02. LX. Fejezet

Rayne részében +18 van:D

– Rayne –

            Felcipeltem Mimozát a szobámba és egyenesen az ágyra dobtam őt. Persze egy nagyot nyekkent rögtön, de nem igazán érdekelt. És őt se nagyon. Csak nyújtózott egyet és félig lecsukódott, nehéz pislogású, ködös tekintetekkel meredt fel rám. Azt hiszem gyakrabban kéne alkoholt innia… Az a kipirult arc és azok a csillogó szemek… Egyszerűen ő itt a bomba nő!

Elvigyorodtam, és fölé másztam.

- Hogy érzed magad? – kérdeztem megsimogatva az arcát.

- Valami van a bugyikámban – ráncolta a homlokát, mire felkuncogtam.

- Megnézem, mi lehet az – kúsztam lejjebb és lehúztam róla a nadrágját, majd félre csúsztattam az izgató, piros, csipkés tangáját – Hmmm – morogtam – Tényleg van itt valami!

- Mi… Mi az?! – kérdezte tökre kétségbeesetten. Olyan, mintha be lenne drogozva.

- Egy hívogató kis punci – simítottam végig az említett, hófehér kis nemi szervén, mire felnyögött. Elakadt a szava is, amikor a mutató ujjamat betornáztam a hüvelybejáratába. És tudjátok milyen volt? Annyira tűz forró volt, hogy majdnem elégette az ujjamat!!! Kibaszottul jó volt, persze egyből felsóhajtottam és lesütöttem a szemeimet. De még így is életre kelt a farkam. A nadrágom vészesen dudorodni kezdett.

- Most megkaplak – jelentettem ki. Nem kérdeztem semmit (amúgy se szoktam) és szépen lehámoztam mindkettőnkről a ruháinkat. Nem is ellenkezett, sőt még magától is vetkőzött. Sajnos, már elég régen használhattam a szadista módszereimet, de mivel most is itt van mindenki, ezért ismét el kell szalasztanom ezt a lehetőséget. De attól még az én módszeremmel fogunk szexelni! Az éjjeli szekrényem fiókjához nyúlva, előhalásztam belőle egy rongyot és bekötöztem vele a szemeit. Aztán bemásztam a két lába közé és durván behatoltam, a már beton keménnyé vált farkammal. Felsikkantott, mire én befogtam a száját, és erős lökésekkel döfködtem belé magam. A kezembe nyögött és a párnát tépte. Nem sokáig csináltam így, mert egy gyors mozdulattal magam fölé emeltem. És ott ült… A farkamon… Megtámaszkodott a mellkasomon és még a szava is elakadt. Belevájta körmeit a bőrömbe, ahogyan érezte, hogy így még jobban meg tudom tölteni, mint alapból.

- R… Rayne..h… Széth… szakadokh! – nyekeregte és a szemén a kötés átázott a könnyeitől.

- Nem fogszh – morogtam és megragadtam erősen a derekát (szerintem, ott fog maradni a kezem nyoma) és elkezdtem őt fel-le emelgetni a farkamon, plusz alulról is toltam őt a csípőmmel. Egészen addig segítettem neki, amíg magától el nem kezdte csinálni. Eléggé ügyetlen volt, de már az segített a csúcsra jutásban, hogy nem ellenkezett.

– Nero –

            Iszonyúan hasogatott a fejem, amikor magamhoz tértem. Egy sötét, idegen szobában voltam. Fogalmam sem volt hirtelen, hogy mi a pokol van épp most. Amit először realizáltam, hogy meztelenül fekszem a takaró alatt. Oldalra pillantottam és bár a szemem hozzá szokott már a sötéthez, így is nehéz volt kivennem, hogy Sasuke fekszik mellettem, szintén meztelenül. Felültem, és egyből megszédültem. Nagyjából derengeni kezdett az elmúlt nap, de az éjszaka szinte fullra kiesett. Annyit már biztosan realizáltam, hogy leittam magam.

Szükségem van egy jó fürdőre és fejfájás csillapítóra.

Nagy nehezen kimásztam az ágyból, és miután biztosan meg tudtam állni két lábon, elkezdtem kutatni ruhák után a földön. Sasuke pólója és alsónadrágja akadt a kezeim közé, így azokat kaptam magamra. Az ajtóhoz lépkedtem lassan, s amennyire csak tudtam, halkan. Kinyitottam az ajtót és kiléptem a folyosóra. Körbenéztem. Nagyon csönd volt és sötét. Biztos még iszonyúan korán van. Ráadásul ez Rayneék háza. Honnan tudjam, hogy hol a mosdó? Miközben ezen gondolkoztam az ajtó előtt, a folyosó végén nyílt egy ajtó. Felkaptam a fejem és Rayne lépett ki rajta, félmeztelenül, totál hulla fejjel. Amikor meglátott, megtorpant.

- Te vagy az Nero? – kérdezte álmosan.

- Ühümm. Hol a mosdó? – kérdeztem.

- Ott, arra. Elmész balra és az első ajtó jobbra – mutatott a folyosó másik végébe.

- Köszi – biccentettem – Nem tudod, hány óra?

- Hajnali öt – ásított egy nagyot – Még mindig aludnék, csak Mimi felkeltett, hogy szomjan akar halni… - indult meg a lépcső felé.

- Öhm, ha lent vagy akkor készítesz nekem ki egy fejfájás csillapítót légyszi? Szétszakad a fejem – kértem meg, mire megforgatta a szemeit, morgott valamit és lesietett a lépcsőn. Én addig elvonaglottam a mosdóba. Megmostam az arcomat, kiöblítettem a számat, pisiltem és utána még kezet is mostam. Aztán leandalogtam a lépcsőn és elhaladva a nappali mellett, láttam, hogy a Silverman ikrek komolyan bemondták az unalmast a kanapén. Naoki konkrétan már félig lelóg, fejjel és felsőtesttel a kanapéról, Narou pedig átöleli Naoki lábait, és az ő lábát pedig Naoki félig lecsúszott mellkasán pihentette. És erősen horkoltak. Megráztam a fejem (ami még mindig le akart szakadni a helyéről) és inkább a konyhába siettem. Körbe-körbe forgolódtam, és már kezdtem mérges lenni, hogy Rayne nem készített nekem ki semmit, amikor a konyha pulton kiszúrtam egy üres poharat és egy kis fehér tablettát. Megkönnyebbülten felsóhajtottam és a mosogatóhoz lépve megnyitottam a hidegvizet, ami egyenesen a bekészített poharamba tódult. Bevettem a gyógyszerem és a vízzel együtt leküldtem a torkomon, utána a poharat a mosatlanok közé helyeztem, majd visszamentem a szobába (nehezen találtam meg, először a Silverman szülőkhöz nyitottam be, szerencsére nem keltek fel). Becsuktam magam mögött az ajtót, ledobáltam magamról Sasuke ruháit és visszamásztam mellé az ágyba. Odabújtam hozzá és igyekeztem még aludni egy kicsit, mielőtt kelni kell.

– Narou –

            NEM FIGYELTEM ODA!!! ÉS LEITTAM MAGAM ÉS ELALUDTAM EGY IDEGEN HÁZBAN!!! Ennek meg is lett a következménye! Tudjátok mire keltem fel??!! Arra, hogy valaki belevakuzik a fejembe!!! És ki volt az, szerintetek?? MUTEROM!!! Mikor kinyílt a csipám és felkaptam a fejem, az ő harsány nevetése hasított a fülembe, majd hallottam azt is, hogy papuska felhangozik, hogy „Úristen!”.

- Szopjatok le!! – szóltam rájuk, mikor felfogtam, hogy engem most tényleg lefotóztak, miközben az öcsém lábait ölelgetve szunyálok egy kanapén! Ellöktem magamtól Naoki végtagjait, aki ettől lezúdult a kanapéról. DE NEM KELT FEL. Felültem, és az arcomat kezdtem törölgetni, majd a földön fetrengő tesómra néztem.

- Szánalmas – néztem le, és óvatosan megrugdostam, hogy térjen már magához, de csak felhorkantott és embrió pózba tornázta magát. Igen. A földön.

- Ezt a képet megmutatom minden ismerősünknek – röhögött anya gonoszan és sátánian, ami nekem kurvára nem tetszett. Mérgesen és kómásan felnéztem rá.

- Rohadj meg muter! Mutasd azt a képet! – nyújtottam felé a kezemet.

- Hogy is ne! Majd a kezedbe adom szerinted, a telefonomat – nézett le – Még kitörlöd a képet, vagy eltöröd a jó telcsimet.

- Kinek kéne a te fos Galaxy S6 edge szarod, amikor nekem van egy iPhone 6 plusszom – néztem le azt a csöves Androidot a kezében – Csak a képet akarom megnézni! – álltam fel és átlépve az alvó öcsém felett, egyenesen anya mellé tántorogtam (fájt a fejem, gecire és hányingerem is volt egy pillanatra). Muttika felém tartotta a kijelzőt és realizáltam, hogy én nem vagyok gáz, mert a hajam eltakarja a pofámat. Csak Naoki feje a szar, ahogyan tátva van a szája, fejjel lefelé lóg és még a nyála is kifolyt. Nekem még a bicepszem is látszik.

- Ezt mutogathatod – legyintettem és leültem az asztalhoz, ahol Robert és Brad beszélgetett, fater meg a pultnál ácsorgott és szivarozott. Én is előhalásztam a zsebemből az agyon passzírozott cigis dobozomat és rágyújtottam.

- Kérsz egy fejfájás csillapítót, Narou? – kérdezte Brad egy kedves mosollyal. Kómásan és kissé zombi módjára meredtem rá, amolyan „mi van?” fejjel, aztán eljutott az agyamig a kérdése.

- Jha – bólintottam, mert már a halántékomat kellett masszíroznom. Végül elém tolt egy pohár vizet és egy kis tablettát, amit egy az egybe letoltam a torkomon.

- Valaki keltse már fel azt a szerencsétlen fiamat – meredt anya a nappali földjén fetrengő öcsikémre nevetve, amikor az éppen hálóingben lejövő Cordelia is megcsodálta őt.

- Bízd ide – lökte el magát fater a pulttól és előkapva a telefonját, egyenesen Naokihoz lépve, leguggolt, majd pillanatokon belül a fülébe bömböltette a Fall Out Boy – Immortals című számát. Szegény Nao egyből magához tért és faterral ordítozott, aki úgy nevetett, hogy még a könnye is kicsordult.

- AZT AZ ELBASZOTT POFÁDAT, MIKOR KINYÍLT A CSIPÁD!!! – hahotázott úgy, hogy majdnem összedőlt a ház.

- Cccst – csitította Brad – A többiek még fent alszanak – mosolygott az emelet felé mutatva. A lépcsőre néztem, fel az emeletre és akaratlanul is elkezdtem szorongatni a kezemben levő poharat. Meg is repedt, így inkább elengedtem, mielőtt eltöröm.

- Valaki felébreszthetné őket – ásított egyet Robert – Nem sokára reggeli és már tíz óra – nézett fel a fali órára.

- Igen. A kertészünk pedig ellapátolja azt a sok havat, hogy ki tudjatok állni – ölelte magához Brad a vén kurváját a derekánál fogva.

- Majd én felmegyek – morogtam, és miután elnyomtam a cigi csikket, fel is álltam és mielőtt bármit is mondhattak volna, felrobogtam az emeletre.

Először a colosék szobájához mentem és imádkoztam, hogy ne arra nyissak be, hogy Crusi éppen veri Mimozát egy korbáccsal. Ám, amikor benyitottam, még édesen szunyókáltak. Crusi úgy ölelte magához a törpe kurváját, mint egy elbaszott plüss állatot. Megforgattam a szemeimet, aztán elkezdtem a nyitott ajtót verni ököllel. A dörömbölésre Crusi felkapta azt a kócos fejét, a törpe geci meg csak elhúzódva tőle, bebújt a takaró alá.

- Veled meg mi a fasz van?! – nézett rám idegesen Crusi, ám onnan az ágyból, azzal a kómás fejjel és keresztbe álló álmos szemekkel kurva vicces látvány volt. Nem csoda, hogy kiröhögtem azt a köcsögöt.

- Én vagyok az ébresztő – kuncogtam – Kapd össze magad Csipkerózsika! Reggeli van!

- Húzz már ki, aludni akarok! – ez már a törpe geci volt a takaró alól.

- Felőlem. Amúgy is leszarlak titeket – és ezzel rájuk is basztam az ajtót. Aztán megálltam a folyosón lévő egyetlen csukott ajtós szoba előtt. Tudtam, hogy ott lesz az én galambom és az a degradált, geci szájú Matsuko. Az ajtó előtt nevetést hallottam. Természetesen, a galambom nevetett. Idegesen ökölbe szorítottam a kezemet és benyitottam. Az első, amit kiszúrtam, hogy ruhák a földön, azok meg az ágyban éppen bunyóznak a takaró alatt vagy mi.

- Gyere le jó isten – sziszegtem idegesen oda nekik, mire felkapták a fejüket.

- Jöttél irigykedni, Silverman? – vigyorgott rám Matsuko. Hogy verném ki a fogait. Legközelebbi bunyónknál arra fogok menni, hogy legalább egy fogát kiverjem!!

- Baszódj meg! – vetettem oda neki – Galambom, ha nem akarsz éhen maradni, akkor siess le reggelizni – fordultam Nero felé, bár nem mosolyogtam, hanem szúrósan néztem rá. Valamiért, amikor így látom őket, összeszűkül a gyomrom és megölném Matsukot, hogy nem én vagyok ott.

- Mi van, nekem már nem is jár reggeli? – pislogott nagyokat Matsuko, DE MÉG MINDIG VIGYORGOTT. Mondom, kiverem a fogát.

- Te halj éhen – és itt már rájuk csaptam az ajtót.