– Rayne –
- Állj már le,
még is mi a faszomat idegeskedsz ennyit állandóan?! Meg kell tanulnod nem
felbaszni magad rajta... Muszáj leszel Sasuke, mert, ha így folytatod, akkor
kurva gyorsan tönkre fogsz menni és olyan idegösszeroppanásod lesz, hogy bele fogsz
halni! Elfog vinni a kibaszott agyvérzés, te fasz!! – rivalltam rá – Mellesleg,
ha ennyire nem bírod elviselni ezeket a kialakuló helyzeteket, akkor jobb lesz,
ha lemondasz róla és keresel magadnak valaki mást! Vagy, ha nem, akkor szedd
össze magad, mert én nem fogom hagyni, hogy úgy bánj vele, mint régen! Magad
miatt és Mimi miatt sem, mert a ti ügyetek mindig kitudódik és Miminek is
komoly lelki, meg stresszes bajokat okoztok vele, mert ő szereti Nerot! De
szerintem, te is tudod... Ahogyan azt is tudod, hogy eleget szenvedett az a
lány! Tudsz neki jót is nyújtani, vagy nem állsz készen rendes kapcsolatra?!
- Ajj Rayne, fogd már be! Kezdesz
totálisan olyan lenni, mint az apám! És mióta lettél ilyen párkapcsolati guru
meg szerelem szakértő?! – szólt le nem tetszően.
- Sajnálom haver, de muszáj
vagyok valami észt verni beléd! Mert ez így nem állapot, nézd meg most is, mit
tettél a pofázmányoddal! És egyébként is, Nero biztos nem lenne szerelmes
Narouba. Ha az lenne, már régebben összejöttek volna, és nem itt kerülgetnék
egymást. De te is láttad, hogy Neroban sok az anyai ösztön, és így, hogy Naokit
komoly, szinte halálos baleset érte, így mindenkit pátyolgatott miatta! Nem
számít, ki rossz, ki jó... Láttam Narout, Sasuke és te is láttad! Ő is ember...
Én is megsajnáltam őt.
- De ő Narou Silverman ... -
sziszegett – Mit tudsz te amúgy is az ilyen dolgokról...?! Nem vagy pszichiáter,
hogy kiismerj mindenkit, puszta jeleneteket látva magad körül!!
- Lehet, hogy nem vagyok, de jó
emberismerő vagyok! Hidd el, Neronak nem kell Narou ÚGY... Ő nem az a fajta
lány és szerintem, te sem olyannak ismerted meg...!
Nem válaszolt én pedig az eddig
le sem vett tekintetemet az útról, rá emeltem.
- Most mit csinálsz? – kérdeztem,
mert a telefonját basztatta.
- Visszatiltom Dianat, és
bocsánatot kérek tőle!
- Mi?! – képedtem el – Ne!! Az a
lány egy utolsó kurva!! Életed egyik legjobb döntése volt, hogy letiltottad!!
Azt mondtad, hogy már utálod!!
- És?! - szólalt meg flegmán – Nero
is elvileg utálja Narout. Ha neki szabad leállni az ellenséggel, akkor nekem
is!
- Uram, Istenem segíts meg –
suttogtam magam elé mérgesen, megszorítva a kormányt, aztán bekanyarodtunk az ő
utcájába – Jól van, tégy, amit akarsz! De előre szólok, hogy nem a jó út felé
haladsz! – morogtam oda neki, amikor megálltam a háza előtt – Aztán ne nekem
legyen igazam!
Nem szólt semmit, csak nagy
hévvel kiszállt a kocsiból és bebaszta az ajtót. Flegma geci, mindjárt utána
megyek, és jól vesén rúgom a faszomba!
Elhajtottam onnan és egyenesen
hazamentem a gecibe. Engem is úgy felbaszott Sasuke viselkedése, hogy már
lassan én akartam valakit megfejelni helyette is! Nem hiszem el! Hogy mi a
gecinek kellett neki ennyire mindig mindenen felbasznia magát, amikor tudja,
hogy milyen egy Silverman??!! Fuuuu. Köszönés nélkül felviharoztam a szobámba
és becsapva a szobaajtómat, elterültem az ágyamon. Magamhoz vettem a
telefonomat és felhívtam Mimit. Ő mindig meg tud engem nyugtatni. Jó lenne, ha
nem lenne az a fasszopó bátyja és itt lenne velem…
– Narou –
Nem tudom, mi
a faszom történhetett azon a terápia gecimen meg a CT-n, de Naokinak tuti ott
lett valami baja, mert egyből bealudt, nem mondott nekem semmit, szinte rám se
nézett! Csak bejött nagy komótosan és lefeküdt aludni. Nagyon, de nagyon
szerettem volna megkeresni azt az orvost és jól ütni addig, amíg vérbe nem
borul és el nem mondja, hogy mi a faszomat csinált az öcsémmel. De nem
tehettem, mert papus bombázott a rákos üzeneteivel, hogy most azonnal
takarodjak haza, majd később visszajöhetek. Faszom bele a nagybácsiékba is,
hogy ilyenkor találnak meg ide jönni, AMIKOR KURVÁRA SEMMI NEM OKÉS!!! Ráadásul
azt a két gedva gyereket, mi a fasznak hozták ide?! Annyira, de annyira utálom
őket! Meg mindenkit!! Kivéve Naokit... Szo, nagy nehezen haza hajtottam és,
amikor beléptem a lakásba, olyan zsivaly fogadott, mint amikor a cigányok éppen
valami esküvőn össze vannak tömörülve sokan. Pedig csak egy másik család jött
át.
- Végre megjöttél pina – szólt be
nekem egyből fater, amint beléptem a nappaliba.
- Haha, pina ez kurva vicces
keresztapu – röhögött fel Luke faterra nézve, majd összepacsizott a nyomorék,
vörös göndör hajú tesójával, Adoriannal. Jaj, hogy szakítsam le azt a 14 éves
kis kukitokat, ti kis minden lében kanál gedvák! Elég szúrósan néztem rájuk, de
Luke megigazítva azt a zsíros fekete haját, csak lenézett egy gúnyos vigyorral.
Ő néz le engem?! Dühösen összehúztam a szemeimet és gondolatban, már hatszor
megöltem őket.
- Cső Narou – állt fel Thomas,
szivarral a szájában és kezet fogott velem. Ennél az alaknál még én is sokkal,
de sokkal kigyúrtabb vagyok! Hogy lehet ez apa tesója!? Hisz fater tiszta nagy
darab... Ez meg egy piszkafa kb. Na mindegy.
- Szia – integetett nekem Tom
vörös hajú ribanc felesége is.
- Legutóbb nyáron találkoztunk,
amikor az öcséd után jöttél – kuncogott Tom.
- Jha – adtam meg az egyszerű
választ és mutti mellé álltam, aki a kanapén ücsörgött - Mi szél hozott erre
titeket?
- Nem sok, csak itt alszunk egy
estét, holnap utazunk el. Tunéziába, de repülő oda, csak innen indul. És addig
reméljük nem teher, ha Luke és Adorian itt maradhatna! Csak két hét az egész!
Ugye nem baj?
- De baj! – mondtam idegesen. Hát
ezt ő is elhitte!!!!
- Dehogy baj! Pinácska, majd néha
haza kell jönnöd, és velük kell legyél, ha anyád meg én nem leszünk itthon! – nézett
rám apa.
- Meg a faszt, papus! Biztos,
hogy nem!! – tüntettem. Bár Nao nélkül kicsit szar volt egyedül tüntetni.
- Most mit sír a kis picsa szád?!
A kis buzit úgy is nem sokára már haza engedik, hogy itthon lábadozzon...
- Mi van az öcséddel? – kérdezte
muter hirtelen, fel nézve rám.
- Tényleg, őt hol hagytad?! – kérdezősködött
Thomas is.
- Bent van a kórházban, nem rég
jött vissza CT-ről arról a szar terápiáról, aminek sose tudom a nevét... A
lábai gyorsan gyógyulnak, már csak a jobb lábán van egy nagyobb kötés, a
másikon meg semmi – ismertettem a tényt csak is kizárólag muttira nézve.
- Miért, mi történt azzal a gyerekkel?
Lezúgott a lépcsőről vagy mi?! – faggatózott Thomas, rendkívül kíváncsian.
- Nem! A kis buzi gyerek
öngyilkososdit játszott és elüttette magát, lassan úgy hónapja – legyintett
fater nem törődömül. Mi a fasz?! Mindjárt őt is leverem a gecibe!! Faszom belé
is!!! Gyere le jó isten az égből...
- Jaj, és mi baja lett?! – kapott
majdnem szívfaszt Meredtih, Thomas felesége. Én csak megforgattam a szemeimet
és felmentem a szobáinkba, amiket bezártam kulccsal és a kulcsokat is magamhoz
vettem. Fasznak se kell, hogy az a két kis buzi állandóan ki-be rohangáljanak a
mi szobáinkba. Lebaktattam a lépcsőn és megálltam a nappaliban ücsörgő társaság
mellett.
- Na, visszamentem a kórházba! –
jelentettem be.
- Felőlem, Isten áldjon – legyintett
fater, rám se nézve. Csak lenéztem és meg sem várva a többiek reakcióját,
elhúztam a picsába.
Amikor visszaértem, Naoki már fel
volt ülve az ágyában és a TV-t nézte, ám amikor meglátott, bűnbánóan félre
tekintett.
- Mi bajod van, Naoki?! – ültem
le idegesen az ágya szélére és az arcát szuggeráltam.
- Semmi csak... Nem sikerült
megcsinálnom...
- És? – értetlenkedtem.
- És... Az orvos – kezdte én meg
már most pipa voltam – Azt mondta, hogy látja rajtad, hogy teher vagyok
neked...
- Mi? – néztem rá értetlenül.
- Állítólag a pszichiáter
tehetségével látta a szemeiden, hogy már mennél haza és eleged van és, hogy
csak teher vagyok neked...!
- Ez nem igaz Naoki, el ne hidd
már neki!! – törtem ki rendkívül dühösen és fel is pattantam az ágyról – Még is
miféle agymosoda ő??!! Vagy kinek hiszi magát??!! Először is! Aki nem ismer
engem, lehet akármilyen csoda képessége, az nem láthat rajtam bármit is! – mutattam
a képemre – Másodszor pedig, olyan nincsen, hogy te teher lennél nekem! Szóval
most verd ki a fejedből!!! – rivalltam rá, de ő csak lehorgasztott fejjel
piszkálta a takaróját.
- Hol azaz orvos??!! – léptem az
ajtóhoz – Olyat beverek neki ezért!!!
- Ne, Narou! – kapta fel az öcsém
a kobakját.
- De, Naoki! – viharoztam ki a
kóteremből, és egyenesen az orvost kerestem. Ha azt meri nekem mondani, hogy ez
csak egy buzdítás volt, hogy Naoki meg tudja csinálni a feladatot, nagyobbat
fog kapni, mint amit előre tervezek!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése