02. XVII. Fejezet

Mimoza

Éppen Neroval videó chateltünk, mikor mellettem rezegni kezdett a telefonom. A telefonom képernyőjén Rayne alvó arca ugrott fel, és felé írva, hogy „Colosom” egy koronás emoji társaságában.

- Pillcsike, hívásom van – mondtam Nero mosolygós arcának, a képernyőn. Le is barnult amúgy. Így a rikító zöld szemei, jobban világítottak ki az arcából, mint eddig. Nero olyan szép.

- Rendben, addig szólok Chaninak, hogy menjünk le egy étterembe vacsorázni, mert most valami vásár van lent az utcán, és menni akarok – vigyorgott élettelien, és szinte kiszökkent a kamerából, és hallottam mezítlábas lábait, ahogy elsiet. Jó volt így látni, így hogy senki sem gyötri, se Sasuke, se Narou, se Dorian, senki sem, csak boldog. Jót fog tenni neki ez a nyaralás azt hiszem.

- Mimoza Phanthomive puncija jelenleg foglalt kérem, ismételje meg hívását később – vettem föl direkt monoton hangon a telefont, mire felröhögött.

- Mimoza Phanthomive puncija az enyém, szóval nem lehet foglalt, vagy az illető halott.

- Lebuktam. A nevem Lipót – mélyítettem el a hangom.

- Na jól van Lipi, ode megyek, megkerüllek geci! – kezdett el hülyéskedni.

- Hm. Érzed ezt a szagot? Befostam.

Ezen akkorát hahotázott, hogy akaratlanul én is felnevettem, ezzel elrontva a szerepem.

- Na mi a stájsz? – mosolyogtam bele a telefonba, direkt egy ilyen szar szöveget benyomva, miután felkaptam, és hasra fordultam, közben beleharaptam a virslibe, amit éppen ettem amúgy. Mustárral. Imádom a mustárt, és utálom a ketchupot amúgy. Pfejj.

- Eszel? Miért nem lepődőm meg? – éreztem a hangján, hogy mosolyog.

- Yepp, éppen virslit eszem – vigyorogtam, jóllakott óvodás módjára.

- Virslit? Nálam is van egy virsli, ha átjössz, be is kaphatod – kezdett humorizálni.

- Leharapom – derültem.

- Áuh – szisszent fel.

- Bizony ám. Áuh. Na de mesélj, miért hívtál. Történt valami baj?

- Ideges vagyok Mimim – nyögött bele a kamerába leamortizáltan.

- Mi történt? – biggyesztettem le a szám, és ha itt lenne, biztos megsimogatnám a fejét, mert a mellkasomhoz bújna, mint egy nagy gyerek. De most csak leraktam magam mellé a telefont, és kihangosítottam, mert közben jobbra, balra gurulgattam az ágyamon, virslivel a számban.

- Sasuke egy fasz, az – a barátnőm épp most ült vissza a kamera elé, és csöndben figyelt, de Sasuke neve említésére, látványosan elszomorodott – Megint szétidegeskedte magát Narou és Nero miatt. Szétkarmolta az arcát szerelmem, egy konkrét karmolás virít az arcán most, még vérzett is. Nem normális… - éreztem, hogy fejet ráz, én pedig aggódva Nerucira néztem, aki a szája elé kapta a kezét, és frusztráltan nézett vissza rám. Inkább kikapcsoltam a kihangosítást. Semmi szükség arra, hogy Neronak ez elrontsa a nyaralását, azt nem fogom engedni. A fülemhez emeltem a mobilom, most már hangszóró nélkül.

- De ő is tudja, hogy Nero és Narou között sose lenne semmi OLYAN. Neruci nem tudná megszeretni szerelemből Narout, ez evidens – itt Nerora néztem, aki szinte kétségbeesetten bólogatott, jelezve, hogy; „Ez így van!”.

- De nem érti meg – folytatta – Hiába mondtam neki. Vissza akarja tiltani Dianat is, mert ha Nero az ellenséggel barátkozik, akkor majd ő is azzal fog…

- De nem úgy volt, hogy utálja?!

- De úgy volt… Csak most baszakodik.

- Hát ez egy nyomorék – kerekedtek el a szemeim, Nero meg figyelmesen hallgatott – Sehogy sem tudod lebeszélni erről?!

- Nem, szerintem már vissza is tiltotta.

Megmasszíroztam az orrnyergem, és gondterhelten felsóhajtottam.

- Tudom, hogy aggódsz érte, de most szerintem hagyd egy kicsit. Ki kell adnia magából, csak vegye be a gyógyszereit.

- Nem tudom, hogy befogja-e.

- Muszáj neki. De te meg ne kapj agyvérzést miatta. Azt nem szeretném. Minden rendben veled?

- Ja, viszonylag. Most, hogy hallom a hangodat, már sokkal jobb – morgott, valószínűleg a párnájába. Legalábbis úgy hallatszódott. Elmosolyodtam.

- Holnap átmegyek hozzád, jó?

- Az jó lenne, cicám. Rég voltál itt.

- Bizony! Úgyis meg akartam veled nézetni a Jurassic Worldöt ! – ért fülig a szám, ő pedig felnevetett a vonal másik végén, és valamit arrébb rakhatott, mert zörejt hallottam.

- Akkor be kell szereznem sok chipset mi?

- Meg popcornt, meg nasit, meg kólát, meg meki kaját, meg pizzát, meg…

- Megvacsorázunk, vagy filmezünk?? – szólt közbe kacagva, amin nekem is el kellett mosolyognom.

- Mindkettő! – vigyorogtam.

- Okéka, akkor pizsipartit csapunk.

- Hujjuj szex szagot érzek – vonogattam a szemöldököm tele szájjal, de csak hülyültem.

- Akkor dugunk?

- Nem értem.

- Mit nem értesz?

- A kérdőjelet – hülyéskedtem továbbra is, tudta ő is, hogy nem veszem komolyan.

- Úgy érzem, csak kihasználsz. Csak a farkam kell neked, én már nem is – „szomorodott el”.

- Lelepleződtem. Ne haragudj – ütöttem meg bűnbánó hangot.

- Nem haragszom. Már megszoktam – sóhajtott „búsan”.

- Akkor jó – virultam ki. Körülbelül negyed óráig beszéltünk még, utána leraktam. Nero mosolygós fejével találtam szembe magam a notebookomból.

- Aranyosak vagytok.

- Köszönjük – hajoltam meg színpadiasan, majd inkább lágyan mosolyodtam el, nem hülyéskedve, dilisen, ahogy szoktam – Aggódsz Sasuért, igaz?

Szomorúan bólogatott, én pedig ha itt lenne, jól megölelgetném, az biztos.

Narou

Szinte végigrobogtam a kórház folyosóján, közben félrelöktem pár ápolónőt, és megállás nélkül azt a gedvát kerestem a szememmel. Annyira ideges voltam, hogy azt elmondani nem lehet. Teher?! Nekem az öcsém?! Hogy mert neki ilyeneket bebeszélni? Ha emiatt is gyötörni fogja magát, megölöm ezt a dokit a gecibe, és lefosom a börtönt! Ki is szúrtam, épp akkor sétált ki egy betegtől, és köszönt el tőle.

- Maga!! – rivalltam, rá, mire meglepődve felém fordult, de mielőtt bármit is reagálhatott volna, én megragadtam a gallérját, és belöktem az egyik onnan nyíló kis takarító raktárba, hogy azért mégse a folyosón verjem szét a pofáját, mert rám hívják a biztonságiakat, aztán kitiltanak a kórházból, oszt annak meg gecire nem örülnék. Belökve őt, a falhoz basztam, és idegesen meredtem a szemébe. Pár percig szemeztünk, én megöltem a tekintetemmel, ő pedig csak semmitmondón meredt rám. Volt a tekintetébe valami… ami ebben a helyzetben kurvára nem tetszett.

- Parancsol? – maradt nyugodt így is.

- Miket mondogat maga az öcsémnek?!! Mi az, hogy teher nekem?! Mit tud maga a kapcsolatunkról, mit tud maga arról, hogy mi teher nekem, mit tud maga RÓLAM?!

- Semmit, igazán semmit – nézett fapofával – De többet szeretnék.

- Mi? – vágtam értetlen, dühös fejet. Miről beszél ez a szartanya?!!

- Azért mondtam neki ezt, hogy megcsinálja a feladatot – válaszolt az előző kérdésemre, kikerülve a másodikat. Tudtam… – Csak így tudtam volna rávenni erre, hiszen látszik, hogy kötődik magáho… - ám itt bemostam neki egy akkorát, hogy berepedt az arccsontja, és hátracsapódott a feje az a falhoz. Felbaszott de kurvára. Aztán kapott még egyet ugyanoda.

- Ne merjen még egyszer ilyeneket mondani az öcsémnek, vagy kiharapom a szívét!! – csattantam fel – Ne hazudjon neki össze hülyeségeket, hogy kínozhassa a gecis terápiájával!! Ha nem akarja megtenni, úgy sem fogja. És mostantól csak azért sem fogja! Erről biztosíthatom! Az fájdalmasan a lila arcához nyúlt, és megfeszült. Most már nem vagyunk olyan nyugodtak igaz? Várjon, amíg kap egy még nagyobbat!

- Ez érdekes – gondolkodott el – Többet akarok tudni rólatok. Mi ez a kötődés? Nekem is van egy öcsém, de a mi kapcsolatunk nem ilyen… szoros, és intenzív hogy úgy mondjam. Mindent tudni akarok a kapcsolatotokról. Róla. És… rólad is.
Erre elfintorodtam, és eldobtam magamtól, úgy, hogy a falba verte a fejét.

- Mi a faszomról beszél maga…?! Ne akarjon semmit megtudni se rólam, se az öcsémről. Csak maradjon távol tőlünk, mert valami kurvára nem stimmel magával – néztem le, de ő épp nagyon elmerengett magában – Remélem ezt megbeszéltük. Nem akarja, hogy bepipuljak, az öcsémért ölök. És szó szerint ölök, szóval melegen ajánlom, hogy tartsa magát távol ezen túl tőle, és tőlem is – hagytam ott vérző, lila arccal, és visszamentem a kórterembe.

- Narou! – kapta fel a bűnügyi magazinomból a fejét, egyből az öcsém – Ugye nem csináltál semmi hülyeséget?!

Nem válaszoltam, csak az ottani kávéfőzőhöz léptem, ami Naoki ágya mellett volt, és felraktam magamnak egyet.

- Narou… - kezdte el újra.

- Naoki, most nagyon ideges vagyok.

- Megütötted?

- Meg.

Oldalra pillantva láttam, ahogy visszadől az ágyba, és lesüti a szemét.

- Kapott kettőt, hogy visszafogja magát.

- Nem kellett volna, te állat!!

- De kellett. És meg is tettem. Hülyeségeket beszélt be neked!

- És, ha feljelent??!!

- Hidd el, ez nem fog – fintorogtam magam elé.

- Kezdem, úgy érezni, hogy nem hülyeség amit mondott…

Erre megállt bennem az ütő, és reflexből képen öntöttem azzal a pohár vízzel, amit a kávéfőzőbe akartam rakni.

- Ezt azonnal vond vissza!! – rivalltam rá.

- Mi a…..? - nézett magára idegesen.

- VOND VISSZA!!! – ordítottam, mire riadtan hátrahőkölt, és nyelt egyet.

- Jó…Jó visszavonom – szeppent meg.

- Helyes – fordultam vissza dolgomhoz.

Sasuke

Mikor beléptem a házba, köszönés nélkül felcsörtettem a szobámba, magam után becsapva az ajtót. Fater még azt se tudta megkérdezni, hogy mi történt a képemmel. Beérve a birodalmamba, egyből falnak basztam a telefonom, de úgy, hogy szerintem betört a képernyője. A hátulja is leesett. Felborítottam a kukámat, a babzsákfoteleimet, a kisasztalomat, belevertem a tükrömbe, ami betör. A Neroval való bekeretezett képemet, a falnak basztam, és a párnát, amit ő adott nekem még mikor együtt voltunk, (én és ő vagyunk rajta, télen, ami egyszer a profilképe is volt, ő szélesen mosolyog, én pedig lehajolva adok neki egy puszit az arcára) szintén falnak vágtam, és idegesen levágtam magam azt ágyra, miután levettem magamról a felsőt, majdnem letépve a dögcédulámat. Elegem van! Elegem van belőle, és Silvermanből is! És abból, hogy más csajra, meg KÉPTELEN FELÁLLNI A FASZOM, SZÓVAL JÓKAT KEFÉLNI SE TUDOK. Feszültem az alsó ajkamba haraptam, ami ismét kivérzett, a szó szoros értelmében véresre haraptam a szám. A kezeimet lazán felemeltem, és azt vettem észre, hogy az megállás nélkül remeg, nem marad meg egy helyben, de aztán észrevettem, hogy én magam is remegek, mint a nyárfalevél, idegességemben. Néha-néha akaratlanul is megugrottam, és éreztem, hogy rohamom van. A lábam rángatózott, idegesen csikorgattam a fogaim, tovább harapdáltam a számat, amiből már szinte ömlött a vér, ugyanott végigkarmoltam az arcom, ha nem azt csináltam, akkor az ujjaim tördeltem, tikkelt a szemem, és megállás nélkül azon gondolkodtam, hogy meg akarom baszni Nerot úgy, hogy azt öreg korában is emlegetné. Szétkefélném. Nem szex lenne, nem. Az annál sokkal durvább lenne. Először jól elverném, megpofoznám, megtépném, megrugdosnám. Kényszeríteném, hogy leszopjon, lenyomnám a torkán a faszom, aztán ismét felpofoznám, aztán jól megkúrnám. Kivérezne, átlyukasztanám a méhét, szétharapnám a nyakát, hogy hónapokig ott legyen a nyoma, fognék egy bicskát, és belevésném, a seggébe, hogy ő az enyém, aztán rácsapnék egy kurva nagyot, és hallgatnám, ahogy sír, és könyörög. Megígértetném vele, hogy nem szól soha Narouhoz, és ha nem akarja ezt megtenni nekem, akkor addig erőszakolom, amíg rá nem bólint. Már az is eszembe jutott, hogy öltözök, és megyek görögbe ezért. Csak ezért. És lefosnám, hogy ott a bátyja. De végül nem mentem. Mert rájöttem, hogy nem tudtam, hol van pontosan, városilag. Krétán, vagy nem tom’.

- Minden rendben fiam? – jött be apám az ajtón, de háttal ültem neki az ágyon, szóval nem látta, hogy festek.

- Aha – szóltam az idegességtől remegő hangon. Nem, kurvára nincs!! Éppen szadista kedvembe vagyok…

- Biztos?

- Igen.

- Hát… Rendben. De vedd be a gyógyszered, jó?

Nem válaszoltam, mire mélyet sóhajtott, és kiment. Én pedig vérben forgó szemmel, az éjjeli szekrényemen lévő gyógyszerre néztem, aztán megfogtam, és a kukába hajítottam, majd elvágódva az ágyon, összekuporodtam magzat pózba, és úgy remegtem tovább a bennem felgyülemlett agressziótól.