Mimi része +18
és NEM SZEXUÁLIS tartalmú, hanem HORROR tartalmú! Részletes, elmebeteges
gyilkosság!! Csak saját felelősségre, mert komolyan eléggé elmebeteges lett!!:D
– Narou –
Ahogy elindult
a zene, vártunk kb. három másodpercet, majd Neroval (mi vezettük a sort)
bevonultunk, előre középre, Dorian gecivel együtt, aki a saját párját vezette.
A kamerák és a fényképezők villogtak, ami nekem majd kibaszta a szememet.
Kiérve kipörgettem Nerot, át a másik oldalamra, és mikor Agnes drága elkezdte a
dalt, összeszorított fogakkal ugyan, de átpörgettem Doriannak, hozzám meg
Claire került. A közönség itt értetlenül forgolódott, mert valahogy mindenki
úgy tudta, hogy én Leonnak pörgetem át Nerucit. Fáj kimondani, de örültem volna,
ha inkább a ficsúrnak kéne átpörgetnem. Nem ennek a nyomorultnak, aki minden
egyes pillanatban lenézi róla a ruhát. Áhhhh. Mindegy, nem a színpadon kéne
agyvérzést kapni Dorian hülyeségén. Claire amúgy egy elég kivágott keringő
ruhába volt de mindegy. Nem is ő lenne, ha nem dobná ki a csecseit keringőkor.
Olyat röhögnék, ha egyik forgásnál kiesnének a helyükről!! Jajj istenem. A szám
akaratlanul is felfelé kunkorodott a gondolatra, csoda, hogy el nem röhögtem
magam erre a képzelgésre. Lopva viszont Dorianékra pillantottam, aki
kivételesen csak alattomosan, és sokat sejtőn vigyorgott, (mint egy elcseszett
róka, hát, hogy máshogy, hisz Dorinaról van szó, hogy halna meg). De a mostani
mosolyában akkor is volt valami… valami furcsa, amitől borsódzott a hátam. Bár
ettől a gyerektől mindig, és Nero melleit pásztázta, szinte kinézte őket a
helyükről, ja meg amúgy kissé túl közel állt hozzá, aztán majd pörgésnél
valamit suttogott neki a fülébe, azt természetesen nem hallottam, hogy mit, de
Nero csak egy morcos pofival reagálta le. Biztos valami mocskos dolgot, hogy de
megbaszná ebben a ruhában vagy ehhez hasonlókat. Jó, ilyet én is csinálok de… Az
más. Nekem szabad, mert a galambom az enyém. A „When by the water” résznél Nero
visszakerült hozzám, és követve a tancsi néni koreográfiáját, táncolni
kezdtünk. Bécsi keringő volt amúgy. Szóval nem az a ratyi angol keringő, amikor
csak négyzetbe lépkedtek tök sznobul, szinte lengéscsillapító kell nektek, el
is szédültök, oszt jóvan’.
Aztán a közepe fele hirtelen
eszembe jutott, hogy még meg sem dicsértem, hogy milyen bombán is mutat a
ruhában, amit vettem neki.
- Jól áll a ruha – bókoltam neki
kuncogva, mikor megpörgettem. Erre jobb alkalom nem is lehetett volna, tudom.
Igen, valószínűleg látszani fog a felvételen, hogy pofázunk, de az kit érdekel?
Engem legalábbis nem. De úgy kurvára nem.
- Tudom – emelte meg mosolyogva a
fél szemöldökét, megfogva a vállamat.
- Akkor mégis tudok valamit –
vigyorogtam büszkén megfogva a derekát ismét.
- Valamit – forgatta meg a
szemét. Aztán volt egy olyan rész, mikor egy körben a fiúk kívül, a lányok
belül lépkedtek, egészen addig, amíg újra a párjukkal szembe nem kerültek. Ezt
kurva sokszor próbáltuk el még próbákon, mert Dórika baszakodott, hogy rágná ki
a rák a máját, és mikor Nero elhaladt előtte, magához húzta, mondván mit megy
tovább, hiszen itt a párja. Fúh. Remélem, én nem vagyok ennyire geci idegesítő,
mikor Nerozok!! Akkor is szuggeráltam, ott fent a színpadon, Neruci is elég
feszült volt hogy mit fog Dorian lépni, mikor elhalad mellette élesben, de nem
csinált semmit. Csak a levakarhatatlan mosolya ült a képén, és valamin nagyon
jól szórakozott, a testvérével együtt, mert egymáshoz fordulva felkuncogtak. Na
mindegy… Nero odaért elém, én pedig megfogtam a kezét, és ment a tánc tovább. Természetesen
tudtam, amúgy, hogy ez felfog kerülni kamerára, és ahogy hazaérek, az lesz az
első dolgom, hogy elégetem, vagy eldugom a fiókom legmélyére. Az kéne még, hogy
mutogassanak engem táncolás közben. Na neeeem. Ilyet nem játszunk. Aztán a
végén, mikor újra visszaálltunk, ahogy az elején voltunk, 2:40 körül, mikor
Agnes cica elkezdi utoljára énekelni az „Oh my God” részét, ismét át kellett
Nerot pörgetnem Dórinak. FASZÉRT VAN ENNYI PÁRCSERE?! Szintén kissé
felpaprikázva átadtam Nerot Doriannak, mikor egymás mellett elhaladtunk, és én
meg megint megkaptam a ribancot. Kurva jó. Dóri megint pofázott valamit
Neronak, de most hosszabban, és Nerucit válaszolt is neki. Tök aranyosan
elbeszélgettek (nem), és az „Oh why”-os részig, mikor Nero visszakerül hozzám,
végre. Akkor még körbe vonul minden pár a színpadon, szépen, lassan, majd
középre érve, fordított „V” alakban megállva, mindenki egyszerre, a zene végén,
kipörgette a párját, és meghajoltunk. A közönségnek eléggé tetszett, mert
óriási tapsviharban törtek ki, és a színpadra is felhallottam Nero bátyjának a
hangját, idézem;
„AZ OTT AZ ÉN HÚGOM!!! AZ ÉN HÚGOM, LÁTJÁTOK MILYEN
BOMBA NŐ???”
Jjjaa. Szerintem mindenki látja,
hogy Nero egy bomba nő.
– Dorian –
Hogy miket
suttogtam Neruci fülébe tánc közben, és miről csacsogtunk? Áááh minden féléről.
Igazat megvallva csak ecsetelgettem neki röviden, hogy mennyire kurva jó ebben
a ruhában, és hogy minden vágyam az, hogy őt most itt, mindenki előtt, ebben a
ruhában…. (Esküszöm még azon is elgondolkodtam, hogy elkérem a mi kis
pszichiáterünktől a kis drogjait, hátha van vágyfokozó közöttük, mert… Nekem.
Ez. A. Nő. Kell.) Persze visszaszólt nekem valami csípőset, amire csak annyit
mondtam, hogy „Ez fájt hercegnőm. Hányszor mondtam, hogy velem ne beszél
csúnyán, mert bünti lesz?” Hát igen… lesz is, de még mekkora. Lopva meg is
markoltam a seggét, de mivel ki ügyes vagyok, senki se vette észre. De ha
észreveszik se baj. Legalább látják, hogy kihez tartozik. Sajnos csak keveset
lehetett nálam, mert a kis rövidke jelenetünk után ment is vissza a Silverman
gecihez, hogy halna meg. Mármint Silvia. Nem Nero. Neeem… Még nem. Rá még ma
szükségem van.
Ahogy vége lett a táncnak,
lementünk a színpadról. Én és a tesóm, kissé távolabbról figyeltük azt az
összegyűlt kis csapatot a színpad mellett, de pont elegendő távolságból, hogy
mindent halljunk. Tőlünk nem messze meg amúgy Matsuko állt, aki szintén igen szemfülesen
szemmel tartott mindent a kis hamis. A közönségből, amúgy időközben odajött
hozzánk néhány csaj (szám szerint három). Vihorásztak egy darabig körülöttünk,
és nem tovább álltak (mint ahogy általában szoktak az ilyen lánykák), hanem
tovább repkedtek körülöttünk, majd egy kreol bőrű, zöld szemű (nem olyan szép
zöld szemű, mint amilyen hercegnőnek van… ez távolról se volt olyan vadító)
odajött hozzám, és egész egyszerűen a karomra írt alkoholos filccel, majd
elszaladt a másikkal, aki meg a fivéremmel akart leállni beszélgetni. De az
csak kegyetlenül vigyorgott rá, és hallgatta a csaj esetlenségét. Ahogy
elmentek lenézően összeröhögtünk. Az üzenet nem más volt a karomon, mint a
„Teccel :$ :$” Hát mondom de jó. Te meg nekem nem, bogaram. Aki nekem „teccik”
az ott van a gecis Silviakkal.
- Csoda szép voltál Nero – lépett
oda Silverman 2.0, és átadott egy csokrot Neronak, aki mélységekig meghatódott
és a kis Silverman nyakába borult. Akaratlanul is ökölbe szorult a kezem, de
Stefan oldalba vágott egy „Calmarsi fratello” (nyugodj meg, öcsikém) mondattal.
Ja, kurva sokat hatott. Sokkal jobb lett tőle… Ja, mégsem. Aztán jött
feltételezhetőleg a bátyja is, aki konkrétan a húga nyakába borult, és össze-vissza
puszilgatta és tőle is kapott egy csokrot, és kurva sok bókot. Még ő is
idegesített. Aztán ott álltak még egy darabon, míg nem a kis Silvike közölte,
hogy ki megy a kocsiba, és visszateszi a kamerát a helyére, mert hogy ő mindent
felvett, de nem akarja fogni. Sokat sejtőn Stefanra vigyorogtam, aki ahogy Nao
drága kiment a teremből, eltűnt mellőlem, mint szürke szamár a ködben. Én meg
addig, rágyújtva (igen a tornateremben) az én időmre vártam. El is érkezett
hamar. Ugyanis Neruci elindult ki, pisilniii. Áldom a kis hólyagodat drága
kicsi szívecském. Rögtön utána is eredtem, gyanútlanul, mintha nem is őt
követném. Ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, hogy mikor mire
gondolok, vagy kiszúrja a trükkjeimet. A sunyizás a specialitásom kérem szépen.
Szépen a mosdó ajtó mellett a
falnak dőlve megvártam, amíg végez, mert azért nem vagyok olyan gonosz, hogy
hagyom bepisilni. Közben kigomboltam az ingemet, és ellazítottam a nyakkendőm,
mert gecire idegesített, no meg hozzá vagyok szokva, hogy látszik a tetkóm. No
mindegy. Neruci is szépen lassan kijött a WC-ről az uszályát húzva maga után,
ám amikor oldalra pillantva kiszúrt engem, akkor szinte láttam a riadtságot az
arcán. Rögtön elvigyorodtam, és megragadva őt, a falnak vágtam, majd az
ágyékommal odaszorítottam, fél kezembe fogva mindkét csuklóját a feje fölé
szorítottam, mielőtt leütne velük, és megragadva fél kézzel az arcát
erőszakosan lesmároltam. Már az óta erre várok, mióta hozzám került a táncnál
még az elején. Ha nem a mellét, akkor azt a jó száját néztem. Istenem…
A számba nyögött mérgesen, és
kétségbeesetten rángatózni kezdett, de nem engedtem el. Erőszakosan lesmároltam
még egyszer, még egyszer, azzal a torkon nyelv ledugós módszerrel
természetesen. Lihegve elhajoltam, és még egy utolsó csókot nyomtam az ajkaira.
- Annyira sajnálom hercegnő… - és
ezután egy gonosz, démoni mosoly jelent meg az arcomon – De megbízást kaptam.
És amúgy is… Ha nem leszel az enyém… akkor ne legyél senkié sem.
És ezzel megragadva a kezeit,
elkezdtem kirángatni a hátsó ajtón, egyenesen a kocsihoz, ahol már Stefan várt
a kis Silvermannel.
– Mimoza –
Szinte képvágás
történt. Összeszűkült íriszekkel meredtem az ajtóra. Ott álltam egy hatalmas
kerti ollóval a kezemben, mert éppen a kertben ügyködtem unalmamban, és csak
meg akartam mutatni a bátyámnak, hogy milyen ügyes vagyok, mert Raynusnak már
elmondtam. De e helyett… Mi… Mi történik itt? Ez.. Mi.. Én.. Ez… Ez az undorító
szajha… A bátyámat… És azt mondta… Raynet is… Ez…Kitágult
szemekkel, összeszűkült szembogárral meredtem a folyosó végén álló bátyámra,
nem is pislogtam. Ölni. Meg akarom ölni. Ez anya. Ez anya más testben. Ki kell
irtanom, mielőtt késő lesz. Mielőtt megint bántani fog minket. Megint itt kell
laknom vele, megint… megint… megint… Nem akarok meghalni.
- MIMI, NE!! – ordította a
bátyám, a folyosó végéről, és rohanni kezdett felém, de én egész egyszerűen
beszökkenve bezártam a nehéz, faajtót, és mikor becsukódott mögöttem, akkor a
kulcsot is elfordítottam a zárban – MIMI!! Nyugodj meg kishúgom, rendben…?
Nincs semmi baj! Nyisd ki szépen nekem az ajtót, rendben? Jó? Nem lesz semmi
baj! Nem reagáltam semmit.
- Mimi!! Ne csinálj semmi
hülyeséget!!! RAYNE BAZDMEG GYERE IDE!!!
De akkor már nem tudtam tisztán
gondolkodni. Az ágyon heverő nőre néztem, aki éppen a melléről lecsúszott
köntösét igazította meg a vállán.
- Mi az, kedvesem…? Miért zártad
be az ajtót? – kuncogott nyájasan – Csak nem te is akarsz valamit? Nővel is
csináltam már, szóval…
Undorodtam tőle. Ki ez a kurva?!
Hogy mert… hogy mert…. hogy volt ehhez képe… Csírájában ki kell oltani a
veszélyt.
- Végre kettesben vagyunk, nem? –
mosolyodtam el angyalin, és felmászva az ágyra, ledöntöttem őt, és a derekára
ültem. Ő már nyúlt volna hozzám, de az én fejemre hirtelen egy elfajzott vigyor
kúszott, és felemelve a kerti ollót egész egyszerűen az egyik szemébe vágtam. A
vér csak úgy fröccsent mindenhova, gyönyörű volt… Annyira… gyönyörű volt –
Fáj?? Fáááááj??? – vigyorogtam az arcába, miközben ő halál sikolyt hallatott,
az arcára undorító, rémült, eltorzult grimasz ült, és úgy vergődött, mint egy
partra vetett ponty. Fúj – FÁJ??!!! – ezzel megforgattam a szemében az ollót,
majd mikor kiemeltem, újra belevágtam. Újra ugyanoda. Felröhögtem. Még egyszer.
És még egyszer… Még egyszer… Elkezdtem döfködni az üres szemüregét, amiből
bugyogott fel a vér. Így már sokkal szebb volt.
- Nagyon fáááj? – emeltem el az ollót,
és a mutató és a középső ujjamat a szemüregbe nyomtam, és turkálni kezdtem
benne, ő pedig olyan egyetemi magasságokban dobta magát ide-oda gyötrődve, és
sikoltva, hogy majdnem beszakadt a dobhártyám – Miért sírsz?? Nem szereted,
amikor a lyukaidba turkálnak, TE UNDORÍTÓ KURVA? Neeeeem?! Pedig azt hittem!! –
néztem még az ép könnyes szemébe, de az se volt sokáig a helyén, mert
pillanatokon belül abba is belevágtam az ollót. Jóóól megforgattam benne, de
ott azt nem tettem tönkre. Kihúzva a kis fegyveremet, ott volt a hegyén a
szemgolyója. Csúnya színe van. Nem tetszik. Odanyúlva levettem róla, és fél kézzel
megfogtam az állkapcsát és kifeszítettem a száját, majd egész egyszerűen
beletömtem. De mielőtt kiköphette volna, összezártam a száját, és ráfeszültem,
hogy ne tudja kiköpni. Nem is láttam rendesen. Nem gondolkodtam. Ösztönből
csináltam mindent. Mint egy ösztönlény. Nem voltam magamnál.
- Rágd csak meg!! Ki ne merd
köpni!!
Fél esett ki. Odette ott feküdt
előttem. Két szeme kinyomva, üres szemüregével mered fel a plafonra, a feje
hátravetve, ajkai sikoly grimaszba torzulva, szájában valami fehér golyószerűség,
amiről nem tudtam micsoda. . A torka felnyitva, a mellkasa szétszurkálva, belei
kilógnak a hasából, a végtagjai szétvetve, mint valami rongybabának a
groteszknél groteszkebb pózokban. Én pedig ott térdeltem fölötte, kezeim
könyökig véresek, az olló a kezemben, az arcom, a ruhám. Minden tiszta vér
volt. A lepedő, a föld. Mindent belepett a vér, néhány légy már be is
száguldozott a dögszagra.
Mi… történt?! Nem emlékszek
semmire! Csak, hogy a kertben ültem és vagdostam a növényeket, hogy kiigazítsam
őket!! Riadtan végigfutattam a szemem a szobában. Hogy kerültem ide?! Ám
hirtelen dörömbölést hallottam. Ijedtemben, mint valami riadt nyúl bebújtam a
hulla mögé.
- MIMI!!! NYISD KI AZONNAL!!! –
ez Rayne hangja. Dühös volt. Megszeppentem tőle, és véres kezeimmel, a szintén
véres kötött kardigánomba kapaszkodtam, és összehúztam magam.
- Ne kiabálj vele vagy nyakon baszlak!!
– ordított rá egy hang. Ez Joshua hangja – Mimi.. Kérlek, nyisd ki nekem, jó? –
intézte nekem a szavait. Bekönnyeztem – Mimi… Akármi is van, nyisd ki nekem…
Hiszen én vagyok az, tudod. Majd rendbe hozok mindent, esküszöm!
Remegni kezdtem, és leszálltam az
ágyról, de pont beleléptem egy vértócsába. Megfeszültem, de az ajtóhoz
lépkedtem. Mit csináltam?! Én… Én… Nem tudom. Remegő kezekkel megfogtam a
kilincset, elfordítottam a zárban a kulcsot, és kinyitottam az ajtót. Ott állt
az ajtó előtt Joshua… és Rayne. Mindketten rám meredtek. Az utóbbi, ahogy
meglátott, hátrahőkölt.
- Mi a fasz… Mimi ne! – lépett
egy lépést hátra tőlem, amitől bennem egy világ tört össze. Ne…
- Ra… Rayne, nem tudom…én –
potyogtak le a könnyeim – Nem tudom mi történt! Josh.. Én…- fordultam a bátyám
felé. Ne féljenek tőlem… NEM TUDOM, MI TÖRTÉNT!!
Joshua egy pillanatig
meglepődött, majd leguggolva, szorosan magához ölelt. Nem úgy nézett ki, mint akit
érdekel, hogy véres vagyok.
- Itt vagyok, már nem lesz semmi
baj, nem bánthat téged.
- Megöltem!!! – zokogtam fel a
vállába, és kétségbeesetten kapaszkodtam a bőrébe (mert hogy félmeztelen volt,
mint mindig, amikor otthon van) kissé felszisszent, mert a körmeim kissé
hosszabbak, de tűrte.
- Tudom, de nem lesz semmi baj..
– simogatta meg a fejem – Hiszen, itt vagyok nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése