02. XXXI. Fejezet

Mielőtt belevágnánk, először is szeretném megköszönni az eddigi szavazatokat, nagyon örülök/örülünk nekik!:)♥♥♥ És pluszba, mutatnék két újabb videót (sokat unatkozok otthon és próbálok összebarátkozni a sony vegas-szal), amit csináltam. Igazából ugyanaz a kettő, de még se (zene, képek), de nekem az jobban tetszik, ami az indavideós linken van.

YouTube linkes videó. IndaVideo linkes vidi. Csak szeretném, ha megnéznétek őket, viszont ennyi elég is belőlem, itt vannak a részek:)

Sasu része +18-as!!

– Mimoza –

Morcosan méregettem őt. Direkt videojátékozik?! Tudja, hogy szeretem, és biztos ezért kezdte el nyomkodni. Nyűgösen az arcomba söpörtem a kócos hajzuhatagomat.

- Kisírtad magad?

- Hagyj engem békén – vánszorogtam ki a fürdőből, és pislogás nélkül meredtem rá, mikor megálltam előtte. És csak egy nagy hajcsomót lehetett belőlem látni.

- Most mi van?

Erre csak bemásztam mögé, és egész egyszerűen félrelöktem, mert én belül a falnál akarok feküdni.

- Na jól van már! – csattant fel. Nem válaszoltam csak a fal felé fordultam magzatpózban, és már megfordult a fejembe, hogy egy szájbakúrt ollóval kivágom innen ezt a szart!! A szart a méhemre értettem. Kész. Kinyesem onnan. Nem lesz méhem, leszarom! Ha kell a kurva petefészkeimet is kitépem magamnak! Kopogtattak az ajtón, és ezután hopp! Egy Crusader mama libbent be az ajtón.

- Hoztam a fájdalomcsillapítót – lépett oda az ágyhoz. Rá annyira nem haragudtam. Hiszen nőből van, megért engem. De akkor sem teljesen.

- Köszönjük anya.

- Oké… - morogtam oda, mire csak megsimogatta a fejem, és ki is ment.

- Mire vársz? – háborogtam.

- Mi? – kérdezett vissza a barátom, akit legszívesebben most háromfelé fejelnék. Ahhhh most még az a rohadt cserepes virág is idegesít. Mit van ott? Máshol nem talált helyet! Kurva cserepes virág, máshol legyél idegesítő, köszi!

- A gyógyszeeer! – ültem fel idegesen és mérgesen, összehúzott szemöldökkel, de kitágult szemekkel meredtem rá. Komolyan?! Szerinte ÉPPEN mi kéne nekem? Egy ölelés? Egy puszi? Egy kedves szó? NEM. A GYÓGYSZER.

- Jól van már bazdmeg, mit ordítozol? – morgott az orra alatt.

- Szépen beszéljél velem!

Erre csak szemet forgatott és elő vett egy darabot, és a kezembe nyomta. Hitetlenül meredtem rá – Na most mi a baj?!

- Egy? Egy darab pirulával akarod kiszúrni a szemem? – hördültem fel. Megfeszült az állkapcsa, és adott a kezembe még egyet.

- Víz? – néztem körbe.

- Nesze – adta a kezembe az ágya melletti flakont.

- Hát kicsit meleg – kezdtem el zsörtölődni – De oké… - és ezzel leküldtem a két tablettát, majd visszafeküdtem az ágyba, vissza magzatpózba. Közben idegesen szuggeráltam a vállam fölött átnézve a videojátékot, amit nyomkodott mellettem. Faszom, én ebben a játékban még csak Lvl. 70-esen vagyok, ő pedig 72-esen. Hazaérek és behozom a lemaradást. Végül kb. fél óra múlva megböktem az oldalát.

- Hm?

- A meleg vizes flakont – nyögtem oda Erre csak felállt, (most benyögném, hogy aztán az ágyról is, de nem vagyok poénkodós kedvemben) és kiment a szobából. Addig én körbepillantottam a szobában. Ja, ahogy gondoltam. a lámpa is idegesít. Körülbelül 2 perc múlva belépdelt Rayne a szobába. Legszívesebben rárivalltam volna, hogy mi tartott neki ennyi ideig, de nem volt hozzá elég energiám. De egy morcos pillantást kapott tőlem.

- Tessék – adta a kezembe, én pedig a méhemhez szorítottam azt. Faszom. Most meg melegem van. MI EZ A MELEG? Miért lett meleg?! Felültem, és lerángattam magamról a kissé kötött anyagú, nyaknál „V” alakban gombos vékonycsíkos pulcsim, ami alatt csak egy fehér dekoltázsos topp volt.

- Odanézel, meghalsz! – figyelmeztettem Raynet, hogy ne a mellemet szuggerálja, de már késő volt. Az arcába dobtam a pulcsit, és visszafeküdtem magzat pózba.

- Aludni fogsz?

- Ja – adtam a rövid választ és próbáltam elaludni.

– Sasuke –

Pislogás nélkül néztem le rá. Szeret? Szóval így állunk, így mindjárt más…

- Az én dolgom, hogy mivel teszem tönkre magam – adtam végül flegmatikus választ.

- Nem hallottad, amit mondtam?! NEM. NEM CSAK A TE DOLGOD. AZ ENYÉM IS, MERT SZERETLEK! NEM VÁRHATOD EL TŐLEM, HOGY NÉZZEM VÉGIG, AHOGY SZÉTDROGOZOD A KÉPED!

- Nem is várom el. Én azt várom el, hogy ne törődj vele!! – emeltem meg a hangom.

- DE NEM TUDOK NEM TÖRŐDNI VELE! – kezdett el csapkodni.

- Az már a te bajod!!

- Arrgghh!! – tombolt majd kiszúrt valamit az ágy alatt. Leguggolt, és ki húzott egy injekciós tűt, újságpapírba csomagolva – Azt mondtad… leraktad… - hüledezett, aztán persze robbant is – AZT MONDTAD NEKEM, HOGY A TŰT LERAKTAD!! – kiabált velem hisztérikusan, én pedig kezdtem nagyon felbaszni magam. De nem azért, mert ideges lettem, hanem egészen mást váltott ki belőlem a viselkedése…

- Le is. Az még a múltkori – vetettem oda közömbösen.

- Milyen múltkori?!

- Még a múlt heti.

- Hát ezt nem hiszem el – túrt a hajába és idegesen, sírva rám nézett.

- Akkor ne hidd el, mit érdekel engem?! – csattantam fel, ő pedig az idegtől remegni kezdett.
- Most legszívesebben képen basználak valamivel!!!

- Lehet próbálkozni!!

Erre felhevülten megragadta a komódomon lévő dezodoromat, és felém lendítette, azzal a szándékkel, hogy képen töröl vele, de én megragadtam a csuklóját, amiben az volt, és ingerülten magamhoz rántva lesmároltam, a dezodor flakonja kiesett a kezéből, és lehetett érezni, ahogy konkrétan köpni-nyelni nem tud erre. De nem hajolt el. De nem ám… Teljesen beindultam rá,. Rá igen, ahogy üvöltözik, és ahogy aggódik értem. Megőrjít ez a lány, a sírba fog tenni. Dühösen (amiért ezt hozza ki belőlem) a falnak vágtam, mire nyekkent egyet. Odaszorítottam az ágyékommal, és a nyelvem szinte ledugtam a torkán. Megfogta az arcomat, és a számba nyögött, és a csípőjét pedig szerintem akaratlanul is az ágyékomhoz préselte. Már ennyitől is felállt.

- Mit teszel velem? – suttogtam a két ajka közé zihálva, majd ismét lekaptam, meg sem várva a válaszát és a derekamra kapva őt, az ágy felé araszoltam vele. Lehajítottam rá, majd elhajolva tőle, erőszakosan fölé magasodtam. Egyikünk sem szólt egy kibaszott szót sem, mindketten tudtuk, hogy mi most kúrni fogunk egy isteneset.

A felsője alá nyúlva feltűrtem azt a derekán, mire felsóhajtott, és benyomta a „Sasuke, kérlek, dugj meg” fejét. Igen. Ez még mindig ugyanannyira kibaszottul de gecire izgató, mint, ahogy emlékeztem. Egy hirtelen mozdulattal, letéptem róla a felsőjét, és az ágy mellé hajítottam. Huppsz. Nincs mibe hazamenjen. Leszartam. Már csak egy melltartóban feküdt előttem. Szépen lehajoltam a melleihez, és végignyaltam azt a részt, amennyi még látszott belőle. Ahogy letekintettem rájuk láttam, hogy a múltkori harapásnyomaim már nem is voltak ott. Irgum-burgum. Itt az ideje újakat csinálni. Egész egyszerűen egy nagy lendülettel a bal mellébe haraptam, mire fájdalmasan felnyögött, és hátravágta a fejét, közben én benyúlva a melltartó alá, rámarkoltam a másikra. Istenem ezek a cicik… Minden férfi ilyen mellű nőt akarna magának. Mikor elszakadtam az ajkaimmal a mellétől, tisztán láttam a harapásnyomot, amit ezzel okoztam neki. Felnézve rá, egy vadító, könnyes, vágytól csillogó zöld szempárral találtam szembe magam. Egy sunyi vigyor kúszott a képemre. Ezért megérte várni. Ismét azzal a szándékkal, hogy most erőszakosan lesmárolom, hajoltam fölé, de pár milliméterre az ajkaitól megálltam. Éreztem a heves légzését, és hogy mennyire kívánja már a számat. Az alsó ajkába harapott és követelőzőn felnyöszörgött. Ovisom. Végignyaltam az alsó ajkamat, mire megemelte a csípőjét a kezeivel a lepedőmet szorongatta, és még akaratosabban nyögött. Én csak vártam, és álnokul vigyorogtam le rá. Én nem fogok most mozdulni. Végül nem bírta tovább, és a nyakamba kapaszkodva lesmárolt, én pedig elégedetten a szájába vigyorogtam, majd visszasmároltam, és a kezeimmel learaszoltam a nadrágjáig. Zavar ez rajta. Elhajolva terpeszbe hajlítottam a lábát, és szépen lassan, elkezdtem lejjebb araszolni, közben folyamatosan húztam le róla a nadrágját, majd mikor már a térdéig le volt húzva, akkor már csak egyszerűen konkrétan leszakítottam róla azt is. Hupsz, ismét. Ekkor már csak egy bugyi volt rajta, közel hajoltam hozzá, és a tangáján keresztül beleszippantottam azt a jó illatát.

Felnyögött, én pedig jólesőn felsóhajtottam. Olyan kibaszott jó illata van itt lent. A nadrágom vészesen feszülni kezdett már az ágyékomon. Végigsimítottam neki a mutatóujjammal a punciján, mire megemelte a csípőjét, és a kezeivel a hajamba túrt. Én pedig egész egyszerűen a tangát is letéptem róla. Most már tök mindegy, most már tényleg nincs mibe hazamennie. Hál’ istennek. És ekkor elém tárult. Napbarnított, selymes, puha, hibátlan… A kezeimmel még nagyobb terpeszbe hajlítottam a lábát, és odahajolva végignyaltam a szeméremdombját. Felsóhajtott, és szerintem ösztönszerűen beterpesztett nekem. Elvigyorodtam, és elkezdtem csókolgatni, a szemérem dombjától a csiklójáig. Ott elidőztem egy darabig, csókolgattam, a nyelvemmel köröztem rajtam, körülötte, megérte, két dolog miatt is. Az egyik, hogy olyanokat nyögött, és már hajamat tépte. A másik pedig, hogy mikor a bejáratához értem és belenyaltam neki oda is, akkor azzal szembesültem, hogy teljesen benedvesedett. Szinte tocsogott.

- Ennyire tetszik? – morogtam egy perverz vigyorral a képemen, majd ismételten végignyaltam kívül, a nyelvemmel érintve a csiklóját is, aztán egész egyszerűen benyaltam – Olyan jó ízed van, Nero… - suttogtam. Hátravágta a fejét, és nyögve emelgette nekem a csípőjét.

- De követelőző valaki… - kuncogtam fel, és tovább kényeztettem őt ott alul, egészen addig, köröztem a csiklóján, és nyalogattam, amíg egész testében meg nem feszült és rmegni nem kezdett, miközben nagyokat nyögdösött. Elélvezett. Ejnye-bejnye nélkülem ment el. Mikor végeztem, ismét felkúszva rajta fölé magasodtam. Kipirulva, csillogó szemekkel, zihálva, meredt rám én a melltartójához nyúltam. Erre már úgysem lesz szüksége, szóval leszakítottam róla azt is. Elszakadt a kapcsos része… Hupsz? Erre ma már úgysem lesz szüksége.

Mikor elém tárultak azok a bomba mellek, ismételten végignyaltam őket, és mikor a fogaim közé fogtam a mellbimbóját, felnyögött, és a hajamba túrt.

- Sasukeh…- zihálta. Nekem pedig itt volt elég. Lekaptam magamról a pólót, az ágy mellé hajítottam, hevesen megragadtam a karját, és egész egyszerűen a hátamra feküdtem, és magamra rántottam. Megemeltem a seggét, hogy elő tudjam venni a már vészesen ágaskodó farkam, és mikor ez megtörtént, beleültettem. Egy óriásit nyögött, és meg kellett támaszkodni a mellkasomon, hogy ne rogyjon össze.

- Tartsd magadh, bébih… - vigyorodtam el.

- Ahh, de olyanh keményh.. – nézett fel rám kipirulva, fájdalmas, egyben élvezetes arcmimikával, csillogó szemekkel.

- Akkor használdh kih – és elkezdtem ugráltatni a faszomon, de nem volt nehéz, hiszen ugrált ő amúgy magától is. Két kézzel markoltam a seggét, és néha-néha, rá is csaptam egyet, amire mindig kéjesen felnyögött és kicsit gyorsított a tempón. Az egész szobát betöltötte Nero nyögéseinek, és a csattogások hangja, és nekem is minden erőmet vissza kellett fognom, hogy ne nyögjek én is. Rettenetesen ki voltam éhezve. De nem csak simán a puncira. Nem. Nero puncijára. Még mindig kellőképp szűk, és annyira forró, meg nedves, hogy azt nem hiszed el.

Mikor a csúcsra értem olyan erővel nyomtam, vágtam bele a körmeim a bőrébe, hogy szerintem ennek nyoma fog maradni.

- Belédh fogokh mennihh! – nyögtem figyelmeztetve, mire végigkarmolta a mellkasomat, és ő is megfeszült, majd kimerülten rám rogyott. Benne mentem el. No sebaj, van aktus utáni fogamzásgátló tablettánk.

– Narou –

Hát én ezt nem hiszem el, komolyan mondom. Ezt a két kis görcsöt, ha addig élek is megfojtom!!

- MEGYÜNK MÁR PAPUSKA, NE ORDÍTSÁL MÁR!!! – ordítottam én is.

- TE ORDÍTASZ PINA!!! – harsogta vissza.

- NEM TE ORDÍTASZ!!!

- MINDKETTEN ORDÍTOTOK, KUSS LEGYEN MÁR!!!! – jelent meg a fürdőajtóban az öcsém.

- NE ORDÍTS TE KIS FASSZOPÓ!! – csattantam fel.

- TE ORDÍTASZ TE FERDEFASZÚ!! – ordított vissza, majd együtt lementünk a hallba. Ott papus tartott egy rögtönzött kiselőadást, hogy mekkora nyomorékok vagyunk, és hogy ne akkor kúrjunk, mikor ő hazaérkezik, és hogy hol van már a whiskyje. Aztán végül áttért komolyabb témákra is, hogy mégis mit sikerült ennyi idő alatt intézni a többi papával is.

- Nos, volt azaz Alexander doki, tudjátok, aki meg akart titeket ölni, de sajnos nem sikerült neki – szívott bele a szivarjába. Mindketten megfeszültünk Naokival. Nekem a pulzusom az egekbe ugrott. Mereven néztem magam elé, és éreztem, hogy megfeszülök. Az zökkentett ki a révületből, hogy az öcsém oldalba bökött, amolyan „Nyugi, oké?” féle ábrázattal.

- Ja, mi van vele? – szűrtem ki a fogaim közt.

- Ez – mutatott fel egy képet – Ő az?

És amint megláttam a képet, azt hittem mentem elájulok, vagy agyvérzést kapok, vagy szívrohamot, vagy a jó isten se tudja mit!! Egy utcai kamera vette fel, épp valami krémszínű ballonkabátba áll, ingben, egy autónál, közben cigizik, napszemüveg volt rajta, de attól még gecire felismerhető volt, és PONT AM I ISKOLÁNKNÁL VOLT. Annyira lesokkolódtam, hogy kiesett a számból a cigarettám (ja mert közben én is cigiztem). Mereven, remegő íriszekkel meredtem a képre, majd szinte fellökve a dohányzóasztalt felpattantam, és egész egyszerűen felviharoztam az emeletre. Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem!!!

- Narou! – pattant fel az öcsém, és aggódva a lépcső aljához sietett, és úgy nézhetett fel az emeletre, de már akkor én becsaptam a szobám ajtaját. Innentől már csak elnyomva hallottam a beszélgetéseket, ami felhallatszott, miközben az ágyra ültem, és idegesen dobogtattam a lábammal.

- Mi baja van a bátyádnak? – köpte szinte oda a szavakat fater.

- Semmi – hallottam Naoki szomorú hangját – Igen apa, ő az.