02. XIV. Fejezet

– Naoki –

           

            - Miért nem mondod ki? – kérdeztem egy széles vigyorral, felnézve rá, de ő nem is akart se a monitorra, se rám nézni.

- Mit mondjak ki? – hőbörgött fel egyből.

- Azt, hogy Nero szép – böktem a kijelzőre.

- Minek mondjam ki? Neki már mondtam, azt hiszem – meredt maga elé komoran.

- Jha, képzelem, hogyan – vágtam fapofát – Jajh galambomh… annyirah szexih vagyh! Kérlekh, had rakjam beléd a farkamh… Ahh, kérlekh! – kezdtem el utánozni az ő mániákus viselkedését, kissé túl játszva az egészet. Erre ő mereven felült és, ha jól láttam kissé elvörösödött!!!

- Ez nem igaz, én nem is vagyok ilyen! – mászott ki mellőlem.

- Te elpirultál – csodálkoztam el, mire egyből az arcát kezdte takargatni előlem. Ez kurva vicces volt, még soha nem pirult el, úgy, hogy tovább cukkoltam, onnan az ágyból.

- Ahh galambomh, annyira jó testedh vanh! Ahh, ez azh, kérlekh, nyögj mégh nekemh! Uuuuh Nerohh, ahh istenemh!!!

- Naoki, elég!!! – förmedt rám idegesen, de közben kurva zavarban volt.

- Neh, ne hagydh abbah! Ne szállj leh a faszomrólh! Ahh, mit csinálszh…? Uhh.. Ezazh, szopjad csak a farkamh… Aaaahh igenh, az a jó szádh, ahh!!

- NAOKI!!! – ordítozott – Mi van, te is rá vagy állva a galambomra?! – kezdett el szúrósan méregetni, de ahogy rám nézett az elvörösödött képével, ami kurvára nem passzolt az ő kemény, sebhelyes arcához, úgy elkezdtem röhögni, hogy majdnem lefordultam az ágyamról és még a könnyem is kicsordult. Ez szinte egyből elfeledtette velem egy kicsit, hogy fogalmam sincs, hogyan kezeljem ezzel az abnormális kinézetű dilidokival, hogy a tízes pont az a dugás…

- De, hogy is – mondtam két röhögés között – Csak jó téged szívatni! – töröltem meg nehezen a szemeimet.

- Baszódj meg! – csapkodott.

- Nyugi, nekem nem kell Nero, én csak is Mim… – kezdtem, de egyből megakadtam – Izé, mindig is barátként tekintettem rá, amióta jóba vagyunk – javítottam ki magam gyorsan.

- Aha, ajánlom neked – méregetett gyanúsan.

- Istenem, had csináljak már rólad egy képet – vettem magamhoz a megcsináltatott iPhoneom.

- NEM!!! – kelt ki magából és eltakarta az arcát, elfordulva tőlem.

- Naaa, kérlek, had küldjem már el a galambodnak, hogy tényleg nem vagy vámpír és el tudsz pirulni is – nyomtam be a kamerát a telómon, de csak nem akart rendesen felém fordulni. Bár még így is sikerült egy-két lesi fotót elkapnom, szóval egyből elküldtem Neronak mindet.
- Kapd be a véreres faszomat, Naoki… Gyere le jó isten!! – mérgelődött és már kezdett alábbhagyni a pír az arcán (még legyezte is magát), amikor benyitottak. Rayne és Matsuko voltak azok. Még mindig jókedvűen és mosolyogva kaptam fel rájuk a fejem.

- Mi folyik itt? – kérdezte Rayne felváltva nézve ránk, aztán Naroura nézve kicsit hátra hőkölt – Neked vörös az arcod?

- Hagyjál már!!! – ordított rá is a bátyám és dühödten az ablak felé fordult, nekünk háttal, én pedig ismét felnevetettem.

- Lőttem pár képet, nézd – tartottam fel Rayne felé a telefonom, aki egyből odajött és nagyokat röhögve lapozgatni kezdett magának.

- Áh, hát ez nagyon nagy, nézd Sasuke – hívta oda Matsukot is, és együtt röhögték ki a tesóm, aki nagy mérgesen elküldte őket oda, ahonnan jöttek. Szó szerint, az apjuk balzacskójába. Sasuke leült az ágyam szélére és a laptopomat kezdte el basztatni, amíg én nevetve kérleltem Narout, hogy nyugodjon meg és jöjjön oda.

- Inkább arról magyarázzatok, hogy mi volt ma a Mendezekkel. Crusi, mit tudtál meg? – jött oda közénk és karba tett kezekkel Raynet méregette.

- Nem sok dolog történt. Egésznap Mimit basztatták, velem együtt. Dorian meg Nerot kereste és az agyamra mentek, már nagyon közel álltam ahhoz, hogy alájuk rúgjak egy isteneset.

- Nem mondtak semmi konkrétumot, hogy most mi a picsa van? Nem is utaltak semmire se? – faggatózott a tesóm, én pedig kiszúrtam, hogy Sasuke homlokráncolva mered a MacBookom kijelzőjére.

- Nem, semmit és ez kurvára irritáló!

- Most mit csináljunk? – nézett körbe a bátyám. Mikor rám nézett, tétlenül vállat vontam.

- Én még egy jó darabig ágyhoz leszek kötve!

Ekkor Sasura nézett, de most ő ráncolta rajta a homlokát.

- Neked van ötleted, Matsuko?

Mindannyian a csávóra néztünk, de az meg se rezdült. A nagy csendre felkapta a fejét és értetlenül pásztázott minket.

- Mi van? – kérdezte.

- Van ötleted a Mendezekkel kapcsolatban? – kérdeztem én.

- Őőőő – fogta meg az orrnyergét, mire Narou mögé állt.

- Mi van, mibe merültél ennyire bele te hülye gyerek? – meredt ő is a képernyőre – Áááá, már értem – vigyorodott el gúnyosan és felegyenesedett – Csak nem, nem tudtál róla, hogy életed szerelme éppen nyaralni van?

- Narou – sziszegtem oda, és nagyon csúnyán néztem rá. Ne csinálja már állandóan a balhét.

- Nem érdekel engem, nyaralgasson – állt fel nagy hévvel Sasuke az ágyról.

- Ohohóóó, csak nem idegesek lettünk, Matsuko? – gúnyolódott tovább az idióta bátyám – Kérjek neked egy kis nyugtató szurit valamelyik csini nővérkétől? Hátha megengedi, hogy bepakold neki egy kicsit, hogy lenyugodj!

- Te aztán tudod, mi kell nekem ahhoz, hogy megnyugodjak! – vigyorodott el lenézően Sasuke az ajtóba lépve és felé fordulva.

- Miért, nincs igazam? Neked egy jó kis zacsi ürítés kéne már, mert nagyon nem bírsz a hormonjaiddal!

- Nincs igazad, Silverman, nekem attól lenne nyugodt életem, ha te meghalnál! Na csá – viharzott ki Sasuke a kórteremből.

- Mindjárt jövök – sietett utána nagy sóhajjal Rayne.

- Gratulálok – néztem le a tesómat és az ölembe vettem a gépem.

- Most mi van? – vonta fel kérdőn a szemöldökét – Te is láttad, mennyire hülyén reagált! Hihetetlen mennyire érzékeny, ha a galambomról van szó – rázta meg vigyorogva a fejét.

- De te is! – böktem oda neki.

- Én nem is! – sziszegett.

- Ugye nem akarod, hogy megint rá kezdjek…? – vigyorodtam el sunyin.

- Ne merd öcsi, vagy kitépem a hangszálaidat! Zavarba tudtál hozni, te csacsi! – fogta a fejét.

- Mindent el kell kezdeni – vontam meg a vállam, aztán elkomorodtam – Narou… Hogy a faszomba mondjam meg annak az orvosnak, hogy a tízes a szex…? – kérdeztem egy nagyot nyelve.

- Sehogy! Mert nem mondod meg neki! – jelentette ki – Még is mit akar? Megbaszni téged, vagy mi?

– Rayne –

           

            Suli után nagy nehezen hazadobtam Mimit a bátyjához, aztán összeszedve Sasukét elhajtottunk a kórházba. Mendezék egyébként már rég leléptek utolsó óra előtt. Jól is tették, mert már nagyon járt volna nekik egy kiadós verés. Baszottul idegesítenek, és kurvára idegesít az is, hogy halványlila gőzöm sincs arról, hogy mi a rákomat akarnak ez itt. És minél előbb ki akarom deríteni, mielőtt úgy járunk, mint a tavalyi játszadozós gyilkosunkkal meg azzal a díszbuzi Jonathannal. Mert nem akarok ezúttal egy kanyon közepén vagy mondjuk Arizónában kikötni, mert éppen oda rabolják el a lányokat, csak azért, hogy keresztbe tegyenek nekünk. Miért mindig őket bántják? Persze, a nőnemű egyedekkel sokkal könnyebb kikezdeni, de ha már velünk kéne arcoskodni, az nem megy! Csak akkor, amikor már a végletekig súlyosbodik az egész és MI be nem verünk nekik egy jó nagyot.

- Sasuke, mi van? – fogtam meg a haverom vállát, kint a kocsimnál, a kórház parkolójában.

- Az van, hogy megőrülök! – sziszegte idegesen.

- Mert?

- Mert Nero elment és emellett ez a fasz is idegesít! Pedig eleve ideges vagyok…

- Hozzak neked xanaxot? – kérdeztem a lehető legőszintébben, mire vérben forgó szemekkel meredt rám.

- Rohadj meg!

- Naaa! Szépen! – hőbörögtem – Én komolyan kérdezem! Nem úgy, mint Narou…

- Jó, bocs, csak… Kikészülök a féltékenységtől.. – temette az arcát a tenyerébe.

- Eddig megvoltál nélküle, nem voltál féltékeny… - vontam fel a fél szemöldököm értetlenül.

- Jó, de eddig ITT volt és nem egy másik kibaszott országban! És te is szemmel tudtad nekem tartani, de így… Így ki tudja, hol jár, kivel beszél, kire néz rá, vagy ki néz rá, vagy ki látja és egyéb dolgok, fúúú – túrt a hajába.

- Áldom az eget, hogy Mimivel még mindig nincsenek, és nem lesznek ilyesfajta idióta problémáim – meredtem az ég felé és hálát adtam a Jóistennek, hogy olyan csodálatos lányt adott mellém, mint Mimoza. Ő a legjobb, a legszebb és a legeslegeslegmindenebb. Nála jobb nincs e Földön!

- Ezzel nem segítesz! – háborgott továbbra is.

- Szerintem facebookon mindent nyomon tudsz majd követni… De, ha gondolod, a nyugodtságod érdekében a Mimitől kapott infókat továbbíthatom neked. Hisz, ő úgy is elmondja, csak kérnem kell – ajánlottam fel.

- Megtennéd? – nézett fel rám a tenyeréből.

- Ha ettől nyugodtan leszel… - vontam meg a vállam.

- Kösz, haver – mosolyodott el halványan.

- Semmiség – veregettem vállba – Na, menjünk vissza, mert tényleg kezdeni kéne valamit a helyzettel.

- Jó – morogta és visszamentünk a kórházba, Naoki kórtermébe, ahol Narou idegesen fel, s alá járkált.

- Mi van? – kérdeztem.

- Az a geci szájú orvos! – jelentette ki csapkodva.

- Milyen orvos? – értetlenkedtem.

- Azaz Alexander geci! Aki Naoki hülye orvosa… Elvitte CT-re, meg valami kemoterápiára, ami nem kemoterápia, csak nem jut eszembe a neve… Nem ez a lényeg! Hanem, hogy állandóan CT-re cipeli, meg nem tetszik a nézése és a stílusa sem! Az egész ember egy elbaszott, kurva gyanús fasz!

- Nyugodj már le, az csak egy orvos – néztem rá furán.

- Neeem – röhögött fel idegesen – Ő nem csak egy orvos!

- Pedig szerintem, de.

- Na mibe, hogy nem?! – lépett elém.

- Te most komolyan fogadni akarsz rá, hogy nem csak egy orvos a csávó? – értetlenkedett haverom.

- Igen Matsuko, miért fáj? Inkább guríts le néhány tablettát a torkodon és feküdj le magadnak!

- A te torkodon gurítok le mindjárt egy adag genyót, amint rácuppantottalak a faszomra, te kis utolsó gedv … - kezdte volna Sasuke nagy idegesen, de közbe szóltam.

- Jó, fogadjunk! – mentem bele.

- Na, mibe? – fordult felém.

- A Jonathan apja által adott végkielégítős pénzbe! Ha nyerek, nekem adod!

- Jó, és én mit kapok, ha nyerek?

- Megtarthatod a pénzt és még dobok rá egy százast!

- Kezet rá! – csapott bele a markomba és kezet fogtunk, de nem engedte el.

- Magasra tetted a mércét, haver – motyogta Sasuke.

- Nem hiszem – meredtem Narou szemébe.

- Már nincs vissza út, a kezedet adtad és nem ér a csuri! Matsuko, vágd el! – tartotta felé az összefogott kezünket, mire haverom ünnepélyesen elvágta a kezével, mint egy szalagot.

- És most mi legyen? – kérdeztem.

- Megvárjuk az öcsémet szépen, és majd utána kitaláljuk.

- Beszélni kéne velük – ötletelt Sasuke.

- Matsuko, ha nem tudsz egy jót szólni, akkor inkább hallgass, de kérlek, kímélj meg ezektől a szar ötletektől, mert lehidalok!

- Na Silverman, neked milyen ötleted van, hallgatlak!?

- Mi lenne, ha újra együttműködnétek, mint anno? – kérdeztem. Hiba volt, de próbálkozni lehet…!

- Meghalnék – felelték egyszerre, aztán gyilkos pillantásokkal jutalmazták egymást.