02. XXVIII. Fejezet

Rayne része +18-as!!

– Rayne –

            Suli után Mimoza átjött hozzám, ahol persze ebéddel kellett kezdenünk mindent. Apa bejelentette, hogy neki ügyei vannak Roberttel és Silvermannal, ezért ő elmegy most, de anya nem sokára hazaér a vásárló és kozmetikus körútjáról. Addig se szedjük szét a lakást. Miután édesapám elment, az én szerelmemmel felvonultunk a szobámba, ahol Mimi elterült jóllakottan az ágyamon. Én sunyi vigyorral a képemet becsuktam magam mögött az ajtót, és egyenesen fölé magasodtam.

- Mire készülsz? – pislogott nagyokat.

- Szerintem tudod te – hajoltam le és megcsókoltam, majd haladtam egyenesen le a nyakán, amit finoman elkezdtem harapdálni. Majd egyre erősebben.

- Ne Rayne, anyukád akármikor megérkezhet! – próbált eltolni magától, de nem jött be neki.

- Ugyan, van még időnk addig – suttogtam bele a bőrébe két harapás között.

- De én nem akarom, én – nyöszörgött, ám ekkor hirtelen megragadtam a két kezét és a feje fölé szorítottam őket. Elkerekedett szemekkel meredt fel rám.

- Gyors leszek! Amúgy is, ilyen helyzetben az van, amit én akarok, nem? – vigyorodtam el.

- De Rayne – vörösödött el fülig.

- Nyugi. Tudom, anya mindjárt itthon lesz, egy gyors menet még bele fér! Csak annyit kérek, hogy fordulj hasra és pucsíts be nekem!

- De én… Én nem, én – hebegett, majd elegem lett ebből a várakozásból. Ha többet hezitál, végül nem marad időnk semmire sem. Megfogtam és egész egyszerűen hasra fordítottam. Meglepetten felnyögött, de nem mozdult. Lerángattam róla térdig a gatyáját és a bugyiját elég durván. Elém tárult egy hófehér bula. Lehajolva elkezdtem csókolgatni a farpofáig, majd egészen közé is becsókoltam, aztán benyaltam. Felnyöszörgött és fészkelődni kezdett. Körbe-körbe nyalogattam a kis segglyukat, majd be is dugtam a nyelvem oda és belülről is megnyalogattam. Hangosabban, tiltakozóbban nyögött. Aztán elhajoltam és a kis puncijával is megtettem ugyanezt. Ami tetszhetett neki, mert hirtelen egy csomó kis nedvecske tapadt a nyelvemre. Egy nagy szürcsöléssel lenyeltem és fölé magasodtam.

- Imádom az ízedet – itt erősen a fenekébe markoltam, mire felsikoltott. Lángvörös volt a feje és beleverte az arcát a lepedőbe. Feltérdeltem mögé és gyorsan, kapkodva, türelmetlenül gomboltam ki a nadrágomat, aztán szedtem elő a farkamat. Ám, mielőtt betehettem volna, a párnámat a fejére dobtam. Nem értette.

- Abba sikolts, nem akarom, hogy anya meghallja a kiabálásodat, amikor hazajön – monoton hangon és unottan agyaráztam el neki ezt a gesztust, aztán meg sem várva a válaszát, alányúlva megemeltem az ágyékát és beledöftem a kis puncijába a nagy, kemény faszomat. Mimi bele ordított a párnába és megremegett alattam, nekem pedig összeszorított szemekkel kellett összpontosítanom, hogy ne menjek el azonnal. Forró volt, még mindig kibaszottul szűk és nedves! És annyira szűk volt, hogy rendesen akarta, hogy egy alagutat csináljak belőle magamnak. Így hát kíméletlenül kezdtem el mozogni előre-hátra. Csak úgy csattogott a segge, amikor összekoccant az ágyékommal. A hatalmas sikolyai és nyögései, vergődései közben kicsit rátettem még az élvezetre. Elkezdtem püfölni, csapdosni és markolni a fenekét, ami már hófehérből vérvörösre váltott át.

- RAYNEEEHHH!!! – sikoltozta a párnába.

- Ahhh – kerekedtek el a szemeim, olyan váratlanul ért ez – Ne márh!! – ziháltam és abban a pillanatban meghallottam, ahogyan anya lentről nekünk kiabál én pedig pont elmentem. Kivettem a farkam és ráélveztem Mimi izzadt, vörös kézlenyomatos kis fenekére. Ugyanabban a pózban maradt, kissé összeernyedve és remegve.

- Gyerünk, gyorsan menj el, mosd le magadról és öltözz fel, megjött anya – csapkodtam meg a popójának azt a részét sürgetően, ami nem volt gecis. Elraktam a farkam és megigazítottam a ruhát magamon.

- Majd gyere le utánam – pusziltam meg a hajtengert, ami a feje volt, aztán gyorsan megmostam hideg vízzel az arcom és lesiettem anyám elé.

– Nero –

            Este, miután hazamentem Sasutól, vegyes érzelmeim voltak. Természetesen baromi jó volt vele lenni, minden percét ki akartam élvezni, azt akartam, hogy minden olyan legyen, mint régen. De valahol éreztem, ott a kocsiban, amikor néztük egymást, hogy talán már semmi sem lesz újra a régi…

- Haza találtál, hugi? – kérdezte Chani rosszallóan, megállva az előszobában és karba tett kezekkel meredt rám.

- Igen – vettem le a széldzsekimet.

- Merre jártál? – kérdezősködött.

- Sasuval voltam… - vontam meg a vállam.

- Egy pillanat! – jött utánam, amikor a konyhába mentem. Stacy épp valami szart kotyvasztott megint – Azzal a Sasuval?

- Igen, vele – bújtam bele a hűtőbe.

- Mert, hogy?

- Ajjj! Csak, na! Hagyjál – kaptam fel a vizet és felviharoztam a szobámba. Fasznak van kedve magyarázkodni a tesómnak. Már 18 vagyok, azt csinálok, amit akarok, és a törvény engedi. Persze 17 évesen megöltem két embert, meg füvet és szerveket szállítottam át egyik országból a másikba, deee nem gond. Elmentem fürdeni gyorsan, aztán pizsamában bedőltem az ágyamba, bekapcsoltam a TV-met és persze az ölembe húztam a laptopomat. Egyből felmentem facebookra és rögtön az üzifalon szemet szúrt valami.

Clarie Rosalie és további 23 személy ismerőse lett Lydia Blondenvillenek.

Ebben semmi fura sem lett volna, ha nem megyek rá erre a bizonyos Lydiara és nem szúrja ki a szemem Mimi képe. Beállítva profilképnek és borítóképnek is. Azonnal rámentem Mimi chatablakára, mert menetközben üzenetem jött tőle. Csakhogy az ő üzenetének tartalma egészen más volt.

Mimoza Phanthomive

Nero!!!!
Uristen Nero!!!

Nem hiszem el:@@@

Itt vagy???!!!

Ez nagyon fontos!!!

Ha vagy

Akkor

Ezt nezd meg kurva gyorsan!!!!

Mimoza egy linket küldött.

Rámentem az általa küldött linkre és egy bizonyos „Rachel Rosemary” csaj volt az, az ÉN képeimmel. Kezdetnek profilképnek az a képem volt, amit Sasuke csinált rólam és éppen egy peace jelet mutatok csücsörítve. Borítóképnek meg egy Mimi által készített kép volt, a kedvenc ruha összeállításomba, ahogyan ülök a járdán, és ezt a képet nem rég tettem fel. Ráadásul megnéztem mind a két profilt, és tegnap este hozták őket létre, emellett a kirakott képeink közül válogattak és kipakolgattak egy csomót. Meg olyan kiírásokkal bombázták a közösségit, hogy „dugásokkal teli szép estét nektek!<3”. Meg „valaki nem akar kinyalni?:$”. És a legdurvább, az Mimi falán volt: „az igazi nevem Mimoza Phanthomive, ez csak egy álprofil, hogy a barátom Rayne háta mögött fogadhassam az ügyfeleimet!;):$ szóval írjatok bátran, egy szopás tök olcsó, részletek priviben!<3”. Szegény Mimi teljesen kikészült és konkrétan sírva fakadt nekem a skype kamerájába.

- Ki csinálhatta ezt? – mérgelődött és durván letörölte a könnyeit.

- Na vajon kik, Mimi? – ráztam meg a fejem idegesen.

- Clarie és Tiffany? – kérdezte szipogva.

- Nem-nem! Hanem az a másik kettő volt…

- Szerinted, a Mendezek voltak?

- Valószínű – biccentettem.

- Akkor rohadjanak meg! Már is elintézem őket! Feltöröm az álprofilokat és eltüntetem őket!

- Jól van, én már kiposztoltam a falamra ezt a kettőt, hogy ezek nem mi vagyunk és tiltsák őket…

- Helyes. Na, de egy kicsi pill, amíg ezeket elintézem!

- Jól van, Mimi – sóhajtottam.

Miután Mimi kitörölte az álprofilokat, letiltottuk a Mendezeket, majd ő felhívta Raynet és vele beszélt, hogy ez még is mi a fene volt. Aztán szépen eltettük magunkat másnapra.

Reggel elém jöttek kocsival, így bevittek és a suliba engem is és nem kellett az esőben gyalogolnom. Rayne személyesen is végig hallgathatta a panaszáradatainkat. Utána elmondta, hogy ma beszél a Mendezekkel, hogy ez még is mi a fasz volt, mert Narou látta ezeket az álprofilokat is és az én álprofilom még rá is írt, hogy leszopná meg ilyenek… Pénzért. Szóval, ők is tudtak a dologról és ők is a Mendezekre tippeltek.

Az aulába érve, elég sok együtt érző pillantást kaptunk, mert azok a barmok kb. a fél sulit bejelölték és még írogattak is pár srácnak. Sőt Mimi profiljából írtak Lenanak is, hogy meg akarja ujjazni meg ilyenek… Az egyetlen banda, akik ezen jót szórakoztak, az Clarie és Tiffany csapata volt. A Mendezek még nem voltak bent.

- Végre megjöttetek, már kerek három perce itt várunk rátok – hintázott a helyén Narou, szavait meg persze nekünk intézte – Neruci, kár, hogy nem te írtad azokat az üzeneteket, sokkal izgatóbb lett volna – vigyorodott el gúnyosan, mire Naoki kicsit hátra nyúlva, fejbe kólintotta a gipszével.

- Fejezd be Narou, ez nem vicces!

- Csak poénkodok, már azt se lehet? – fogta a homlokát a bátyja és leállt a hintázással. Beültem mellé és idegesen meredtem körbe.

- Nyugi már, senki nem hitte, hogy ti vagytok azok – lökött vállba.

- De akkor is volt képük ezt csinálni! – húzódtam arrébb. Nincs kedvem a lökdöséshez.

- Ám én ügyesen elintéztem őket! Kiiktattam az álprofiljukat a picsába – jelentette ki büszkén Mimi, miközben egy doboz kakaót szürcsölt. Tudjátok, azt a szívószálasat.

- Majd, ha betalál az a két jómadár, szépen beszélünk velünk, hogy álljanak le – mondta Rayne, felülve Mimiék padjára és a barátnője szürcsölését nézte.

- Már nagyon idegesítőek, lelőhetem őket? Légyszi! Most elhoztam a pisztolyom direkt – jelentette be Narou és könyörögve nézett Raynera, aki megrázta a fejét, hogy nem.

A Mendezek úgy harmadik órában döntöttek úgy, hogy bejönnek, akkor éppen nyelvi óra volt. Ránk néztek, és egy jót röhögtek. Persze a szünetben nem jöttek oda arcoskodni, ami jó volt, de Narou mindenáron ki akart velük kezdeni. Az öccse tartotta vissza, hogy amíg nem kötekednek, addig ő is maradjon a seggén, mert elég azaz egy monokli a szeme alatt. Tehát Narou is nyugton maradt a seggén. Aztán az utolsó óra után, Rayne elkísérte Mimit az öltözőbe, mert ott hagyta a tesi cuccát, én pedig mentem a szekrénysorokhoz, amikor váratlan vendégem érkezett. Dorian volt az. Egy szép sunyi vigyorral méregetett.

- Mi olyan vicces? – kérdeztem megállva tőle pár lépésnyire.

- Csak a tegnapi – közeledett felém jókedvűen.

- Azt hiszed jó vicc megszívatni másokat?! Nagyon unatkozhattok, ha már a mi életünkben kontárkodtok! – hátráltam tőle két lépést.

- Aha, persze – bólogatott jól szórakozottan.

- Tudjuk ám, hogy miért zaklatjátok most a fiúkat!

- Valóban? – ért oda mellém.

- Igen. De nem ők a hibásak, amiért ti kis senkik voltatok és azok is maradtok – eresztettem meg egy gúnyos vigyort, erre elkapta a torkomat és a falnak vágott.

- Eressz el!! – rivalltam rá idegesen. Miért nem tudom befogni a nagy számat? De ja vum van.

- Miért tenném, Hercegnő? – hajolt hozzám vészesen közel.

- Mert szétrúgom a fejedet, ha nem teszed! – jelent meg Narou.

- Hm. Érdekes! Miért véded ezt a ringyót, amikor tegnap olyan boldogan ült be Matsuko kocsijába és hajtottak el együtt? Mind a ketten basszátok vagy mi? Ha már két fasz jár benned – fordult itt ismét felém – Legyen egy harmadik is – vigyorodott el, itt pedig az ágyékát az enyémnek nyomta.

- Neeee, eressz el!! – rángatóztam – Narou, segíts már!!! – kiabáltam, ám ekkor Dorian az alkarját a számba vágta. Belemélyesztettem a fogaimat, de, ha erősen ráharaptam, még jobban szétfeszítette vele a számat. Könnyezve beleordítottam a karjába. Naroura néztem, aki csak állt ott, lemeredve és remegő szemekkel meredt ránk. Vagy talán nem is ránk, csak maga elé. Próbáltam valahogy a nevét kiabálni, de egyszerűen az elfojtott ordításon kívül mást nem tudtam produkálni. Majdnem megfulladtam.

- Nézzenek oda, úgy látszik valaki megnyomta nála a Pause gombot – röhögött fel Dorian – Lássuk megtudlak-e baszni előtte?! – nyúlt nekem ODA. Na itt már úgy rángatóztam, hogy sikongatva vertem bele a fejem és a testem a falba. Néhány arra járó diák és a hazafelé készülő osztálytársaink körénk gyűltek.

- Narou!!! – rohant oda Naoki és elkezdte rázogatni a bátyját, közben a nevét ordibálta. Engem pedig azaz állat molesztált és fogdosott.

- Hagyj békén!!!! – tört ki magából Narou és az öccsével kiabált. Ekkor Dorian megragadott engem, elrántva a faltól és olyan erővel lökött neki Narounak, hogy hátra esett velem. Ráestem, ő meg beverte a fejét.

– Rayne –

            - Mimi, légy szíves siess, jó? – kérleltem, amikor megérkeztünk az öltözőkhöz.

- Jó, rendben, csak össze szedem a cuccaimat meg pisilek egyet gyorsan, oki? – nézett fel rám ártatlanul.

- Jól van, csak menj már – sóhajtottam, mire ő besietett. Ekkor hirtelen megcsörrent a mobilom a zsebemben. Sasuke volt az. Tegnap este már hívott egyszer, megbeszéltünk mindent, most nem értettem, mit akart.

- Mondjad!

- Rayne, kaptam egy képet Mendeztől, hogy Nero fekszik Naroun, mi ez az egész?! – tört ki.

- Mi van? – értetlenkedtem.

- Mondom neked!

- Biztos megint valami balhé van… Nyugodj meg, nem hinném, hogy az, aminek látszik! – kezdtem el járkálni idegesen fel, s alá, mígnem a tornateremhez vezető lelátóhoz értem. Ott a korlátnak dőlve néztem, ahogyan a kosár csapat edz.

- Aha, persze, nagy kamu duma az egész – ciccegett idegesen. Nero vissza se ír…

- Mondom, nyugodj meg – rivalltam rá most már idegesen, ám ekkor egy sikkantást hallottam meg egy ordítást az öltözők felől. Nem törődve Sasuval, kinyomtam a telefont, és egyből odasiettem. Berontottam és csak azt láttam, hogy Stefan ül a padon, és a kezét fogja, Mimi meg a cuccaival a kezében állt tőle pár méterre.

- Megfogta a seggem és alám nyúlt! – mutatott árulkodón Mendezre. Nekem több se kellett. Oda mentem hozzá, megragadtam a haját, felemeltem kar magasságba és kettőt beküldtem ököllel az arcába, aztán megragadtam Mimi kezét és magam után húzva, felsiettünk a mi emeletünkre. Ott persze már bőven volt csatatér. Nem is gyenge… A szememet az égnek emeltem és elmorogtam, hogy „már megint”, Mimoza viszont egyből a szája elé kapott.

– Nero –

- Narou!! Jól vagy??!! – fogtam meg fél kézzel az arcát, miközben pár kósza könnyem az arcára hullott. Ekkor egy fényképező hangot hallottam.

- Na, ezt elküldöm a Matsukonak, biztos tetszeni fog neki – röhögött Dorian. Felemeltem a fejem és láttam, hogy megérkezik Mimi, Rayne és Stefan, ám az utóbbinak be van verve a feje. Naoki leguggolt hozzánk és a szitkozódó bátyját szólongatta én meg felálltam és az egyik kamerázó fiúhoz léptem, akivel Mimi ordított.

- KAPCSOLD KI, FELEJTSD EL, HOGY FELTESZED A YOUTUBERA VAGY A FACERA TE AGYHALOTT!!! KAPCSOLD KI, VAGY KIVEREM A KEZEDBŐL!!!

- Várj, Mimi!! – léptem oda – Felvetted azt is, amikor lefotóz?! – kérdeztem a srácot, aki meg volt szeppenve Mimi észtelen ordításától. Nem csoda, hiszen szegény barátnémnek kb. vérben forogtak a szemei és a haja is kicsit felpuposodott. Már neki is sok lesz ez a rengeteg balhé…

- Igen, azt is, amikor ellök – motyogta.

- Küldd már át facen! – kaptam el a telefonom a zsebemből.

- Minek, Nero?! – hőkölt hátra Mimi.

- Mert, ha tényleg elküldik a képet Sasunak, jó, ha látja ezt a videót is, hogy nem csak úgy feküdtem Naroun, hanem balhé volt! Most kezdem visszakapni, és nem akarom elveszíteni! – könnyeztem be, és azt figyeltem, ahogyan a srác kikapcsolja a monológom után a kamerát és próbálja átküldeni nekem a videót messengeren.

- Mi a baj, amigo?! – röhögött fel Dorian, mire oda kaptuk a fejünket – Mitől lettél ilyen sokkos állapotban?

- Rohadj meg!!! Most széjjelverlek!! – tápászkodott fel a földről Narou.

- Mi történt Narouval?! – kérdezte Mimi értetlenül.

- Nem tudom, lefagyott – meredtem a srácokra.

- Dorian téged is betalált? Engem is Stefan, de Rayne kiütötte…