02. XV. Fejezet

Köszönjük az eddigi szavazatokat!♥ Bár, a szavazás lezárultjáig még van idő, szavazzatok még!:)
Itt van a két újabb rész, jó olvasását Bonbonok♥♥

– Naoki –

- Gyerünk. Meg kell csinálnod Naoki – álltam mankóval az ajtó előtt. Ugyanis levették az egyik lábamról a gipszet most, CT után, szóval csak az egyik van rajta, az is már csak inkább kötés. Gyógyulgatok – Csak egy ujjaddal érj hozzá.

Keserű ízt éreztem a számban, és émelyegni kezdtem. Mindjárt összerogyok.

- Nem megy! – ráztam meg a fejem hevesen.

- Muszáj. Csak érj a kilincshez.

- Narou azt mondta, nem muszáj! És, hogy ez az egész expozíciós terápia egy emberkínzás.

Ciccegve billegtetni kezdte a fejét.

- De ő nem orvos.

- De ismer engem!

- Te mindig szót fogadsz a az ikerbátyádnak, Naoki? Fontos neked igaz, hogy ő jól legyen?

Félrepillantottam, és a sarokban lévő koszgombócot fixíroztam.

- Ja.

- Nem akarsz a terhére lenni igaz? 

Megráztam a fejem.

- Nem akarok.

- Pedig lehet úgy lesz, Naoki – kezdte, bennem pedig megállt az ütő – Láttam a szemében. Kezd betelni nála a pohár. Kezd gondként gondolni rád – állt fel mellőlem, mert eddig guggolt. És egy almát dobálgatva járkált az aprócska kórteremben – Pszichiáter vagyok, kiismerem az embereket. Azt gondolja, hogy inkább itt hagy, mert már elege van a kórházakból, és hazamegy. Eddig is csak kényszerből volt itt melletted. Végig azt várja, mikor mehet már haza...

Lesápadtam. Rendesen szédülni kezdtem. 

- Ezt ugye nem szeretnéd? – nézett rám.

Hevesen megráztam a fejem, és nem esküdnék meg rá, hogy nem volt könnyes a szemem. Nem akarom! Akaratlanul is jelenetek ugrottak be a gyerekkorunkról, mikor fociztunk a többiekkel, és elestem, és sebesek volt a térdeim, neki meg a könyöke meg a térde meg az arca is. De mégis ő vitt haza a hátán, mert letagadta, hogy neki is fáj. Utálnia kéne engem. Nem? Ez lenne a logikus. Hiszen másból sem állt az élete, mint hogy vigyázzon rám. 

Megfeszültek az ujjaim a mankón.

- Azt akarom, hogy neki jó legyen. Hogy minden rendben legyen vele. És, hogy ne legyenek gondjai – motyogtam az orrom alatt.

- Akkor meg kell csinálnunk a listát. A bátyád örülne neki, ha már nem lennél teher a vállán. Meg kell csinálnunk és eljutnunk a tízeshez. Mi a tízes Naoki? Nem tudod még? Tudnom kell, hogy mi a tízes – kérdezte a szokásos bokorarcával.

Megráztam a fejem.

- Nem, még nem tudom – kamuztam. Egy mélyet sóhajtott. 

- És a kilincset meg tudod fogni? Nem baj, ha most még nem megy. Majd megpróbáljuk máskor.
Szemezni kezdtem az ajtóval, azon belül is a kilinccsel. Belegondoltam hány millió idegen ember érhetett már hozzá, hány koszos kéz.
Akik masztizás után nem mostak kezet, akik megvakarták a segglyukukat, de nem mostak kezek, akik kiverték a párjuknak, de nem mostak kezet. Belegondoltam ebbe és fizikailag rosszul lettem, hányingerem lett.  Nem tudtam megcsinálni. Undorító, önző alaknak érzem magam.

– Narou –

- Annyira gyerekesek vagytok – rázta a fejét a colos, az orrnyergét masszírozva, mikor én a szoba egyik végében járkáltam minduntalan továbbra is, az a rohadék (Matsuko) meg a helyiség túloldalán, a radiátornak dőlve, műanyag villával valami húsos, cézársalátás, öntetes  produkciót próbált elfogyasztani, amit a stricije (Rayne) hozott fel a kórházi büféből.

- Bocs vérem. De egyszerűen  zavar a jelenléte. A közelsége felborítja a bioritmusom, enni se tudnék tőle nyugodtan, ha a 2 méteres közelében lennék – bökött felém a fejével, a kajájából fel sem nézve az a flegma geci.

- Mintha a te társaságod olyan gecire felemelő lenne Matsuko... - forgattam meg a szemem.

- Hát jobb, mint a tied Silverman! Az öcséden kívül senki sem marad meg melletted! – nézett a szemembe lenézően.

- Mert melletted annyian! Fúúh geci, de annyian! Szó szerint MINDENKIT elüldöztél magad mellől te szar tanya! Nerot is! Nincs élő ember, aki ekkora művészi odaadással írt ki maga körül mindenkit, mint te, Matsuko! – kontráztam.

- Neked elüldöznöd sem kell, alapjáraton senki sem akar a közeledben lenni! Ès Nerot hagyd ki ebből!!

- Hát Neruci mégis inkább az ÉN társaságom kereste az utóbbi időben, nem a tied!

Erre hátrahőkölt, majd pillanatokon belül elborult a feje, és a szem fehérje véreres lett, pupillája tűhegynyire szűkült.

- Dögölj meg kínok közt, Silverman!!!

- Már bánom hogy anno elrántottalak a golyó elől Matsuko!!!

- ELÉG!! – ordította el magát Crusader, mire kissé összerezdültünk – OLYANOK VAGYTOK, MINT KÉT 79 ÉVES MORCOS, MEGSAVANYODOTT HÁZASPÁR, AKIK KÉT PERCIG SE BÍRJÁK KI MORGÁS ÉS VESZEKEDÈS NÉLKÜL! VAN A HISZTITEKTŐL FONTOSABB DOLGUNK IS, SZÓVAL FOGJÁTOK MÁR BE, VAGY A SZÁTOKBA LÉPEK!! SENKIT SEM ÉRDEKEL A NYOMOROTOK!

Matsukoval, egymásra néztünk gyilkos pillantással majd valami „Chh” hangot kiadva elfordultunk egymástól, ő a kajájába merült el, én pedig a mobilomba.
Egészen addig, amíg a colos ismét meg nem szólalt az előző hangmagasságától lényeges oktávval halkabban.

- Először is meg kéne  tudni, hol laknak nem? – gyújtott rá – Apáék biztos tudják – szívott bele, majd kifújta a füstöt. Amúgy olyan rajok vagyunk, hogy a kórteremben dohányzunk…

- Igen, fater mesélte, hogy volt is náluk nemrég – morogtam az orrom alatt és a nagy járkálás után, inkább leültem az ágyra, és idegesen dobogtattam a lábammal

- És ott mi volt? – fordult felém Matsuko, de a hangjába megvolt az a bizonyos lenéző él, amiért le akartam fejelni azt a gedvát.

- Semmi. Sértegették egymást és majdnem egymásnak mentek. De ennyi – vontam vállat.

- Mindegy, ha tudjuk hol laknak, az sose árt. De mást nem igazán tehetünk, amíg nem lépnek. Csak nyomorékok módjára várni tudunk. 

Ám ekkor a telefonom egy rövidet rezgett a zsebemben. Elővettem,(a telefont) és megnyitottam az sms-t.

16:34
Feladó:Helyirajcigánygecifaszbuziköcsög

Pinacska bazdmeg itt vannak a kocsog ocsemek.

Elkerekedtek a szemeim. Thomasek?! Meg a két köcsög fiuk, Luke és Adorian?! Ne máááárrrr….

16:35
Feladó: Én

Mi a fasz?! Kuld el oket!!!

16:37
Feladó: Helyirajcigánygecifaszbuziköcsög

Lodd le magad, a hulye otleteiddel egyutt pina. Nem mennek el!

Lezártam a telefonom, és felnéztem a többi faszra, akik eddig valami teljesen másról csacsogtak.

- Helyzet van.

- Mi az? – kérdezett rá elsőnek Crusi

- Apámhoz most érkezett meg Thomas, aki egy másik, kisebb városban, vidéken maffia, és nem hajlandóak elmenni, a buzi szájú fiaikkal együtt...

- Pont most? Mi a rák?! Lehet, hogy közük van Mendezek felbukkanásához?? - gondolkodott el látványosan a colos.

- Nem tudom, Crusi – ráztam meg a fejem. Ekkor nyílt az ajtó, és az öcsém szenvedett be rajta mankóval, az egyik lábán már nem volt gipsz, a másikon pedig csak egy kötés.

