02. XI. Fejezet

Előszó

Először is, egyre több a feliratkozó, aminek nagyon-nagyon örülünk♥ És továbbra is köszönjük a rengeteg oldalmegjelenítést (nem sokára 30ezer, wáááá) és azt a pár kommentet is!♥ No meg persze azt is, hogy figyelemmel követitek a blogot is és várjátok az újabb részeket:) Most a rész előtt, kicsit bedobom magam, ugyanis sikerült leszednem egy Sony Vegas videoszerkesztőt (sajnos egy régebbi verziót, mivel XP-s a gépem :\) és gyakorlás gyanánt összedobtam egy NarouNero videót (link: xxxxx) és egy "sima" videót (ehhez is itt a YouTube link: xxxxx) :) Nézzétek meg, és természetesen itt van a két újabb rész is!

További szép estét, bonbonok!♥

xoxo; N&M♥

– Sasuke –

- De miért pont most jöttek?! – mérgelődtem még mindig, miközben a sötétszürke „V” nyakú pólóm, vettem át (hogy látszódjon a tetkóm, imádok vele büszkélkedni).

- Nem tudom – vette fel a haverom is a sötét, farmeringjét, amit nem gombolt be nyakig, és feltűrte az ujját – De, ha rajtam múlik, nem élik meg a holnapot.

- Egyetértek, vérem. Te fogod, én ütöm, majd a másiknál cserélünk – fújtam be magam a férfi dezodorommal, majd Rayne is magát a sajátjával, mikor odapasszoltam neki, az asztalról az övét.

- Megegyeztünk.

És gyorsan összekapva magunkat, felhúztuk a bakancsunkat, és lebaktatva az emeletről, a kocsihoz igyekeztünk.

- Tiéddel vagy az enyémmel? – állt meg a két kocsi előtt. Sokat sejtően ránéztem.

- Te is tudod, mi következik. Igaz?

Egy mélyet sóhajtott, és kivette a zsebéből a kezét. Kőpapírollózni kezdtünk. Természetesen háromból kettőször én győztem. Pfff, ki más?

- Szopd ki – rakta el a kocsi kulcsát, mert már nagyon rákészült, hogy az övével megyünk.

- Ne hari őfelsége – vigyorogtam rá gúnyosan, és bepattantam a volán mögé, ő pedig az anyósra – Legalább nem kell visszajönnöm a kocsimért – örültem a fejemnek.

- Leszarlak – morogta oda nekem, én pedig vigasztalón vállba veregettem. Nem bírja a vereséget. Bekapcsolva a rádiót megszólalt valami buzitól a Dumb Love, mi meg fintorogva egymásra néztünk a haverommal, és egyből elkapcsoltunk. Egy Hollywood Undead szám ment, azt hiszem az Everywhere I Go. Ez már azért sokkal jobb. Közben megálltunk a mekinél, mert ő éhes volt.

- Túl sok időt töltesz Mimivel – sóhajtottam a kormánynak támasztva a homlokom.

- Nem, csak kell pite.

- Mi?

- Hülye gyerek, csokis pite akció van – erre amolyan „Áááh értem” fejet vágtam. Imádja a pitét – És lehet Mr. P.I.M.P-s poharat kapni, szerinted kihagyom? – folytatta. Óóóóh már teljesen értem. Amióta így hordja a haját, ez lett a védjegye. Mármint a név. Mr. P.I.M.P, no meg az apja miatt is.

- Akkor hozz már nekem egy Jampisat.

- Kóla vagy…- itt amolyan „Komolyan?” ábrázattal – Szóval kóla, vettem.

És ezzel rám baszta az ajtót, és negyed óra múlva fel is bukkant.

- Hol voltál ennyi ideig?

- Bocs, a kasszás csaj feltartott – adta a kezembe a kért itókát, amibe jólesőn beleittam.

- Randi? – húztam fel a fél szemöldököm flegmán.

- Nem, rögtön szobára akart menni.

- Jellemző.

- De az én faszom már foglalt.

Elvigyorodtam.

- Az enyém, igaz?

- Csak a tiéd – kacsintott. Én pedig beindítottam a kocsit, de megszólalt egy HSM szám, és ijedtemben inkább rögtön leállítottam, és olyan fejet vághattam, mintha megbaszott volna a kettőhúsz.

- Szereld ki ezt a szart! – böktem a rádióra feszülten.

- Komolyan?

- Ja. Nem bírom. Olyan homár langyi számokat adnak, hogy le kell mennem bétába, azért, hogy ne ugorjak ki menten a kocsiablakon! Szereld ki azt a szart, és rakd bele a kesztyűtartóba!

- Nem lenne egyszerűbb kikapcsolni, vagy másik csatornára váltani…? – vonta meg a fél szemöldökét. Csak mereven nézte rá.

- Szereld… ki!

Erre a haverom csak vállat vont, és elővéve a hátsó ülés alól egy csavarhúzót (ne kérdezzétek, hogy került oda, sok tárgy van a tulajdonomban, amiről halványlila gőzöm sincs, hogy miképpen kerültek hozzám, egyszer egy rúd szalámit találtam a kesztyűtartóban) elkezdte kiszerelni, majd végül mikor sikerült, a hátsó ülésre rakta…. azaz hajította.

- Mondom, a kesztyűtartóba – néztem rá félig az utat figyelve.

- Zavar? – vetett rám lekicsinylő pillantást, mire nemtörődömül vállat vontam.

- Nem.

Tényleg nem zavart, pillanatokon belül elfelejtettem. Rendetlen vagyok, mondtam már? Nem? Akkor most mondom. Ezek után végre megérkeztünk a kórházhoz. Beügettünk, leszarva, hogy a portások köszöntek, és egyenesen Naokiék szobájához mentünk, mert a gennyláda, egy ideje beköltözött a kórházba. Itt fog családot alapítani is esküszöm. Nyitva volt az ajtó, és éppen valami magasröptű IQ-ban gazdag beszélgetést folytattak le. Épp Naoki ágyán ültek, és a laptop képernyőt bámulták, ami Narou ölébe volt.

- A dagadt macskásat rakd be háttérnek! – bökött a monitorra Naoki.

- Mi? Nem. Nem rakok be semmit.

- De ez így kurva láma, tesó. Rakj már be valamit!

- Majd este berakok neked valamit – vetette oda neki a bátyja.

- Ezaz! – örült meg az öccse, majd mikor leesett neki, lefagyott az arcáról a vigyor – Óóóh.

- Hát te nagyon lassú vagy öcsikém! – röhögött a bátyja.

- Kopp kopp – kopogtattam meg az ajtót gúnyos vigyorral – Megzavarunk valamit?

- Nekem az ne beszéljen, aki egy ágyban aludt egy Crusaderrel – forgatta meg a szemét Silverman #1.

- Egy ágyba aludtatok? – nézett ránk hitetlenül röhögve Silverman #2.

- Ja, nálam aludt – vont vállat Rayne.

- Úúúúúúh – szólaltak meg egyszerre, ugyanazzal a fejjel. Ja, elfelejtettem, hogy ikrek. Pedig szinte ugyanúgy néznek ki, de mégis sikerült egy pillanatra elfelejtenem, hogy ők mégiscsak a Silverman fivérek.

- Kinyalhatjátok a pozsgás kis segge… - ám itt Rayne vállba lökött.

- Na! – csapta össze a kezét haverom felsőbbrendű ábrázattal végigmérve minket – Beszéljünk inkább a Mendezekről.

- Miért? Mi van a Mendezekkel? – sápadt el egyből Naoki, és közöttünk kapkodta a fejét. Jaaa, hogy ő még nem tudja.

- Visszajöttek – adta az egyszerű választ a bátyja

- A városba?

- Aha.

- Neeeeeeee – nyűglődött Naoki – Neeeeem! Ne, ne, ne, ne!

- De, de, de, de öcskös. Sajnos visszajöttek, ráadásul a mi osztályunkba fognak járni.

Na erre, ha lehet még inkább lesápadt.

- Neeeeeeeee! – vágta majdnem fejbe magát a gipszel, ahogy a tenyerébe akarta temetni az arcát, de a bátyja, tudta mit tervez, így odarakta a tenyerét, hogy ne az arcát üsse meg.

- De, ki kell derítenünk, hogy mit akarnak itt, ennyi idő után – dőlt a falnak Rayne, karba tett kezekkel.

- Menjünk ki a suli elé – gyújtottam rá, mire Naoki szeme egyből felcsillant.

- Ja, ez még valami használható ötlet is volt tőled Matsuko – morogta az orra alatt Narou, mire csak lenéztem.

- Izé. Sasuke! – szólított meg Naoki, mire cigivel a számban, felé fordultam – Kapok?

- Mit?

- Egy szál cigit

 - Naoki! – szólt megrovón a bátyja – Hányszor mondtam el, hogy nem?!

- De kérleek! Alexander is megtiltotta, és erre te is!

- Várj. Az a dilidoki megtiltotta? – emelte meg a szemöldökeit.

- Aha.

- Akkor adj neki egy szálat Matsuko! – fordult felém, mire csak vállat vontam, és a szájába nyomtam a cigit, és mikor a bátyja meggyújtotta neki, megkönnyebbülten felsóhajtott.

- Akkor most mentek a suli elé? – szólalt meg Naoki nagyokat pislogva, mikor a gipszelt kezével, esetlenül kivette a cigit a szájából, és kifújta a füstöt.

- Aha – fújtam ki én is.

- És én nem mehetek, igaz? – biggyesztette le a száját morcosan – Itt fogok ücsörögni egyedül.

A testvére erre összeborzolta a haját.

- Majd alszol, és mire felébredsz, már itt leszek, jó?

- Dögöljél meg, ha nem?

- Dögöljek meg, ha nem.

Erre egymásra néztünk Rayneval, belől kicsalt egy mosolyt, ez a jelenet, én viszont csak félrenéztem.

– Mimoza –

A nap kész pokol volt. Ez a két… olasz-spanyol nyomorék. Fúh.

- Neked alapból ilyen színű a hajad? Miféle laborban keverték ki téged? – könyökölt az a törpe Stefan geci, (mert hogy kb. Neroval egy magas volt a tag) a padján, mikor éppen földrajz volt. Én épp körmöltem, és kirekesztve őt, csak a táblára figyeltem. Ám, mikor benyúlt a padomba a szendvicsemért, odanyúltam, és megragadva a csuklóját kis híján kicsavartam neki, mire fájdalmasan felordított volna, de egy papírgalacsinnal betömtem a száját.

- Hozzányúlsz a kajámhoz, és megöllek! De csak egy golyóstollam van, szóval el fog tartani egy darabig – kattingattam eszelős ábrázattal a tollam, mire kiköpte a galacsint, és inkább elfordult. Jól is teszi. A kajámhoz senki sem nyúlhat, vagy szemen szúrom a rotringommal. Dorian pedig egész nap Neron lógott amúgy. Basztatta a haját, mondogatta, hogy milyen szép arany színe van, kérdezgette, hogy ki van-e tömve a csöcse, vagy alapból ekkora-e, plusz a lyukának a méretéről is kérdezgette, meg hogy mennyiért vállalná el őt éjszakára, ilyenek. A barátnőm persze próbálta hárítani, és kirekeszteni, de faszom, kurva idegesítőek. Neroval ezért, minden szünetben inkább lent a büfében kuksoltunk, ahol megtárgyaltuk, hogy mekkora tahó barbár ez a kettő, és csak órára mentünk vissza. Amúgy Claire és Tiffany kurvára rá voltak kattanva erre a kettőre. Claire Dorianra, Tiffany pedig Stefanra. Szerintem mindkettő le lett szopva az egyik szünetben, a mosdóban, legalábbis, négyen jöttek be matekra, késve, és Claire meg Tiffany nagyon vigyorogtak szóval… Neroval fintorogva egymásra néztünk. Még Lenával is összenéztünk, aki megrökönyödve pásztázta a volt barátnőit, és kirázta a hideg. Ja, ő teljesen megjavult, és istenem olyan édesek Leonnal hogy bele kell dögleni. Főleg, mikor Lena elaludt Leon vállán az egyik szünetben, mert a barátja elmondása szerint az egész éjszakát végigtanulta, mert javítania kell földrajzból. No mindegy. Szóval ja, de legalább egész nap együtt lehettem Nerucival. Aki egész nap Mimicinek szólított, amit még mindig nem értettem, de nem zavart különösebben.

Viszont kiérve a suli elé láttam, ahogyan Sasuke, Narou és Rayne állnak a kapuban, és valamit vagy valakit, vagy valakiket nagyon várnak. Természetesen tudtuk, hogy nem épp minket, mert a Mendez fiúk is ott voltak velük.

– Narou –

Fél háromkor már az iskola előtt ácsorogtunk, mint három kimerevedett fasz. Mindhárman dohányoztunk, és feltűnően szúrogattuk a suli kaput. Öt perc múlva meg is pillantottuk az embereinket. Ugyanolyan idegesítően, mint pár évvel ezelőtt. Ráadásul Stefan egy centit se nőtt.

- Óóóóh! Nini. Kiket nem sodor a szél errefelé mostanában? Itt van Dorina, és törpe fasz, Stefani! – csaptam össze a tenyerem „lelkesen”. Ők is hasonlóképp örültek nekünk.

- A Silverman buzik közül az egyik! Hol hagytad a másikat, amigo? – vigyorgott gúnyosan Dorina, majd a colosra, és Matsukora nézett – És a két utánfutód is megérkezett, ahogy látom. A Mr. Agresszív Kisköcsög, és a colos szado pofájú kiskirály.

- Nem nosztalgiázni jöttünk ide – dobta le a Crusader a földre a csikket, és rátaposott.

- Mi a faszt kerestek itt? – szólt Matsuko, a szokásos flegma hangnemében.

- Csak látogatóba – csattogtatta a rágóját Stefan – És új barátokat szerezni – fújt belőle lufit, és kidurrantotta.

- Ja. Képzelem – néztem le őket.

- Szép kislányok vannak az új osztályomba, egyet-kettőt szívesen a farkamra húznék.

- Detto – röhögtek össze Doriannal, és öklöztek egyet.

- Vagy inkább sunyi módon meglopnád őket, amíg baszol velük, nem? – húzta össze Matsuko a szemeit.

- Lehetséges – vonta meg Dóri a vállait, egy sunyi rókavigyorral a képén.

- Ha egy ujjal is Mimihez érsz, kitépem a nyelvedet, és a rágóddal foglak felakasztani a legközelebbi villanyoszlopra – nézte le a colos, le sem véve a szemét Stefaniról – Remélem, világos voltam.

- Mimi? Mimoza? Az a kislány? Mellette ülök – csapta magát homlokon vigyorogva Stefanka, mire Rayne gyilkos pillantással méregette.

- Jha, én meg a szép, aranyszőke hajú barátnőcskéje mellett. Őt is bassza közületek valaki? – nézett végig rajtunk Dorian. Én, és Matsuko összehúztuk a szemünket, mire az a geci elvigyorodott.

- Értem…. – bólogatott sokat sejtő vigyorral – Gyere, me fratello („bátyám”) – fogta meg a bátyja vállát (Igen, Stefan az alacsonyabb, de ő az idősebb.) – Még sok dolgunk van. Ki is kell pakolni, tudod.

- Nem mentek ti sehova! – kiáltott rájuk Crusader – Mi a fasznak vagytok itt?!!

- Óóóóh drága egyetlen királyom – veregette vállba Dorina, mire fintorogva inkább lesöpörte magáról a kezét – Azt ti nem sokára meg fogjátok tudni! Mi csak szórakozni jöttünk – kacsintottak a testvérével – Tudjátok. Ahogy mindig. De nem csak miattunk kéne aggódnotok, lesz majd ennél nagyobb gondotok is – ezzel két oldalról kikerülve minket egész egyszerűen elsétáltak mellettünk. Utánuk akartam menni, de Crusader megfogta a vállam, mondván, most ne csináljam a balhét, mert ott az utca végén a rendőr, pedig láttam rajta, hogy legszívesebben ő is a torkuknak ugrana. De faszom! Én azzal a szándékkal jöttem ide, hogy lepuffantom azt a két nyomorékot!!!

- Még lesz alkalmunk kitépni a torkukat, Narou. Ha ideköltöznek – gyújtott rá megint Crusader.

- Ja, tudom… - sziszegtem az orrom alatt – De mi volt ez a kurva misztikus duma tőlük, a végén?

- Van egy olyan érzésem, hogy hamarosan a pofánkba tolják a választ az olasz gyíkok – harapott idegesen az alsó ajkába Matsuko.

- Hát kösz, én még az előtt le akarom őket lőni.

- Mindent a maga idejében – szólt Őfelsége.

- Túl bölcs vagy, kérlek, írj egy verses kötetet – forgattam meg a szemem.