02. XLVI. Fejezet

– Nero –

            Idegesen lépkedtem ki a suli elé. Az első, akiket kiszúrtam, azok a lépcső mellett ácsorgó Silverman tesók. Naoki nagyban sikálta kézzel a pulcsiját, a bátyja meg a lila arcát tapogatva sürgette őt. Aztán kiabálásra kaptam fel a fejemet. A lépcső előtt a két Mendez ácsorgott és Dorian beszólogatott valamit gúnyosan…. Sasunak! Aki a kocsijának dőlve cigizett és (vélhetőleg) rám várt. Felgyorsult a szívem és megindultam felé, miközben egy óriási gombóc ült a torkomban. Ha Dorian elszólja magát, nekem annyi. És tuti, hogy elfogja! Most minden kiderül… Engem megöl!!

A Mendezek hallották, ahogy jövök le a lépcsőn, így hátra fordultak és kicsit eltávolodtak egymástól, hogy elférjek közöttük. Ám, ami még rosszabb volt, hogy Dorian most nem a szokásos vigyoraival méregetett, hanem elkomorult arccal. Olyan elkomorulttal, amilyet én még nem láttam eddig tőle. Sőt. Szinte perzselt a gyerek. A bátyja is hasonló képpen nézett rám, közben idegesítően rágózott. Nyeltem egy nagyot és odasétáltam Sasuhoz, majd megálltam előtte egy lépésnyire. Kifújta a füstöt és mereven a szemembe nézett, aztán biccentett a fejével, hogy „na mi van?”

- Mit keresel itt? – kérdeztem furcsán és szerettem volna minél előbb elhúzni innen. Éreztem, ahogyan Dorianék nézése kiégeti a hátamat.

- Úgy éreztem, el kell jönnöm hozzád. Nem jó ez így. Ami most van – felelte lazán és kicsit olyan nem törődömül. Mérgesen karba tettem a kezeimet.

- Nem az én hibám!!

- Neeee… - vágott világfájdalmas grimaszt és elfordította a fejét – Ne kezdjük ezt elölről.

- Hmm – én sem néztem rá, csak bambultam előre, és a kocsijának a kerekét néztem. Nagyon érdekes volt, ha kérdezitek.

Fél szemmel láttam, hogy eldobja a csikket és rátapos, aztán megragadta a karom és magához húzott, aztán megfogta a tarkómat és megcsókolt! Először elkerekedett szemekkel néztem az arcára, aztán lehunytam a szemeimet és két kezem közé fogva az arcát, visszacsókoltam. Közben a derekamnál fogva magához húzott.

- Szükségem van rád… - suttogta, mikor elváltunk egymástól – Azért jó, ha ott vagy velem, mert elvonod a figyelmemet a drogokról! Nem lesznek elvonási tüneteim, amikor veled vagyok! Mikor költözöl hozzám?

Ezen meglepődtem.

- Sasuke – nyekeregtem zavaromban, de ekkor nagy viháncolásra kaptam föl a fejem. A hang irányába fordultam. Az éppen tanácskozó (?) Mendezek mellé lépkedett Clarie és Tiffany nagy nevetve.

- Nézd már az álszent kurvát, Tiff! – vihogott Clarie jóóó hangosan. Lesápadtam. Jaj ne.

- Látom! Sasuke, ugye tudod, hogy amíg azt hiszed, Neroka csak a tied, addig Dorian – ragadta meg a mellette álló srác karját, aki idegesen (!) felé fordult és kirántotta a kezét – Ma megcsókolta őt a keringő próbán?!

Ha lehet, még jobban lesápadtam. A szívem felgyorsult és megremegett a vállam. Lassan Sasuke felé fordítottam a fejem, aki olyan tekintettel méregetett, hogy már saját magamtól kezdtem undorodni, nem Doriantól.

- Ez… Igaz…? – kérdezte lassan, kimérten. Nem feleltem. Nyitottam a számat, hogy válaszoljak, de egyszerűen egy hang sem akart kijönni a torkomon.

- Válaszolj, Nero!!! Ez… igaz??!! – kezdett elsötétülni a szeme, amit nagyon nem szeretek. Lesütöttem a szemem és elfordítottam a fejem. Ahogyan összeszorítottam a szemeimet, könnyek gyűltek belé.

- Én nem akartam..! – nyekeregtem. Résnyire kinyitottam a szemeimet és láttam, hogy ökölbe szorítja a kezeit.

- MENDEZ!!! – ordította Doriannak.

- Igazából, nem az első alkalom! – röhögött fel Dorian, nekem meg elkerekedtek a szemeim. Felkaptam a fejem és Sasuke olyan ideges és hitetlen fejjel meredt rám, hogy azt hittem, mindjárt meg öl engem.

- Sasuke!! Ismersz engem, tudod, hogy én sose hagynám!! – kezdtem el szabadkozni.

- Nem, mi??!! NEM, MI??!! AKKOR, HOGY TUDOTT MEGCSÓKOLNI!!??

