02. XL. Fejezet

– Nero –

            Összehúzott szemekkel méregetett és kínos csönd támadt. Talán ezt nem kellett volna mondanom, de most nem fogok megtörni! Hazudott nekem! És fáj minden egyes pillanat, amikor tudom, hogy most éppen beveszi a drogjait.

- Igen, jól hallottad! – rivalltam rá egyből és ismét megrántottam az ajtót. Egy résnyire kinyílt, de Sasu becsapta előttem és elém nyomult, így elhátráltam az ajtótól.

- Akkor kinek az érintése kell?! Mendezé??!! Vagy talán SILVERMANÉ??!!

- Hagyd már ezt abba – forgattam meg a szemeimet és megpróbáltam kikerülni őt, de megragadta mind a két vállamat és egyenesen az ágy felé tolt, miközben vészesen közel hajolt hozzám. Megragadtam a karját és komolyan megijedtem. Megint kezdi?!

- Nem!! Nem hagyom abba!!! Hagyj!! – ellenkeztem és igyekeztem megállítani, de egy határozott és erős mozdulattal rá lökött az ágyra. A táskám leesett a karomról a földre én pedig felültem az ágyban.

- Nem mész innen sehová, amíg le nem nyugszol!!!

- A lenyugvás az neked kell!! – álltam volna fel, de visszalökött. Ekkor én idegesen lecsaptam magamról a karját, ami nem tetszett neki. Megint lökött rajtam egyet.

- A drogjaidat be tudod venni, de a kibaszott gyógyszered, amire tényleg szükséged van azt nem!!! – szidtam le hirtelen, kitörve magamból. Hitetlenül meredt rám, aztán felröhögött kínjában.

- Te aztán tudod, hogyan kell magadra haragítani az embereket! – nézett le rám sötéten, amitől ösztönből elkúsztam tőle, az ágy másik vége felé.

- Csak az igazat mondom – sziszegtem oda neki. Ekkor megkerülte az ágyat, felém jött és egyenesen a hajamhoz kapott. Felsikkantottam és könnyek szöktek a szemeibe. Az arcához húzta a fejem erőszakosan és ott is tartotta.

- Ne mondj semmit, csak fogd be azt a kis szádat, mielőtt leszopatom!

- Nem szeretem, amikor ilyen vagy – meredtem a szemeibe, könnyezve és a hajamhoz kaptam.

- Már pedig ilyen leszek!

- De te nem voltál ilyen – szorítottam össze a látószerveimet, aztán ő durván elengedett magától.

- Ez van – lépkedett az erkély ajtójához és megállt előtte. Kivette a zsebéből a cigijét és rágyújtott. Csak meredtem rá egy darabig. Aztán szaggatottan felsóhajtottam, végül felvettem a táskámat a földről és az ajtóhoz léptem. Még egyszer ránéztem, de nem fordult meg, nem csinált semmit. Szomorúan lesütöttem a szemeimet és távoztam.

– Rayne –

            Istenem, ez annyira jó volt! Csak azt sajnáltam, hogy kurvára nem magától csinálta… De egyszer majd úgy is ráveszem és menni fog ez neki így is.

- Miért bőgsz? – kérdeztem az ágy szélén ülve, miközben cigiztem. Háttal ültem neki. De az óta szipog, amióta beleélveztem a szájába. Csak úgy mellékesen, kiköpte az ágyra, én pedig belevertem a fejét, hogy ezt nem szabad és rá vár a feladat, hogy kimossa nekem. Nem tetszett neki, így az óta ott sír. És nem válaszolt nekem.

- Hagyd már abba! És kellj fel onnan, tök undorító, ragadni fogsz tőle! – fordultam meg és löktem rajta egyet.

- Meg… Megaláztál – hüppögött, átfordulva a másik oldalára.

- Te nem csináltad magadtól – vetettem oda neki félvállról. Erre felzokogott, amitől égnek emeltem a szememet – Elég a melodrámából! Menj, mosakodj meg! Utána haza viszlek! És csak úgy közlöm – fordultam meg ismét és ránéztem – Hiába mentem el, hiába volt jó, most még morcibb vagyok, mint eddig!

Hitetlenül, elkerekedett, véreres, könnyes szemekkel nézett rám, aztán felállt az ágyról és a mosdó felé igyekezett.

- Mi lett veled… - szipogott magában és bezárkózott a fürdőmbe. Nem törődtem vele, csak cigiztem tovább.

Másnap reggel megint külön mentünk. Mikor tegnap hazavittem, nem szólt hozzám egy árva szót sem, csak közölte, hogy Neroval megy reggel. Igazából, leszarom már. Nem is érdekel. A hisztije sem tud érdekelni! Én is sok mindenen hisztis vagyok, de még se érdekel senkit! Akkor engem sem fog! Gondolkozom azon is, hogy többé a villámhárító szerepet sem fogom magamra vállalni, mert elegem van… Felőlem szétverhetik egymást a nyomorultak.

- Jó reggelt – vetette oda nekem Mimi, amikor beért az iskolába. Én akkor már a helyemen ültem. Csak egy semmilyen homlok puszit kaptam. Chh. Ő sem gondolhatja komolyan, hogy megelégszem ennyivel! Utána nyúlva, megragadtam a csuklóját és visszarántottam, majd ott, mindenki előtt, kíméletlenül lesmároltam. A nyelvemet ledugtam a torkán, mire a számba nyögött. Amikor elengedtem, megeresztettem egy vigyort, ő pedig morci, elpirult arccal meredt rám. A kis édes pofa. Aztán, amikor a helye felé igyekezett, ráadásként rácsaptam egyet a seggére is. Nem hagyhatom ki. Jut eszembe, ha ma átjön hozzám, ma meg akarom kapni mind a két lyukát is! Ki kell elégítsem magam, mielőtt elmegyünk franciába, mert szerintem, Josh nem igen fogja hagyni, hogy kettesben legyünk. Én pedig megőrülök, ha nem érhetek hozzá Mimozához…

Előkaptam az iPhoneomat és azt nyomkodtam, amikor a két feszült Silverman megérkezett.

- Veletek meg mi van? – szóltam utánuk értetlenül, de egyik sem válaszolt, csak monoton lehuppantak a helyükre és még csak egymásra sem néztek. Összehúztam a szemöldökömet. Nem értem. Olyan furák… Ma beszélni fogok Narouval, mindenképpen.

Mendezék tesi órára estek be. Dorian fején volt két ragtapasz, a homlokán egy kötés és monoklija is volt. Gyönyörvetesen festett, de még így is bemerészkedett. Ugyanazzal a sunyi, róka vigyorával méregetett bennünket, mint eddig.

- Diákok! – sípolt egyet a tesi tanár – Ma nincs kedvem semmihez sem, úgy, hogy találjátok fel magatokat! De előtte, húsz teremkör mindenkinek, rajta! – sípolt még egyet – Dorian fiam, te nem futhatsz, ülj csak le a padra Nero és Mimi mellé!

Jha igen, Nero és Mimi felmentést kértek. Mimi arra hivatkozva, hogy megvan neki, Nero meg fejfájásra. Mi pedig elkezdtünk unalmas teremköröket futni. Narou legelöl haladt, sprintelve, szinte lekörözött mindenkit. Naoki leghátul kocogott, majdhogy nem sétált. Stefan pedig állandóan nekem magyarázott, hogy így meg úgy megbaszná Mimit. Az ÉN MIMIMET. Annyira felidegesített, hogy amikor legközelebb elhaladt mellettem, elgáncsoltam és bosszúból még át is mentem rajta. Persze elkapta a bokám, így elestem. Pillanatokon belül realizáltam, hogy ez éppen nekem akar esni, így jól fejbe rúgtam.

- CRUSADER!! – sípolta a tanár és odaügetett hozzánk, hogy szétszedjen bennünket – Normális maga?! Azonnal húzzon fel az igazgatóiba!! – mutatott a tornaterem bejárata felé – Te fiam, jól vagy? – fordult Stefanhoz, aki vérző fejjel és egy sunyi, jól szórakozó vigyorral meredt fel rám. Lenéztem, aztán utamat vettem a dirihez, aki biztos nagyon fog örülni nekem.

– Nero –

            - Hogy nektek folyton balhéznotok kell! – sziszegte idegesen Mimi Doriannak, majd felugrott a padról – Én Rayne után megyek, ugye nem baj, Nero? – kérdezte aggódva.

- Nem – ráztam meg a fejem egy halvány mosollyal – Menj csak, én megleszek.

- Jól van – nézett rám bátorítóan, aztán megfenyegette Doriant, hogy hagyjon engem békén és elsietett. Én meg tökre ki vagyok bukva. Sasuke miatt. Tegnap, amióta eljöttem, az óta nem beszéltünk egy árva szót sem.

- Mi van veletek, hogy folyton egymással verekedtek? – hallottam meg Clarie ideges hangját. Felnéztem és ezt éppen Narounak mondta.

- Törődj a sminkeddel, kicsi virágszálam – bökte oda neki lekezelően Narou és otthagyta őt. Clarie meg Tiffany értetlenül meredtek rá, majd gyors tanácskozásba kezdtek, hogy mi lehet ez az egész. Ha ők ezt tudnák…

- Mi a baj hercegnőm? Olyan szomorú vagy – hallottam meg Dorian hangját magam mellől. Közelebb kúszott hozzám és megfogta az ölembe ejtett kezemet. Idegesen elhúztam tőle.

- Semmi közöd hozzá, Dorian! Hagyj engem! – fordultam el tőle.

- Naaa, most miért vagy velem ilyen ellenséges?

- Ajj – emeltem égnek a szemeimet.

- Mi az? Matsuko már nem elég jó neked? Hmm? – fogta meg a vállam, mire azt is kirántottam a keze alól és idegesen felé fordultam.

- Miből gondolod, hogy nekem csak a szexszel lehet bajom??!! Nem vagyok kurva!! Hagyj már békén, olasz! – álltam fel és félre vonultam Lenahoz, aki egész eddig egyedül ácsorgott a gerendának támaszkodva.

Óra végéig Mimiék színét se láttuk, aztán visszajöttek szünetben. Bevártam Mimit, aki éppen átöltözött, utána együtt elmentünk büfébe venni kaját és felballagtunk töri órára. Mimi egyik kedvenc órája. Leültem Narou mellé, aki idegesen hintázott a székén, szokás szerint.

- Ugye ma óhajtasz próbára jönni? – fordultam felé. Megtette azt a szívességet, hogy rám meredt.

- Igen! Óhajtok.

- Micsoda megtiszteltetés – fordultam el és a padra feküdtem. Elegem van a mai napból, de úgy most. Sasuke egy drogos fasszopó állat, nem akarok már keringőzni se, főleg, hogy még nincs meg a ruhám hozzá és Mendezék is idegesítenek.