02. LIX. Fejezet

– Sasuke –

- Megyek már, megyek már – kuncogott Nero, és feltápászkodott mellőlem, szóval el kellett engedjem a combját.

- Naoki, te is kérsz akkor? – fordult a kisebbik Silvermanhez.

- Ühhüm! – az meg bólogatott hevesen.

- Akkor csinálok neked is. Már ha megengeded, hogy csináljak neki – itt Narouhoz fordult megemelve a fél szemöldökét, mire azaz ótvar gedvadék sunyin elvigyorodott.

- Neked kivételesen igen, galambom.

Erre én csak megfeszültem, ahogy az állkapcsom is. Hogy rohadna ki a lépe, a mája, a veséje ennek a szarrágó gecinek. HALJON MEG. Miért nem jutott még a szüleinek vagy az öccsének elvágni a torkát álmába?! UTÁLOM, ÉRTITEK?! GYŰLÖLÖM. Az egyetlen, ami VISZONYLAG lenyugtatott azaz, hogy Neruci lehajolt hozzám és megnyugtató mosollyal adott nekem egy csókot. De még ezután is medvét lehetett volna velem öletni. Mit medvét? Oroszlánt geci. Na ilyenkor szoktam bekapni egyet-kettőt a piruláimból és a farkamra húzni Nerot. Ilyenkor. Szóval ott maradtunk, ja. Először ugye ment a nagy forrócsokizgatás, meghitt volt meg minden. A szülők természetesen nem hagyhatták ki a cikis születési sztorikat. Mert az minden szilveszteri bulihoz kell.

- Ha hiszitek, ha nem, Rayne mikor megszületett nagyon, nagyon kicsi baba volt! Ilyen apró! Pontosan 50 centi! És egészen 10 éves koráig hullámos haja volt, mint az apjának! – regélte Cordelia.

- DE PICI. Mikor döntöttél úgy, hogy verni fogod a két métert?? – nézett fel a pasijára Mimoza, amaz pedig lerendezte annyival, hogy „Megparancsoltam a csontjaimnak hogy nőjenek”.

- Narou és Naoki közül, Naoki volt a nagyobb, egy fél centivel, Narou 53 centi, Naoki 53,5 centi volt – kezdte a mesélést Silverman mama, mire Naoki büszkén kihúzta magát, de a bátyja oldalba lökte – És miután Narou megszületett ugye rögtön az inkubátorba tették – kezdte bizalmasan, démoni mosollyal Caroline – Na. És addig bömbölt, teli torokból, majdnem leütve az ápolónőt, abba nem hagyva a sírást, amíg az öccsét mellé nem rak… - itt Narou ismét közbe ordított.

- EZ LESZ MA A TÉMA?! KOMOLYAN?! EZT MINDIG MEG KELL JEGYEZNED?! AZ ISTENÉRT MUTTI, MUSZÁJ MINDIG FELHOZNOD AZ ILYENEKET??!

- Igen, muszáj fiam – vigyorodott el az anyja gonoszul. Naoki meg kiröhögte, de a bátyjától kapott egy embertelen tockost.

- Papus, te ott voltál a születésünkkor? – kérdezte Nao, felnézve a görény apjukra.

- Dehogy is! Inni voltam – intette le.

- Tényleg? – nézett Naoki elkerekedett szemekkel az anyjukra.

- Dehogy is – forgatta meg Caroline a szemeit és szúrósan Scottra nézett – Azt merte volna meg… Egész végig ott állt, és izzadva szorította a kezem.

- Tereljük a témát – morgott Silverman papa.

- Sasuke 54 centi volt – gondolkodott el fater, hangosan. Ajj ne már… Az ilyenekre ki kíváncsi úgy őszintén? Oldalra fordultam és fintorogva kellett realizálnom, hogy a nőm nagyon is. Elsápadtam, majd megforgatva a szemem, felkönyököltem a kanapé támlájára. Kezdődik.

- És, és, és, és jó gyerek volt?

- Ő?! Jó gyerek?!!! HAH. JÓ VICC!! A legrosszabb volt mindközül! Egyszer, mikor az anyjának „segített” a kertben, konkrétan DIREKT kikapálta ott a növényvilágot! Mert neki az a virág éppen nem tetszett. Mollynak újra kellett ültetnie az egész kertet!

Hah. Köcsög kis növények. Megérdemelték. Rossz helyen voltak a kis gedvák.

- Vagy a tojásokat szétdobálta a konyhában és mikor hajnalban mentem volna ki, elcsúsztam bennük, és ő pedig végig vette az egészet. Az anyjával a sürgősségin ültünk, mert eltört a medencecsontom!

