02. XX. Fejezet

Naoki

Az egész éjszakát a kocsiban töltöttük. Másnap reggel Narou már fent volt és úton voltunk a kórházba. Teljesen meggyötörten tértem én is magamhoz és még mindig azon az érzésen voltam, hogy meg akarok halni! Miért talál be állandóan engem mindig valami meleg vagy pederaszta buzeráns? Annyira elegem van, ráadásul hozzám ért olyan intim helyeken, ahol már régóta nem járt senki!!! Fuj.... Rohadjon meg mindenki....

- Hogy érzed magad? – kérdezte a tesóm, mereven az utat figyelve.

- Mint egy hulla – jött a leamortizáló válasz tőlem. A lábaim is szörnyen fájtak ám...

- Beszéltem faterral – jelentette ki.

- Mi?! De ugye nem mondtad el neki, hogy mit akart velem meg veled tenni??!!!

- Nem, nyugodj le, nem mondtam neki semmi ilyet, nem vagyok hülye... Annyit mondtam neki, hogy megtámadott minket és, hogy köze van a Mendezekhez. Dehogy mi, azt persze nem tudtam kideríteni, mert lefoglalt az, hogy harcoljak az életünkért – morgott az orra alatt.

Nem feleltem, csak bólintottam.

- Ha sikerült volna elérnie azt, amit akart és hozzád kellett volna nyúljak szexuálisan, én esküszöm, hogy megöltem volna magam!!

- Én is – nyeltem egy nagyot.

- Na mindegy. Apa emberei keresik azt a rohadékot és nyomoznak az után, hogy mi köze lehet Elihoz.

- Istenem – temettem az arcomba a kezemet. Mi a faszom jöhet még?!

A kórházhoz érve, Narou felcipelt az emeletre és a kórtermünkben, ahol kibaszott nagy rumli volt, leültetett az ágyamra.

- Az mi? – kérdeztem, amikor a bátyám felemelt az ágyam mellől a földről valami injekciót.

- Tudja a fasz! De elteszzük, majd a papus megfelelő emberei kiderítik! – tette bele egy zsebkendőbe és elrakta a kabát zsebébe. Azután elkezdett összepakolni, én pedig komótosan öltözködni és annyira hánytam ettől az egész helytől a múlt éjszaka miatt, hogy már komolyan ki akartam szaladni az ajtón és soha ide többet vissza nem jönni!

- MI A FASZ?! – tört ki Narou hirtelen.

- Mi van? – fordultam hátra fele, hogy lássam őt.

- Nincs meg a pénzem bazdmeg!! – túrta fel a pénztárcáját.

- Hogy érted, hogy nincs meg? – értetlenkedtem.

- Úgy, hogy nincs meg, eltűnt!! Pedig itt volt egy csomó húszas meg minden, de most nincs!!! Ááááá, geciiii!!! – vágta idegesen falhoz a pénztárcáját.

- Az mi? – mutattam egy kis lapra a földön.

- Nem tudom – kapta fel és homlokráncolva elkezdte olvasni a tartalmát. Mikor a végére ért, leengedte a karját és hitetlenül, dühösen meredt rám – Ezt nem hiszem el!

- Mi az!??

- Az a fasz, gennyláda írt!

- Mit??? Narou ne baszakodj már, olvasd fel!!

Újból maga elé tartotta a lapot, és idegesen olvasni kezdte.

- „Őszintén sajnálom, hogy nem úgy sikerült az esténk, ahogyan azt elterveztem! Még mindig többet akarok rólatok tudni! Igaz, kicsit eltértem a rám bízott feladattól, de ez számomra sokkal élvezetesebb, mint az eredeti dolgom elvégzése! Milyen volt a gyerekkorotok? Régóta ilyen szoros kapcsolatban vagytok, ha igen miért? Narou, neked mekkora a farok méreted? Biztos vagyok benne, hogy olyan, hogy még egy orrszarvút is kielégítesz! Nem elégszem ám meg ennyivel... Nekem több kell! Ha a közeljövőben nem is, de még tuti, hogy találkozunk! Addig is, ápoljátok továbbra is a kapcsolatotokat! Utóirat: köszönöm a pénzt, bár igaz, illetlenül vettem el, de szükségem van rá! További csodás napokat, drágáim! Na puszika, Alexander” és egy szívecskét is tett a neve mellé – fintorgott el Narou a végére, majd összegyűrte a papírt és a földre dobta.

- Ez udorító, ez egy beteg ember! – kaptam a fejemhez és komolyan rám jött a hányinger.

- Hát az, Naoki, nekem ne mondd! – sziszegett, aztán felvette a pénztárcáját és átnézte az iratait – Ajjj ezt nem hiszem el...

- Mi az?! Még valamit elvitt?! – kaptam fel a fejem.

- Nem! Csak... Eltört a személyim – mutatta felém a kártyát, ami valóban félig kettétört.

- Ezért nem kéne állandóan falhoz csapkodni – sóhajtottam.

A kedvem a béka segge alatt volt. Még mindig kiráz a hideg, és komolyan émelyegni kezdek és még a sírógörcs is a torkomban volt.

- Amúgy szerintem, azt a papírt vigyük magunkkal, hátha jól jön valamikor – javasoltam.

- Kell a fasznak!! – kapta fel a földről, majd egész egyszerűen az öngyújtójával meggyújtotta és kidobta az ablakon – Kész vagy már?! Menjünk innen a picsába!

- Igen, kész – bólintottam.

Az elkövetkezendő pár nap, úgy zajlott, hogy először haza mentünk, ahol Luke és Adorian már otthon voltak Thomasék nélkül. De nem csak nálunk történt incidens, mert aznap, amikor elhagytuk a kórházat, fater széfjét valaki kirabolta. Eltűnt a Jonathan apjától kapott sok pénzt igazoló csekk, eltűnt pár aranyfux, meg egy milliókat érő festmény. Thomas és a felesége elmondása alapján, éjszaka hangokat hallottak, de azt hitték, hogy csak fater az. A biztonsági felvételen is látszik két alak, fekete ruhába öltözve, ahogyan kipakolják a széfet, de senki sem tudja kik azok. Végül Thomaséknak el kellett menniük, faternak meg intéznie kellett az Alexander és a rablásos ügyet. Én egy magánkórházba kerültem, ami sokkal, de sokkal barátságosabb volt, mint az eredeti kórház, ahonnan jöttem. Akivel azt a hülye terápiát kellett csinálnom, az is egy angyal volt, egy 29 éves nő. Mindig mosolygott, kedves volt velem és gyakran mesélt a családjáról (van egy férje meg két ikerlánya). A lábammal is hozzá jártam kemoterápiára. Az ő segítségével, hamar rendbe kezdtem jönni. Már nem fájnak annyira a lábaim, de nem lehet őket megerőltetni, bár nagyon úgy néz ki, hogy a jobb lábamra örökre térdes és bokáját maradok, mert azok csúnyán eltörtek. A karomon még mindig ott van a gipsz, már nagyon viszketek alatta! Lehet, azt fogom csinálni, mint Narou kiskorában, hogy leszedem én is a gipszet, mint ő a csuklójáról. Na mindegy. Elvileg a jövő héten már mehetek iskolába is! Aminek Narou nagyon örül, mert így végre szemtől szemben állhat a Mendezek előtt.

Már otthon vagyok egy-két napja végre, de mindennap 5-re kell mennem a terápiákra, ahová eddig Narou szorgosan elkísért. A Mendezekről sokat nem tudunk, csak annyit, hogy még mindig nem álltak le a szívatásokkal és a piszkálgatásokkal a buzeránsok. Mi is történt még? Jha, igen! Mimi egyszer meglátogatott a kemoterápián és ő is segített nekem. Annyira aranyos volt tőle, hogy az nem igaz! Narounak meg folyamatosan mutattam a képeket, amiket a galambja töltött fel facera, vagy amiket nekem küldött el. Gyros evés, tengerpart, selfie, városról kép stb.

Ma éppen szerda van, és mint már két napja, ma reggel is arra kelek, hogy Luke meg Adorian Narout csesztetik. Vagy is nem. Most csak Luke próbált neki arcoskodni. Kidugtam álmosan a fejem a szoba ajtón, és a következő jelenetet figyelhettem meg:

Narou félmeztelenül áll a szobája előtt, valami hihetetlenül lenéző és gúnyos arcmimikával a képén, Luke pedig már felöltözve ácsorog őelőtte.

- Nem hiszel nekem? – kérdezte Luke sértetten.

- Nem – vigyorgott gúnyosan Narou.

- Pedig komolyan mondom! Már nem vagyok szűz! Egy csomó lányt megkúrtam már! – jelentette ki a kis csávó. Majdnem felröhögtem.

- Jaj, hagyjuk már, mit akarsz a kis kukiddal?! A lányok az olyan igazi faszra buknak, mint ez itt – csapta ki neki Narou a farkát és elkezdte lóbálni. Én is elfordultam, mert azért ezt ne már!!!

- FÚÚÚJ EZ UNDORÍTÓ, TE KÖCSÖÖÖG!!!! – rohant le a lépcsőn a kisgyerek, mire Narou felröhögött, aztán kiszúrt engem.

- Jó reggelt csacsi öcsi, mit leskelődsz itt?!

- Nem leskelődök, csak sose tudok ezektől aludni – néztem rá fapovával.

- Aha, persze, te is elcserélnéd a selejt pélódat az enyémre, mi? – kuncogott, miközben visszatette a nadrágjába.

- Selejt a te faszod, az – fintorodtam el.

- Nem hinném – kapta ki megint és elkezdte pörgetni!!!!

- TEDD MÁR EL TE FASZ!! – fordultam el, eltakarva a szemeimet, ő meg kiröhögött.

- PINAAAA, KIS BUZIIII!!! REGGELI VAN FASSZOPÓK, NE MOST KURJATOK!!!! MÉG ÜGYET IS KELL INTÉZNI!!!! – ordított fel nekünk fater. Miért nem tud néha normálisan megszólítani minket?! Reménytelen...

Rayne

Narou elmesélte, hogy az Alexander doki komolyan egy beteg ember volt. Állítólag be akart neki nyomatni valami szert, ami egy bizonyos erőszakdrog, hogy megbassza az öccsét is meg őt is. Bizonyítékul felmutatta nekem azt az üzenetet, amit a doki hagyott nekik. Szóval, igaza volt így elvesztettem a fogadást és a napokban ki kellett pengetnem neki százezret. Sajnálatos módon pedig megtarthatta a Jonathanos lóvét. A picsába már. Nem is mondtam el apáéknak, mert élve megnyúznának. A napokban sok minden nem történt. A hétvégét Mimivel töltöttem, de hála a szexiségének, jól bekanosodtam megint, és muszáj alkalmat találjak rá, hogy ismét megkúrjam! Összeverekedtem hétfőn Stefannal, mert hozzányúlt Mimi seggéhez az ebédlőben, úgyhogy most van egy csodálatos monoklim a bal szemem alatt. Tegnap délután volt faterral egy kiruccanásunk, elkísértem őt a kurvái tanyájához, begyűjteni a pénzüket, de az egyik sarki céda megfújta a lóvét, ezért fater elverte mindenki előtt, figyelmeztetés gyanánt. Aztán vittünk el drogot Robertnek, aki teljesen szomorú volt, mert a fia alig jön ki a szobájából, órákat tölt a temetőben, újabban megint átjár hozzájuk az a fasszopó ringyó és flegmább, mint valaha. Én pedig nem fogom még egyszer felkeresni Sasukét, mert nem fog érdekelni. Na jó, most éppen hazudok, mert nagyon is érdekel, de nem fogok állandóan utána futni. Hát elhitte. Fusson ő most én utánam, ha fontos vagyok neki. Na, de mindegy... Éppen a második órára csöngettek be, én pedig eszelős tekintettel ülök az első padban. Mimi ma egésznap be volt pörögve, mert Nero holnap jön haza délután, este fele és már nem bírja ki addig. Szinte egész héten ezt kellett hallgatom. „Már csak négy nap. Már csak három nap! Már csak két nap!!” És ma meg azt fújta reggel, hogy „MÁR CSAK EGY NAP, EGY KIBASZOTT NAP!!” . Egyszóval, jha. Nagyon örül. A mai napon úgy látszik, a fivérek nem jönnek be, aminek én gecire megörültem, mert eddig is csak idegesíteni tudtak, reméltem lesz egy jó, nyugis napunk végre...