02. XXVII. Fejezet

– Mimoza –

- Ti kis… - sziszegte Narou, és Nero segítségével feltápászkodott a földről.

- Ne legyél morci, azért mert béna vagy – vont vállat Dorian – Ez a te sarad, én csak megadtam a kezdőlökést!

- Anyádnak adogasd a kezdőlökéseidet! – csattant fel Silverman #1.

- Én tegnap a TE anyádnak adogattam a kezdő lökéseket, ha érted mire gondolok – kacsintott Dorian. Erre Narou feje elborult, és ökölbe szorította a kezét.

- Ne vedd magadra Narou… - próbálkozott Nero nyugtatgatni őt.

- Jha, ne vedd magadra. Nerot akarom meghúzni.

- Kinyírlak Mendez!! – rivallt rá Narou, szinte majdnem vérszemet kapott.

- Balhét akarsz, amigo? – ropogtatta meg az öklét Dorian – A tegnapi nem volt elég? Akarsz még egyet a szemed alá?

- Nagy embernek teszed magad Dorina, de kíváncsi vagyok, a tesód nélkül, egyedül is ekkora lenne-e a szád!

- Már ne is haragudj Silvikém, itt te vagy az, aki kb. fél percet is alig bír ki a kis buzija nélkül, az is annyi, amíg hugyoztok! Vagy közös WC-tek is van? – nevetett fel gúnyosan az a geci – Szegény Nerot, mikor megraktad, akkor ott volt az öcséd is? Tartotta a gyertyát nektek? Vagy csak aludt ott mellettetek? Ne aggódj hercegnőm, majd én kielégítelek rendesen! – kacsintott Nerora, aki ideges fintort lövellt felé, Narou pedig egész egyszerűen elkapta Mendez torkát, (!!) és a földhöz baszódtak, félrelökve pár padot, amik nagy robajjal borultak fel, de nagyobb bajuk nem lett. Az osztályba mindenki egy emberként hőkölt hátra. Narou teljesen a földnek préselte Dórit, egymást püfölték a földön, ha jól láttam, mindketten ugyanoda kaptak, mint tegnap. Dorian az arccsontjába, Narou a szeme alá. Plusz levertek a falról egy képet, egymás fejét baszkodták a földhöz, tényleg, komolyan vérre menő bunyó volt. A szegény padban ülő osztálytársaink, köpni-nyelni nem tudtak a látványtól.

- Azt hiszed mázlid van, mert suliba nem hozok pisztolyt? Tévedsz! Mert akkor a saját kezemmel öllek meg! – kapott a torkához, és rendesen fojtogatni kezdte, mire Stefan rontott volna neki Narounak, de Naoki egész egyszerűen a FEJÉRE ÖNTÖTTE A FORRÓ MELEG TEJÉT. Az említett, Silverman #2 felé fordult, aki még képen is törölte kétszer is a kulacsával, majd lefejelte. De mivel Naoki kis nebántsvirág, ezért sajnos az ő homlokán a bőr is felrepedt, de nem igazán foglalkozott vele, mert Stefan bemosott neki egyet, erre Narou, mint valami anyatigris, rögtön reagált, és ott hagyva Doriant, már pattant is fel, azaz felpattant VOLNA, ha nem gáncsolják ki! Történetesen Dorina volt az, akit Nero le is ütött ezért a sunyi húzásáért, a táskájával. Erre a Mendez gyerek megragadta Nero arcát, és összepréselve azt, vészesen közel hajolt hozzá, tényleg, csak pár miniméter választotta el őket.

- Ne avatkozz bele a férfiak dolgába hercegnőm, mert még bajod esik! Vigyázz a kis popsidra és a csodaszép arcocskádra szenyorita, azok a legszebb részeid – suttogta, és már csókolta volna meg, de Narou természetesen hátulról az alkarjával a torkánál fogva, hátrarántotta. Stefan addig Naokival bunyózott, és nem hiszitek el, de Naoki is tud verekedni! Úgy képen baszta párszor a gipszével, hogy jó volt nézni. Ám mikor Stefáni már mosott volna be még egyet Naokinak, odahajolva, az alkarjába haraptam. Felordított és le akart rázni magáról, de mint valami pitbull terrier, akinek beragadt az állkapcsa, úgy szorítottam a karját, akármennyire is tépte a hajam. Végül úgy sikerült rábírnia, arra, hogy elengedjem, hogy lenyúlt nekem a másik kezével ODA. Na erre történt az, hogy Rayne, aki egész eddig csak kussban állt, és lenéző arcmimikával, illette az eseményeket, megragadta a két Mendezt, a nyakuknál fogva, és úgy rávágta őket a padra HOGY AZ KETTÉHASADT!! RENDESEN KETTÉESETT A PAD!! KETTÉ. ESETT. CSAK ÚGY LATÁN ELTÖRT!!