Ezen elfojtva gonoszul felkuncogtam. Erre még én is emlékszem.

- De aranyos! – nevetett fel Nero, mire morcosan néztem rá. Aranyos?? – De édes, hát nézd meg a pofikáját! – fogta két kézbe az arcom – De szeretem azt a helyes fejedet, hát ki Neruci szeme fénye?? – gügyögött nekem, mire elcsaptam a kezét, és csak durcásan félrenéztem – DE ÉDES!!! – ölelte magához a fejem, oda a melléhez. Hm. Most már sokkal jobban tetszik. Perverzen elvigyorodtam, és a mellei közé fúrtam az arcom, mire lereagálta, és kissé ijedten ellökött magától, mire én csak az alsó ajkamba harapva végigmértem és emelgetni kezdtem a szemöldököm. Erre csak elvörösödött, és morcosan elfordult. Naaa, bébi.

Aztán még Scott is felháborodva (és irgalmatlanul káromkodva) elmesélte azt a sztorit, mikor a „köcsög fiai 6 évesen” a „kibaszott karácsony reggelen” „a szájba kúrt 24.-én” egy konkrét csörlőt szereltek hajnalban a szülők ágya fölé, pontosabban Scott feje fölé, és pontban reggel 5-kor az ajtón kívülről megrántották a zsinórt és egy vödör jeges víz zúdult az akkor még fiatalabb Scott Silvermanre. Idézem; „Azt hittem ki tekerem a nyakát a két kis pöcsű hülyegyereknek!!” Narou és Naoki erre a sztorira egy gonoszkás vigyorral (na itt gecire ugyanúgy néztek ki) összepacsiztak, Caroline pedig egy büszke vigyorral konstatálta, hogy „Az én kölykeim!” Na és egészen addig ment ez a józan, szolid hangulat, amíg éjfélhez közeledve valaki elő nem hozta a csoki likőrt. Mimi és Naoki szeme rögtön felcsillant, de még Neroé is. A fülébe súgva emlékeztettem rá, hogy mi történt, mikor múltkor részeg volt, de csak sértetten a képembe vágva, hogy „Most ilyen nem lesz!”. Na. Kihívás elfogadva. Feltett szándékom volt, hogy leitassam. Megivott egy pohárka csoki likőrt, és már adtam a kezébe a másikat. Aztán előkerült még egy tucat alkohol is. Én és Rayne egy kortyot sem ittunk, ugye az autós eset miatt. Na jó… azért meghúztunk egy-két whiskyt, de mi nem berúgva voltunk, hanem becsiccsentve kérem szépen, csak jókedvünk volt. Akiket kíméletlenül elintézett az alkohol az Naoki, Mimi, és Nero volt. Pedig az első kettő csak csoki likőrt ivott, de mivel „csoki íze volt” ezért túlságosan megdöntötték az üveget. Narou se látott éppen tisztán, de ittas volt, nem részeg. Szédelgett és mindenen röhögött. Még azon is, hogy ránéztem. Közben ment tovább a sztorizgatás, de a szülők már a gimis éveikről kezdtek el mesélni vicces bakis sztorikat. Aki közülük a legkevésbé volt szomjas az Brad volt. Hát volt egy olyan jelenet, hogy Scott nyakába borult, mert hogy „Scottttt annnnnnyira rég öleltelek meg barátom!.... Fúj akkora cigar szagod van!” A „cigar” asszem’ a cigi és a szivar keveréke akart lenni. Meg Naokinak is volt egy olyan jelenete, hogy Narou ölébe ült, és nagy okosan magyarázni kezdte hogy „Két embert szeretek a legjobban… téged… és a bátyámat!” Narou csak kiröhögte, Naoki meg leesve róla eldőlt a kanapén. De ne arra a hardcore partira gondoljatok, zenével meg mindennel, csak mindenkinek felengedett a kedve. Nem volt olyan szar. De engem az érdekelt igazán, hogy Nero minél részegebb legyen. Már asszem’ a harmadik whisky-s poharat csapta le az asztalra, és a vállamnak dőlt.

- Sasuke, én nagyon szeretlek téged! Szeretem az illatodat is meg minden – szippantott bele a felsőmbe, és kipirulva meredt fel rám – Te szeretsz engem??

- Igen… Igen nagyon – simítottam ki egy tincset az arcából, mire csak elvigyorodott és az ölembe bújva, átölelve a nyakamat hozzám bújt.. A részeg Nero geci aranyos… És rohadt szexi.

Éjfélkor, a nagy visszaszámolás után, (az ittasoknak nehezen ment) megtörtént a koccintás, de utána majdnem mindenki kidőlt. A szülők kimentek a fűtött, fedett teraszra, és ott… kártyáztak talán? Narou és Naoki a kanapén feküdtek, olyan lehetetlen pózban, amit eddig csak twister játékban láttam, Mimi is szunyált, vagy valami hasonló, mert amúgy kb. félálomban majszolgatott valami szendvicset, amit Nero ácsolt neki össze ittasan. Hát én azt nem enném meg. Az említett meg még mindig az ölemben feküdt, és a nyakamba szuszogott. A nyakam az erogén zónám. Faszom.

- Szerintem vidd fel a szobába – tanácsolta Rayne, mikor Nero már a nyakamat csókolgatta. A részeg Nero valahogy mindig szexelni akar. Hát kire, hogy hat az alkohol. Mimi pl. éhes lesz tőle. Valaki szomorú, valaki vidám (én és Rayne) valaki röhögő görcsöt kap (Narou), valaki a szokásosnál is bújósabb lesz (Nero, Naoki és Brad), valaki a szokásosnál is idegesebb (Cordelia és Scott) és van, aki embertelenül bírja a piát. Na ő Caroline. Ha ebbe a nőbe nincs orosz vér, én leszopom magam.

- Ez egy jó ötlet – bólintottam rá, és alányúlva (most ÚGY is), felkaptam a karomba, mint valami hercegnőt, és elindultam vele föl – Hova vihetem? – torpantam meg a harmadik lépcsőfokon.

- Az egyik vendégszoba tökéletes lesz – legyintett.

- És te?

- Majd én is mindjárt felviszem, csak megvárom, míg megeszi – vigyorodott el, és lenézett Mimire, aki félig lecsukott szemmel majszolta a kajáját, neki dőlve, és valamit motyogott a bugyijáról. Csak elvigyorodva megráztam a fejem és elindultam fölfelé, és mikor ez megvolt a lábammal belöktem az egyik vendégszoba ajtaját.

- Na. Megjöttünk, bébi – raktam le őt az ágyra, de nem igazán akart elengedni – Bébiii. Mi ez a nagy bújás? Mit szeretnél? De nehogy lehányj, mert akkor inkább hozok valami zacskót, vagy vödröt.

– Mimoza –

A bugyimban fura érzésem van. Ja. Lehet, hogy azért mert ma tanga van rajtam. Nem tom’ miért. Az volt az egyetlen tiszta ma reggel, meg minden. Ja amúgy nem tudom mit csináltam, de rengeteg csoki likőrt ittam. Olyan íze van, mint a forrócsokinak csak hideg. És nagyon nagyon, nagyoooon finom. És most ittam először alkoholt. Ja, most 17 évesen. Nem láttam tisztán igazán, csak nagyon, nagyon éhes voltam.

- Na. Ideje menni – hallottam meg Rayne hangját. Értetlenül összehúztam a szemem, és úgy néztem fel rá, de a hirtelen mozdulattól beszédültem – Hé, hé, hé! Ne dőlj el! – nyúlt a derekamhoz.

- Eldőlt…- szorítottam össze a szemem – Jajj Rayne, annyira fura van a bugyimban – nyeltem le a falatot Ezen csak felnevetett, és hirtelen tök magasan lettem. Felkapott a vállára.

- Na, majd megnézem – paskolta meg a popsim.

- Neeem, ma nem nézed meg, mert ma megvan a menzeszem! – érveltem – A harmadik napba vagyok, bizooony. Tényleg, vajon nekem most hanyas tampon menne föl? A maxi felmenne? Szerintem nem. Te mondtad hogy akárhányszor csináltuk, én még mindig szűk vagyok. Lehet, hogy ez valami szuperképesség! – kezdtem gondolkodni hangosan – Képzeld, volt egy ecchi visual novel amivel játszottam és ott a csajnak az volt a szuperképessége, hogy tudta növelni a mellméretét – csacsogtam tovább, mikor elkezdtünk az emelet felé menni – Nekem is kell ilyen képesség! – jelentettem ki, és beleharaptam a szendvicsbe. Kicsit lemorzsáztam Raynus hátát. Na mindegy.

- Neked nincs szükséged ilyen képességre.

- De nem elég nagy a cicim.

- Nem kell annak nagynak lennie.

- Ja jó. De így olyan vagyok, mint egy loli.

- Loli?

- Mint egy kislány – magyaráztam meg – Várj, ha én olyan vagyok, mint egy kislány, akkor te lolicon vagy??

- Mi a jó édes faszom az a lolicon??

- Pedofil – válaszoltam zsigerből.