- Úgy, hogy meglátogattam tegnap és nem volt bele szólása! – röhögött fel Dorian ismét – Hozzak egy xanaxot, mielőtt megőrülsz?!

- Rajta már a xanax sem segít! – tette hozzá Tiffany.

- Miért hazudsz nekem, Nero? Miért hazudsz és titkolózol folyton..? – hajtotta le a fejét Sasuke és remegni kezdett – Ugyanezt csináltad Narounál is…

- Nem hazudok, csak… Én ezt nem tudom elmondani csak úgy!! Tudod milyen megalázó?! Ráadásul te sem vagy már olyan, mint, akinek azonnal bármit is elmerjek mondani!! – néztem rá sírva. Ekkor a tenyerébe temette az arcát és elfordulva a kocsinak dőlt, megtámaszkodva rajta és SÍRVA FAKADT!

- Én ezt nem bírom… - szipogta – Nem bírom…

- Sasuke – remegett meg a hangom meglepettségemben és még sírni is elfelejtettem. Megfogtam a vállát, de elrángatta magát.

- Ne érj hozzámh! – a hangja elfojtott volt és orrhang. Az arcát dörzsölgette idegesen és ott sírt – Én ezt nem bíromh, nemh… Mint tavaly, most ugyanezh… Nem, nem akaromh, nem bíromh…

Lehajtottam a fejem. Nem hiszem el…

- Nincs nálad…? – szólalt meg egy kis hatásszünet után.

- Mi? – emeltem meg a fejem értetlenül és könnyezve.

- Gyógyszer kell nekemh… Nincs nálad valamih? – olyan volt, mint akinek meghalt valakije, úgy beszélt és úgy remegett… Úgy sírt.

- Nincs! – szóltam rá élesen.

- Neeem… Nehemm.. Nekem az kell, kell nekemh… akarom.. Mert nem bíroooommhh..!

– Naoki –

            Végig figyeltük az egész jelenetet. Nem hallottuk, hogy Matsuko mit mondd Neronak, de a kiabálást hallottuk. Idegesen összehúztam a szemöldökeimet és mérgesen meredtem Tiffanyékra is és Mendezékre is. Miért nem tudják már végre őket békén hagyni?! A bátyámat is olyan nehéz volt leállítani róluk (mert még mindig nem állt le róluk teljesen), erre most itt van ez a kettő (esetenként négy, a két kurvával együtt), akik mindenáron szét akarják bombázni ezt a kapcsolatot. MIÉRT?! MIÉRT NEM HAGYJÁK ŐKET BÉKÉN?! ÉN MIÉRT TUDTAM ANNO LESZARNI ÉS TISZTELNI RAYNE MEG MIMI KAPCSOLATÁT?! MIÉRT CSAK ÉN VAGYOK ILYEN KIBASZOTT RENDES EMBER EBBEN AZ ELTORZULT, GUSZTUSTALAN, NYOMORULT VILÁGBAN??!! MIÉRT??!!

- Rohadékok… - sziszegtem visszafordulva a csaphoz, és mivel abból csak hideg víz jött és a hideg miatt már lefagyott a kezem és úgy sem jön ki a pulcsimból az a geci, elzártam.

- Matsuko bömböl? – meredt Narou Sasukére, aki elfordult Nerotól és a kocsijának dőlt. Innen tényleg úgy látszott, mint aki sír. Nem néztem rá a bátyámra. Most vele se vagyok jóban.

- Nem csodálnám, ha sírna… - inkább magamnak motyogtam, mint neki. Meg se hallotta rendesen.

- Mi van? – kérdezett vissza. Nem feleltem, csak szomorúan zsebre tettem a kezem és a kocsi felé vettem az irányt.

- Most már válaszolni se fogsz nekem?! – hőbörgött utánam jőve, de még csak arra se méltattam, hogy biccentsek neki – Óóóó, gyere le jó isten!!! – tört ki magából és engem durván félre lökve az útból, a kocsijához viharzott és tudjátok mit csinált…? TUDJÁTOK MIT CSINÁLT?! BESZÁLLT ÉS ELMENT. Nem hiszem el!! Már meg se lepődöm. Nem ez lesz az első alkalom, hogy hazabuszozok.

               

– Rayne –

            Ahogy mentem Mimi mellett (persze hoznom kellett magammal a bőröndömet, mert senki sem volt hajlandó helyettem hozni. Chh. Ez nem ér! Micsoda kiszolgálás van itt..), láttam az én kis szerelmemen, hogy lesápad. Meg is torpantam egyből és megállítottam őt is.

- Mi a baj? – fogtam meg a karját idegesen. Felnéztem Joshra, aki szintén elsápadtan meredt a kapuban ácsorgó, eléggé alul öltözött nőre. Na ne már!! Ne itt és ne most essenek transzba, amikor külföldön vagyunk! Egy mukkot se tudok franciául, hogy hívjak segítséget, ha Mimi elájul? Igen, csak Miminek hívnék, mert Josh nem érdekel, ő akár most azonnal megpusztulhat. Sőt, még imádkozom is érte! Ámen.

- Mimiii! – rángattam meg egy kicsit.

- Ez a nő… - remegett meg a hangja – Szinte pont úgy néz ki, mint anya! – halt el a hangja. Ahaaa, így már értem, hogy miért került ilyen állapotba. A rémes gyerekkori múltjával a háta mögött, amit az anyjáékkal szenvedett el, most biztosan beugrott neki. Minden egyes kibaszott, elbaszott, rohadt jelenet, amit vele meg a bátyjával tettek. Végül erőt vett magán, nyelt egyet és egy mélyet sóhajtott, majd megfogta a kezem és elindultunk ismét. Josh mögöttünk kullogott, ő nem szólt egy szót sem egész idő alatt.

- Bonjour! – vigyorodott el a nő, ahogyan odaértünk és lehajolt Mimihez. A csecsei majdnem kiestek abból a kicsike topból, amit felvett magára. Még volt rajta valami sötétlila miniszoknya és egy fekete átlátszó harisnya, ezekre meg felvett egy szőrme kabátot. De persze nem gombolta be. Kinyújtotta a kezét Miminek.

- Én vagy Odette, a nagynénétek! Örülök, hogy végre megismerhetlek titeket! – fogott kezet Mimivel. A csaj volt vagy 30-40 éves, de elég jól tartotta magát. Bár egyáltalán nem volt annyira bombázó, mint amilyennek szerintem magát hitte. A bőre nagyon világos hamuszürke volt (egyáltalán nem olyan szép, mint Mimié), a haja hosszú, durva szálú és nagyon-nagyon-nagyon sötét alvadt vérvörös. A szemei kékek voltak, de olyan sötétebb féle kék. Ment a sötét hajához. Egy tonna smink és valami szar vörös rúzs. Ráadásul az öltözékéből és a vészjóslón hegyes tűsarkából ítélve, biztosan valami luxus prostituált a hivatása.

- Te biztos Mimi vagy – mosolygott (vagy vicsorgott) a barátnémre, de mivel az egy szót sem tudott kinyögni, ezért áttért a bátyjára, aki mögötte állt – Te pedig – mérte végig valami fura fénnyel a szemében – Biztosan Joshua… Egész helyeske gyerek vagy. Mimi pedig milyen szép – tette hozzá az utóbbi mondatot.

- Köszönjük – hebegett a srác és a hideg ellenére verejtékcseppeket véltem felfedezni az undorító homlokán. Odette felegyenesedett és sajnos azt a kurva tekintetét egyenesen rám emelte. Úgy mért végig, mint aki menten felfal. Ha a férfiaknak ettől a nézéstől feláll, akkor nekem inkább leesik.

- Én úgy tudtam, hogy a nővéremnek csak két gyereke van…

- Jó nagy hülye lehetsz, ha a testvérüknek hiszel. – utaltam arra lenézően, hogy a kinézetem messze nem egy Phanthomive családhoz  méltó. Megemelte a szemöldökét, hogy lehülyéztem és ahogy láttam, tetszett neki. Fúj!

- Akkor, kit tisztelhetek benned? Csak nem valami angol brit herceget? – ez most kikezd velem? Ezzel a vigyorral? Mimi! Térj magadhoz, és verd agyon!

- Olyasmit, de neked inkább király, nem herceg. A nevem Rayne Crusader… - mutatkoztam be a magam stílusában.

- Hmm. Tudtommal a Crusader, angolul keresztes lovagot jelent. Te nem éppen lovagnak nézel ki… Inkább egy futtatónak. Szóval, te is valami strici volnál a körzetedben? – vett ki egy nagy dobozt a nagy szőrmekabátja nagy zsebéből és kivett a dobozból olyan hosszú pálcás cigaretta ribanc pálcát, hogy még maga Szörnyella de Frász is megirigyelte volna.

- Még nem, de hamarosan az leszek! Bár én sosem nyúlnék a kurvákhoz ÚGY… - húztam össze a szemeimet.

- Kár – vigyorgott és szinte biztos voltam benne, hogy csak azért Angkorvatba jönne, hogy basszam meg, ha a stricije lennék majd.

- Nekem nem. Na és itt fogunk ácsorogni, vagy be is vezetsz minket? – kérdeztem már ingerülten.

- Ó, gyertek csak – fordult meg és elindult, mi pedig követtük. A tűsarkúja csak úgy kopogott a macskakövön, ami a házáig vezetett. Meglöktem Mimit, aki eddig szerintem, nem is pislogott. Megrázta a fejét és felnézett rám.

- Rayne, mi az?

- Térj magadhoz! – sziszegtem oda neki, aztán mi is a csaj után mentünk, aki bevezetett bennünket a kúriájába. Eléggé nagy volt, csicsás és túlságosan is drága cuccokkal volt tele ahhoz, hogy ez ne egy luxus kurvaként dolgozzon. Szerintem, egy péknek nem telik ilyenekre… Ajjaj. Mik lesznek itt.