02. XVIII. Fejezet

Narou

           

            Azt hittem az öcsémet is mindjárt lefejelem. Az a fasszopó orvos. Isten lássa lelkem, komolyan megölöm, ha még egyszer ilyeneket fog magyarázni neki. Ráadásul mi a faszom az, hogy többet akar rólunk tudni?! Ő csak ne akarjon senkiről se többet tudni, vagy kiherélem a faszomba itt az egyik műtőben! Hát baszódjon már meg… Gyere le jó isten, de most komolyan, gyere le!

Éppen csináltam a kávémat, miközben csendben, idegesen kavargott a légkör körülöttem, amikor Naoki kinyitotta a kicsike száját és óvatosan megszólalt.

- Narou… Lenyugodtál már…?

- Nem – sziszegtem idegesen.

- És mikor fogsz?

- Majd.

- Az mikor lesz?

- Mondom, majd!

- Hát jó – adta fel egy szomorút sóhajtva, majd inkább bekapcsolta magának a TV-t és azt nézte, én pedig megittam egy jó kávét, mert már rám fért. Komolyan, nagyon fel tudom magam baszni. De szerintem, ezt már tapasztalhattátok is.

Másnap szombat volt. Gyönyörűűűű, kibaszott szééép, esőőős, gedvás, gecis, rohadt, leamortizáló, büdös kurva szombat. Szo, egésznap olyan voltam, mint egy baszott zombi, aki most kelt fel a kibaszott apokalipszis után a földből. Naoki sem festett másképpen. Az egésznap egy kibaszott monoton nap volt, nem csináltuk semmit, sőt szinte alig beszéltünk. Az ablakon bámultam kifelé és a mindent elmosó rákos esőt néztem. Közben azon imádkoztam, hogy fater kint hagyta a kocsiját és szétverte a nem rég megzúdult radír nagyságú jégeső.

Bár egésznap az a bolond orvos be se dugta a pofázmányát a kórtermünkbe. Nagyon helyes. Jól is teszi.

- Ajjj ne már – szenvedett Naoki.

- Mi bajod van? – kérdeztem felé fordulva.

- Estére valami kurva nagy vihart mondanak – bökött a TV felé a távirányítójával.

- Oszt? – értetlenkedtem – Ősz van tesó, mit vártál? Sunshine, beach, forevert?? Mondj le arról, még júniusig nem lesz egyhamar…

- Tudom, de nem érted – rázta meg a fejét.

- Mit nem értek már megint?! – emeltem égnek a szemeimet.

- Ez egy kórház – nézett rám fapofával.

- Oszt?!

- És tudod milyen ijesztőek a kórházak éjszaka?! Főleg viharban?! Mi lesz, ha elmegy az áram?! Én nem akarom!! – kezdett el sztrájkolni a vihar ellen.

- Naoki, te túl sok kórházas horrort néztél – sóhajtottam lemondón.

- Nem – rázta meg a fejét tiltakozva – Túl sok régi fotót láttam a neten, amik mind ezekről szólnak! Ki tudja milyen indián temető, vagy elmegyógyintézet állt ennek a szarnak a helyén! Mindig a viharos éjféli időkben jönnek elő!!

- Ne aggódj öcsi, én majd megvédelek mindenkitől, aki éjszaka ide be találna jönni – ráztam meg a fejem egy gúnyos vigyor kíséretében.

- Vedd csak félvállról az egészet, de ne nekem legyen igazam! – tette durcásan karba a kezeit.

- Hihetetlen vagy – röhögtem ki olyan testvérien, amin még jobban megsértődött – Na, itt hagylak egy kicsit, mindjárt jövök.

- Hova mész?! – nézett rám, már-már kétségbeesetten.

- Nyugodjál meg! – intettem le – Csak lemegyek és iszok egy kólát. Mostanában nagyon rákattantam! Utána meg dobok egy sárgát.

- Jó, de akkor hozz nekem légyszike egy fantát és kérek bele szívószálat is! – fordult vissza a TV felé. Felvontam a fél szemöldököm, majd lemondóan megráztam a fejem és lebaktattam a faszomba. Vettem a büfés kurvától egy kibaszott kólát meg egy fantát és, amikor kértem bele a szívószálat, felkuncogott.

- Mit nevetsz? Az öcsémnek kell – szólaltam meg flegmán.

- De aranyooos – érzékenyült el, nekem meg felfordult a gyomrom. Elé basztam az aprót, ami nagyokat csörrent az üveg pulton és néhány még le is esett. Értetlenül figyelte a reakciómat és kezdett elvörösödni.

- A sebhelyes pasik mindenkinek bejönnek – vetettem felé egy gúnyos, de csábos vigyort – És azt is tudom, hogy be akarod venni a répámat – fogtam meg a faszomat és megmarkolásztam neki, jelezve, hogy arról van szó. A csaj feje kb. rákvörösbe váltott. Olyan kibaszott kötekedős kedvembe vagyok.

- Én… - kezdett el hebegni.

- Már napok óta, akárhányszor megjelenek itt, mindig látom a szemedben, hogy le akarsz szopni! Hát neeem, nem fogsz, bocsika! Na csáó, majd még jövök – kacsintottam rá egy gúnyos vigyorral és elmentem onnan. Közben röhögtem magamon. Istenem, azt a fejet látni kellene mindenkinek. De rég kötekedtem már ilyen csitrikkel. Ám, ahogyan baktattam fel a lépcsőn, kiszúrtam a dilidokit a folyosó végén. Volt egy nagy ragtapasz féle valami a rusnya képén, ahol bevertem neki egyet, de valakivel nagyon susmusolt a telefonján. Így, hát megálltam a fal mellett, hogy ne lásson és elővéve a kibaszott jó hallásom, erősen oda koncentrálva, hallgatózni kezdtem.

- Jól van Eli, tudom, hogy sürget az idő!....... Igen, tudom, hogy nem sokára haza mehet!....... Ne idegeskedj már, minden rendben lesz!....... Jó, akkor majd ma este….. Igen, tudom, értettem….. Elnézést, uram, igaza van!...... Viszlát! – és itt egy gyötrelmes, de egy ajakharapásos vigyoros sóhaj kíséretében eltette a telefonját és bevonszolta magát az egyik kórterembe. Eli?! Az a Mendez buzeránsok apja! Hát nem hiszem el! Azonnal felrohantam Naokihoz.

- NAOKI!!! – törtem be, mire ijedten felkapta a fejét.

- Nem volt szívószál?! – kérdezte riadtan.

- Mi?! – fintorodtam el – Neeem! Azaz orvos…! – kezdtem, de közbe szólt.

- Ajjj, már megint mi van? – vetette hátra szenvedve a fejét – Az előbb itt járt…

- Mi?! – siettem oda az ágyához.

- Közölte velem, hogy kezdjek el járkálni a lábaimmal és a járókeretem segítségével, ha azt akarom, hogy meggyógyuljak!

- Igen, ebben igaza van! Kurva gyorsan kapd össze magad, mert itt nem fogsz sokáig maradni! Vagy átvitetlek egy másik kórházba, vagy kéretek egy új orvost, mert ez egy utolsó, sunyi görény!! – kapkodtam az asztalnál (felbontottam Naoki fantáját és bele tettem neki a buzi szívószálját).

- Miért, mi történt? – nézett fel rám értetlenül, miközben a kezébe nyomtam a szarját.

- Az imént hallgattam ki az egyik telefon beszélgetését és tudod kivel beszélt? Nem fogod elhinni… Elijjal!

- Eli?.... Eli, Eli, Eli… - gondolkozott el.

- Ne baszakodj már, Eli, tudod a Mendez buzik buzi faterja!! – rivalltam rá.

- Jól van na, meg ne ölj már…! – pislogott nagyokat, értetlenül – Miket beszéltek?

- Nem tudom, valamit összevissza hadovált a ma estéről, hogy lesz ma este valami!

- Úristen – sápadt el.

- Mi van?!

- Lehet, hogy egy vámpír Narou és kiszívja a vérünket! – vágott ijedt pofát, de tudtam, hogy csak poénkodik, főleg, hogy utána elvigyorodott.

- Ne baszakodj már!!! – kiáltottam rá – Ez komoly ügy!! Amúgy is, pár perce még te fostál be a szellemektől meg ezektől…

- De azok tényleg léteznek!

- Nem érdekel, engem az érdekel, hogy még is mi a faszt tervez ez a buzeráns… - sziszegtem ingerülten az ajtót figyelve.

Naoki

           

            A testvérem totálisan begolyózott. Majdnem annyira, mint amikor voltak az incidensei Neroval, csak az sokkal, de sokkal keményebb volt. Viszont, amióta hallotta azt a semmit mondó telefonbeszélgetést, azóta kicsit be volt kattanva. Szó szerint kirángatott az ágyamból és rálökött a járókeretemre, hogy most azonnal álljak neki sétálgatni, guggolgatni meg mindenféle faszt csinálni, hogy mehessünk haza a gecibe. Nagyon fájtak a lábaim, így kb. tíz percig bírtam. Persze kaptam egy jó fejmosást és egy „szedd már össze magad” szónoklatot. Átment diktátorba és folyamatosan az ajtót szuggerálta, meg ki nézett rajta, nem-e akar bejönni ide az a hülye orvos. Gőzöm sem volt, hogy mit izél ennyire, néha túlságosan is paranoid tud lenni és mindent komolyan vesz. Nekem, őszintén nem fordult meg a fejemben, hogy Narou összeesküvési elméletei esetleg igazak lehetnek. Kár volt…

Mikor este nyolc fele járt már, a vihar kiindulóban volt. Nagy sötét, geci felhők jöttek, a szél is felélénkült és a távolban már mennydörgést meg villámot lehetett észlelni. Én feszengve iszogattam a maradék fantámat és a TV-t szuggeráltam idegesen.

- Ne fossá, nem lesz baj! Az áram sem fog elmenni! – ült Narou az ágyán és meredt fel rám a hülye bűnügyi magazinjából, amit a huszonvalahanyadik oldalon összefantáztam az előbb, remélem nem lesz kiakadva érte.

- Nem fosok – morogtam oda – Te voltál ma is az, aki mindig parázott valamin – forgattam meg a szemeimet.

- Nem parázok, hanem ideges vagyok, mert baszottul zavar, hogy tudom, ez az orvos készül valamire, aminek köze van a Mendez csöves famíliához! – vetett rám sötét pillantást, amiért nem hiszek neki.

- Csak beképzeled! Nem csak Eli Mendez az egyetlen Eli nevű pasas a bolygón…

- Hidd el, ha Eliról hallok, az mindig csak is Eli Mendezhez köthető… - vigyorodott el gúnyosan, aztán lapozott egyet és felemelte az elázott, összeragadt magazint – Ez mi, Naoki?

- Semmi – fordultam el, aztán eszembe jutott valami – Nem is mondtad, hogy mi volt otthon!

- Semmi, az a két kis köcsög nagyon idegesitő…

- Luke és Adorián?

- Jha – biccentett – Elhoztam magammal a szobáink kulcsait, hogy ne tudjanak ki-be mászkálni, mert akkor kibaszott feszült leszek…

- Én is, ha hozzá érnek valamimhez – fintorodtam el – Hé! – jutott eszembe valami – Ha bezártad a szobámat, akkor ki fog gondoskodni Pálinkáról?!

Narou arca lefagyott.

- Őőőő…

- Narou!!! – mérgelődtem.

- Jó, majd anyának hazaviszem a kulcsodat és rábízzuk a buzi macskád…

Fél tíz után közölte velem Narou, hogy lámpaoltás és lekapcsolta a TV-t is meg a villanyt is. Ezzel csak az volt a bajom, hogy kibaszott sötét volt, a köcsög vihar meg már nagyba tombolt odakint és a villámlás nagyon bevilágított az ablakon. Nem tudom, hogy a picsába csináltam, de végül sikerült nagy nehezen elaludnom. Ám, amikor már igencsak mélyen aludtam, valaki a fülembe suttogta a nevemet és még valami mást is, csak fogalmam sem volt, hogy mit. Éppen aludtam, nem tudta felfogni az agyam, hogy mi a faszt magyaráznak nekem!

- Hagyjál már Narou – fordultam az oldalamra mérgesen és aludni akartam volna tovább.

- Naokiii… - suttogta az ismeretlen hang – Édes kicsi Naokiii – na erre már kipattantak a szemeim. Először csak a sötét szobát láttam, aztán egy villámlást és ALEXANDER DOKI VIGYORGÓS FEJÉT A FEJEM FÖLÖTT, KEZÉBEN EGY INEJKCIÓVAL!!!!!!!

Ordítani akartam, de az a fasszopó befogta a számat, így a szájába kiabálva rángatózni kezdtem.

- Naoki, ccccst! Felkelted a bátyádat! És akkor nem lesz nekem seggbe kuki – motyogta nekem valami beteges hangnemben, amitől tökre levert a víz, főleg attól, hogy le is fogott és a fájó végtagjaim miatt, nem voltam valami használható állapotban. Folyamatosan a kezébe hümmögtem és még csak rá sem mertem nézni.

- Ne ficánkolj már annyit, így nehezebben tudlak megrakni! – nyúlt hirtelen a fenekemhez ÉS BELEMARKOLT!!!! Szinte felsikítottam és könnyek között könyörögtem, hogy Narou térjen magához. Ám, amikor ez az undorító alak előre nyúlva megfogta a faszomat is, egyszerre több dolog történt. Ő felnyögött, én ráharapva a kezére felordítottam és megragadva a kávéfőző zsinórját, lerántottam azt a földre. Narou felriadt, én pedig időben elhajoltam, mielőtt ez a pederaszta, undorító, köcsög a nyakamba döfte volna az injekciót. Leborultam az ágyról.

- NAROUUU SEGÍTS, EZ MEG AKAR BASZNI!!! – kiabáltam már-már hisztérikus állapotban.