Két dolog futott át az agyamon akkor… 1. Rayneban mekkora erő van, te jó isten! 2. Hogy fogjuk mi ezt kifizetni?!

Persze pont akkor jött be a tanár, mikor épp a bunyó folyt, és felhívta azt a büdös, rothadó félben lévő portást, vagy gondnokot, vagy ki a faszomat, hogy vigye le a padot, és majd cseréljék le. Mondanom se kell. A MI PADUNK VOLT AZ NEROVAL. Szóval mi következő órára asztal nélkül maradtunk. A nap további részét nem mesélném el, mert retek hosszú lenne, szóval összefoglalom mi történt a nap folyamán, kulcsszavakkal;

Mendez, földrajzóra, dolgozat, ebédszünet, kaja, Mendez, tesi óra, Mendez, irodalom óra, Mendez. Ja, az a két nyomorék ezután is szólogatott befelé, de mikor Raynera néztek, már kissé visszafogtak magukból. Kissé. Megért legalább ennyit szegény pad élete. R.I.P. padocska. Pedig szerettem. Volt rajta egy unikornis és egy dagadt macska. VISZONT, MIKOR KIÉRTÜNK NEROVAL A SULI ELÉ. TUDJÁTOK KI ÁLLT OTT MENŐN A KOCSINAK TÁMASZKODVA?! SASUKE!! Nerot egyből odalökdöstem, sőt taszigáltam, odaérve köszöntem Sasunak, és már el is rohantam, és távolról figyeltem az eseményeket. Végül kiszaladt… neem ez nem futás volt… mindegy, szóval ki jött a portás, mert felismerte Sasuket, aki beletuszkolta Nerot a kocsijába, és elhajtottak!! Gyóóóó! Közben Narou nagy mérgesen tajtékzott Raynenak, Sasukeről, mert idegesítette, hogy Nero vele ment el és, ha ez még nem lett volna elég, Naoki kiszaladt az úttestre, mert egy kiskutya, lefeküdt oda az út közepére, ő pedig megmentette őt, mielőtt elcsapja szegényt valami. Szerencsére, pont elsuhantak mellette az autók, de Narou majdnem kinyírta ezért. Üvöltözött, majdnem meg is ütötte, de végül Naoki megúszta egy alapos fejmosással, Narou pedig egy kisebb szívrohammal. És mi Rayneval? Mi csak… voltunk. Ja, hát hazafelé beültünk a mekibe, aztán átmentem hozzá.

– Sasuke –

- Szerinted, utánunk fut? – lesett ki hátra Nero, a visszapillantóból, kissé aggódva.

- Az? – néztem flegmán hátra én is – Kétlem.

Visszahelyezkedett az ülésbe, és összekulcsolva a kezét, és csak ott ült. Lerítt róla, hogy feszeng.

- Mendezék ma csináltak valamit? – kérdeztem rá közömbösen, az utat figyelve, mire mintha megijedt volna, úgy megugrott.

- Mi? – nézett rám értetlenül, majd folytatta – Ja…Ja igen. Verekedés volt.

- Miért?

- Hát volt egy rövid szópárbaj, aztán fellökték Narout a székkel, mire bunyó lett belőle, Naoki másodszorra forrázta le a Mendezeket, ja, meg eltörtek egy padot.

- Egy padot – emeltem meg a fél szemöldököm hitetlenül.

- Ja, egy padot.

- Kemény.

- Hát igen…

Mindketten hallgattunk, én az utat figyeltem, és bekapcsoltam a rádiót, Nero pedig hátradőlt, és nézett ki az ablakon.

- Várjunk csak, te elraboltál! – ocsúdott fel hirtelen rám meredve – Betuszkoltál a kocsidba!

- El? Én? – vágtam olyan fejet, mint akit megvádolnak – Dehoooogy – ráztam meg a fejem halál komolyan, összehúzott szemöldökkel – Valaki más volt – „koncentráltam” nagyon az útra.

- Merre megyünk most? – lesett ki az ablakon, körülbelül negyed óra ismételt hallgatás után. Látszik, hogy már nem voltunk együtt egy jó ideje. Úgy beszélünk, és úgy viselkedünk egymással, mint két idegen.

- Ahova te akarsz – válaszoltam röviden. Nagyot sóhajtott.

- Elég amatőr elrabló vagy te, ha még azt sem tudod, miért raboltál el – emelte fel a fél szemöldökét, ahogy szokta.

- Azért raboltalak el, mert veled akarok lenni. Ezért nekem tök mindegy, hogy hova megyünk – vontam vállat flegmatikusan, majd fél szemmel felé néztem, és láttam, hogy fülig vörösödik. Pimasz, kissé gúnyos vigyorba húztam a szám – Nicsak, látom, zavarba hoztam a hölgyet.

Erre eltakarta az arcát, és elfordult, én pedig jókat vigyorogtam a sikeremen.

- Menjünk moziba! – jutott hirtelen eszébe, de szerintem menteni akarta magát a szituból.

- Moziba? – vontam fel a szemöldökeim amolyan „ez most komoly?” fejjel – Miért?

- Mert megy az Agymanók. Meg akarom nézni! – határozta el magát.

- Komolyan? – néztem kissé lenézően a jelzőlámpát, aminél épp megálltunk – De Nero, az egy gyerekeknek való rajzfil… - ám itt rápillantottam, és azzal szembesültem, hogy benyomta a durcis kisgyerek fejét.

- Ovisom – forgattam meg a szemem, és a pláza felé vettem az irányt, amire rögtön kivirult. Imádja a mesefilmeket. Belépve a plázába, azon belül is a moziba, mondanom sem kell, hogy annyi fiú bámulta meg őt, olyanok is, akik mellett ott állt a nőjük, hogy akaratlanul is birtoklón megfogva a derekát közelebb vontam magamhoz, úgy mintha még mindig együtt lennénk. Kurvára meglepődött, és értetlenül nézett rám, de nem húzódott el, aminek kifejezetten örültem. Bár ő pedig azt motyogta nekem suttogva, hogy a vörös gatyás páva srác nője nagyon néz engem, meg a barátnője is. Én pedig visszasuttogtam neki, hogy őt meg a páva srác nézi, mire összepacsiztunk. Persze fel kellett tankolnom popcornnal, nachossszal, nesteaval, (én energiaitallal) és csak utána ülhettünk be a filmre, miután kivitatkoztam magam a szájbaszexuált pultos csávónál, hogy nekem a legjobb helyet adja, vagy felgyújtom ezt az elbaszott kócerájt vele együtt. Végül természetesen a legjobb helyen lévő két széket kaptuk. Hála a meggyőző erőmnek. Körülöttünk majdnem csak gyerekek voltak amúgy, bár volt egy csávó, aki szintén a barátnőjét hozta el, vele együtt érzőn összenéztem. Az ovisom pedig úgy várta a filmet, mint ahogy azt tőle elvárhattuk. Nagyon. Szinte le sem vette a mozi vászonról a tekintetét, és folyton kérdezgetett, hogy „Láttad? Na? Na ő ki az anyám” „Sasuuu mi történik?” „Úristen, szegény Riley, láttad?!”. Az egyik előttünk ülő anyuka, már szólt volna rá Nerora, de mikor hátrafordult, és én egy „Meg ne merje tenni” nézéssel illettem, inkább előre fordult. Nagyon beleélte magát, végre kezd felengedni, és geci aranyos, szóval kitépem a nyelvét, ha rá mer szólni.

- Tuti lesz következő rész! – dobta ki a nestea flakonját a kukába, mikor kijöttünk a moziból.

- Azt mondod? – szedtem elő a cigisdobozom. Amúgy nem érdekelt annyira film, de mivel ő beszélni akart róla, ezért meghallgattam.

- Ahamm, tuti! Nekem gecire tetszett az, amikor más agyakba is bepillanthattunk, geci mély üzenete volt! Láttad, hogy az anyukánál Szomorúság ül vezetői székben, az apukánál meg Harag?

- Ja – vettem elő az öngyújtóm is – Az a Harag figura volt az egészben a legjobb – gyújtottam rá, mikor kellő távolságra értünk a plázától.

- Azért mert állandóan ordítozott és tombolt?

- Nem, azért mert lángra kapott a feje!

Erre hitetlenül felnevetett.

- Annyira mély vagy, mint egy pocsolya!

- Köszöntem – vigyorodtam el pimaszul. Ezután beültünk a kocsiba, és vagy 1 órát kocsikáztunk még, aztán kiszállt az autóból, mondván, ő sétálni fog a parkba. Én kurvára nem akartam, és ezt szóvá is tettem, de mikor ismét benyomta a morcos pofit és az „Itt hagylak” szöveget, belementem. Szal’ja, sétáltunk a parkban. Juhé! Ott kellett képet csinálni az egyik alumínium szoborról és szoborral, aki valami kurva lehetetlen pózba állt be, de aztán mikor odamentem, én hogy közelebbről is megnézzem, akkor megmozdult, én pedig majdnem szívfaszt kaptam ott helyben. Nero persze kinevetett, de egészen addig hahotázott csak, amíg fel nem kaptam a vállamra, mondván belehajítom a park tavába a kacsák közé, had úszkáljon, ha már olyan jó kedve van. Nagy sajnálatomra előbb kiverekedte magát a karjaimból, minthogy bele tudtam volna hajítani. Nagy kár érte. Aztán vetetett kürtös kalácsot, meg forróteát is, az egyik ottani bódénál, (én forraltbort ittam).

- Nagyon meleg volt Sasuke! Volt egy nap, amikor ki se lehetett menni, hallod! Hőség riadó meg minden – próbálta kihalászni a cukrot a forraltborom aljáról, miközben csacsogott a görög utazásáról, kissé felengedve, a pulcsimban amúgy, amit ráadtam, mert az övét sikeresen az iskolába hagyta. Már sötétedett.

- Látom. Szépen lebarnultál.

Erre elpirult, majd egy óvatos mosolyt küldött felém.

- Köszönöm.

Aztán fecsegett tovább.

- És akkor Chani majdnem rálépett egy rájára!

- Megrázta legalább? – fújtam ki a füstöt gúnyos vigyorral, ugyanis cigiztem.

- De gonosz vagy! – lökött vállba – Nem! De a medúza igen! Egy kicsike.

- Nem is tudom ki nyúlt bele még a medúzába, mondván meg akarja fogni – „gondolkodtam el” az államat vakargatva.

- Hagyjááál!

Már tényleg elég késő volt, mikor kivánszorogtunk a parkból. Volt vagy este 7-8, és még ekkor se ment haza, ugyanis még beültünk egy mekibe, és csak utána. Már estefelé, előjöttek a komolyabb témák is, amiért annyira azért nem jártam öröm táncot, reméltem, hogy nem kanyarodunk vissza ide, de tévedtem.

- Akkor most végleg megszakítod a kapcsolatod Dianaval? Mármint… Nem mintha most per pillanat lenne ebbe beleszólásom, csak kérdezem – ezt mondta, de lerítt róla, hogy azt akarja, hogy azt mondjam, hogy „Igen, megszakítom”. Mélyet sóhajtottam.

- Hát nem tom’. Szerintem, ja. Eléggé felbaszott Nero, undorítóan viselkedett, hányingert kaptam tőle. Téged is szóba hozott és.. – ráztam meg a fejem idegesen, és akaratlanul is megszorítottam a kormánykereket.

- Mi van azzal, hogy engem szóba hozott? – kérdezett rá egyből, és kissé megremegett a hangja.

- Megérkeztünk – fékeztem le a házánál, terelve a témát – Szia – hajoltam automatikusan közel, csupán megszokásból, szinte ösztönből, hogy megcsókoljam, de pár centire az ajkaitól észrevéve magam, megálltam. Úgy maradtunk, és vártuk, hogy mi legyen. Láttam, ahogy megremeg, és az alsó ajkába harap. Én is ugyanennyire vágytam már arra a jó szájára de nem… még nem. Elhajoltam és csak egy rövid puszit nyomtam az arcára.

- Jó éjszakát. Ne haragudj, hogy feltartottalak.

Erre lángvörös arccal elfordult, nem nézett a szemembe.

- J..Jó éjszakát… - és ezzel kiszállt az autóból. Még visszanéztem rá a kocsiból, és ő is rám. Néztük egymást egy darabig, majd én becsuktam az anyós ülésen lévő ajtót, és elhajtottam.