- Na! - örültem meg – Levették a lábadról a bilincsedet??

Erre csak bűntudatosan rám nézett, erőltetetten elmosolyodott, és bólintott.
Majd csak beesett az ágyába, nekünk háttal fordult, összekuporodott magzat pózba, és gombóccá konvertálódott át.

- Mi volt a CT-n? Fájt? – kérdeztem – Volt valami?

Nem válaszolt.

- Mondott valamit az a gedva?

Erre Matsuko szólalt meg helyette, aki pont rálátott Naokira. Épp a laptopján baszakodott megint.
- Már alszik, Silverman.

- Látod? Mondtam, hogy nem lesz semmi – húzta ki magát Crusader

- A faszt nem volt ott valami - motyogtam az orrom alatt.

- Beképzeled – legyintett a colos.

- Az öcséd mióta chatel Neroval ilyen intenzíven? – szólt be Matsuko frusztráltan.
Erre csak elvigyorodtam.

- Megint turkálsz Matsuko?! Ennyire ne legyél mániákus.

- A kérdésemre válaszolj!

- Ki tudja – vontam vigyorogva vállat, csak hogy idegesítsem.

– Sasuke –

A haverommal, körülbelül fél hatig maradtunk a kórházba, utána indul a mandula volt hazafelé. Végre. Már nem bírtam a két patkány közelében. Bár szerencsére ma az egyikből csak egy takarógombócot láttam. 

Persze, a kocsiban majdnem szétvetett az ideg, véresre haraptam a szám, remegett a kezem és egyéb ehhez hasonló finomságok. Mindjárt rohamom lesz, ha sürgősen nem csinálok valamit. De ha hazaérek biztos mindent a falhoz baszok. 

A pulzusom az egekben volt, és tudtam, ha most Nero itt lenne, véresre erőszakolnám a lyukát. Aztán megverném, aztán még egyszer szétbasznám. Tépném a haját, kiharapnék belőle egy darabot, tépném a csiklóját a kezemmel, mint a picsa. Ideges voltam rá, és a két Silvermanre is. Ki akarok nyírni valakit.

- Ha hazaérsz, vedd be a gyógyszered – nézett felém fél szemmel Rayne, miközben vezetett hazafelé.

- Jó – adtam a rövid választ. Többre nem futotta.

- Komolyan, még mindig felidegesíted magad két Silvermanen?! Nem érnek annyit! Mi a fasz van veled?! – rivallt rám, én meg kezdtem még idegesebb lenni, már ha ez lehetséges.

- Igen, felidegesítem magam!! Olyan közel kerültek Nerohoz az utóbbi időben, mintha minimum már 8 éve spancik lennének!!

- Dehogyis!

- DE IGEN – túrtam két kézzel a tarkómnál a hajamba és lehorgasztottam a fejem – Narou megerőszakolta kétszer is, majdnem lehajította az erkélyről, miért lettek ennyire puszi pajtások az elmúlt időben, hogy sms-ezgetnek meg a faszom se tudja, mit csinálnak?! Lehet, hogy már kefélgetnek is! Pusztán barátságból! Meg akarom ölni Silvermant!! SZÉTAKAROM VERNI A KÖCSÖG DROGOS KINÉZETŰ, SEBHELYES FEJÉT!! UTÁLOM! Elvette tőlem Nerot... Hogyan? Hogyan csinálta?!! – szűrtem ki az utolsó mondatot, remegő, ideges hanggal, és valamit nagyon szét akartam baszni, olyan ideges voltam – Miért adta be neki a derekát? – karmoltam végig az arcom erősen.

- Nem vette el tőled! Nero téged szeret még mindig, csihadjál már lefele testvérem! – korholt, mire a szemeibe néztem. Elég eszelősen festhettem, mert hátrahőkölt.

- Te ezt honnan tudod, mi?!! HONNAN?! 

Nem válaszolt, csak az utat figyelte.

- Nem látsz bele Nero fejébe akármekkora kibaszott intuíció vagy! CSAK AZÉRT MONDOD, HOGY NE CSINÁLJAK MEGINT SEMMI HÜLYESÉGET!

- Nem csak azért. Hanem mert van egy ilyen érzésem...

Hitetlenül felröhögtem, és inkább az ablaknak támasztottam a kobakom.

- Megérzésed – ismételtem hitetlenül nevetve, közben láttam a visszapillantóba, hogy sikeresen, véresre kikarmoltam az arcom. Huppsz.