Az új blogunk még mindig várja a régi/új olvasókat!:) Lehet, ma már felkerül a
második rész is. Aki még nem tette, az olvassa el a prológust és az első részt
is:)
Ebben a blogban, a 02. LXVIII. Fejezetben Nero szemszögében lesz egy picike +18! Jó olvasást:)
– Sasuke –
Szorosan
átölelve a derekát magamhoz vontam, a fenekét az ágyékomnak préselte én pedig
az alsó ajkamba haraptam, és beszippantottam az illatát. Geci jó kedvem volt
most, már a drogok sem hiányoznak. (Mondtam, hogy ha Neroval vagyok, nincs
szükségem drogokra. Mert ő a legerősebb drog, amit valaha létra hoztak.) Mert
bebizonyosodott, hogy Nero HOZZÁM csakis HOZZÁM tartozik. Az egész bomba nő az
ENYÉM, és senki se veheti el tőlem. Mert tudom, hogy belém van bolondulva már
több, mint egy éve. És ez geci jót tesz az egómnak. Imádom, ahogy csak egy
érintésemre is tűz forró lesz ott alul, hogy mikor leveszem a felsőmet és
kinyújtózok, akkor mindig végigmér, hogy mikor végignyalom az alsó ajkam, akkor
szinte megveszik a számért, vagy amikor részeg és engem akar, és akkor bátran
ki is mutatja. Többször kéne leitatnom.
- Tényleg jó lett?
- Igen, tényleg. Geci jól főzöl.
Miminek csinálod?
- Ühhüm. Nagyon sokat dolgozott,
megérdemli.
- Nekem is főzöl majd valamit? –
pusziltam bele a nyakába.
- Ha nem vetted volna észre,
eddig majdnem mindig csak a te kedvenceidet főztem! Azt hittem észrevehető,
hogy kb. három napig csak brassói volt!
Ezen kajánul elmosolyodtam. Ez az
én nőm.
- Tökéletes feleség leszel –
suttogtam a fülébe. Erre éreztem, ahogy megfeszül, majd belerakva a fakanalat a
fazékba, felém fordult egész testtel, és a meztelen mellkasomra tette a kezeit.
Láttam, ahogyan a gyűrűt fürkészi bal kezén, és nagyon elmereng.
- Min gondolkozol, bébi? –
kérdeztem végigsimítva a hátán egészen a fenekéig.
- Akkor ez a gyűrű…?
- Mi van ezzel a gyűrűvel?
- Te… te megkérted a kezem? –
nézett fel rám csillogó szemekkel és az alsó ajkába harapott. Óhohohó… Aki
kíváncsi hamar megöregszik.
- Hmm – vakargattam meg az állam
– Vedd, aminek akarod.
- Sasukeee! – nézett rám
morcosan, mire csak odahajolva gonosz vigyorral a nyakába haraptam – Sasuke,
ne! – ijedt meg kissé.
- Már ennyitől, Nero? Annyira
követelőző vagy – suttogtam a bőrébe.
- Te pedig gonosz! – ütlegelte a
vállamat.
- Tudom – kuncogtam fel – Mondj
valami újat.
- Válaszolj inkább a kérdésemre!
Ám ekkor nyílt a bejárati ajtó,
gondolom a megérkezett a nagyi csapat, ami épp a nagybevásárlásról jött vissza.
- Nicsak! Megjöttek! Nézzük meg,
mit hoztak! – vigyorogtam aljasan, és már hajoltam volna el, mikor megragadta
az arcom és mélyen a szemembe nézett.
- Sasuke, nekem ezt tudnom kell…
- Majd este mindent elmagyarázok,
bébi – csaptam rá arra a bomba fenekére, és nyomtam a szájára egy csókot.
- Mindent?
- Mindent – kacsintottam, ő pedig
feltartotta a kisujját és amolyan „Esküdj meg” fejet vágott. Beleakasztottam az
övébe és annál fogva, magamhoz húzva ismét nyomtam a szájára egy gyors csókot –
Na… Menjél! A végén azt hiszik, megint a konyhában szexelünk – utaltam arra,
hogy egyszer MAJDNEM letepertem itt a konyhában mikor a reggelit egy falatnyi
toppban és a tangájában csinálta.
- SASUKE! EGYSZER KOMOLYAN
MEGCSAPLAK! – vörösödött el fülig.
– Stefan –
- Ne piszkáld
Nao’! – szólt Silvia az öccsére, mikor az az orra alatt átívelő vékonyka csövet
basztatta az arcán, miközben kutyagoltunk vissza – Azt mondtam, ne piszkáld már!!
– csapta el onnan a kezét.
- De zavar!
- Ne zavarjon! Ott van és kész!
Ja mert csóri gyereknek kiderült,
légzésproblémái alakultak ki a füsttől, mikor felgyulladt a házuk, mert a
tüdeje nem bírja a terhelést. Mert, hogy az ő főbb belső szervei valahogy
gyengébbek, mint egy átlag emberé. Valószínű Naroué ezért erősebbek. Ezért, egy
vékony csövet vezettek végig az orra alatt, átszelve az arcát. Mondanom sem
kell, Silvia 1.0 a
váróban majdnem agyvérzést kapott mellettem, szó szerint. Kb. negyed óráig volt
csak bent a gyerek a kórterembe, de az már bazdmeg az első percben rájuk akart
rontani, és kb. meg akart halni, hogy az öccse megint haldoklik meg stb. stb.
Ja. Szóval 15 percig megállás nélkül nyomatta a „Mennyi ideje van bent?!” „Két
perce?! Az túl sok idő!” „Hát én bemegyek!!” „ Nem inkább mégsem. Mi van, ha
épp műtik?!” „ Faszom bemegyek!” „Nem. Nem szabad. A kurva életbe” „Mendez,
bazdmeg ne rágózzál már!!” „Ha valami baja van az öcsémnek, megöllek!” „Már
három perce bent van!! Mi tart ennyi ideig?!” szövegeket. Nem tudom, hogy
bírtam ki. Tényleg nem. Már nagyon szemezgettem azzal az ivóvizes baszással
hogy belefojtom magam. Tudjátok, ami az orvosi rendelőkbe szokott lenni az a
vízadagoló, amiben sosincs víz. Nos, a változatosság kedvéért ebbe se volt,
szóval a tervem már a tervezgetésnél kudarcba fulladt. Ez egy akaratlan szóvicc
volt. Aztán mikor legközelebb kijött Silvia 2.0 a kórteremből, akkor ott
volt a cső a képén. De túlélte. Silvia is kellőképp lenyugodott, elkerülve a
szívrohamot vagy az agyvérzést. Szóval minden ok, és mentünk is vissza.
- Nem neked szeli ketté egy cső a
pofádat! – hőbörgött Silverman 2.0
- Nem, nekem egy kurva heg szeli
ketté! – mutatott ingerülten a pofájára az ikre.
- De ajj istenem! – vágta be a
durcát – Akkor is zavar… Kényelmetlen. Vásárolni megyek el, és egy ilyennel
jövök haza! Remek. Biztos nagyon dizájnos.
- Szerintem nem vészes – fújtam
egy lufit a rágómmal majd kidurrantottam és csattogtattam tovább.
- Egyáltalán nem zavaró – szóltam
közbe, mire Naoki felém kapta a fejét és jólesően elmosolyodott.
- Kösz.
Erre csak vállat vontam. Nem
vigasztalás volt.
- Csak azt mondtam, amit
gondolok, nem értem ezt miért kell megköszönni, de szívesen – fújtam egy újabb
lufit. Mikor visszaértünk az autókhoz, Crusader és az a díszbuzeráns már ott
álltak. Az előbbi cigizett, az utóbbi pedig fintorogva nézett az utca
embereire, és valami „pórnépről” zagyvált. Ja és láttuk, hogy a hátsó ülése
tele van bevásárló szatyrokkal. Na dikk, ez bevásárolt egész télre?! Elregéltük
neki a sztorit, és szerintem már szólt volna be a csőre valamit egy óriási
lenézéssel, de mikor meglátta Naoki szomorú kiskutya szemeit, ahogy
piszkálgatta a cuccot a képén (a bátyja megint rábaszott a kezére) inkább csak
ezt mondta;
- Majd megszokja.
Erre Naoki csak vállat vont, és
beültünk a külön autónkba, mert Silviék ugye a sajátjukkal mentek. Megérkezve,
és belépve a házba, Nero mint holmi aggódó anyuka, úgy rontott neki csóresz
gyereknek. Mögötte pedig Sasuke oldalgott ki a konyhából.
- NAOKI! Mi történt veled?! Mi ez
a cső az arcodon?? Elütöttek megint?! Mi van vele?? – fordult Narouhoz aki
elregélte neki is a sztorit, egy részletet sem kihagyva.
- És meddig kell hordania?? –
pislantott Naroura aggódva az öcsém kis szerelme.
- Valószínűleg örökre, galambom –
válaszolt Silvike no.1 – Már, ha nem akar megfulladni.
- Tök jó – forgatta meg a szemét
az öccse.
- Szerintem nem olyan rossz, mint
amilyennek most gondolod – ez Nero volt, aki gondoskodó mosollyal nézett Naokira
– Sőt, nekem tetszik!
Erre már a kis Silverman is
kezdte beadni a derekát, mert már négy ember (mert a bátyja is) megerősítette,
hogy nem a világ vége ez a cső. Főleg mikor Mimikém is neki rontott, hogy mennyire
menő már az a cucc az arcán és hogy ő neki is kell ilyen meg stb. Igaz, utána
morcosan ellépett tőle, mintha eszébe jutott volna, hogy haragudnia kéne. Ja és
szerintem a Narou már szarrá verte az öccse kezét, mert az állandóan piszkálta
a csövecskét. Sőt, volt hogy vacsoránál összenyomta és akkor köhögni kezdett,
mert elzárta, na akkor egy komplett sallert kapott, de akkorát hogy előre
csuklott a feje. Nem szívesen lennék Silvike testvére.
– Mimoza –
LASANGE ÉS
MILLÁNÓI VOLT A VACSI! Nero az egyetlen, aki igazán szeret engem! Teljesen
meghatódtam. Megdicsért meg minden. És úgy örültem ezután a fejemnek, hogy csak
na! És annnnyira jó volt! Finom és kellőképp omlós és FŰSZERES. IMÁDOM A
FŰSZERES KAJÁKAT! Aaaaah! Majdnem orgazmust kaptam vacsoránál, kipirultam,
csillogott a szemem, és összedörzsöltem a combjaimat. (Rayne itt nagyon
szuggerált engem.) Ja. Imádok enni. Nero az én egyetlen angyalom. Feleségül
veszem. A kiváló vacsi után, megint mindenki neki ült dolgozni, és Rayne is
lehuppant mellém. Csak morcosan elfordultam tőle a laptopommal együtt. És egy
lájk kéregetős csajnak visszaírtam, hogy „Szorrika a képed nem elég jó, ahhoz
hogy én lájkoljam”, és ezzel ki is léptem a faceből.
- Mi a baj, cica?
Csak kissé flegmán ránéztem és
megforgattam a szemem.
- Dolgozok.
- Helyes – simogatta végig a
hátam, de elhúzódtam tőle. Erre meglepődött, mert legtöbbször imádom, ha simogat.
Főleg ha a fejemet, (vagy a mellemet) vagy a hátamat. Most is szeretem, de
haragszok rá! Ő se volt képes egy „Ügyes vagy te szar”-t kinyögni! Csak NERO.
PEDIG NEM NERO A PASIM!
- Van valami gond??
- Gond az van.
- Mi az?
- Ha nem jössz rá magadtól, akkor
tök mindegy – és itt felálltam és átköltöztem ma nappali másik sarkába. Pfff.
Velem nem szórakozik senki. CSAK Neroval leszek kedves, amíg szépen sorban,
mindenki meg nem dicsér. És nem fogok teljesíteni SEMMILYEN KÉRÉST. Törjek fel
egy régi aktát, mert kell nekik valami. Chh. Tanulják meg ők is a szakmát és
törjék fel maguk, én aztán nem baszakodok egyik emberért sem. Természetesen Nerucinak
még a NASAt is feltöröm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése