02. XLII. Fejezet

Rayne része +18!!

– Nero –

            Tudjátok milyen érzés? Milyenérzés tudni róla és első sorból végig nézni, ahogyan a szerelmed halálra drogozza magát? Elmondjam milyen? Mintha kést döfnének a szívedbe és még meg is forgatnák benne! Pontosan ilyen… Komolyan azon voltam, hogy helyben sírva fakadok. Már nagyon nem bírtam visszatartani. De nekem elegem van! Én nem akarom ezt nézni, sem hallani róla! Épp ezért ideje lesz bekeményítenem és nem hagyni magamat!

- Most inkább haza megyek – mondtam végül, miután sikerült lenyelnem és visszatartanom a sírást. Nem mintha amúgy máshova mennék.

- Ne vigyünk haza? – kérdezte Mimi óvatosan, mire megráztam a fejemet.

- Nem! Haza tudok menni busszal is, nem akarom pofátlanul Rayne benzinjét fogyasztani.

- Helyes – na ez Rayne volt, de olyan hangszínnel, amin Mimi is meglepődött, nem csak én. Felnéztünk rá Mimivel mind a ketten és cseppet sem barátságosan meredt le rám, aztán megforgatta a szemét és inkább elfordult.

- Akkorrr… most megyek – néztem Mimire furán, aki szintén csak nagyokat pislogott.

- Oki. Fel a fejjel! – lépett közelebb hozzám és megölelt, ami baromira jól esett. Annyira, hogy megint majdnem sírva fakadtam. Már komolyan könnyeztem, úgy, hogy ideje volt lelépni. Nem szeretek mások előtt bőgni!

Otthon lehajítottam a táskát a cipős szekrény mellé és neki dőltem az ajtónak, miután becsuktam azt magam mögött. Reméltem, hogy egyedül vagyok, mert nem volt kedvem most senkihez sem. És szerencsémre Chani hagyott a hűtőn egy kisebb regényt, hogy nagyon sajnálja, de Stacyvel ma a csaj szüleinél alszanak és onnan megy reggel munkába. Úgy látszik, hogy a bátyám apósa és anyósa nagyon megkedvelte őt. Folyton oda rángatják őket. De én ennek csak örülök. Végül is nem egy kurva az a lány. Kidobtam a kis cetlit a kukába, majd felmentem a szobába. Éhes vagyok, de még se akarok enni. Csak szimplán Sasut akarom. A régi Sasut, aki bocsánatot kért, ha valami rossz dolgot csinált, aki nem drogozott ilyen intenzíven, aki kedves és romi volt meg ilyenek… Szörnyen hiányzik.

Az ágyamon ülve, összekuporodtam, bedugtam a fülembe a fülesemet és elkezdtem szívszaggató szomorú zenéket hallgatni, amiken persze elbőgtem magam. Ami betette a sulykot, az Darin – What if száma volt. Ott már levegőt sem kaptam, szóval muszáj volt kimenjek és megmosni hideg vízzel az arcomat, hogy nyugodjak le a picsába. Mire visszamentem a szobámba, pont akkor szólalt meg a messenger ismerős „putying” hangja. Az ágyamhoz léptem és a telefonom világító kijelzőjére meredtem.

Messenger · épp most

Sasuke: Mi van mar nem is irsz nekem meg semmi ??!!

Azonnal elhúztam jobbra az egészet, beírtam a kódomat és megnyitottam az üzit. Visszaírtam neki, hogy „miért, kéne?”. De már meg is bántam. Azt válaszolta, hogy akkor nem zavar, ha ilyen elfoglalt vagyok. Felidegesítettem magam és írtam neki egy hosszú regényt, hogy ő az, akit nem lehet zavarni, mert drogozik, most is azt vesz és azt is csinálja stb. és, hogy én ezt nem leszek hajlandó elviselni! Erre azt írta vissza, hogy OK!!! Na én meg erre nem írtam semmit. Rohadjon meg!!! Sírás reloaded.

Majdnem két órán keresztül a párnába kiabálva és szétdobálva minden cuccomat, csak sírtam és szidtam magamban azt a seggfejt. Gyorsan realizálnom kellett, hogy olyan vagyok, mint egy hisztérika a kedvenc szappanoperáim egyikéből. Idegesen megtöröltem az arcomat, utána elmentem fürdeni és rendbe szedtem magam, hogy azért még is. Már jócskán sötétedett, amikor figyelem elterelés képpen a sorozataimat néztem a nappaliban. Ettem is már és nagyjából kicsit jobb lett a kedvem is. Hirtelen megcsörrent a telefonom a dohányzó asztalon. A szívem a torkomba ugrott és reménykedtem, hogy Sasuke legyen az. De a kezembe véve azt a szart, nem ő volt.

- Mit akarsz? – fogadtam a hívást.

- Csak kérdezni valamit… Mit flegmázol velem? Rád ragadt Matsuko stílusa és ez nagyon nem tetszik, galambom! – igen, Narou volt az.

- Inkább mondd, mit akarsz… - sürgettem. Lemaradok a kedvenc részemről.

- Megvan már a ruhád arra a fos keringőre?

- Nem, nincs. De mit érdekel ez téged?!

- Akkor jó, mert én vettem most épp neked egyet – jelentette ki, és éreztem a hangszínén, hogy elvigyorodik – Nagyon csinos cipőt is adtak hozzá!

- Narou… ezt nem – kerekedtek el a szemeim. Sasuke meg fog ölni… És őt is!

- Ha a Matsuko miatt parázol, leszarom! Gondolom, neki elmegy az összes lóvéja a köcsög drogjaira, és ideje sincsen, hogy vásároljatok. Én meg voltam olyan jó, hogy megtettem helyette!

- Nem kértem, hogy ruhákat vegyél nekem!!! – akadtam ki.

- Naaaa, galambom! Én jót teszek neked, te meg itt kiabálsz velem, ez fáj… Nagyon-nagyon fáj, Nero… - játszotta az agyát – Higgy nekem, nem lesz semmi! Maximum nem mondod el a köcsögnek, hogy tőlem van! Ha felveszed, én sem szólok egy szót sem senkinek, megígérem!

- Honnan tudjam, hogy nem csapsz be?! Nem bízok benned!

- Kár, pedig egy párszor lerendeztem már neked Dorinát…

- És had ne soroljam, miket tettél ellenem…

- Akkor ne bennem bízz, hanem az öcsémben! Ő megöl, ha szétbombázom a kapcsolatotokat! Ezt a ruhát sem díjazta… De nagyon bombázó leszel benne!

- Majd meglátjuk – nyeltem egyet. Nem merem elfogadni! Ha kiderül… Sasuke megöl…

- Na, csak ennyit akartam. Na szia galambom, vigyázz a puncimra!

- Az nem a tied! Bunkó – és itt kinyomtam. Nem hiszem el! Minek vesz nekem ruhát, meg ilyeneket?! Megölöm Narout, ezt direkt csinálja…

Ekkor hirtelen csöngettek.

 A szívem felgyorsult. Odaszáguldoztam az ajtóhoz. Reméltem, hogy ezúttal ez most tényleg Sasuke lesz az, de amikor ajtót nyitottam, ismét nem ő volt…

- Te…? Mit keresel te itt..? – kerekedtek el a szemeim.

- Hercegnőm – vigyorgott Dorian sunyin, ami nekem rohadtul nem tetszett. Csak meredtem rá. Egy percre lesokkolódtam, mert emlékképek villantak be a fejemben. Narouról. Amikor nem egyszer berontott hozzám. A képek a fejemben gyorsan váltakoztak, majd megrázva a kobakom, magamhoz tértem.

- Tűnj el!

- Ne már! – röhögött fel – Csak beszélgetni szeretnék!

- Én viszont nem! – csaptam be az ajtót… volna, ha nem alkalmazza a jól bevált „énvagyokazerősebbéskitámasztomhogynetudjkizárni” módszert. Egymás szemeibe néztük és akaratlanul is bevillantak az újabb képek, ahogyan Narou azzal az elmeháborodott vigyorával mered rám, miközben kifeszíti az ajtót.

- Nem, nem akarom, hogy itt legyél, menj el Dorian!! – nyomultam neki az ajtónak, már-már könnyezve. Nem akarom újra átélni AZT! Nem akarom…

– Rayne –

            Miután Neruci szépen hazament magának, én a kocsimhoz lépkedtem és menetközben rágyújtottam.

- Jössz már, vagy itt hagyjalak? – szóltam hátra sem nézve Mimozanak, aki végül utánam sietett és együtt ültünk be a kocsimba.

- Most akkor átmegyek hozzád? – pislogott nagyokat. Furán néztem rá.

- Nem, én hazamegyek, te pedig kint maradsz a kocsiban reggelig! – indítottam be a motort és szépen kihajtottunk a parkolóból.

- Jól van na – vetette karba a kezeit és kényelmesen hátra dőlt – Én kicsit sajnálom, hogy nem láthatjuk a keringőt!

- Én leszarom! – közöltem, miközben a résnyire lehúzott ablakon kipöcköltem a leégett hamut a cigarettám végéről.

- Én nem! Azért szívesen látnám, ahogyan Neruci táncol. Biztos gyönyörű lesz! És Narout is és Doriant is szemmel kéne tartani, hogy ne baszakodjanak vele! Tudjuk jól, hogy milyenek…

- Ezért lesz ott Naoki és Sasuke… - fújtam ki a füstöt.

- Tényleg! Majd Naokit megkérem, hogy kamerázza le nekem a keringőt! – csillantak meg a szemei, amikor ránéztem.

- Miért nem Sasukét?

- Mert őt nem szeretem most!

- És egy Silvermant igent? – húztam összerosszallóan a szemeimet és kihajítottam a csikket az ablakon.

- Ne forgasd ki a szavaimat! Egyébként, mit susmusoltatok Narouval kettesben, amikor félre vonultatok?!

- Csak megkérdeztem tőle, hogy mi a fasz van velük.

- És mi a fasz van velük? – kíváncsiskodott.

- Nem tudom. Nem mondott semmit az a töketlen balhere, csak annyit, hogy az öccse sunyul, de nem tudja mit és miért.

- Hmm. Talán inkább vele kellene beszélni… Naokival – gondolkozott el.

- Beszélj vele te, ha akarsz, de én nem fogok. Így is megpróbált beoltani az a suttyó, hogy lelkipásztornak akarok felcsapni vagy mi – forgattam meg a szemeimet – Én nem erőlködöm!

- Hát jó – sóhajtott – Hé, holnap után reggel megyünk! – vidult fel.

- Így van – vigyorodtam el – Várod már?

- Igen! Csak kicsit tartok attól a nőtől. Félek nem olyan lesz, mint, akire én számítok.

- Ha nem tetszik, akkor eljövünk, rendben?

- Oki!

- R..Rayne! N-ne már! – nyekeregte Mimi, amikor beléptünk a szobám ajtaján és én már is magamhoz szorítottam őt. A lábammal belöktem az ajtót, utána fél kézzel hátra nyúlva be is csuktam azt, sőt még be is zártam!

- De már – haraptam hátulról a nyakába, amitől felnyöszörgött. Próbált elszabadulni tőlem, de nem eresztettem. Csak egyszerűen felkaptam és egyenesen az ágyam felé vetettem az irányt vele. Ledobtam rá és fölé magasodtam. A számat az övére tapasztottam és egy kézbe megfogtam az arcát. Kis híján összeroppantottam, olyan heves voltam. Nem törődve a szenvedésével és a figyelmeztetéseivel, hogy fáj neki, csak csókolgattam és az arcát is megnyaltam. Aztán elhajolva tőle, szintén letéptem magamról az inget. Láttam a szemén, hogy megijedt a hevességemtől. Hát ijedhet is mert ez most kemény menet lesz, drágaságom!

- Mire várszh? – ziháltam – Vetkőzz!! – ragadtam meg a pulcsijának az alját és egy gyors, jól irányzott mozdulattal le is került róla.

Kíméletlenül rángattam le róla a maradék ruhákat is. Nem is nagyon ellenkezett, csak elvörösödött és összeszorította a szemeit, közben pedig szenvedve nyögött minden hirtelen erőszakos mozzanatomra. Végül már anyaszült meztelenül feküdt alattam, csak a melleit takarták el a durva tincsei. Elsöpörtem onnan és fölé térdelve, szinte kéjsóvárgón simogattam végig karcsú, törékeny, szuper szexi és gyönyörűen fehér, porcelán bőrén… testén. Egy perverz vigyor kúszott az arcomra.

- Gyönyörű a tested, Mimoza! És a nyomaim, amiket itt hagytam neked a múltkor – simítottam végig a sebes és zúzódott testrészein, amikre érzékenyen reagálva, elhúzódott kezem elől – Még szebbé teszik a testedet – hajoltam le és megcsókoltam a hasát, majd egyre lejjebb és lejjebb araszoltam. A lábai között egy isteni illatú, kissé borostás punci várt rám, ami csak az enyém! Abba is belecsókoltam. A lábai a fejemre zárultak és felnyöszörgött, amikor a nyelvemmel megérintettem a csiklóját. Lassú, kényeztető mozdulattal végig szántottam a bejáratot, a külső ajkakat és a csiklót is. Egyszer. Kétszer. Háromszor. Négyszer. Ötödjére pedig a fogaim közé kaptam a kis klitoriszkáját (felsikoltott, de gyorsan a szája elé kapta a kezeit, mert faterék itthon vannak) és egy kicsit megcibáltam neki. Aztán nem bírtam tovább.

Fölé tornyosultam és durván a hasára dobtam szegényt. A hasa alá nyúlva megemeltem az ágyékát és előhalásztam a már-már beton kemény farkamat. Nem lesz ez így jó, nagyon kinyújtja a farmeromat, amikor ilyen a helyzet. Talán majd a menet elején előveszem már… Mert előbb utóbb elszakad a gombom. Hah. Mint most.

- Nézd meg, mit eszel velem Mimoza – hörögtem, miközben a segge mögé térdeltem. Megbökdöstem a faszommal a farpofáit, amitől felnyöszörgött. A párnámat ismét a fejére dobtam, hogy abba üvöltsön, mert nem akarok muteroméknak magyarázkodni, hogy mi itt fent miért olyan hangosan kufircolunk.

Belevágtam a farkamat a puncijába. A várt hatás nem maradt el ismét. Belesikoltozott egyet a párnámba én pedig kemény tempót kezdtem el diktálni neki, hátulról. Közben végig szántottam a körmömmel a hátát, a csuklómra csavartam a haját és téptem azt, no meg markolásztam azt az iszonyat jó kis seggét.

Mikor már közeledtem a csúcshoz, fogtam és benyálaztam a mutató és a középső ujjam, majd a kis segglyukához nyúlva, azt is benyálaztam. Szerelmem érezhette, mi jön most, mert egész testében megfeszült és megremegett a lába. Én pedig egy gyors mozdulattal átraktam a másik lyukba magam és ez a hirtelen váltás (eszméletlen, majdnem elájultam) annyira megviselt, hogy szinte egyből el is élveztem. Bele.