02. XXX. Fejezet

– Nero –

            Másnap elég frusztráltak voltunk mindannyian. Vagyis, Mimi attól, hogy fájt a hasa (női dolog, ilyenkor ő nagyon kemény tud lenni másokkal), Rayne Mimi viselkedése miatt, Narou és Naoki pedig fogalmam sincs mitől (talán a tegnapi, vagy otthoni ügyek), én pedig Sasutól. A rossz kedvünkre az is rátett, hogy egésznap, lassú esőzés volt. És ezt, sajnálatos módon a Mendezek is észre vették. Ki is használták az alkalmat és rögvest, hogy távozott az ofő (rutin ellenőrzésre jött, plusz közölte, hogy a keringő próbák jövő héttől minden kedden hetedik és nyolcadik órában lesznek), oda jöttek hozzánk. Odahúztak egy-egy széket és sunyi vigyorral a bevert képükön, meredtek ránk.

- Mizu? – kérdezte Stefan elsőnek, bekapva vagy két szem rágót. Senki sem válaszolt neki, még csak rájuk sem néztünk.

- Hercegnő, mit szólt Matsuko a képhez, amit elküldtem neki? – vigyorgott rám Dorian.

- Semmit – vontam meg a vállam – Nem jött be a kavarásod – fordultam el tőle.

- Nem baj, de totál megérte a tegnapi kis balhénk. Most, hogy hozzád értem, tudom a pinád típusát – röhögött fel jóízűen, ám ekkor Narou leállt a hintázással és már lendítette az öklét, de valami más talált be Doriannak. Egy jó vaskos matek könyv.

- Dugulj be Dorina!!! – kiabált rá Mimi az orrát fogó gyerekre – Elegünk van belőled!!! Ne zaklasd a barátnőmet, különben megnézheted magad!!!

- De beindult valaki – állt fel Stefan idegesen.

- Ti jöttetek ide zaklatni minket, te másik törpe szar – állt fel Narou mellőlem.

- Fejezzétek már be, mindegyikőtökből elegem van! – sziszegett Rayne idegesen.

- Ó, mélységes alázatodat kérjük fenséges úr, megengedi, hogy megbasszam a nőjét? – pillogott neki Stefan.

- Lefejezés jár érte – nézte le Rayne fintorogva.

- Nem tudnál te megbaszni – röhögte ki Mimi – Hülye olasz…

- Majd meglátjuk – húzta össze a szemeit Stefan és nagyokat csattogtatott a rágójával.

- Köpd már kiii! – remegett meg Naoki hangja idegesen a rágótól. Erre Stefan direkt a fülébe csattogtatta a rágót, mire szegény Nao a füleire tette a kezét és a padra hajtotta a fejét. Narou megragadta Mendez #1 torkát és hátra rántotta.

- Húzzatok a helyetekre, ti kutyák! – lökte fel székestül a gyereket, aki hátra szaltózott.

- Most megint bunyó lesz? – kérdezte Tiffany már-már aggódva és hitetlenül.

- Nem, mert akkor kirúgatom őket a picsába! – sziszegett Narou idegesen rájuk nézve – Elfelejtettétek gyökerek, hogy apámé a suli! Szerintem, holnap már nem lesztek itt!

- Itt lehet, hogy nem! De a városban igen! – tápászkodott fel a földről Stefan, majd a tesójával inkább a helyükre ültek és a nap további részében, végre békén hagytak minket. Én Mimit támogattam a hasfájásában és jó barátnőhöz méltóan, hallgattam a szenvedését és megsimogattam néha a hátát, amikor nem lökte el durván a kezem. De nem haragudtam meg rá, hiszen megértem, én is hasonlóképpen viselkedem, amikor ilyen rettentően fáj a hasam.

Utolsó óra után, Mendezek mindenkit félre lökve hagyták el az iskola területét, mi pedig egy csoportba verődve, kiballagtunk, szótlanul, merev pofával a suliból. Bár nekem a kedvem sokkal jobb lett, amikor megláttam Sasuke kocsiját, benne Sasuval a volán mögött. Elköszöntem a többiektől (csak Naoki és Rayne köszöntek vissza, Mimit lefoglalta a hasfájása, Narout meg Sasuke látványa) és odasiettem a kocsihoz. Gyorsan beültem, nem is áztam meg annyira.

- Szia – köszöntem kissé furcsán és igyekeztem egy mosolyt magamra erőltetni.

- Szia – köszönt vissza cigivel a szájában – Mehetünk?

- Uhumm – bólogattam és elhajtottunk. Bekapcsolta a rádiót, amiből felcsendült a Someday out of the Blue című sláger, Elton Johntól.

- Mi volt ma a suliban? – kérdezte némi hallgatás után.

- Hát – sóhajtottam – Mindenki kedve a süllyesztőben volt ma. Nem volt jó kedvünk, aminek hatására Mendezék persze ránk szálltak. Először Dorian szólogatott be nekem… Aztán Stefan Miminek, amiért megdobta az öccsét a matek könyvével… Végül Naokit is idegesítették, aztán Narou fellökte az egyiket és megfenyegette őket, hogy holnapra kicsapatja őket a suliból. És ennyi nagyjából…

- Ezek a Mendezek olyan keménynek hiszik magukat – meredt az útra, szájában a cigarettával – Jól megfejelném őket, de nem akarok érintkezni velük.

- Ez most olyan Raynes volt – mosolyodtam el – Hova megyünk?

- Hozzám.

- Miért? – lepődtem meg.

- Mert nincs kedvem ma menni sehova, eredetileg eléd se akartam kijönni. Aztán valamiért meggondoltam magam – tette bele az utolsó slukkokat a cigijébe, majd kicsit lehúzta az ablakot és kihajította rajta.

- Ó, értem…

- De előbb veszünk egy kis kínait – hajtott be a főútra és a pláza felé vette az irányt – Éhes vagyok.

- Jól van – vontam meg a vállam és kinézve az ablakon, dúdolgattam Elton számát.

Mikor megérkeztünk a pláza mellett álló kínai kajáldához, megkérdezte, hogy kérek-e valamit. Nem akartam pofátlan lenni úgy, mint tegnap, így azt mondtam, nem kell semmi. Erre fel hozott nekem is rizsát meg omlós csirkét.

- Azt mondtam, nem kérek semmit – meredtem rá értetlenül, amikor a kezembe nyomta a becsomagolt kajákat.

- Én pedig látom a szemeden, hogy majd meghalsz egy kis kínaiért – mosolyodott el rám nézve, amitől muszáj volt lehorgasztanom a fejem, mert éreztem, hogy pír szökik az arcomra. Miért ismer ennyire jól?

Szóval, átmentünk hozzá. Az apja nem volt otthon, így csak kettesben kajáltunk. Lassan, de biztosan megettem minden egyes falatot. Végül elém rakott egy szerencsesütit. Ő is kapott és együtt bontottuk ki, majd, mint egy kisgyerek, aki a karácsonyi ajándékát bontja ki, olyan gyorsan törtem fel a sütit, hogy láthassam a benne rejlő üzenetet.

„Úgy jó, ahogy van!”

Na és ezt most mire vagy éppen kire érti? Ezt annyira utálom. Amikor fogalmam sincs, hogy mire akarna utalni. Talán…. Sasura?

- Neked mi van benne? – kérdezte hirtelen.

- Úgy jó, ahogy van – olvastam fel – Neked?

- Megdobogtatja a szíved? – olvasta fel az övét, de olyan mosollyal (inkább vigyorral), hogy egyszerűen zavarba jöttem tőle.

- Hmm. És megdobogtatja? – kérdeztem vissza egy hasonló mosollyal.

- Az titok – gyűrte össze a papírt. Sunnyogós.

Felálltam az asztaltól és a mosatlant a mosogatóba tettem, majd a szemetet is kidobtam, aztán felmentem az emeletre Sasu után, aki a fürdőbe igyekezett. Én addig körül néztem a szobájában, hogy hátha találok-e valami furát. Itt hagyott női bugyikat, meg ilyesmik… Aztán kíváncsiságból benéztem a plafonra szerelt TV mögé, ahová elrejtettem a múltkori bogyeszait és legnagyobb meglepetésemre, nem voltak ott! Ahh, hülye én, minek kellett neki elmondanom, hogy oda rejtettem?! Naná, hogy bevette, nem hülye… Vagy is de, nagyon is hülye! Ajjjj…

- Mit csinálsz? – jött be Sasuke értetlen fejjel.

- Bevetted?! – siettem elé.

- Mit? – hőkölt hátra.

- A TV mögötti bogyókat!! Bevetted?!

- Miért? – húzta össze a szemeit.

- Mert azt akartam, hogy ne vedd be, azért!! Ajj istenem, tudtam, hogy inkább le kellett volna húzzam a wc-n – fogtam meg a fejem idegesen. Nem hiszem el! Mindjárt sírva fakadok…

- Állj már le, neked már nem kéne aggódnod miattam! – ragadta meg a két csuklóm, amikkel már a hajamat téptem szinte.

- De kell!! – törtem ki – Kell, mert még mindig kibaszottul szeretlek, és nem bírom elviselni, ahogyan tönkre teszed magad ilyen szarokkal!!! – ütöttem a mellkasát idegesen és pár kósza könny csordult ki a szemeimből.

