– Narou –
Elegem van a
mai napból. Pedig csak nemrég kezdődött. Már akkor el volt baszva a kedvem,
mikor felébredtem. Kezdjük azzal, hogy fos idő volt éjszaka. Vagy csak én
éreztem annak? De haljak meg, vagy háromszor felkeltem, mert vagy túl melegem
volt, vagy fáztam, mint a picsa. Szóval alapból mosott szarként keltem. Aztán
az öcsém kurva lazán elaludt, mert én nem voltam hajlandó felkelteni. Így alig
volt ideje öltözködni, konkrétan 3 perc. Csak felkapta magára a nagy fekete
kapucni nélküli sweaterjét, aminek a közepén egy rénszarvasfej volt, a
koptatott sötétszürke farmerjét, a haja kócos volt, mint a picsa, a meleg tejét
is hanyagul készítettem el, szóval úgy gyűlöltük reggel egymást, ahogy azt
illik. Az egész napom monotonul telt, és legszívesebben minden percben
lefejeltem volna a falat. Egész egyszerűen mindenen felbasztam magam. Főleg
Dorian (bevert) képén, aki egész órán folyton a mi asztalunkat bámulta, és már
azon voltam, hogy hozzá baszom a padot. Az öcsém az utolsó két óráról ellógott az
isten se tudja hova. Szóval… Ja, így telt a nap.
- És normálisan is fogsz
viselkedni? – kérdezte Nero már sokadszorra elég csípősen, miközben a
tornaterem felé mentünk. A törpe kurva meg a stricije, ha jól tudom a mekibe
várják meg a keringő végét, mert a Crusika beszélni akar velem valamiről,
(remek) Naoki pedig még mindig lődörög valahol.
- Mittom’ én – adtam meg az
egyszerű választ, vállat vonva.
- Ez kurvára nem vicces!
- Nem is nevetek.
- Narou, megtennéd, hogy nem
teszed tönkre ezt is nekem?!
Megforgattam a szemem.
- Ne flegmázzál! Kurva jó, hogy
így figyelsz rám!
- Te pedig megtennéd galambom,
hogy nem feszülsz itt mellettem?! Egész nap olyan vagy, mint akit megbaszott a
bánat szárazon, vagy húszszor egymás után, síkosító nélkül!
- Mert te nem!
- Óhohohó, látod ezt Stefan? –
hallottam meg azt az ismerős hangot, amitől már borsódzik a hátam, akárhányszor
meghallom – Csak nem lealáz a hercegnőm, Silvia? Hát nem imádnivaló? Szedd
össze magad, hát nehogy már a pincsi tépje szét a pitbullt, nem igaz?! –
kuncogott jóízűen, miközben ellépdelt mellettünk – Alig várom a mai próbát –
kacsintott, és ahogy kell, már el is suhant.
- Utálom ezt a gyereket – szűrtem
ki a fogaim között.
- Te se vagy jobb nála! – támadt
rám Nero rögtön.
- Ma dafke engem fogsz szekálni?!
– horkantottam fel.
- Én csak az igazat mondtam.
Ezután bementünk a tornaterembe,
beálltunk a két szélére, mert a cseszett bevonulást gyakoroltuk. Mi álltunk
Neroval legelöl, velünk szemben a másik oldalon Dorian és Claire. Hogy miért?
Mert a ficsúr geci meg a ribanca nem jöttek, mivel az előbbi még kórházban
fetreng az utóbbi meg ápolgatjas, ezért ezt a részt basszameg a tanár felcserélte,
hogy mostantól így lesz! Mögöttük kettővel pedig ott állt Stefan, és Tiffany.
Az előbbi orra leragasztva valami ragtapasz félével, és valamin kurva jól
szórakozott a testvérével, mert mindketten jót kuncogtak valamin. Ennél
rosszabb beállítást még a jóisten se tudott volna választani. Haljon meg ez a
tanár. Egészen addig zsörtölődtem magamban, míg meg nem szólalt a tánctanár
magnójából Agnes Obeltől a Riverside (leggyászosabb zene, dik),
mert akkor Nero lökött rajtam egyet, hogy indulás. Feltartottam a kezem, ő bele
tette az övét, és elindultunk. Középre érve következett az a kibaszott kb. 2
percig tartó párcsere. Át kellett pördítenem Nerot, Dorianhoz, aki Clairet
hozzám, és ezt ugyanúgy megcsinálták a többiek mögöttünk.
- És, egy, két há! – adta az
utasítást a tanár, én pedig nem mozdultam, csak elrántottam magunkat az útból,
és Claire pedig elpörögve mellettem elesett. Lesajnálón néztem le rá, Dorian
pedig fetrengett a tornaterem padlóján a röhögéstől. Ja. Kinevette a párját. És
ebből valamiféle balhé lett, mert Claire besértődött, nekem esett, én
üvöltöttem, Nero is veszekedett, neki visszaszóltam és stb. stb. stb. A
harmadik, vagy a negyedik próbánál összeszorított fogakkal, átpörgettem Nerot
újra annak az olasz buzerátornak.
- Hellóka hercegnőm – szólt
halkan oda neki Dorian, mikor már a karjaiban volt, de a többiek nem hallották
a zene miatt, én mellettük álltam szóval én viszont igen. Neruci nem válaszolt,
csak táncolt tovább, követve a lépéseket. Ám mikor volt a pörgetés, odahajolva
gyorsan, lopva, MEGNYALTA AZ ARCÁT, majd jót kuncogott Nero morcos fején, aztán
az én idegbeteg fejemen is. Ám az a geci nem elégedett meg ennyivel, a
derekáról a keze kezdett egyre lejjebb és lejjebb kalandozni, míg végül jó
erősen alulról rámarkolt a seggére. A galambom egyből megtorpant, és emiatt a
zene is megállt. Bennem meg az ütő állt meg. Nem ez volt az első alkalom, hogy
ez a fasszopó baszakszik de mindig felbaszom magam rajta!!
- DORIAN! – üvöltött rá Nero.
- MENDEZ GECI – ez én voltam.
- Ajj istenem már megint… -
sóhajtott megforgatva a szemét. Ez Claire volt.
- Most mi van? – nézett körbe
„tök ártatlanul”.
- TE IS TUDOD JÓL!! – ripakodtam
rá.
- Ohh… Hogy az..?? – vakargatta
meg az állát elgondolkozva, majd alattomos fény csillant a szemeiben és rám nézett
– Véletlen volt!
- Anyáddal szórakozzál, Mendez!!
- Ejnye Narou, annyira morcos vagy
mostanában – szólalt meg Stefani, és a tornaterem falának támaszkodott – Csak nem
punci hiánya van valakinek?
- Te meg a másik fele vagy, te is
befoghatod! – szólt közbe Nero.
- Hercegnő, jobb lenne, ha ebből
te most kimaradnál, vagy ennyire vágysz egy kis büntire? Én nagyon szívesen
megadom neked, csak szólnod kell – nyalta végig az alsó ajkát kivillantva a
pc-jét Dóri. Ökölbe szorítottam a kezeim, és már mentem volna neki, de
komolyan, már ugrásra kész voltam, a tanár is ordított, de ekkor nyitódott a
tornaterem ajtaja. Egy tizedikes páva csávó állt az ajtóban, eléggé
megszeppenve, mellette a nála magasabb, álmos tekintetű öcsém, a szemét
dörzsölgetve.
- Na végre! – csapta össze a
kezeit a tánctanár. Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy a tanár elküldte ezt a
pofát az öcsémért, hogy keresse meg, mert most fel kell venni kamerára a
próbát, hogy lássuk, hogyan is néz ki kívülről, és ő irányít, szóval nem tudja
– Hol találtad meg?!
A srác csak kissé meghúzva magát
a kezében lévő automatás kávét szuggeráló öcsémre nézett, majd nyelt egyet. Ja,
tőle is félnek elég sokan. Az unottságára és az álmos fejére, meg az álmosító
hangjára azt hiszik, hogy flegma geci.
- A… A gondnok asztala alatt
aludt… Az ordibálásra mentem oda, és akkor láttam meg.
- A gondnok asztala alatt aludtál
fiam?! – horkant fel a tanár.
- Nem tudtam, hogy az ő asztala.
Nem is láttam az asztalt, akkora kurva nagy kupi van ott.
- És nem olvastad el a kiírást?!
Csak láttad nem?
- Ahaaa… Hát láttam, hogy volt
valami kiírva de nem tartottam fontosnak elolvasni – kavargatta a kis kávéját
vállat vonva, mire a tanár csak homlokon csapta magát, és szó nélkül a kezébe
nyomta kamerát, amit Naoki csak akkor volt hajlandó elvenni, mikor megitta a
kávét. Szóval mindenki… szépen… megvárta… amíg az öcsém leül… és megissza az
itókáját. És tudjátok hogy Naoki egy lajhár reakcióidejével, és egy csiga
gyorsaságával rendelkezik… na igen. Aztán folytatódhatott a próba, de a
levegőben maradt az előző dolog, mielőtt benyitottak az öcsémék. Morci voltam,
Nero is morci volt, Claire ribi is. Mindenki. Kivéve Doriant és Stefant, ők
jókat kuncogtak a mi rosszkedvünkön és az előbbi állandóan újra akarta próbálni
a párcserés jelenetet, amiből ismét majdnem egy balhé lett. Végül nagy nehezen
véget ért a próba.
- Végeztetek már? – jött be a
másik osztályból egy csaj. Elég dagadt volt, de kidobta a csecsét, a seggét,
kiló smink volt a fején, olyan Claire kettő… Felhízlalva.
- Ja – ment ki Dorian elsőnek, és
egész egyszerűen neki ment a csajnak vállal, és még csak hátra se fordult,
bocsánatot kérni.
- Megkerülni nem tudsz?! Bunkó! –
szólt utána a Debla Donna, mire Dóri félig hátra fordult a sunyi, alattomos
rókavigyorával a képén.
- Könnyebb lenne téged átugrani,
mint megkerülni, csillagom – kacsintott, majd jókat kuncogva távozott. Utána
Stefan következett, aki „vígasztalón” vállon veregette a lesokkolódott gádzsit.
- Hát figyelj. Legalább a nagy
fenekeden tudtok majd a családdal kirakós römit játszani – és ezzel ő is
elpárolgott.
- Ezek világi köcsögök… -
sziszegte Neruci.
- Hát ez nem újdonság… -
válaszoltam.
Kint a suli előtt már ott várt
két ember. Mimoza, meg Raynus. Akik gondolom kajálni voltak, mert az előbbi
nagyban majszolgatott valamit. KFC-s twister lehetett. Na, újítottak?
- Beszédem van veled, Silverman –
szólt oda nekünk a colos, eldobva a cigaretta csikkjét.
- Melyik? – szólaltunk meg
egyszerre az öcsémmel, majd dühösen egymásra néztünk, és elfordultunk. Ezt is
egyszerre. Átkozott iker lét.
- Az első.
- Felőlem – vontam vállat, és
félrevonultunk Crusival. Addig Neruci és törpe szar csevegni kezdtek, gondolom
a próbáról, mert Nero nagyon fel volt háborodva. Gúnyosan mosolyogva nézett le
rám.
- Mi van?! – csattantam fel –
Mondasz valamit, vagy mehetek már haza? Mert gecire elegem van ebből a napból!
- Ja – kapott észbe – Bocsi, ne
haragudj, csak az idegbeteg fejed ritka szórakoztató így fentről nézve – derült
egyet, szórakozott, sunyi vigyorral a képén, majd elkomorult – Mi van veled és
az öcséddel mostanában?
Erre nagyokat pislogtam majd
felhorkantam.
- Komolyan felcsaptál
testvérkapcsolati tanácsadónak?! Kösz, nem kérek belőle!
- Hát te teljesen hülye vagy –
forgatta meg a szemét – Nem a kis lelketek állapota érdekel. Hanem hogy
titkoltok-e valami ügyet előlünk, amihez talán közünk lehet!
- Nem – néztem félre idegesen –
Naoki titkol valamit előlem. Ennyi – és ezzel elviharoztam mellette, és inkább
komolyan hazamentem, mert a tököm ki volt az egész nappal.
– Mimoza –
Ma nekünk se
éppen jó alakult a napunk. Ugye már rögtön tesin felhívták Raynet a dirihez,
ahová én is utána mentem ugye. Na azt történt, hogy kapott egy alapos fejmosást
az agresszív viselkedését illetően, majd egy jó alapos leszidást, és kioktatást
az iskolában való viselkedésről, még a tanulmányi eredményeit is felhozta, hogy
mennyire siralmasak. És ezt Rayne egész végig lekezelően, és rettentően
gúnyosan hallgatta végig. Egy szaván se gondolkodott el az igazgatónak. Én
pedig ott álltam az ajtóban, és magamban görcsöltem, hogy nehogy kirúgják
innen. Aztán a maradék időben, amiért elég sokáig nem mentünk vissza, a fizikaszertárban,
a földszinten Rayne bepróbálkozott, mondván ő nem tud várni hazáig, és ő
azonnal, itt, és most. Na mondanom se kell, hogy nem igazán volt kecsegtető számomra
a fizikaszertárban való dugás, szóval inkább nem. Szerencsére pont ránk is
nyitott a fizika tanár, de csak azt mondtuk neki, hogy eszközöket kerestünk az
órára, amit be is vett, és eszébe se jutott, hogy ő a fizika tanárunk, és nem
vele van óránk, és amúgy is nekünk tesink van. Hát elég kótyagos nőszemélyről
van szó, mint azt észrevehettétek. Stefan közben egész végig a szomszédos
padsorból köpő cső segítségével, papírgalacsinokkal dobálgatott, amikbe írt
valamit, de nem olvastam el őket. Aztán a táncpróba idejére, Rayneval
beugrottunk a KFC-be mert tegnap láttam a twister akciót a TV-ben, miközben
pakolásztunk, szóval be voltam zsongva. Ja, én azok közé a kevés emberek közé
tartozom, akik valami érthetetlen oknál fogva, szeretik a reklámokat.
Visszaérve a sulihoz, Rayne félrehívta Narout beszélni, közben Nero
elpanaszolta nekem és Naokinak a táncpróbát, de mikor látta, hogy Naoki per
pill állva alszik, inkább nekem folytatta, és áttért Sasura is, mikor Narou
elviharzott, magával sodorva Naokit is. Rettenetes volt látni, ahogy szenved,
hogy a barátja drogozik, és totálisan ki volt, mert nem tudta, hogy tegnap is
vett-e adagot. Hát nekem meg eszembe jutott, hogy láttam, hogy vett, és ezt nem
volt pofám eltitkolni. Muszáj volt elmondanom, ez Nerora is tartozik, joga van
tudni róla, hisz ő a barátnője. Természetesen kiakadt.
- És mi van, ha túl adagolja
magát?! Mennyit vett?? – kérdezősködött.
- Nem sokat… Kicsi zacskó volt.
- Por volt benne?!
- Azt hiszem… - sütöttem le a
szemem.
- Milyen színű?
- Fehér.
- Szerinted, már elszívta?!
- Már el – szólt bele Rayne is,
odalépdelve hozzánk – Nemrég írt egy SMS-t hogy elfogyott az adagja, szóval
megy venni még. Nerora néztem, aki elkerekedett szemekkel, összeszűkült
íriszekkel meredt fel a barátomra, és tisztán lehetett látni, ahogyan könnyek
gyűlnek a szemébe.
- Ajjj – túrt idegesen a hajába,
és már azt vártam mikor fog az út közepére leülni ide sírni. Hiába vitázik
Sasukével, annyira látszik, hogy magát őröli mindig. Ebbe bele fog halni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése