Még holnapig lehet szavazni!:)) Bár már előrelátható, hogy ki lesz a nyertes. Köszönjük az eddigi szavazatokat!♥ A mostani két részben van két poénszemszög. Fogalmam sincs hogy jöttek, de gondoltuk, jó lenne egy kis hülyeséget is belevinni, legalább egyszer!:D Jó olvasást!♥
– Narou –
- Naoki te maradj távolabb! –
kiáltottam az öccsémnek.
- De Narou…
- Marad!! – parancsoltam rá, mint
egy kutyára, mire engedelmesen felmutatott egy „ok” jelet, jelezve, hogy vette.
Dorian eközben elugrott Rayne golyója elől, konkrétan bukfencet hányt a gyerek,
én pedig kihasználva ezt, ismét felé lőttem. Kitért előle, és feltápászkodott a
földről.
- Nem porban fetrengeni jöttünk
ide – pörgette az ujján a fegyverét Stefan.
- Nem, te megdögleni jöttél ide –
lőtt egyet felé Rayne, de elugrott előle az is. Mik ezek? AKROBATÁK?!
- Ejnye-bejnye, irgum-burgum
fenséges úr, hát szabad így viselkedni? – kuncogott gerinctelenül.
- Dögölj meg – sziszegte
idegbetegen Crusi.
- Csak utánad – szegezte neki a
pisztolyát.
- Komolyan? Lövöldözni fogunk?
Túl sok akciófilmet néztetek – emeltem meg lenézőn a fél szemöldököm, és lőttem
egyet feléjük.
- Te rántottad elő a fegyód
Silvikém – kezdte el újra becézni Dorian a Silverman nevet, és ez gecire
felbaszott.
- Mert a faszfej fivéred le
akarta puffantani az öcsém!!
- Azt én is meg tudom tenni –
kuncogott, mire felé lőttem egyet, de az a geci megint elugrott előle.
- Majdnem amigo, majdnem! A
legközelebbi már talán találni fog! – erre most Crusader lőtt felé egyet, de
félrement, mert begurult egy bokor alá, ami közelebb volt a rom kocsihoz. Erre
majdnem vérszemet kaptam, ezért idegességemben felé lőttem még párat, de
gyorsan tárat kellett cserélnem, szóval bebújva az autóroncs mögé, tettem a
dolgom. És mikor kinéztem onnan egy pillanatra, láttam, hogy Rayne már közel
harcot vív Stefannal, a földön fetrengtek, épp Rayne volt fölül, és püfölte a
gyereket. Egyet fejbe, gyomorszáj, arccsont, orr. Akaratlanul is fájdalmas
fintorba kúszott az arcom. Crusi ütési geci erősek, a srác egy bivaly, a két
méterjével meg… fúh. Nem, nem akarok vele egyszer komoly bunyóba keveredni. Fél
kézzel eltörné a karom, pedig tudjátok, hogy én se vagyok egy kis Naoki! Már
bocsi öcsi…
- Csak ennyi telik tőled
Crusader? – röhögött Stefan, de a feje már vérben úszott kb. – A csajodat is
így püfölöd szex közben? Én is úúúgy, de úúgy megpüfölném a kis segg… - ám itt
a torkához kapott a colos, és fojtogatni kezdte, komolyan csodálkozom, hogy nem
tört el a nyaka! De bár eltört volna… Istenem Crusika, csak egy kicsit
szorítottad volna erősebben…
Én meg addig gondoltam, Dorina se
unatkozzon, a már feltöltött tárammal a fentebb említett bokorhoz galoppoztam,
azzal az egyenes szándékkal, hogy szétlövöm a köcsög rókaképét a gecinek, amit
már akkor meg kellett volna tennem, mikor ismét megláttam az iskolában! Már
néztem volna be mögé, mikor valaki kinyúlt a bokor alól és elgáncsolt, rögtön a
földön találtam magam, magamon Doriannal, aki már mosott volna be nekem, de
megragadva a csuklóját kicsavartam. Felordított és bemosott nekem egyet, hogy
elengedjem, de nem tettem. Egészen addig püfölte az arcomat, amíg el nem
engedtem, azt se azért, mert annyira, de annyira laposra verte a képemet. Nehogy
azt higgyétek, egész egyszerűen csak nem volt kedvem tovább fogni, mert éppen
visszaadtam neki a kölcsönt, és pofán küldtem a pisztolyom nyelével.
Szórakozottan felröhögött. MINDEN MENDEZ RÖHÖG, HA VERIK?
- Úgy bírom, mikor ideges vagy!
Jó érzés látni, ahogy fel lehet idegesíteni az embereket! Szeretek mások
idegességén és szerencsétlenségén mulatozni – kuncogott – Mivel tudnálak még
felbaszni?? Hmmm… beszéljek kicsit az öcsédről? Vagy, hogy milyen
fantáziálásaim vannak a szenyóráról? Szépek, és geci izgatóak, bizooony. Vajon
milyen ütemben szopná a farkam? Lassú vagy gyors fajta? – nézett rám a szokásos
sunyi képével, én pedig felemelve a lábam, egész egyszerűen képen rúgtam, de
nem szállt le rólam. Hogy dögölnél már meg fúúúh! Felbasz agyilag a gyerek!!
- Korábban kel felkelned Silvia,
ha engem akarsz lenyomni – kuncogott és a fejemhez tartotta a stukkert,
összeszorítottam a szemem, ám itt három dolog is történt egyszerre. Kirúgta a
kezemből a pisztolyom, és már húzta volna meg a ravaszt, mikor valami geci
kemény vágódott a gyerek fejének. Meggyulladt bennem valami, és reflexből,
szinte ösztönből tudtam, mit kell csinálnom, ki se kellett hozzá nyitnom a
szemem. Másodperceken belül, az én hirtelen (direkt) feltartott kezembe, pont
helyesen, mérnöki pontossággal és gyorsasággal egy pisztoly repült. Kinyitottam
a szemeim. Dorina leesett rólam, és a fejét fogva, felváltva nézett, hol rám,
hol a támadójára, aki tudjátok ki volt? Hátra se kellett néznem, hogy tudjam,
az én öcsikém volt az.
- Ejnye mááár! – sziszegte felé
idegesen, de látszott rajta, hogy most mélyen megrendült. Hát igen, ilyen, ha
összhangban vagy az ikertestvéreddel, és tudod, hogy védi a hátad. Tudom, hogy
menő, nem kell mondani. Tudom.
Dorian kezéből is kiesett a
pisztoly, de hiába pillantgatott idegesen a testvére felé, az nem dobott felé semmit,
csak Rayneval bunyózott.
- Geci bizarr kapcsolatotok van,
kiver tőletek a víz! – sziszegte felénk idegesen, és most nem volt épp gúnyos
kedvében.
- Ez van Dorinám – tápászkodtam
fel a földről, és lassan, közelebb lépkedtem hozzá, és felé szegeztem a
pisztolyt, ő pedig rendületlenül a képembe bámult – Nem hiszed, hogy meghúzom a
ravaszt igaz? Nem? Pedig megteszem – és már húztam volna meg komolyan, mikor
közénk lőttek. Hátraugrottam, és mindannyian felkaptuk a fejünket. Fater, és
Brad állt tőlünk körülbelül öt méterre, a golyót meg fater küldte ránk. MI VAN,
HA FEJBE LŐ?!! HÁT ÚRISTEN!!
- Nyugodj meg Scott, azért
mégiscsak utcán vagyunk, ezt nem kéne – szólt szelíden aggódva Crusader papa,
de olyan leírhatatlan nyugodtsággal, és jámborsággal, hogy az ember fia meg nem
mondaná róla, hogy ez a kezes bárány egy strici, aki kurvákat ver.
- Én nyugodt vagyok Brad, ezt
mondd a pináknak – gyújtott rá a szivarjára papus, miután elrakta az
öltönyzsebébe a pisztolyt – Mégis mi a faszt műveltek itt, komolyan a spinéknek
kell szólniuk nekem, felverve a legédesebb álmomból, hogy jöjjek ide, mert a
lökött fiaim megint csinálják a fesztivált, mert nem tudnak nyugton maradni a
seggükön?!! És mit rohan az a csöves?! – nézett az említett csövink után, aki
úgy szedte innen a sátorfáját, mint annak a rendje, és valamit nagyon
szorongatott.
- Stefan, megtennéd, hogy
leszállsz a fiamról? – ment oda Brad az említettekhez kedvesen, és atyaian. De
Stefáni csak gúnyosan elvigyorodott. Erre Crusi papa, megragadta a torkát, és
lehajította Crusiról. Oh.
- Ti pedig – mutatott papuska a
szivarjával arra a kettőre, akik épp feltápászkodó félben voltak – Takarodjatok
haza, és mondjátok meg a faterotoknak, hogy ezzel a húzásotokkal háborút
robbantottatok ki! Jól nézzen maga mögé a vén szivar, vagy véletlenül a fejét,
legközelebb az ánuszrózsájából kell előhúznia, mert odatömöm!
Miután a két gedvadék elhúzta a
csíkot (azaz értük jöttek kocsival, mert megnyomtak egy gombot az iPhonejukon)
kaptunk egy alapos fejmosást a faterjainktól. Brad atyaian dorgálta Crusadert,
faterka minket, inkább úgy, mint két szardarabot.
- Inkább széket kellett volna
csináljak helyettetek, komolyan mondom!! Bajt hoztok a fejemre a kis geciláda
húzásaitokkal!
- Jól van na, papuska, hagyjál
már élni! – legyintettem idegesen – Inkább veszek magamnak egy kólát hazafel… -
tapogatta meg a zsebem, DE ÜRES VOLT – Mi a kurva anyám??!!
- Mit szidod édesanyád, pina?!
- ELTŰNT AZ APRÓM BAZZ’!!
- Azt meg hogy csináltad?
- MITTOM’ÉN! MIELŐTT IDEJÖTTÜNK,
MÉG MEG VOLT!
- Szerintem, a csövi vitte el –
bökött az öcsém abba az irányba, amerre a csöves rohant – Az iPhoneod is el akarta
vinni, mert az is kiesett a zsebedből az aprókkal együtt, de felszedtem neked –
adta a kezembe. Észre se vettem, hogy kiesett rohadjak meg.
- Pinácska, kisemmizett, egy
hajléktalan. Ehhez már tehetség kell – röhögött ki fater, de nekem kurvára nem
volt kedvem röhögni!!
- Megkeresem azt a csövest és
úúúúgy de úúúúúúúúgy! – szorítottam ökölbe a kezeim, de az öcsém elkezdett a
kocsi felé terelgetni, de én közbe tovább tomboltam.
- Majd a kocsiban folytasd
rendben?
- Úúúúgy de úúúúgy Naoki! Érted?
Fúúh de úúúgy!
- Értem, értem.
- Hazajöttök, kis buzi? –
kiáltott még utána apa, mire ő pedig felemelte a hüvelykujját, jelezve, hogy
„ja”.
- Most akkor mi van? – szólalt
meg Neruci, mikor beültünk az ajtóba – Itt bentről, nem hallottunk semmit a
kurva golyóálló üvegek miatt.
- De látni, láttunk mindent! –
derült a törpe szar hátra a visszapillantóból, mert ő ült Crusika mellett az
anyóson, én, öcsike, meg Nero hátul, mi két oldalt, Neruci pedig középen –
Naoki, és Narou rohadt menő volt! Hogy csináltátok? Kiesett a pisztoly Narou
kezéből, hogy BUMM, aztán PONT HELYESEN kezébe repült, pont úgy, hogy GVÁÁH! –
imitálta az eseményeket.
- Nem tudom – vont vállat Naoki
szerényen.
- Megbeszéltük – mondtam én.
- Hogyan?
Itt a koponyámra böktem kettőt.
- Ez menő – mosolyodott el Neruci
is, mire Naokival egymásra vigyorogtunk.
- Tudjuk – szólaltunk meg
egyszerre, ami nálunk nem túl ritka.
- Egyre menőbb – könyvelte el
Nero magának vigyorogva. Én meg közben szórakozottan megtapogattam az
övrészemet.
- Te… A pisztolyom sincs meg.
– Sasuke –
Ja, hogy
titeket az is érdekel, hogy velem mi van? Ezt jó tudni. Épp az ágyamon ülök,
félmeztelenül, egy szürke farmerban, ölembe a laptop, Diana pedig most jött
nemrég, épp kint cigizik az erkélyen, mert ja, ő cigizik. Jut eszembe, nekem is
rákéne gyújtanom nemsokára, a tüdőm kívánja a nikotint elég rendesen. Na majd
mindjárt.
- Az erkélyedről rálátni
mindenre, nagyon szépike – csukta be maga után az erkélyajtót.
- Tudom – vetettem oda, éppen
fekete özvegyeztem amúgy. Mit ki nem hoz az emberből az unalom nem? Már
olimpikon szinten űzöm-hajtom, kezdő szinten persze, a haladón már bezavar,
hogy két szín van – Zárd reteszre, mert még berepül az ablakon egy Jehova
tanuja, és akkor rábasztunk – szóltam oda neki, az erkélyajtóra célozva Ezen
felnevetett, és becsukta rendesen. Pedig én nem viccelek, csak úgy nyüzsögnek a
hittérítők, nem vigyázol, aztán éjszaka nyitva hagyod az ablakot, berepül két
légy, három szúnyog, egy éjszakai lepke, és egy Jehova tanúja.
- Mit csinálsz? – ült le mellém.
- Kártyázok – mondtam nagyon
erősen koncentrálva, mire felnevetett, és megsimogatta az arcom, kissé
megfeszültem ettől.
- Olyan aranyos vagy! Az a Nero
csaj nem is érdemel meg téged!
- Ezt most tudnánk hagyni? Éppen
új lapokat osztottak.
Ám ekkor lehajtotta a laptopom
fedelét, arrébb rakta mellém és már vontam volna kérdőre, mikor hozzám bújt.
Értetlenül néztem rá. Mi a fasz?!
- El kell áruljak valamit, Sasu…
- Mondjad, hallgatom.
- Tudod, ezt már elég régóta
őrzöm magamban… Nem tudtam, mikor mondjam el.
- Pl. most?
- Igen, én is úgy gondoltam. Szűz
vagyok – bökte ki. Elkerekedett a szemem, és felvontam a fél szemöldököm. Ezt
nem tudtam rendesen lereagálni.
- Hát ez… remek Diana, erről
nekem miért kell tudnom??
- Hát mert… - emelkedett meg, és
az ölembe mászva, az ágyékomra ült. Megfeszült az állkapcsom – Azt akarom, hogy
te vedd el. Nem tudom, hogy találhatnék alkalmasabb embert erre, Sasuke. Nagyon
régóta ismerjük egymást, és benned megbízok annyira, hogy neked adjam… Azt
akarom, hogy te dugj meg először, nem akarok mással úgy érintkezni, csakis
veled. Én nem leszek Nero, én nem rakom majd szét a lábamat senkinek. Én azt
akarom, hogy csak is kizárólag te kapj belőlem!
Mereven néztem rá.
Legszívesebben, most orrba basznám. Hányingert kaptam tőle.
- Befejezted?
- Igen…
- Akkor le is szállhatsz rólam –
löktem le egész egyszerűen durván magamról, és az ágy szélére ülve,
rágyújtottam. Szinte éreztem magamon a meglepődött tekintetét. Hát nem erre
számított gondolom.
- Te most elutasítasz?!
- El én.
- Azt hittem… azt hittem van
köztünk valami!!
- Hát elég rosszul hitted –
fújtam ki a füstöt.
- Nem érdekel! Ha te nem is
szeretsz engem, én igen TÉGED. Szóval kérlek, Sasuke! Kérlek, dugj meg! Vedd
el! Nem érdekel, ha nem szeretsz engem, én NEKED akarom adni! – kapaszkodott
belém, én pedig fintorogva ellöktem a kezét. Nem… ez a szexkönyörgés, csak a
beindult Nerotól szexi.
- Ne érj már hozzám! – szóltam rá
flegmán.
- Miért vagy velem ilyen elutasító?!
Miért nem tudnál megdugni? Megtudnál!!
- De nem akarlak! – kezdtem
begurulni. Felbasz.
- Miért?
- MERT NEM FOGLAK MEGBASZNI!!
NEHÉZ FELFOGNOD?! NEM!
- Kérlek! – ért volna ismét
hozzám, de egyszerűen a kézfejébe nyomtam a csikket. Felsikított, és a kezéhez
kapott, amin kb. egy harmadfokú égési sérülés integetett nagy vidáman.
- NE. ÉRJ. HOZZÁM. NEM ESIK JÓL.
- Akkor kitől esne jól?!! A KIS
NERO RIBANCODTÓL?! ATTÓL AZ UTOLSÓ KURVÁTÓL, AKI TIZENHÉTÉVESEN MÁR KÉT FASZRA
JÁTSZIK RÁ?!! A KIS KURVÁDTÓL?! TŐLE?!! – ordított velem hisztérikusan, a
fájdalomtól torzul arccal, sírva. Undorító látvány volt. Megragadtam a haját,
és pont úgy, ahogy az eddigi, csak játékszer csajokkal tettem, kihajítottam a
szobám ajtaján. Mivel elmeséltem neki, felismerte a szitut, és az üzenetét a
gesztusomnak.
- Tőle – és ezzel bebasztam az
orra előtt az ajtót.
– Mr. Donald
Dickinson –
(Poén szemszög)
A nevem
Donald. Donald Dickinson. És hogy ki vagyok én? Senki. Szó szerint egy senki.
Csak fekszem itt az utcán, már-már idepenészedek. Lehet, hogy már
idepenészedtem. Mindegy. Amíg nem látom, addig jó. Kissé összeaszalódtam az
évek során, koszos vagyok, és büdös. Már nem fürödtem jó ideje, azt hiszem a
rendszerváltásnál mártóztam meg egy autómosónál, de azóta nem. A körmeim is nagyok
már, és már kész gomba populáció nőtt a helyükre. Nincsen életem, a feleségem
elhagyott, és kihajított az utcára. Megcsaltam a szomszéd asszonysággal, ő
pedig cserébe megcsalt az unokafivéremmel. Aki egy nő. Szóval unokanővéremmel.
Óóóóh fiatalon de jó bőrben voltam én. Azóta eltelt pár év, a pontos korom,
igazából nem tudom, 52-nél lemaradtam, úgy egy tíz éve. Vagy volt az húsz is,
nem tudom. Kisemmiztek. A hajléktalanszállókról is kidobtak máma, úgy egy-két
éve, most az elhagyatott szupermarket parkolójába tengetem mindennapjaimat. Még
kis zsenge csákó-mákó voltam, mikor ez a bevásárló központ még elinduló félben
sem volt! 1972-ben jöttem fel Angkorvatra egy vonattal, semmi nem volt nálam,
csak egy doboz cigaretta. Reggel kóvájogtam a városban, betértem egy kis
vendéglőbe enni, estére már volt munkám, és egy munkásszállóban szálltam meg,
74-ben már meg tudtam venni magamnak a kinézett kertes lakást, akkora már
megvolt Jenna, a feleségem. Vagy lehet Taaranak hívták? A memóriám már nem a
régi. Szóval volt kis veteményesünk is Taaraval a hátsó kertben, szép életünk
volt. Jenna igazán jó feleség volt… Ja. Hogy senkit sem érdekel az életem?
Akkor abbahagyom. Abbahagytam. A lényeg, hogy besavanyodtam. Régen volt szex az
asszonnyal, most már nincs. Nincs semmim sem, pénz kell, hogy ihassak. Arra
lettem figyelmes, miközben a körmöm… karmom alól piszkáltam ki a koszcsomókat,
hogy pár siheder suhanc, ide jött hepajkodni. A kis zsengefaszúak nem tudják
még mi az igazi élet. Bunyózni kezdtek, mint a nagyemberek. Nem is törődtem
velük igazán, ám egyszer csak, aprópénzcsörgést hallottam az egyiknek a
zsebében! Nini, azt a betyár mindenit neki! Erre kifinomult a hallásom ám, az
évek során, ez egy szuperképességem lett, már 20 méterről is meghallom, ha
valakinek akár két penny is csörög a zsebében. Most már érdekelni kezdtek a kis
pelyhes állú zsenge nebulók. Főleg, mikor az egyik eltanyált, és kigurultak a
zsebéből az értékes kincsecskék! Hogy egyem azt a kis tojáshéjas popsiját.
Szépen csendben, csak huncutul, mint egy igazi rosszcsont oda kúsztam, hátha nem
vesznek észre. Hopp. Rám tapostak. Na nem baj, csak letört pár körmöm, azoknak
már úgy is mindegy. De sok kis lovetta volt ottan, ebből akár két üvegre is be
tudok ruházni!! Ám a zsozsók mellett, megláttam egy igen csinatos kis
telefonocskát. Sokat érő csodaszerkezet lehet, szóval érte nyúltam. Kúszva,
mászva persze. Ám előttem, valami nagyon kis babafejű, kék szemüregű,
hollófekete hajú gyerek vette fel, aki szinte ugyanúgy nézett ki, mint az a
sebhelyes, csak mondom; olyan babásabb fejű vót. Kis babapopsi bőrű ifjonc.
- A tied haver, igazad van, vedd
el – tartottam fel a két kezem, meghunyászkodva, és gyorsan arrébb másztam,
persze a kezemben közben nagyon erősen szorítgattam a zsetonokat, mert azt
azért nem adom át a kis babapopsinak. Pár perccel később, tudjátok mi gurult
elém? Egy pisztolyocska, egy stukker. Bezony ám. Több se kellett, felvettem és
nézegetni kezdtem. Még sohasem fogtam fegyvert. Kissé furán állt, nem úgy,
ahogy kellett volna. Hát fordítva tartottam! De erre csak akkor gyüttem rá,
mikor a lábam mellé lőttem vele! Ihajj! Nem lehettem gengszter. Gondoltam én
akkor; Ez meg akar ölni! Hát több se kellett, kihajítottam a mellettem lévő
szeméttárolóba. Ezért úgyse adnának piát, akkor meg nem kell.
De halljátok, majdnem keresztbe
fostam magam, mert valami nagy dörrenést hallottam. Na jó nem majdnem.
Befostam, de mentségemre szóljon, már nagyon kellett, már tegnap óta!
Egy szivaros nagyon dzsigoló
manus, meg egy magas vékony mandró állt ott, én meg megijedtem tőlük oszt
inkább elfutottam.
Az este visszamentem, miután
vettem az összeszedett aprókból magamnak ellátmányt, ami pálinka volt történetesen,
de ételt nem vettem belőle, szóval a kuka mellett éhen haltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése