már régen
kinyírtam volna!
- De nem rajtad múlik.
- Majd meglátjuk – állt fel nagy
hevülettel és ő is kiment.
- Naoki – böktem meg előre
hajolva a padra hasaló Nao vállát, aki megfordult – Mi baja van?
- Nem tudom, tegnap óta ilyen –
vonta meg értetlenül a vállát – Mi is összevesztünk, még tegnap.
Elhúztam a számat. Ekkor jött egy
SMS-em, amitől egyből kivirultam.
08:47
Feladó: Selmem♥
Úgy keszulj h megyek érted;)<3
Visszaírtam neki egy nagy
mosollyal.
- Ki az? – kérdezte Naoki egy
kíváncsi mosollyal.
- Sasuke – néztem fel rá
mosolyogva és vártam a reakcióját.
- Kibékültetek végre? –
csillantak meg a szemei.
- Igen, végre ki. Tegnap –
bólintottam.
- Ennek örülök, Nero. Tényleg!
- Köszi Naoki – hatódtam meg. De
tudtam, hogy amíg ő őszintén örül ennek, addig Narou nem fog.
- Minek kell örülni? – huppant le
mellém hirtelen Dorian.
- Jó lenne annak örülni, hogy te
meghaltál – sziszegtem neki barátságtalanul és eltettem az iPhoneom.
- Naaa, most miért vagy velem
ilyen barátságtalan? – karolta át a vállam. Olyan de ja vum van ettől a
gyerektől. Viszolygok tőle. Megfogtam a karját, és durván lelöktem magamról.
- Hagyj engem!
- Hol hagytátok a törpét? –
veregette vállba Naokit Stefan elég durván.
- Semmi közöd hozzá – sziszegte
oda neki megrökönyödve Nao.
- Nézd már Dorian, mi van ma
mindenkivel, olyan morcosak!?
Inkább felálltunk Naokival és
kimentünk a folyosóra. Követtek minket, természetesen. Stefan előre lökte
Naokit durván, Dorian meg belemarkolt a fenekembe. Mikor fordultam volna meg,
egy kéz ragadott meg és durván elrántott onnan. Narou volt az és egy nagyot
lökött Dorianon, aki ettől hátra tántorodott.
- Fejezzétek már be!! Szálljatok
le az öcsémékről!!
- Ugyan, mit akarsz, te?! Nincs
itt Rayne baba, hogy bevédje a hátsódat! – kuncogott fel Stefan.
- De én betörhetem a gipszemmel
az orrodat! – emelte meg Naoki a gipszes karját fenyegetően.
- Muszáj nektek folyton
kötekedni?! Szálljatok már le rólunk!! – csattantam fel idegesen és kirántottam
a karomat Narou már-már fájdalmas szorításából.
- Nekem Matsuko kurvája ne
ugasson – szólt le Stefan.
- Nekem meg a csatorna
legszarosabb, és legmélyebb zugaiból előmászott kis patkánya ne cincogjon –
sziszegtem.
- Húúúú – húzott össze a
tesójával. Inkább ott hagytam őket és visszamentem a terembe Lenahoz.
Utolsó óra után elszaladtam a
mosdóba, mert nagyon kellett pisilnem. Éppen a szekrényemhez igyekeztem nagy
boldogan, mert tudtam, hogy Sasuke épp kint vár az iskola előtt.
- Nero!!! – kiabálta nekem egy
ismerős, ideges hang. Megfordultam a tengelyem körül, ám addigra már Narou
megragadta a felkaromat.
- Áú, ez fáj!! Még is mi bajod
van?!
- Az galambom, hogy kimegyek az
öcsémmel és mit látok?! Matsuko ott áll a köcsög kocsijának dőlve és gondolom
RÁD VÁR!!! – ordította bele a képembe, amitől hátra hőköltem – Csak nem megint
együtt kúrtok, hmm?!
- Neked ehhez semmi közöd Narou,
de ha annyira ragaszkodsz hozzá, akkor közlöm, hogy de igen! Tegnap óta ismét
együtt vagyunk! És nagyon szépen megkérlek, hogy ezúttal ne kavarj be nekünk,
rendben?!
Itt rántott rajtam egyet.
- Nekem te ne!! Azt csinálok,
amit akarok!! Úgy látszik elfelejtetted, hogy kihez tartozol!
- Hát nem hozzád – nevettem fel
kínomban, mire erősebben szorítani kezdett. Felszisszentem – Hagyd abba!!!
- Nem!!!
- Ejnye! – újabb ismerős hang.
Oldalra kaptuk a fejünket. A Mendezek voltak.
- Hát milyen dolog az, hogy
egymással vitatkoztok, amigo?
- Húzzatok innen!!! – ordított
rájuk Narou.
