– Narou –
A
szívem a torkomba ugrott és szinte neki estem az öcsém ajtajának, amikor
megláttam a füstöt felfelé tartani az emeleten. Teljes erőmből vertem azt a
szájba cseszett ajtót, de biztos voltam benne, hogy azaz idióta fejhallgatóval,
max. hangerőn nézi a meséit! Végül megelégeltem és inkább berúgtam az ajtót a
picsába. Naoki erre már felkapta a fejét és levette a fejéről a fejhallgatót
(mondtam). Odamentem hozzá és megragadva a karját, kirántottam az ágyából és az
ajtó felé húztam.
- Mi van, Narou??!! – kérdezte
kétségbeesetten.
- Ég a házunk, te fasz!! –
rontottam ki vele a folyosóra és mentünk volna le (ahonnan amúgy a füst jött),
de ekkor kirántotta a kezét a szorításomból és visszafutott.
- PÁLINKA!! – kiabálta.
- Hagyd már azt a dögöt!! – mentem
utána, de ahelyett, hogy utána mentem volna, még berohantam a szobámba, kirántottam
a falból töltőstül a telómat, felkaptam a pénztárcámat az éjjeliről (igen, ezek
kurva fontosak, nincs kedvem újat venni meg új iratokat csináltatni) és pont
akkora értem ki, amikor Naoki, a szája körül egy sállal, kezében a macskájával
meg a laptopjával (Úristen).
- Na, gyerünk! – löktem rajta
egyet, de a lépcső tetején megállt és még a sálon át is köhögni kezdett,
ahogyan a füst az arcába csapott. Nem ment tovább és segítségkérően rám nézett.
Naná, hogy nekem kell áldoznom, és nekem kell előrébb mennem… Naoki, te
meghalnál tűzvészben, ha én nem lennék neked! Szóval. Elindultam le a lépcsőn,
de amikor leértem, már nem csak füst lepett be mindent, hanem a nappalit már
ezerrel falták fel a lángok.
- Gyere már bazd meg! – kiabáltam
hátra, amikor én már majdnem elértem az ajtóhoz, az öcsém meg még mindig fosott
kikerülni a felé tartó lángokat – Gyere le jó isten!!!
- Anyáék hol vannak??!! –
kérdezte elfojtott hangon, túl ordibálva a sercegést és az égő hangokat.
- Nem tudom, de gyere már!!!
Végül sikerült neki és odarohant
hozzám, majd egy az egybe kiléptünk a kibaszott hidegbe. Mert amúgy én
félmeztelen voltam.
- Kösz amúgy, nekünk nem kell
szólni, hogy éppen lángokban áll a fél lakás – léptem oda a fasszopó
szüleimhez. Magam köré fontam a karomat, mert gecire fáztam azért.
- Én akartam szólni, csak a hülye
apátok felkapott és kihozott – mutatott kétségbeesetten anya vádlón faterra,
aki idegesen telefonált.
- BRAD!! BRAD FELGYÚJTOTTAK!!
ÉRTED??!!......... TÉGED IS??!! AZ NEM ÉRDEKEL!! FELGYULLADT A HÁZUNK!!!.........
MATSUKOT IS??!!.... Ó, HOGY HALT VOLNA MEG!!!..... DE MONDOK ILYET!!..... HAGYJÁL!!
– kiabálta sík idegen a telójába.
- Azért a tűzoltókat ugye már
kihívta? – kérdeztem a házra pillantva, aminek az oldala már teljesen felégett
és akkora füst szállt fel, hogy ihajj. HOGY A FASZBA GYULLADT KI A LAKÁS??!!
FASZOM!!! A CUCCAIM!!!
- Igen, épp őket várjuk –
motyogta anya, és a nyakában lévő nyakláncot piszkálgatta sík idegesen. Naoki
eközben a buzi macskáját nyugtatgatta, én meg majdnem szarrá fagytam. Ide-oda
ugrándoztam félmeztelenül, mígnem Nao már megjegyezte, hogy lila a szám. Persze
leordítottam h „NE OLTS, BAZD MEG, NEEE”. Ideges voltam, na… Percekkel később
végre megérkeztek a szakemberek tüzet oltani és az egyik volt olyan kedves és
adott nekem egy pokrócot, valamint a kiérkező mentőautóba beülhettem, hogy
azért ne hibernálódjak már le itt helyben. Persze, miközben folyt ez az egész
tűzoltás, addig én erősen gondolkoztam, hogy ez most mi a fasz.
- Hé, muter – szóltam oda neki,
amikor megállt a mentőautó előtt és az egyik mentőssel beszélt – Hogy a faszba
ütött ki a tűz?
- Apád szerint szándékosan
gyújtottak fel minket is.
- Minket is? – értetlenkedtem.
- Igen. Szerinte, ezt azok az
alakok művelhették, akik azokat a rendőröket is felgyújtották.
- Mi a fasz…? – suttogtam
idegesen – Jól értettem, hogy Crusaderéket is és Matsukoékat is felgyújtották?
- Igen, jól – biccentett – Most
mondta el apád, hogy Bradyéknél, Rayne szobája felől lett felégetve a ház,
Matsukoéknál meg Robert fia majdnem ott hagyta a fogát…
- Adta volna a jó isten! –
meredtem a plafon felé gonoszan – És, hogy-hogy csak majdnem?
- Hát, mert Robert későn vette
észre a tüzet, az meg már a lépcsőn terjengett az emeletre… Sasuke meg a
szobájában volt. Állítólag kiugrott az erkélyről… - vonta meg a vállát és
összehúzta magán az egyik mentőstől kapott pokrócot.
- A kis buzeráns – mérgelődtem.
Miért ússza meg mindig az a fasszopó? MIÉRT??!!! Faszomat…
- Naoki?
- Itt áll – biccentett a fejével,
mire kijjebb hajoltam, hogy lássam. Éppen nagy áhítattal nézte a tűzoltókat.
- Kis köcsög – néztem le azt is,
majd előhalásztam a telefonomat. Legalább ezt, meg az irataimat kimentettem.
– Rayne –
-
Na? Kinek mennyire maradt egyben a háza? – kérdezte Robert idegesen fel, s alá
járkálva, amikor másnap már mindannyian a Matsukoék másik Elit negyedi
lakásában voltunk, ami fent van a hegyen a picsába. Majdnem, az Új negyedben
fekszik, de még sem. Mindannyian ott voltunk. A kanapén ültünk így sorba: Naoki
ült a kanapé karfáján, mellette Sasuke, akinek az ölében ott volt a nője.
Mellettük az én kis drágám egy mekis kólát iszogatva és végül én, átkarolva őt.
Narou pedig az öccse mellett ácsorgott, mert neki nem maradt hely.
(Mimi egyébként majdnem
szívrohamot kapott, amikor elmeséltem neki, hogy mi történt és egyből hozzám
rohant, hogy velem lehessen).
- Nálam a nappali, a konyha, a
lépcső és egy kicsit az emelet is. A büdös kurva életbe – fújta ki Scott
bácsika a füstöt, a velünk szemben levő kanapén ülve. Mellette ült Caroline,
mellette muter, fater meg a sétabotján támaszkodott és mindenkire aggódóan,
egyben kedvesen nézett.
- Nekünk az egész emelet és
szinte a fél ház – mondta anya totál kiakadva. Mert ő gyűlöli az Új negyedi
lakásunkat és nem csak azért, mert az is fent van majdnem a hegytetőn.
- Fasza. Nálunk szinte az egész
lakás… - morogta Robert az orrnyergét masszírozva.
- Megint oda a telefonom.
Faszomat – morogta mellettem Sasuke idegesen.
- Legalább te nem lettél oda –
motyogta neki Nero és megpuszilta az arcát. Lenéztem őket, hogy ilyen nyálasak
és közelebb vontam magamhoz birtoklón Mimozát, aki csak békésen szürcsölgette a
kóláját és lógatta le a lábát. Imádom, amikor ilyen gyerek és nem szól bele a
felnőttek dolgaiba.
- Ez egy újabb összeesküvés –
jelentette ki Robert, folyamatosan bólogatva és összenézett a másik két
papussal, akik egyetértően biccentettek.
- Először a rendőrfejeseinket
iktatják ki, aztán már minket is megpróbálnak. De kik lehetnek ezek és miért? –
nézett körbe fater.
- Akárki is lesz az, feldugom
onnan ahonnan előjött, az anyjába, aztán kihúzom, megnyúzom és felégetem én is
a gecimbe!! – ez persze Scott volt.
- Tuti, hogy az a kis fasszopó
volt – ez meg az ő gyöngyszem fia, Narou.