– Rayne –

            Egésznap idegesített Mimi viselkedése. Már együtt vagyunk lassan egy éve (két hónap híján kb.) és még mindig nem bírok ehhez hozzászokni! Ráadásul most a szokottnál is sokkal, de sokkal hisztisebb és keményebb, mint szokott lenni.

- Miért hozzád megyünk? – kérdezte zsörtölődve az anyóson ülve.

- Mert szeretném, ha velem lennél – válaszoltam még nyugodtan. Még.

- Minek? Hogy megint megbasszál?! Most felejtsd el Rayne, nem fogsz!! – kezdett el idegesen vádaskodni.

- Nem is akartalak…

- Ó, szóval már nem is kellek neked?!

- Én ezt nem mondtam – rökönyödtem meg.

- De utaltál rá! Neked mindig akarnod kell engem, akkor is, ha összefostam magam!!!

- Ez így is van Mimi, de nyilván, ha menstruálsz, vagy fáj valamid, nem foglak megkúrni!

- Aha tök jó, szóval van más…

- Milyen más?! – röhögtem fel hitetlenül – Nincs más…

- Jó – fordult az ablak felé és azon bámult ki egészen hazáig. Ilyen nincsen. Megértem, hogy morci, de nem kéne állandóan piszkálnia ilyenkor.

Mikor megérkeztünk hozzánk, szépen kiszálltunk a kocsiból és besiettünk a lakásba, mielőtt megázunk. Csak anya volt otthon, apa Roberttel volt meg Silverman papával.

- Sziasztok, megjöttetek? – kérdezte anya nyájasan és már ölelte volna meg Mimit, de amaz faarccal ellépett tőle.

- Most ezt ne – közölte vele durván, majd fájdalmasan a hasához kapott és felvonszolta magát az emeletre.

- Mi baja? – kérdezte anya aggódva.

- Csak női bajok – legyintettem – Ilyenkor mindig ilyen…

- Akkor készítsem elő a jól bevált módszereket?

- Igen anya, jó lenne, hátha segít rajta – biccentettem és inkább Mimi után mentem. Amikor benyitottam a szobába, természetesen az ágyamon fetrengett.

- Mimi, anya előkészíti neked a fájdalomcsillapító szarjait.

- Hagyjál – fordult egyik oldaláról a másikra.

- Mi lenne, ha visszább fognál? Értem én, hogy fáj, de én se vagyok veled ilyen, amikor nekem fáj valamim! – ültem le az ágyszélére.

- BÁRCSAK NEKED LENNE MÉHED, ÉS TE ÉREZNÉD AZT, AMIT MINDEN NŐ A VILÁGON MINDEN HÓNAPBAN!!! BÁR TE VÉREZNÉL, ÉS NEKED LENNÉNEK ILYEN GÖRCSEID!! AKKOR MEGÉRTENÉD, MIÉRT VAGYOK ILYEN ELLENSZENVES TE BUNKÓ FIÚ!!! – ordítozott velem hirtelen kikelve magából, könnyek közt, aztán berohant a fürdőbe és becsapta az ajtót és be is zárta. Pislogás nélkül meredtem utána, majd bevágtam én is a durcát és elterülve az ágyamon, magamhoz vettem a konzolt majd neki álltam videó játékozni. Nem fog velem szórakozni, akármennyire is szeretem… Legyenek már határok… Nem egy utolsó fasz vagyok. Végül, úgy pár perc elteltével a videó játék hangjaira, kidugta a szétsírt képét az ajtón és morcin nézett rám onnan.

– Naoki –

            Egésznap azon a hülye levelen agyaltam. De még tegnap este is. Nagyon megrázott, nem akartam elhinni, hogy komolyan, mert írni nekünk az a mocsadék, senkiházi, pederaszta köcsög. Mikor hazaértünk bátyámmal, ő felrohant egyből a szobájába és becsapta maga mögött az ajtót. Csóri olyan feszült mostanában, hogy már kezdem megsajnálni. Gondolom nem csak a Mendezek idegesítik, hanem az is, hogy Nero és Sasuke újra találkozgatnak… Én ráérősen levettem a dzsekim az előszobában és félre tettem, ám megpillantottam egy ismerős borítékot a cipős szekrényen. Remegő kezekkel vettem magamhoz. Egyből felismertem a borítékra hányt betűket. Megint ő írt.

- Mi baja a bátyádnak? – kérdezte anya előlépve a konyhából, amitől kis híján szívfaszt kaptam. Meg is ugrottam – Mit ijedezel? – nevetett ki.

- Ha.. Hagyjál – vágtam sértett pofát – A Mendez csávók a baja, meg az, hogy szíve hölgy újra az exével találkozgat – legyintettem.

- Jaj, szegény – meredt aggódóan az emelet felé.

- Apa? – kérdeztem.

- Majd jön. Braddel és Matsukoval van.

- Jó, anya, ha ilyen levelet kapunk azt nekem add oda jó? És ne nyissátok fel, mert bizalmas levelezés! Kérlek, tudom, hogy benned bízhatok!

- Jól van – pacsiztunk össze. Anya a legjobb arc az ősök közül.

- Az mi? – jelent meg Luke és Adorian mellettem.

- Semmi, amihez közötök lenne – néztem le őket, majd gyorsan felrohantam a szobámba és bezárkóztam, mielőtt az a két átokfajzat utánam jött volna. Üdvözöltem Pálinkát, aztán leültem az ágyra és pár percig csak meredtem a kibaszott borítékra. Majd felnyitottam.

„Üdv nektek, drága kis iker Silvermanjaim!

Megint én írok, mert nem bírok meglenni nélkületek! Csak rátok bírok gondolni, már egy ideje mindennap ki kell vernem rátok, annyira nem bírok magammal! Már csak egy puszta kis elkalandozástól is feláll a farkam… Olyan jó lenne már, ha nem csak illúziókra kéne elélveznem… Hanem jó lenne már a te szádba, Naoki, a tiédbe élvezni! Vagy a te kis gyönge kezeid által! Hiányoznak ám a CT-k és az együtt töltött terápiás idők. Miközben beszéltél, folyton azt a csöpp szádat figyeltem. Elképzeltem, ahogyan az ajkaid a faszomra zárulnak, és jó keményen elkezded szopni nekem. Jó nyálasan, s közben felnézel rám. Kipirultan, csillogó szemekkel… Ajjhhh… Naoki… Már most áll. Jó lenne, ha leszopnál. Vagy beléd rakhassam! Olyan forró lehet a segged belül… És szűk. Olyan kis szűz vagy még. Naoki, te milyen vagy szex téren? Biztos a bátyád szöges ellentéte, te biztos kis puha vagy, lágy és nem olyan erőszakos, mint a fivéred. Te később vesztetted el, mint ő, igaz?

S, ha már Narounál tartunk…

Annyira beindulok már csak attól, ahogyan arra gondolok, hogy a hajamat tépné, miközben jól seggbe rak engem hátulról. Istenem, fiúk. A következő találkozásunknál már biztosan beadom nektek az anyagot, ezt nem lehet kibírni! Vágyom rátok, el sem hiszitek mennyire! Megörökíteném az összes pillanatát, felvenném kamerára, hogy akármikor visszanézhessem…

A minap láttalak titeket autóba szállni. Narou, olyan vadító vagy, amikor mérges vagy! És Naoki, remélem, hamarosan lekerül a gipszed. Látom, már szépen tudsz járni. De előlem akkor sem fogsz tudni elfutni…

További szép napot, nektek!

Alexander♥”

Elkerekedett szemekkel meredtem a levélre. EZ BETEG!!! EZ KIBASZOTTUL BETEG, ENNEK EGY ÉPP NORMÁLIS GONDOLATA SINCSEN!!! ELMEGYÓGYINTÉZETBE KELL ZÁRNI!!! Úristen!!! A lapot és a borítékot is behajítottam az ágyam alá, úgy, mint a tegnapit. Ez már naponta zaklatni fog minket, vagy MI A FASZ???!!!

Átviharoztam a fürdőbe, ahol alaposan megmostam a kezemet, aztán az arcomat is hideg vízzel.

- Hát itt vagy buzeráns – jelent meg Narou – Most beszéltem papussal telefonon, aki közölte, hogy nem rúgja ki Mendezéket. És mi volt az indok?! Az, hogy szedjük ki belőlük, hogy mi a fasz van!!! Nem hiszem el, Naoki… - tombolt az ajtóban.

- Majd csak kitalálunk valamit – motyogtam, de nem ismertem meg a hangomat.

- Muszáj leszünk, öcsi – dőlt az ajtófélfának és rágyújtott.

- Hé pina, kis buzi! Scott bácsi most jött meg és azt üzeni, hogy toljátok le a kis fürtös szőrű seggeteket – röhögte el magát Luke.

- Adok neked olyan pinát, meg kis buzit, hogy bele döglesz!! – kezdte el kergetni Narou a gyereket, én pedig a tükör előtt légzés gyakorlatot vettem, hogy lenyugodjak.

- PINÁCSKA, KIS BUZIII!!! – ordítozta fater, mire összerezzentem.