– Mimoza –
Reggel tízkor
volt reggeli, de mi Raynéval kb. fél óra múlva voltunk hajlandóak csak
levánszorogni. Mert én rettentően másnapos voltam. AZT SE TUDOM MIT CSINÁLTAM
MÚLT ÉJJEL. TELJESEN KIESETT. A tangám is a földön hevert, meztelen voltam,
volt egy kéznyom a derekamon, Raynénak kielégült feje volt, szóval megdugott.
Ezt így gyorsba összeállítottam a fejemben, azért menő vagyok, nem? De. Szóval
felvettem a tangámat, egy hosszú Rayne pólót, ami leért a térdemig, és már
suhantunk is le. Ő felvett egy kopott, sötétszürke otthoni farmert, de nem
gombolta be, csak lazán magán hagyta, és félmeztelenül leoldalgott velem.
(Annyira jól néz ki… de pszt! Ezt el ne mondjátok neki basszus, mert elszáll az
egójától!) Mikor leszenvedtünk, akkor már mindenki javában reggelizett, (kivéve
Nero és Sasu, ők még nem értek le) és Narou is hirtelen sokkal feszültebb lett,
mint mikor nálunk járt instant ébresztőórát játszani. Dikk, a köcsög gyerek.
- Nincs tej?! – háborgott a hűtő
előtt állva, mikor feltehetőleg a meleg tejet próbálta előállítani az öccsének –
MILYEN ELBASZOTT HÁZTARTÁS AZ, AHOL NINCS TEJ?!!
- Nincs tej? – sápadt el Naoki a
gondolatra hogy a ma reggeli teje elmarad.
- DE, DE LESZ!! BRAD! HOL A
TEJ?!!
- Itt van Narou – vette le a hűtő
egyik polcáról, és a kezébe adta, az meg csak mérgelődött tovább.
- Én nem ilyennel szoktam
csinálni – öntött egy bögrébe, hozzáadagolt pár kanál cukrot, majd mérgelődve
behajította a mikroba.
- ÓVATOSABBAN TE MARHA BAZDMEG AZ
ÉN HÁZAMBA VAGY! – csattant fel Raynus mellettem, akinek ki volt marva a
mellkasa, és ezt csak most vettem észre. Mi a fasz? Inkább nem akarom tudni. És
a haja is kócos volt, és most kuszán hullott a homlokába.
- A MI házunkban kisfiam – szólt
oda finoman Brad.
- Nem érdekel… - motyogta az orra
alatt durcásan, és levágta magát az ebédlőasztalhoz. Én melléülve meglöktem a
vállát amolyan „Nyugiii’ stílusban majd elgondolkodtam és suttogva megkérdeztem
– Nem szexelünk mi egy kicsit túl sokszor? Mármint érted… sokszor. Erre
hitetlenül nézett rám.
- Miii? Már ne is haragudj, de
kurva ritkán csináljuk!
- Annyira nem…
- DE IGEN. Szívem szerint
mindennap azt csinálnám!
- De akkor ki fogok égni –
sápadtam el. Erre még hitetlenebb fejet vágott.
- Velem?? Neeem, nem, nem. Mi
keményen szexelünk, és néha extrákkal, ezt nem lehet megunni – mondta úgy,
mintha ez nem lenne egyértelmű – Ráadásul már ne is haragudj, de láttad a farok
méretem, nem?
Hátradőltem a széken és vállat
vontam.
- Hát eddig még nem égtem ki, és
remélem nem is fogok – raktam fel a lábaimat a székre, és átkaroltam a térdeim.
Közben Nero és Sasuke is leérkezett végre. Nero haladt elől, és mikor az
ebédlőasztalhoz sietett hozzánk, akkor Sasu egy sunyi, és perverz vigyorral a
fenekére csapott, Nero pedig meglepetten felsikkantott. Ezt Narou odafordulva
észre is vette és összehúzva a szemét, idegesen méregette Sasuket, aki éppen a
kitetovált mellkasát vakargatta, és szerintem, kinézte a lelkét a helyéről. De
ezt, az említettet látszólag, cseppet sem mozgatta meg.
- Kész van már a reggelim,
Silverman?? – kiáltott neki oda gúnyosan.
- Ja, csak előbb rakok bele
patkánymérget, te geci! – sziszegett vissza Narou.
- Nem, nem! – ellenkezett a
spanyol bejárónő, aki szerintem ezt az egy szót tudta csak a nyelvünkön. Ezt is
geci durva akcentussal. „Ném, ném” vagy valami ilyesmi. A reggeli az… mondjad
már. Mi a neve. Várjál. Nem jut eszembe a mi nyelvünkön a szó, csak franciául.
Franciául saucisse…ez ez…VIRSLI. Na. És még én bántom szegény spanyol
bejárónőt. Én se tudok a nyelvünkön! Legalábbis néha el kell gondolkodnom.
Szóval ja virsli volt a reggeli valami omlettel meg stb. stb. Közben amúgy
Narou nagy idegeskedéseiben, mikor Sasuke direkt (hangosan) megjegyzéseket tett
a tegnap estéről, plusz mindenről, amivel Narout fellehetett idegesíteni, így a
magaslatokig feszítette a srác idegeit. Na, ha máshoz nem is, ehhez profin ért,
így Narou fellökte szegény spanyolt, aki elejtette az összes tányért, ami a
kezében volt, és szerintem nem a legjobbakat mondta el Narou modoráról. Aztán
végül nagy nehezen mindannyian, szépen (és viszonylag) nyugodtan leültünk
reggelizni. A három család, én és Nero. Bár már családtagnak kezelnek minket
konkrétan. Robert pl. úgy viselkedett, mintha Nero a lánya lenne. Kérdezgette,
hogy hogyan érzi magát, fáj-e a feje, nem aludt-e túl keveset, nem érzi-e magát
egy kicsit is rosszul, meg minden. Befogadta, hogy őszinte legyek, szerintem ő
a pótapukája, mert tök úgy hülyéskednek, meg beszélgetnek egymással.
Virsli evés közben pedig Naoki
csacsogott tejes felsőajakkal Nero mellett az álmáról, meg arról a kegyetlen
módszerről, amivel őt felzavarták a legszebb álmaiból. Én személy szerint a
végén egy kicsit felkuncogtam, ám mikor Neruci kissé csúnyán rám nézett, és
vigasztalón megsimogatja Naoki fejét, akkor rájöttem, hogy együtt érezni kéne.
Miután végzett a mesével, Neruci első dolga az volt, hogy letörölje Naoki
szájáról a tejet.
- De most már jobb?
- Most, hogy megittam a tejet
igen.
- Te tényleg imádod a bátyád
meleg tejét, igaz?
- Igen, igen nagyon! –
mosolyodott el aranyosan. Na jó… mondja el nekem valaki. De úgy isten igazából,
logikusan levezetve meg minden… HOGY LEHET EGY EMBERI LÉNY ENNYIRE ÉDES?!! Még
Nero is megölelgette, amit Naoki csak értetlen fejjel reagált le. Ő nincs
tisztában azzal, hogy mennyire aranyos. Már éppen végzett volna mindenki a
reggelijével mikor egy rövidet rezgett Nero iPhoneja az asztalon, nem is
hezitált, reflexből odanyúlt és megnézte. Ám mikor elolvasta a cuccot csak
lesápadt, majd idegesen az alsó ajkába harapott.
- Mi az? – aggodalmaskodtam
rögtön. Válaszul csak felém fordította a képernyőt.
11:01
Feladó: Ismeretlen
Boldog Uj Evet hercegnooom! Remelem jol telt
a szuneted es kellokepp kipihented magad mert ugye tavolrol sem gondoltad azt
hogy az osztalykaracsony estejen talalkoztunk utoljara?;) Es azt is remelem
hogy nem reszegedtel le tulsagosan. Matsukot ismerve kihasznalna az ebertelensegedet.
Ez gecire zavar. Na, mindegy azert melegen ajanlom neked hogy a gyuru az
ujjadon legyen mikor legkozelebb latlak. Ti amo babam♥
- Mi az? – fordult hozzá, kissé
gyanúsan Sasuke.
- Semmi! – dugta el előle Nero a
telefont.
– Narou –
A
szilveszterem másnapja mondanom se kell teljesen el volt baszva, hála
Matsukonak. Említettem már, hogy gyűlölöm azt az embert?! Alig vártam hogy
minél előbb otthon lehessek, mert már elegem volt. DE NAGYON. Kicsit fel lettem
baszva. Dögöljön meg az a geci… Hazaérve rögtön felrobogtam a szobámba, és
estig ki se jöttem onnan. Akkor is csak az öcsémhez mentem át filmezni, aztán a
film végén mentem is vissza. Így telt kb. három nap azután. Kőkemény
lustulással. Még gyúrni se voltam lent, csak kockultam, TV-ztem és ennyi. Nem
akartam igazán ráfeküdni semmire, csak…lenni. Épp ugyanezt csináltam
szilvesztert követő harmadik napon is, estefele. Az öcsém bekukucskált a
szobámba, hogy ne nyissak be, mert ő éppen most filmet néz meg minden, és
bezárja az ajtót. Az első gondolatom persze a pornó volt, de aztán rájöttem hogy
Naokiról, a kis Naokiról van szó, és biztos valami mesét néz, és szégyelli
előttem, ezért inkább titokzatoskodik. De már egyszer rányitottam a Szilaj
közben szóval tök mindegy. De mentségére szóljon, nem meséket néz állandóan,
csak néha rájön a gyerek. Olyan egy hónapban kétszer. Múltkor a Hős6ost nézte, most fogadni mernék hogy
az Inside Outot vagy valami ilyesmit,
ami nemrég jött ki. Én meg csak bólintottam, hogy rendibendi, és folytattam
tovább a híradó nézegetését, amiben épp az ment, hogy még vagy három, régi
rendőrnek is felgyújtották az otthonát, és mind bent égtek a családjukkal
együtt. MI A FASZOM. Ez már egy hét alatt a hetedik! Mi a jó büdös véreres fasz
folyik itt?! Mindenki megőrül vagy mi?! Faterral utána néztünk és valahogy
mindegyik rendőrnek szerepe volt a régi gyújtogatóknak az elkapásában, akik
papuskáját bálját keserítették meg. És szinte biztosra tudom, hogy ez a három
is benne volt. És Steve is. Ez kezd egyre érdekesebb lenni… Csak egy mélyet
sóhajtottam, és épp az eszembe jutott hogy ránézek az öcsire, mert gecire
unatkozok, és a híradónak is vége, vagy legalábbis reklám volt. Éppen léptem ki
a szobámból, mikor füst szag csapta meg az orrom… és az emeletet is szép lassan
belepte a füstfátyol. A pulzusom az egekbe ugrott. Égett a házunk.
– Dorian –
Nem tudom
mennyi idő telt el osztálykarácsony óta, de nálunk a karácsony elég siralmas
volt. Na jó, annyira nem, mert igazából csak fater volt buzi, mert az magasról
tett ránk, ugyanis lefoglalta az, hogy anyát idegesítse, aki emiatt nem tudott
velünk foglalkozni, szóval mi, a bátyámmal szabadok voltunk. Ami egyet
jelentett az ivászattal. Meg egy-két száll füves cigarettával. Ja… képzelhetitek
mekkora volt a karácsonyi hangulat. Max. annyi, hogy fahéjas vízipipát
szívtunk, még karácsonyfánk se volt, semmi ajándék se semmi. Nálunk az a három
nap olyan volt, mint más teljesen átlagos nap. Hála istennek. Természetesen hébe-hóba
értesültünk hogy mi folyik kint, mert a mi családunk elől nem marad titokban
semmi. Már értem miért van vicsorgó róka fej a címerünkön. Tudomást szereztünk
arról is, hogy szegény Steve kollégát a minap megperzselték a kedves
feleségével, és a kis lurkójukkal együtt. Én igazán sajnáltam őket… tényleg.
Pfff. Na. Komolyan. Komoly vagyok. Nézz rám. Na. Látod, mennyire komoly vagyok?
Én mindig az vagyok, és mindent nagyon komolyan veszek! Na mindegy ugorjunk,
szóval ja, nem maradtunk ki semmiből. De nekem mindvégig egy emberen járt az
eszem. És ti is tudjátok kin. Igen még mindig szeretem. És fogom is. Igen, MERT
ÉN SZERETEM. Csak az én szerelmem tökéletesebb és sokkal erősebb, mint az
átlagos szar szerelem. Ezért bánok vele olyan kegyetlenül. És mert ez felizgat.
Ja, nem vagyok az a romantikus alkat, de szeretem. SILVERMAN PEDIG MÉG CSAK NEM
IS SZERELMES BELÉ. Zavar, hogy osztoznom kell rajta. Nem akarok rajta osztozni!
Nem akarom, hogy Matsuko is hozzáérjen. Hogy ő is szeresse. Ebbe fogok
beledögleni geci. Mindegy… nem baszakodok, csak megint felbaszom magam, azt meg
nem akarom, mert nem. Most nem. Mert most mást is el akarok regélni.
Szilveszter után egy-két nappal, vagy volt az három is, épp a szobámban
feküdtem az ágyamon, félmeztelenül, egy szál ütött kopott, lazán, otthoniasan
lecsúszott (a fekete bokszerem teteje egészségesen kilátszott) világosszürke
farmerban, ölembe a MacBook Airemmel.
Épp valami szar , kurva csaj akart engem nagyon, nagyon befűzni és valamit a
rózsás tetkómról zagyvált, hogy ő az miatt figyelt föl rám meg stb. Na meg a
nyelv pc-m miatt. Huh… Szeretnéd te, hogy a pc-s nyelvemmel nyalogassam a pinád,
igaz? Elmennél rá mi? Pfff. Bocs. Már foglalt vagyok. A háttérben közben
hangtalanul (mert az ilyen videók alatt általában valami szar zene megy) ment
egy videó, ahol 2010 legnagyobb eséseit mutatták be, én pedig azon röhögtem.
Kurva nagy volt! Imádok mások nyomorán röhögni, mondtam már? A fülembe amúgy
ott pihent a füles, és az iPhone 5s White
Goldomról üvöltött valami random olasz zene. Ám úgy este kilenc körül már
kurvára marta a tüdőmet a nikotin hiány, szóval felkapva a szanaszét
nyomorgatott kis Marlboro Goldomat le
is libbentem a földszintre, ott köszöntem faternak, aki éppen valami horror
videón röhögött szintén, ahogy kettévágják a csaj fejét. Mások nyomorán röhögni
családi vonás szerintem. Szóval ja, már bőven kint álltam az udvarom és szívtam
magamba az éltető nikotint, mikor a távolban füstöt szúrtam ki. Felvontam a fél
szemöldököm értetlenül, majd összehúztam a szemem, és szuggerálni kezdtem.
Akkor jutott el a tudatomig, hogy egy ház ég éppen. Ohh…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése