02. XII. Fejezet

– Nero –

           

            Ott álltunk Mimivel, egy pár lépéssel az összeszólalkozó fiúcsapat előtt. Értetlenül egymásra néztünk barátnémmel. Komolyan, ezek (Narouék) mindenkit ismernek?

Azt nem hallottuk, hogy miről megy a heves szópárbaj, csak annyit érzékeltünk az egészből, hogy ezek nagyon utálják egymást… Ráadásul engem Sasuke jelenléte is zavart nagyon. Lopva felé tekintettem, amikor Mimi megrángatta a pulcsim alját.

- Mi az? – kérdeztem felé fordulva.

- Erre jönnek azok – rágcsálta idegesen előre meredve az alsó ajkát és a fejével aprót biccentett előre, mire én is felnéztem. A nézésem és az arcmimikám egyből megváltozott, ahogyan a két Mendez csávó felénk tartott. Mereven álltam a tekintetüket, mire Dorian mellettem elhaladva, jól levállalt, ami nagyon fájt, plusz rá is csapott a fenekemre. Egy hirtelen, visszaadó mozdulat jóvoltából, a kezembe csúszott válltáskámmal jól fejbe vágtam. Elég nehéz is volt a benne levő könyvek meg füzetek miatt. Plusz a parfümöm, a dezodorom, a tolltartóm is…

Előre csuklott a gyerek feje, aztán idegesen megfogva a tarkóját, egyenesen felém fordult.

- Még egy ilyen, szenyorita, és… - kezdte szúrósan, de a tesója közénk állt és a rágóját csattogtatva méregetett.

- Kezdesz nagyon felbátorodni és ez nem lesz jó – húzta össze a szemét.

- Nagyon nem, ez fájt! – szenvedett mögötte a tesója még mindig bosszúsan és fájdalmasan a tarkóját simogatva.

- Nem félek tőletek! – sziszegtem. Narou után ezek nem lehetnek rosszabbak…

- Olyan megedzettnek tűnsz, egésznap álltátok a sarat – nézett felváltva ránk. Rám és Mimire, aki csak idegesen karba vetett kezekkel méregette őket, mellettem állva.

- Nem is hinnéd, mennyire edzett vagyok… Majdnem annyira, mint Mimi – böktem barátnőmre a fejemmel.

- Hát persze – gúnyolódott – De azért, jobban tennétek, ha kicsit meghunyászkodnátok, és nem húznátok ujjat velünk! – csattogott egyet a rágójával, mint egy prosti.

- Miért ki vagy te, hogy félni kell tőled?! – csattant fel Mimi elnevetve magát, mire két lesújtó szempárt kapott a fivérektől.

- Majd megtudod – bökte oda neki Dorian.

- Te semmire kellő olasz! – ciccegett Mimi.

- Inkább húzzatok innen – fordultam volna el tőlük, mire megfogta a karom – Ne fogdoss!! – rántottam egyet magamon. Gúnyos kuncogásba kezdett, aztán hirtelen fájdalmasan felordított és elengedett.

- Azt mondta, húzzatok innen!! És egy véleményen vagyok vele, szóval kotródjatok!! – rúgott egy isteneset Mimi a srác lábai közé, mire az leseggelt a fájdalomtól.

- Rohadjál meg!! – kiabált Stefan az öccse helyett is.

- Kicsi a bors, de erős – vonta meg Mimi a vállát, mire megjelent mellettünk Rayne. Átkarolta a barátnőjét és magához vonta.

- Tényleg ideje lenne mennetek – sziszegte oda nekik.

- Fordulj fel colos köcsög – morgott Stefan, miközben felsegítette a szenvedő Doriant földről (aki még így is küldött felénk egy sunyi vigyort a tag), majd őt támogatva, elbicegtek mind a ketten.

- Rayne, ki a faszomok ezek?! Nagyon megölöm őket! A kajámat fogdosta!! – dühöngött Mimi.

- Valakik, akik nagyon utálnak minket – mondta Rayne, idegesen a két buzeráns után nézve. Narou és Sasuke is odajöttek hozzánk. Chh. Sasuke megállt Rayne és Mimi mellett (lényeg, hogy messze tőlem), Narou meg mellettem.

- Minden oké? – kérdezte rám és Mimire nézve.

- Uhumm – bólintottam és visszavettem a táskám a vállamra – Egésznap az agyamra mentek – néztem egy pillanatra utánuk.

- És még fognak is – közölte velem Narou tök természetesen és rágyújtott.

- Megnyugtató vagy – néztem rá hitetlenül.

- Hát bazdmeg – forgatta meg ingerülten a szemeit.

- Kik ezek?! – kérdeztem – Esküszöm, tökre olyanok voltak, mint te! Bár rajtad nehezen tesz bárki is túl – néztem Naroura, aki felvonta a fél szemöldökét.

- Most nem tudom, hogy ezt bóknak vagy sértésnek vegyem-e – gondolkodott el – Egy Silverman mindig is jobb, mint egy Mendez, ez a kezdeteknél is látszott.

- Inkább azt mondd, kérlek, hogy kik ezek… - már szinte könyörögve néztem rá.

- Már mondtam – szólt hűvösen Rayne.

- Már ne haragudj, de mivel láttuk, hogy nem igazán jöttök ki egymással és egésznap fogdostak, idegesítettek, de nem csak engem, hanem Mimit is, ezért kibaszottul be kell avatnotok! – háborodtam fel.

- Igaza van, most én sem elégszem meg a rövid és titkolózós válaszaiddal, Rayne – nézett fel Mimi szomin Raynera, mire mind hárman összenéztek és egyszerre felsóhajtottak, aztán Narou beleszívott a cigijébe és kifújta a füstöt.

- Jó, akkor kezdjük az alapoknál. Crusi – meredt Narou Raynera, aki megforgatta a szemeit és valami olyasmit motyogott, hogy állandóan neki kell mindenbe belekezdenie.

- Hát, ez a város mindig is a maffia otthona volt. Ez talán a lehető legmaffiásabb város az egész kibaszott Földön, ami létezik. A mi faterjaink sem voltak rögtön először maffiafők. Ők is csak alacsony rangúbb emberekként kezdték az akkori maffiafő bandájában. Ő volt Joseph Bolbec, akit ugyebár meggyilkoltak lassan egy éve és még mindig nem tudjuk, hogy kicsoda, vagy micsoda volt az elkövető… Na mindegy. Az én apám kezelte a kurvákat, Sasuke apja a drogokat, és Narouék apja a szerveket.

- És Bolbec – folytatta Narou, miközben ledobta a földre a csikket és rátaposott – Vissza akart vonulni, amikor már igencsak vén fasz kezdett lenni. De előtte Ankorvatot fel akarta osztani három maffiafő között, mert rájött, hogy egymagának is túl nagy volt a város. Csak, hogy sok tökös vágyott a helyére, többek közt faterom öccse és a Mendez família. De csak a három legjobb emberét választotta ki. Azok lettek a mi papuskáink.

- Na, azóta utálnak minket. Mert Mendezék apja jóba volt Scott papával és egyfajta árulásnak érezték, mikor ő lett megválasztva – fejezte be Rayne – Ennyi nagyjából.

- Milyen bájos történet – ráztam meg hitetlenül a fejem és elfordulva a hajamba túrtam. Mibe keveredtem már megint? Anyáék biztos tudtak ezekről, az alvilági dolgokról… Azért költöztünk állandóan. Egy pillanatra Sasura néztem, aki meg se szólalt egész idő alatt, csak cigizett és előre bambult.

- És most akkor ránk lesznek állva miattatok? Mert akkor beviszem a körzőmet és az ollómat a suliba. Amelyik testrészével hozzám ér, azt fogom levágni meg szétszurkálni – mérgelődött Mimi.

- Nem fogom hagyni, hogy hozzád érjen, mert holnaptól nem lógok többet – simogatta meg Rayne Mimi fejét – Szemmel kell tartani a két faszt.

- Sajna csak egyedül leszel, én az öcsémet fogom ápolni, mert megölik ott bent – jelentette ki Narou, mire Rayne szuggerálni kezdte Sasut.

- Felejtsd el, én nem fogok suliba járni – jelentette ki.

- Azért vagy te egy tanulatlan fasz – gúnyolódott Narou.

- Még is okosabb vagyok, mint te, pedig kettőnk közül te koptatod a suli padot – vágott vissza lenéző vigyorral Sasu és az utolsó slukkokat tette bele a cigijébe.

- Kurvára nem vagy nálam okosabb – sziszegett Narou.

- Mind a ketten egyforma agyi szinten vagytok, ha valakit itt okosnak és a csapat eszének lehet mondani, az én vagyok! – szólt rájuk Rayne lekicsinylően.

- Akkor miért aludtál vele egy ágyba, ha olyan nagynak tartod magad? – bökött Narou Sasura egy fintorral – Én félnék, hogy leprás leszek, ha vele kéne érintkezzek.

- Na gyere ide – nyújtotta ki Sasuke a karját, hogy megérintse Narout, aki rendesen elhúzódva, elugrott tőle – Kettőnk közül te vagy a nagyobb suttyó! – szólt rá Sasu végül.

- Kussolj már – forgatta meg Narou a szemeit.

- Mind a ketten fejezzétek be – masszírozta meg Rayne az orrnyergét – Olyan gyerekesek vagytok! Neked meg utoljára mondom, hogy ő a legjobb haverom, evidens, hogy néha-néha nálam aludhat vagy én nála!

- Persze, persze, ezt nekem ne! – intette le őket Narou. Mimivel furán egymásra néztünk.

- Na, nektek látom sok a dolgotok, úgyhogy mi most megyünk – kezdett el Mimi terelni engem a buszmegálló felé.

- Jól van Mimi, majd este hívlak – biccentett Rayne.

- Miután leszopatta, és jól seggbe baszta Matsukot – tette hozzá Narou.

- Téged nem kérdeztelek te evolúciós zsákutca! – vetette oda neki Mimi hátra sem fordulva felé.

- Sziasztok! – köszöntem el és megálltunk Mimivel a buszmegállóba, s miután jött a busz, el is mentünk hozzám, hogy összepakoljak és tartsunk egy csajos délutánt, no meg segítsünk Chaninak is bepakolni, aki tuti, hogy kapkodni fog, mert mindig azt csinálja és vagy hússzor leellenőrzi, hogy nem-e hagy otthon bármit is.

– Narou –

           

            A sulis incidens után hazacsámborogtam és jelentettem az ügyet a faternak is, akinek persze rohadtul nem tetszett az, hogy Mendezék visszajöttek a városba, annyi idő után és most kavarják a szart. Persze én otthagytam a papust, miközben tombolt anyának, és elhúztam Naohoz, a kórházba. Mikor beestem, éppen szunyált, szóval nem keltettem fel.

Másnap reggel, reggeli időre a kórházba bejött anya is meg apa is és közölték, hogy az otthonról hozott kajával, tányérokkal és evőeszközökkel (Naoki mizo szarja miatt) fogunk most egy rég el nem töltött családi reggelit bepótolni. Nálunk a családi reggeli az sosem jó, de mindegy. Anyának is és Naokinak is nagyon hiányzott, szóval nekem mindegy volt. A helyzet a következő volt. Naoki mizofóbiája miatt, behozták az összecsukhatós, hordozható kerti partikra használt asztalt is, amit letettek Naoki ágya mellé. Anya ült Naoki mellett, Naoki ágyán, apa anya mellett egy széken, én pedig az öcsém és apám között, szintén széken pihentettem a zacsimat. Naoki iszogatta a melegtejét, amit én (ki más?) csináltam, közben mindannyian jóízűen ettünk a kajákat, amiket anya hozott. Volt bundás kenyér, omlett, kaviár, garnéla, rántott hús, sült virsli, stb.

- Találkoztam tegnap este Elijal – mordult fel apa.

- Milyen Eli? – kérdezte anya értetlenül.

- Tudod. Mendezzel!

- Jha, akiről tegnap egy kész ódát zengtél nekem – esett le neki – És mi volt?

- Semmi, kicsit nekem jött, aztán lenézően vigyorogni kezdett, mint egy igazi buzi. Semmit se változott, ugyanolyan szarrágó feje van. Megkérdeztem tőle, hogy mi a faszt vigyorog, be akarja szopni a faszom vagy mi…

- És mit mondott? – kérdezte mutti.

- Azt, hogy ugyanolyan nyomorék vagyok, mint voltam – fintorgott el fater és megrázta a fejét.

- Kapja be – vonta meg anya a vállát.

- Majd kinyuvasszuk őket – mondtam, mire fater a büdös kezeivel az én kajámhoz nyúlt (pirított virslit ettem), hogy elvesz belőle – Hőő! – szóltam rá, mire lendületből szájba csapott.

- Befejezted?! – kapta fel anya egyből a fejét, miközben én a számat fogdostam és idegesen meredtem faterra, aki elvett vagy három virslit tőlem (közben tele volt a tányérja minden mással).

- Hát ez a kis pina itt félti tőlem a faszokat és nem ad egyet se! – emelte meg fater a hangját.

- Fogd be és egyél – nézett rá anya csúnyán.

- A büdös kurva anyádat – morogta még oda nekem apa, mire anya ismét felkapta a fejét.

- Nem zavar, hogy itt ülök melletted?!

Fater nem felelt semmit, csak evett tovább. Naokival összenéztem, aki kurva jókat szórakozott rajtunk. Bezzeg őt sose bántja fater… Nem igazság! Kölyökkorunkban is állandóan csak engem vert a szíjával. Na jó, helyette is én kaptam, mert inkább én viseltem el az ütéseket, csak, hogy őt ne bántsa… De most már néha őt is szájba csaphatná! Na majd én. Kis csacsi öcsi…

- Mit vigyorogsz, te kis buzi? – kérdeztem az öcsémet.

- Semmit te ferde faszú – vonta meg mosolyogva a vállát és a szájához emelte néhány fájdalmas grimasszal a bögréjét. Én is ettem tovább és utána éppen inni akartam, de fater szorongatta a szódát a kezében. Nem úgy nézett ki, mint, aki adni akarna bárkinek is belőle.

- Khm – köhintettem egyet neki, mire csak megemelte a fél szemöldökét, amolyan „mi van?” stílusban – Mivel megengedtem, hogy szájba vágj és belezabálj a kajámba, ezért adjál abból a szódából!

- Hanem voltál még leszopatva, akkor szóljál – csak ennyit mondott. Segítségkérőn anyára néztem, aki egy hirtelen és jól irányzott mozdulattal kitépte apa kezéből az üveget. Hiába kapkodott utána, már az üveg a markomban volt.

- Köszi mutti – vigyorodtam el, mire anyu rám kacsintott és kinevette fatert.

- Most nézd meg Caroline, beleszopik az üvegembe! – mutatott rám, amikor lecsavartam a kupakot és bele ittam.

- Had igyon, most mit zavar téged? – kérdezte már Naoki.

- Az te kis fasszopó, hogy én nem iszok a ti büdös pofátok után! – szólt be neki fater. Lecsaptam az üveget az asztallapra, miután jól tele ittam magam és apa felé fordulva egy kibaszott nagyot büfögtem.

- Nézd meg, bele a pofámba – nézett hitetlenül anyámra, aztán kaptam egy tockost is, mire előre csuklott a fejem.

- Faszomat már, állandóan engem bántalmazol – fogtam a tarkóm, aztán dühömbe bele bokszoltam a karjába egy nagyot. Már adta volna vissza, amikor a tányérommal együtt felugrottam az asztaltól és így sikeresen kikerültem az ütését.

- SCOTT!!! – sipákolta anya idegesen apára.

- Fogd be!! – szólt vissza apa és inkább idegesen evett tovább. Én jól megkerülve őt, letettem anya és Naoki közé a tányérom, majd megálltam az ablak előtt, háttal az ablakküszöbnek dőlve és előkaptam a telefonom, majd dobtam Amíg ezek ott ettek, én addig azon szórakoztam, hogy ki, hogy van beírva a telefonom névjegyzékébe. Pl. Fasszopó az, tudjátok ki? Tegnap írtam be este, mert Crusi erőszakoskodott. Na ki? Matsuko. Csacsi, na őt kitaláljátok? Hát persze, hogy az én egyetlen kisöcsém. Galambom? Őt gondolom, nem kell magyaráznom. Papuska..? Na őt szerintem inkább átnevezem Helyirajcigánygecifaszbuziköcsög-re. Coloska Crusi? Igen, ő Crusi. Itt egy kicsit elidőztem, végül dobtam egy üzenetet annak szado pofájúnak.

09:12

Feladó: Én

            Na szoszi van a kocsogokkel?

Szinte egyből jött a válasza, amin meglepődtem. Nem szokott ilyen sietősen visszaírni nekem.

09:13

Feladó: Coloska Crusi

            Semmi nem rég jöttek be mert ők olyan vageszok hogy késnek óráról.

Megforgattam egy lenéző vigyorral a szemeimet. Ezek igazi buzik. Úgy sem tudják átvenni a helyemet az iskolában, ott én vagyok az alfahím. De lesz majd nekik ne mulass, ha az öcsémmel visszamegyünk, jaj csak épüljön már fel a kis buzim.

– Rayne –

           

            Másnap reggel én vittem be magamat is és Mimit is a suliba, miután feltankoltunk a McDrive-ban egy csomó McReggelit. Mert, hogy ugyebár Mimi éhes volt és gondolta, suli előtt lehúz engem egy kis pénzzel, azaz kajával. De nem bánom, mert nem vagyok se csóró, se olyan, aki kiakad, ha a barátnője sokat eszik. Ami viszont feltűnő volt, hogy egy folytában szorongatta a kezében a telefonját és kicsit szomorú volt a kedve.

- Mi a baj, minden oké? – kérdeztem megfogva a kezét, amikor bementünk az aulába.

- Igen, csak várom, hogy Nero üzenjen valamit, mert megígérte, hogy fog. Tudod, ma hajnalban utazott el, olyan négy óra táj fele – nézett fel rám szomin.

- Ne aggódj, még két nap és már nem fogsz szomorkodni, mert úgy is visszajön – pusziltam meg a fejét – Ami meg az SMS-ét illeti, ha akkor ír, amikor megérkezik, akkor már nem sokára írnia kell. Főleg, mivel ugye repülővel mennek, ahogy mondtad… Szóval nyugodj me g- mosolyogtam le rá kedvesen.

- Oki, Rayne – bújt oda hozzám és megöltem. Ekkor megcsörrent a telefonja és egyből eltolt magától, majd vadul, örömködve pötyögni kezdett a barátnőjével, közben nekem mondogatta, hogy képeket fog követelni tőle meg minden. Közben én Sasuval tartottam a frontot, aki bár megteheti, hogy mindennap sokáig alszik, ma még is korán fent volt a Mendezek miatt.

07:52

Feladó: Sasuke

            Verd meg őket ha van valami! Nerot se zaklassák…

07:52

Feladó: Én

            Joovan nyugodjá meg! Résen leszek. De Nerot egykönnyen nem fogják most buzeralni.

07:53

Feladó: Sasuke

            Mert? Ott van vele Narou, igaz…?

07:55

Feladó: Én

            Dehogy is, az itt sincs és nem is lesz hisz mondta h nem jön… Azért nem fogják tudni őt basztatni mert elutazott Görögországba a bátyjával és asszem vagy 1 hétig ott lesznek. Mimitől tudom. Szo ő most nyugiban lehet.

És itt már nem írt vissza, én pedig a folyamatosan SMS-ező Mimit feltereltem az osztályterembe és leülve a helyemre, az ölembe húztam és egészen becsöngőig vártam. Végül becsöngőkor Mimi a helyére ment, de rászóltam, hogy figyeljen oda, ha Stefan mellette ül. Nem hiszem, hogy figyelt, mert nagyon belemerült a telefonjába.

Viszont a két köcsög csak a második órára tolták be a pofájukat. Szerencsére látták, hogy Narouék padja üres, így oda ültek be ketten és nem Mimi mellé. Bár, amikor elhaladtak mellettem, gúnyosan köszöngettek és integettek.

- Szado pofájú – súgta oda az egyik, miközben hátra vonultak.

- Ezzel az arccal születtem!! – dühöngtem.

- Crusader, valami baj van? – csendült fel a tanár.

- Nem, nincs – morogtam idegesen.

- Akkor forduljon előre! – sziszegett, mire vonakodva, de megtettem. Ekkor jött az SMS-sem Naroutól és éppen vele pötyögtem a pad alatt, miközben persze gyakran pislantgattam hátra fele.