- Ki?! – támadta le mind a három
fater, amitől a sebhelyes pofája kissé hátra hőkölt.
- Tudjátok, az a bájgúnár
barátunk – fordult felénk, mi pedig értetlenül meredtünk rá.
- Te meg ki a faszomról beszélsz,
ember? Füstmérgezést kaptál? – kérdezte Sasuke.
- Nekem semmi bajom Matsuko, bár
szerintem neked van, nem is kicsi! Megártott a memóriádnak az a sok drog, vagy
mi a fasz? – röhögte ki haveromat – És már annyira drogos lettél, hogy a
közeledben levők sem emlékeznek senkire és semmire sem, tavalyról? –
gúnyolódott – Crusi, most csalódtam benned – rázta meg a fejét lemondóan –
Pedig téged érintett a legjobban azaz ügy.. Meg a kis szex rabszolga kurvádat.
- Jonathara célzol? – előzött meg
az öccse, amikor már nyitottam volna a számat.
- És bingó! Ötös találat,
Naokinak – borzolta össze a haját, mire a tag morcosan elhessegette a kezét.
- Jonathan?! Az a kis homár
gyerek?! – kérdezte az apjuk.
- Igen az, papuska. Biztos
bosszús, amiért a törpe kurva – itt Nero közbe szólt.
- MIMI A NEVE TE TAJPARASZT.
EGYSZER MONDD MÁR KI!!! – kiabált rá tök idegesen, mire az én kis szerelmem
felkapta a fejét és morcosan Naroura nézett.
- Hagyd csak Nero! Narout annyira
eltalálta tavaly azaz ág, ami ketté szelte azt a rusnya képét, hogy azt a
maradék értelmet is kiverte a fejéből – intette le. Apró mosolyra húztam a
számat. Ez az én Mimim.
- Szóval – sóhajtott Narou
idegesen – Az a kis köcsög, biztosan valami bosszúhadjáratot indított ellenünk,
amiért elkaptuk őt, nem lehetett Crusi ágyasa az ő hackere és emellett az apja
kitiltotta Ankorvatból.
Ezen mindannyian elgondolkoztunk.
Van benne valami.
- Jó lenne elbeszélgetnünk vele –
tette még hozzá Silverman #1.
- Jó lenne, de hova gondolsz? Az
a seggarc folyton utazik, ide-oda, nem marad meg a picsáján! Én pedig még
egyszer nem megyek külföldre miatta, főleg nem Mexikóba – ingattam meg a fejem
tiltakozva.
- Jha és hova gondolsz?!
Berontunk hozzá, hogy „hát heló”, stukkert szegezünk a fejéhez és kész?! – ez
meg Sasuke volt. Mimi morcosan felkapta a fejét és odasúgta nekem, hogy lopja a
„hát heló” szövegét.
- Azzal ne törődjetek, majd mi
kiderítjük, hogy hol lehet jelenleg! De, ha minden igaz, akkor a szomszédos
városban, ahonnan jött is tavaly. Hiszen azt mondta nektek, hogy az övéké az a
város, nem? – nézett ránk Robert, mire mi mindannyian biccentettünk.
- Szuper, újabb munka! Hogy egy
perc kibaszott nyugtom nincsen – fújtatott Scott.
- Szerintem, jobb lenne, ha
mindannyian egy helyen lennénk, nem? – kérdezte fater.
- Hova gondolsz? – húzta össze a
tekintetét Scott.
- A gyerekek – itt lesütöttem a
szemem… fater, kérlek! – Mehetnének az egyik nyaralóba, mi pedig maradhatnánk
itt! Nem lenne túl jó, ha megint felgyújtanák az összes létező házainkat a
környéken… Hiszen, ha ezek ránk vadásznak, akkor együttes erővel kell lennünk.
- Jó. És a kölykök – Robert, kérlek!!
– Miért legyenek külön tőlünk?
- Mert biztosra veszem, hogy
jobban kijönnének egymással, és nem akarnák, hogy cikis helyzetbe hozzuk őket
megint a barátnőjük előtt – mosolygott el fater, mire Robert egy sokat sejtető
vigyorral bólintott, Scott pedig csak megforgatta a szemét, a két muter meg
szomorúan összenéztek.
- Na az ki van zárva, hogy én
Silvermannal egy házban éljek! – jelentette ki Sasuke egyből.
- Fiam, ez sajnos most nem éppen akarás,
vagy nem akarás kérdése, hanem szépen együtt fogtok maradni! Az elmúlt időben,
amikor csillapodottak voltak valamennyire a kedélyeitek, akkor kurva jól össze
tudtok dolgozni! Félre kell tenni a kibaszott érzéseidet a munkától és a
veszélytől! Narou pedig biztosan okos és jó fiú lesz és nem fog egy újjal sem
Nerohoz érni, különben szétverem a fejét! – fordult Robert sötéten Narouhoz,
aki hitetlenül meredt a két gyilkos Matsuko szempárra. Naoki, a bátyja háta
mögött felkuncogott.
- Fater, segíts már, ezek
kinyírnak! – fordult sebhelyes Silverman az apjához, aki csak lekezelően
leintette.
- Igazuk van. Hagyd ezt a szőkét,
keress magadnak másikat! Ez most fontosabb, mint a te buziságod és az álló
faszod – na ezen, mindannyian meglepődtünk. Scott nem szokott ilyen lenni, ő
általában csak ráhagyja a fiaira, hogy mit csinálnak. Narou persze csak egy
sötét, velőtrázó pillantással jutalmazta a mellettem ülő párost.
- Még mindig van kólád? –
kérdeztem Mimitől, aki már elég jó ideje csendben ül. Hevesen bólogatott, majd
megsimiztem a fejét.
- Amúgy is, majd Rayne helyben
hagyja őket, ha balhé lenne – kacsintott rám Robert, amin csak furán pislogtam.
- Akkor ezt megbeszéltük –
mosolyodott el fater. Igen, persze. Engem meg sem kérdeztek, hogy én akarom-e
ezt egyáltalán… Nem leszek villámhárító, felejtsék el! Max. akkor, ha Mimi kér
meg rá. De én soha többet… Már eleget álltam közéjük, elegem van. Nem vagyok
olyan, mint fater.
- És, lesz némi segítségetek is!
– jelentette be Robert.
- És pedig? – fonta karba a
kezeit Narou. Erre, mint valami végszóra, kinyílt az ajtó és nem fogjátok
elhinni, kik léptek be rajta…
- A Mendez fiúk – közölte faterom
úgy, mintha a világ legjobb dolgát közölte volna most. Mindannyian egyszerre
hőköltünk hátra és Narou meg én egyszerre vágtuk rá, hogy „MI?!”, Naoki
szájából meg még az időközben begyújtott cigarettája is kiesett. Mimi pedig
félre nyelte a kóláját és vadul köhögni kezdett.
- Mimi!! – kapott oda Nero és
szinte együtt kezdtük el ütögetni a hátát.
- Mimi, jól vagy?! – kérdeztem
idegesen, mire hevesen, könnyező szemekkel bólogatni kezdett és felegyenesedve
megütögette a mellkasát.
- ŐKET NEM!!! – ordította Narou,
amikor Eli is betolta a pofáját, a nappaliba a fiaik után.
- Majdnem kinyírták Nerot és
Naokit!!! – ez meg Sasuke volt. Dorian egy sunyi róka vigyorral meredt ránk,
Stefan meg csak unottan csattogtatta a rágóját, miközben a faterjuk mögéjük
állva, megfogta a vállaikat.
- Gyerekeeeek… Tegyétek félre az
érzelmeiteket! Megígérték, hogy jók lesznek! – ez apa volt, a maga szelíd,
kedves, izgatott módján.
- Jha, persze! Ez olyan
lehetetlen dolog, mint az, hogy ez a sebhely eltűnjön a pofámról, Matsuko meg
én LB-k leszünk, a colos hirtelen kis növésű lesz, Neruci nem bomba nő, én
kedvelem a törpe szart és Naoki hetero!!! – darálta le idegesen Narou.
- Anyád… - ez Naoki elfojtott
hangja volt.
- Csihadás van, pina! Én sem
kedvelem ezeket a szarfejűeket jobban nálad, a múltkoriért az öcsémmel, de
sajnos ez most mindenkit érint! – ez Scott volt és fintorogva elfordult a
Mendezektől.
- Leszarom!!! – kiabált Silverman
#1 és neki állt dühösen csapkodni, majd elkobozott egy szál cigit az öccsétől
és egyből rágyújtott.
- De Narouu… - ez apám kérlelő
hangja volt. Lemondóan az egyik tenyerembe temettem az arcomat. Előre féltem,
hogy ez nem lesz könnyű meló…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése