02. XXIV. Fejezet

– Nero –

            Nem hiszem el! Komolyan nem hiszem el… Éppen javítani akarok az esélyeimen, hogy bebizonyítsam Sasunak is és magamnak is, hogy Narou nekem még mindig tökre közömbös és csak is az öccse miatt foglalkoztam vele úgy, ahogy. De most, hogy az öccse jól van, és ő is kezd totálisan a régi lenni, így nekem is tartanom kell tőle a jó háromszáz kilométeres távolságot. Ezzel viszont kurvára nem segít semmin, hogy közölte, vele fogok keringőzni… Ott fog taperolni, nem akarom. Már esküszöm, csak is miatta visszamondom, pedig kilencedikes korom óta erről álmodozom. A szép ruha, a tánc, a  zene… Álmaim pasija. De ezt az illúziót – mint eddig minden illúziót –, Narou sikeresen lerombolta.

Visszarúgtam az ő térfelére a kólás dobozt, mire egy laza mozdulattal ő is visszarúgta nekem. Mérgesen rá néztem, ő pedig vigyorogva. Ismét visszarúgtam neki. Ő meg vissza.

- Nem hagynád abba?! – suttogtam oda neki epésen.

- Micsodát? – kuncogott fel halkan. Ekkor a kólás dobozka középre került, és ahogy mind a ketten belerúgtunk, átrepült Mimiék térfelére. Ők fel se eszméltek rá, csak feküdtek tovább a padon.

- Na ott jó helyen van – dőlt hátra Narou széken és elkezdett előre-hátra hintázni, mint mindig.

- Ha te mondod – forgattam meg a szemeimet, és inkább firkálgatni kezdtem a füzetembe. Oda se figyeltem mit magyarázott az osztályfőnök. Valami időpontokról volt szó, de annyira elkalandoztam meg rajzolgattam, hogy nem jegyeztem meg semmit sem. A csengő vetett véget a kínzásórának.

- Na végre – állt fel Narou – Ezt nem hiszem el – lombozódott le a kedve egyből.

- Mi az? – kérdeztem fel nézve rá.

- Ezek sose hagynak békén? – hajolt előre morogva és megbökte az öccse hátát, hogy kelljen fel. Oldalra néztem, hogy lássam arról beszélt-e, amire gondolok. És, igen. A Mendezek sunyi vigyor kíséretében jöttek oda hozzánk. Doriannak abba maradt az orrvérzése, így eldobta a terem végébe a véres papír zsepit, amit eddig az orrához szorongatott.

- Tesi óra jön – csattogott a rágóval Stefan, egy lenéző vigyorral végig mérve minket.

- És? – kérdezett vissza flegmán Narou, miközben Rayne is odajött és felkeltette Mimit, akinek a nyála már kicsorgott a padra, eláztatva a füzetét.

- A múlthéten már volt alkalmunk tapasztalni, hogy a tesi tanárnő szereti a „barátságos” tesi órai mérkőzéseket – fújt lufit Stefan, majd ki is durrantotta. Ez baromi idegesítő.

- És?! – vonta fel Narou a fél szemöldökét.

- Lejátszhatnánk egy meccset. Hogy melyikünk a jobb – vetette fel az ötletet egy sunyi vigyorral a képén Dorian. Narou és Rayne lenézőn összeröhögtek.

- Nem akarsz rögtön egy tánc és éneklős párbajt? – gúnyolódott Mimi.

- Felőlem, jöhet egy kosár meccs is, amiben te leszel a labda – nézte le Stefan.

- Inkább a te fejed lesz az egy jó kis focin, amint letéptem a helyéről – húzta össze Rayne vészjóslóan a szemeit.

- Akkor benne vagytok, amigo? – kérdezte Dorian.

- Hagyjál már Dorina, nincs rátok időnk – lökte félre Narou és az öccsét felrángatva a székről, elindultak, mi meg utánuk. De a következő pillanatban egyszerre több minden történt. Dorian rácsapott a fenekemre, én ijedten megfordultam, Mimi megragadta a kezét és bele harapott, én adtam egy pofont neki, aztán Narou egy gyomrost és végül Rayne is bele rúgott a sípcsontjába, amiért belekapott Mimi hajába. Dorian a földön feküdt kicsit elintézve. Mimi köpködött és a nyelvét törölgette szenvedve.

- Ez szórakoztató – kuncogott (!) Dorian, a hasát fogva.

- Fúj, ez undorító volt – nézett fel rám – Annyira rossz íze van!

- Meg vagytok veszve?! – ordított ránk Stefan.

- Ne érjen hozzám és akkor több ilyen nem lesz! – figyelmeztettem mérgesen, aztán megfogtam Mimi kezét és elhúztam onnan – Köszi – morogtam oda neki.

- Szívesen. De te is adtál neki, nem csak én – mosolygott fel rám, amit viszonoztam. Aztán lementünk az öltözőbe, ahol a szokásos kurva csapat már bent is volt. Mi, Lena és a stréber lányok mellé telepedtünk le a padra és rájuk mosolyogva, mi is neki álltunk az átöltözésnek.

- Nero! – szólított meg hirtelen Tiffany – Úgy láttam, már nem vagytok együtt Sasukével – hallottam, hogy süt a hangjából a gúny és a lenézés.

- És az téged miért érdekel?! – tette csípőre a kezeit Mimi.

- Mi van, te lettél a kis testőre, vagy mi van? – vágott vissza Clarie.

- Eddig olyan szépen lekoptatok rólunk, most miért szóltatok hozzánk?! – kérdezte Mimi idegesen.

- Mert érdekel ez a dolog. Annyira szemet szúrt a facebookon. Hova lett a sok édes kiírás meg a közös képek, meg minden? – kérdezgetett Tiff’, elég köcsögül.

- Ennyire nincsen életed, hogy másokéban kutatsz?! – szólt bele hirtelen Lena.

- Na, te csak maradj csendben – nézte le Clarie – Az, aki egész eddig játszotta az agyát, hogy mennyire hülye és mindig a legtrendibb ruhákban járt, majd kiderül, hogy valójában szemüveges, okos és egyáltalán nem olyan, mint aki volt, az tényleg csak maradjon csendben! Mindenkit félre vezettél! Undorító vagy!

- Azaz undorító, hogy eddig azt hittem az a helyes, ahogyan viselkedem és másokkal bánok! Elrejtettem a valódi énem az olyanok miatt, mint ti! De rájöttem, hogy nem szabad, mert ez nem én vagyok! Nekem ez a valódi személyiségem, így vagyok igazán önmagam…

- Lárifári, ez nem érdekel, engem Nero és Sasuke kapcsolata érdekel, hogy mi történt – intette le Tiffany és éreztem a tekinteteket a hátamon, miközben felvettem a tesi toppomat.

- Miért? – fordultam meg – Te talán még együtt vagy Kaitoval?

- Nem – rázta meg a fejét – Szakítottunk, mert megcsalt és én is őt – vonta meg a vállát.

- Ezt nagyon szép – ráztam meg a fejem.

- Na, ez az undorító! – fintorodott el Mimi.

- Nem érdekel, én elmondtam! Most te jössz Nero!

Ezen hitetlenül felnevettem.

- Nem vagyok köteles a tudtotokra adni, hogy mi van most köztünk – rángattam fel magamra a nadrágom, aztán a cipőmet is – Amúgy is! Miért annyira lényeg?

- Csak kérdezem. Azt hittem Diana az oka… Mert, amikor vele jártam állandóan vele beszélgetett meg videó hívásozott meg minden és már tökre elhanyagolt miatta. Ezért csaltam meg… - közölte, bennem meg megállt a vér. Diana… Az a hülye lotyó…

- Nero, menjünk – fogta meg Mimi a karomat.

- Jó – motyogtam és sietősen lementünk a tesi terembe.

- Minden rendben? – kérdezte Mimi, amikor leültünk a padra Rayne és a két Silverman mellé, akik már ott voltak. Naoki a kezében szorongatta a felmentésről szóló papírját, és közben figyelmesen hallgatta a bátyja panaszolását.

- Nem, mert ezt nem hiszem el – sziszegtem magam elé nézve.

- Tudom, én sem…

- Micsodát? – kérdezte Rayne kíváncsian.

- Az öltözőben Sasukéról volt szó. Tiffany közölte Neroval, hogy ő anno azért csalta meg, mert Diana miatt elhanyagolta… - ismertette a szitut Mimi.

- Az a büdös kurva. Én nekem te vagy a legjobb barátom a másik nemből, Mimi. Sőt, amióta veled vagyok, rajtad és Neron kívül más idegen lánnyal nem is beszélek – húzta magához.

- Aranyosak vagytok – mosolyodtam el, bár eléggé szomorú voltam, hogy Sasuke nem ilyen… Baromira hiányzik. Ahogyan rá gondoltam és arra, mennyi minden hiányzik tőle, már kezdett elönteni a sírógörcs, de éppen társaságunk akadt.

- Na, akkor készen álltok erre a tesi órára? – kérdezte Stefan, most rágózás nélkül.

- Úgy herén talállak a labdával emiatt a gyomros miatt, hogy soha többé nem fogsz tudni elélvezni, Silvia – közölte Narouval Dorian – És utána előtted baszom meg a szenyórát – bökött rám.

- Rohadjatok már meg mind a ketten!! – kiabáltam rájuk idegesen.

- Nerot csak én baszhatom meg mások előtt – jelentette ki Narou.

- Na te is hallgassál, barom arcú! – álltam fel idegesen a padról és kikerülve őket, beálltam a tornasorba a helyemre, mert menetközben bejött a tanár.

- Próbálkozni lehet – állt fel Narou is a padról és a fiú sor beállt a lány sor mögé.

- Gyerekek! Először húsz perc bemelegítés, utána egy barátságos kidobót akarok! Minden beleéléssel! – jelentette ki, mire az egész osztály egész emberként hangzott fel. Kivéve pár embert, első sorban a Mendezeket.

A bemelegítés úgy zajlott, hogy teremkörök, nyújtás, gimnasztika, teremkör, felülések és még egy kis nyújtás. Persze a Mendezek hangosan kitárgyalták minden lány fenekét, aztán amikor Mimihez értek, Rayne megindult feléjük, hogy leüti őket, amikor meg hozzám, Narou beállt mögém, hogy ne lássanak.

- Két csapatkapitányt kérek! – sípolt a tanár. Narou és Stefan kiszaladtak. Az első választottjuk Rayne és Dorian volt. Evidens, hogy melyik csapatba… Aztán Narou mondott engem, mire Rayne kiakadt, mert Stefan mondta Mimit. Erre Mimi közölte, hogy ő nem akar velük lenni és, hogy át akar jönni hozzánk. De a tanár nem engedte, erre Rayne rá szólt, hogy már pedig de. Végül felajánlottam nagy nehezen, hogy akkor cseréljünk helyet. Mimi hátra hőkölt, hogy inkább nem, Dorian és Rayne bólogatott, hogy de, Narou konkrétan rám ordított, hogy nem, Stefannak meg már minden mindegy volt. Végül egy kisebb vita árán megszületett a két csapat. Én végül átkerültem a Mendezék csapatába, ami végett Narou feje főtt, mint állat, de engem csak az érdekelt, hogy Mimi Rayneval lehessen. Ráadásul velem volt még a két fő kurva is az osztályból. Végül elkezdődött a vérre menő játék. Én megálltam a pálya szélén, elbújva és, ha jól láttam, Mimi is. Persze a játék végére a négy srác maradt. Aztán már csak Dorian, Rayne és Narou. Végül Rayne úgy gyomron vágta Doriant a labdával, hogy kis híján hányingere lett a gyereknek. De jól tette. Örömömben tapsolva ugrottam fel a padról és indultam meg a többiekkel az öltöző felé.

– Rayne –

            A tesi óra után közölte az a két rohadék, hogy ennek még nincs vége, és mivel Doriant a mai napon csupán háromszor intéztük el, ezért ezt még ma befejezzük, hogy ők majd megmutatják, és visszaadják. Hát jó. Próbálkozni lehet…

Ezután, az óra után csupa szar óránk voltak és mindegyiken volt valami. Hol engem dobáltak hátulról a Mendezek, hol Narouékat. Aztán amikor az egyik szünetben Stefan kigáncsolta Naokit (elkaptam, nem esett el) Narou ugrott volna neki, de mellé hibázta, ezért belevert az egyik szekrény vasajtajába, ami beszakadt plusz az ökle is belilult, így a következő órát lent töltötte az orvosiban, hogy ellássák az öklét. Aztán persze Mimiéket is betalálták, amikor pont nem voltam velük, de ők is helyt álltak. Állítólag az automatánál vettek forró csokit, amikor Dorian ismét bepróbálkozott Neronál, de Mimi egy nagy lendületből leforrázta a gyereket. Csak ép célpontot tévesztett és Stefan kapott most helyette. Egyszer megöljük egymást ebben a kurva iskolában, az fix.

- Na, mehetünk? – kérdeztem Mimit, aki éppen felöltözött az utolsó óra után.

- Igen, készen vagyok, mehetünk a mekimbe! – mosolygott jó kedvűen és az előttünk haladó hármas után mentünk (a két Silverman és Nero).

- Már nagyon elegem van ebből a mai napból. Eskü, én sem fogok suliba járni, mint Matsuko – sziszegett Narou idegesen.

- Akkor a papus kibelez – szólalt meg Naoki a mai napon kb. negyedjére.

- Leszarom a papust, én is kifogom őt! – lökte ki Narou a bejárati ajtót.

- Nyugodj meg – sóhajtott Nero – Téged legalább nem taperolt le…

- Na azért is külön eltöröm a kezét, ha még egyszer hozzád ér – szórt szikrákat a szeme.

- Te milyen poharat fogsz kérni? – kérdezte hirtelen Mimi.

- Hm? – kérdeztem én visszaértetlenül, miközben mentünk le a lépcsőn.

- Milyen pohárba fogod kérni az innidet? Én Mr. P.I.M.P.-sbe! Bár az inkább te lennél, szóval nekem jó lesz az Elnök is – csacsogott, de egy mukkot nem értettem belőle. Milyen elnök?

- Hova olyan sietősen, nyomorékok? – jött egy hang a hátunk mögül, mire mind megfordultunk. Sejthetitek, kik voltak azok…

- Mit akartok már? Le akartok szopni, vagy mi van?! – kérdezte Narou ingerülten.

- Arról volt szó, hogy befejezzük a mai kis csatánkat! De most a saját módszereinkkel – ekkor meglibbentette Dorian a dzsekijét és kikandikált a farmer övrészénél egy stukker. Itt már sejtettük.

- Jó. De akkor ne itt, hanem keressünk valami kihalt helyet – javasoltam.

- Mit szólnátok annak a szupermarketnek a parkolójához, amit már bezártak? – tette fel a kérdést Stefan.

- Felőlem… Akkor menjünk oda? – kérdeztem.

- Igen!

- De éhes vagyok! – szenvedett Mimi.

- Akkor előbb meki és ott tali! – mondtam.

- Felőlem… De ne késs. Mert lehet, mire jössz, addigra a két Silverman feje már be lesz lyukasztva – csattogtatott egyet a rágójával a törpe fasz.

- Csak szeretnél te olyan kemény lenni – röhögte ki Narou – Gyerünk, Naoki – terelte az öccsét a kocsi felé. Én is a két lánnyal beültem a saját kocsimba és először elmentünk egy McDrivehoz, ahol vettem Miminek egy menüt, meg Nero is kért magának kaját, aztán kb. tíz percen belül a megbeszélt helyszínen voltunk.

- Na. Ti maradjatok itt! Ha nagyon eldurvulna a helyzet és, ha esetleg szarba lennénk, amit nem hiszek, de azért majd hívjátok fel apát, oké? – meredtem rájuk.

- Rendben – biccentett Nero aggódva, mert Mimi éppen nagyon belemerült a kajájába. Végül becsaptam a kocsiajtót és megálltam Narou mellett. Az öccse a háttérben maradt a kocsinál, mert Narou a lába miatt nem engedte, hogy közel harcot vívjon. Körbe néztem. Volt itt pár kiszáradt bokor, egy nagy füves puszta, aminek a túl oldalán autópálya volt. Plusz a nagy, üres, lezárt épület, aminek az oldalán egy szemetes konténer pihent. Jha és az egyik bokor mellett volt egy autóroncs.

- Csak azt sajnálom, hogy azon a csövesen kívül – bökött Stefan az épület egyik sarkában fetrengő csövesre – Nem látja senki a halálotokat!

- Azért nem látja senki a miénket, mert a tiédet fogják onnan fentről végig nézni – vágott vissza Narou és előkapta a pisztolyát.

- Annyira nem bírom a pofádat! – sziszegett Stefan és folyamatosan a rágóját csattogtatta.

- Köpd már ki azt a szart, különben azzal foglak felakasztani, én már ezt a hangot nem bírom!!!! – kiabált oda Naoki a fejét fogva.

- Akkor gyorsan lőjelek le, hogy megszabadítsalak a szenvedéstől! – szegezte Naoki felé a stukkerét Stefan, mire Narou gyorsan kapcsolva rálőtt, de mellé ment. A gyerek elugrott.

- Vagy úúúúgy! – lőtt egyet felénk nagy hevesen, mi pedig elugrottunk egymástól és Dorian felé lőttem, hogy eltereljem a figyelmét.