- Non! – kuncogott fel Stefan
megrázva a fejét – Most nincs itt az öcséd. Se Rayne. Se senki. Üres ez a
szint. Csak mi vagyunk – vigyorodott el sötéten. Riadtan Naroura néztem, akin
láttam, hogy most igazán feszült.
– Rayne –
Nem.
Először kurvára nem Mimihez mentem, hanem haza. Valósággal berontottam a
lakásba. Fater is és muter is ijedten hőköltek hátra az asztalnál. Éppen
reggeliztek.
- Fiam! Mi a baj? Mit keresel
itthon? Azt hittem iskolába mész… - nézett rám fater értetlenül.
- Nem, most nem. Haza jöttem –
böktem oda ridegen.
- De miért? Baj van? –
érdeklődött anyám.
- Csak! Mert ehhez volt kedvem,
na! Hagyjatok most – robogtam fel a szobámba idegesen. Becsaptam magam mögött
az ajtót. De érdekes. Tegnap összeszólalkoztunk Mimivel, erre hirtelen beteg
lesz. Hmm. Na neee! Nekem ezt ne! És mi a faszomért nem tudja felvenni azt a
szájba kúrt telefont?! Vagy legalább válaszolna az SMS-eimre. De persze az is
luxus. Annyira felbaszott. Gyorsan elmentem megmosni az arcom, utána egy kicsit
ledőltem, hogy relaxáljak, vagy valami. De nem ment, úgy, hogy gondoltam,
inkább most megyek Mimihez. Így, mit sem törődve a szüleim örökös, idegesítő
„Rayne, hová mész?! Baj van, fiam?” zaklatós kérdéseivel, kiviharoztam a
lakásból, és a kocsimba ültem. A gázra tapostam és perceken belül Mimiék régi
kis házánál voltam. Becsaptam a kocsi ajtaját és ráfeküdtem a csengőre.
Természetesen Joshua nyitott ajtót. Kicsit hátra hőkölt.
- Szép jó napot Josh, Mimoza hogy
és hol létéről érdeklődnék – néztem le rá sötéten.
- Rayne… Mimi beteg, úgy, hogy
most nem nagyon alkalmas a látogatókra.
- Nekem ezt ne – röhögtem ki,
aztán félre löktem őt az útból és berontottam.
- Rayne, ez már a sokadik
magánterületi sértésed! Nehogy a rendőrségre menjek!!
Megfordultam és mereven néztem
rá.
- És még is mit akarsz ott
csinálni?
- Távolság tartási végzést fogok
kérni! Hogy ne gyere az én, és a húgom jó pár kilométeres körzetébe! – húzta
össze a szemeit.
- Mert? A barátja vagyok.
Emellett egy iskolába járunk… Ez az egész ügy lehetetlen lenne – húztam egy
gúnyos vigyorra a számat.
- Megoldanánk!
- És mi rosszat tettem, hogy ezt
érdemlem? – dőltem neki háttal a falnak.
- Tegnap is tiszta komor és
idegbeteg volt, amikor hazajött! Nem szeretem, amikor bántják a húgom…
- Én se szeretem, ha bántják őt,
ne aggódj. De azt se szeretem, ha engem piszkálnak, vagy bántanak. Nem jó engem
szurkálni. Hallottál már uzsorakamatról, igaz? Na, én olyan módszerrel adom
vissza. Mimozának is meg kell ezt tanulnia!
- Na ebből elég!! – csattant fel
tök idegesen Josh – Húzz el innen, vagy komolyan kihívom a zsarukat!!!
- Ne ordítozzál már! Mimi beteg,
nem? Akkor nem kéne sérteni a fülét kiabálásokkal – meredtem fel a lépcső
tetejére, ami folyosójának végén Mimi szobája van.
- Pontosan, beteg! És nem kéne őt
most zargatnod, mert pihennie kell! Szóval megkérlek, hogy távozz.
- Biztos vagy benne? – meredtem
Joshuára.
- Igen!
- Akkor is, ha Mimi fogja ennek a
levét meginni?
- Minek a levét?
- Annak, hogy elküldesz…
- Fenyegetőzz valahol máshol!
Takarodj a házamból, Rayne!!! – kapta elő a mobilját, mire én ellöktem magam a
faltól és lassú léptekkel megindultam az ajtó felé. Megálltam Josh mellett és a
füléhez hajolva, ezt suttogtam oda neki:
- Sokat fog sírni a húgod,
miattad!
És angolosan távoztam. Velem nem
fog senki sem szórakozni. Főleg nem Mimozáék. Most már ideje lesz
bekeményíteni. Sőt, lassan Miminek ideje lesz választania… Vagy én, vagy a
köcsög bátyja. Mert ez a lány nem elég kettőnknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése