02. LVI. Fejezet

– Nero –

            Csak ott álltam, lefagyva. A hideg csak úgy csípte az arcomat meg a számat. Lassan felemeltem a jobb kezemet és ránéztem a gyűrűsujjamra. Amint megláttam a rajta levő gyűrűt, egyből bekönnyeztem.

- Nero!! – hallottam meg Sasuke hangját, miközben lehúztam az ujjamról az ékszerdarabot – Nero, nem hallottad, hogy dudáltam? – ért oda hozzám – Mi van?! Mi a baj?! – ragadta meg a karomat.

Felnéztem rá, és eléggé értetlenül pásztázta az arcomat.

- Azt mondtam, fél hétre legyél itt… - remegett meg a hangom.

- Ne haragudj, de elaludtam – szabadkozott.

- Egésznap alszol, nem csinálsz semmit!! – törtem ki hirtelen, amitől hátra hőkölt – Itt kellett volna lenned!!! – fakadtam sírva, hisztérikusan, miközben igyekeztem levakarni az ujjamról a gyűrűt.

- Állj már le, történt valami?!

- Igen, képzeld, történt!!! Amíg te éppen elaludtál, addig rám itt más valaki várt!!! – csapkodtam.

- Kicsoda?! – sziszegte idegesen. Aha. Most már persze ideges…

- Dorian Mendez! – ahogy kimondtam, Sasuke elfordult idegesen – És! Ezt – mutattam fel a gyűrűt, mire visszanézett – Adta nekem…

Kikapta a kezemből, idegesen megnézte, aztán egyenesen a farzsebébe tette.

- Ha legközelebb látom őt, megölöm! – sziszegte idegesen – Na, gyere ide – húzott magához és átölelt.

A vállára hajtottam a fejem és igyekeztem nem elbőgni magam újra.

- Volt még más is? – kérdezte hirtelen.

- Nem – kamuztam.

Most komolyan mondjam el neki, hogy megint megcsókolt az a szemét? Nem, nem akarom elmondani, már így is túl sokat viselt el… És újra kezd olyan lenni, mint régen, nem akarom, hogy visszaessen.

- Biztos? – tolt el magától és a szemembe nézett. Szinte kiégette a lelkem.

- Ühümm – bólintottam.

Végül felvette a földről az elejtett zacskómat és a kocsi felé igyekezve, megkérdezte, hogy kihúzott. De közben belenézett a zacskóba és megtorpant.

- Ez kitől kaptad?! – emelte ki belőle a vörös ruhát – Kétlem, hogy Mimitől…

- Kettőt tippelhetsz – sóhajtottam elfordulva.

- Aha! – és odasietett a suli kirakott szemetes kukáihoz és az egyikbe csak simán kidobta. Nem ellenkeztem, igaza van. Naroutól nem kell semmi ilyesmi…

– Rayne –

            Mimi átjött hozzám, mert úgy volt, hogy ma ő is nálam alszik. Igen, jól értitek. Csak úgy VOLT. Mert közbe jött valami. De csak szépen sorjában. Azért annyira nem kell semmit sem elsietni.

- Sziasztok, gyerekek – köszöntött minket apa, amikor beléptünk az ajtón.

- Nem hiszem el – masszíroztam meg az orrnyergem. Húsz éves vagyok, elhagyhatná már ezt a kibaszott gyerekezést… Nem tudná, mondjuk inkább a talpam nyomát csókolni, ahelyett, hogy így beszélne velem? Na mindegy.

- Mi az, fiam? – kérdezte egyből.

- Semmi – legyintettem és inkább lehámoztam magamról a köcsög kabátomat és felakasztottam. Aztán megtettem Mimiével is, mert ő nem éri fel a fogasokat.

- Mi volt az osztálykarácsonyon? – kérdezte anya Mimitől és a kezébe nyomott egy szelet tortát, amiből éppen ettek.

- Semmi, túl vagyunk rajta, nagyszerű volt, unalmas volt és ennyi volt – rendeztem le ennyivel.

- Én Mimit kérdeztem – nézett fel rám anya csúnyán. Ó. Értem én. Mimi az ő második gyereke. Mindig is akart egy lányt és talán ezért szereti annyira Mimozát.

- Hát, nagyjából annyi volt, mint, amit Rayne elmondott – harapott bele a tortájába. Helyes, okos kislány.

Miután megvolt a szokásos családi beszélgetés, feltereltem magunkat az emeletre és becsuktam a szobaajtót.

- Végre kettesben, egész este – öleltem magamhoz szorosan és az ágyig hátráltam, majd ledőltem rá, ő meg jött velem ugyebár és rajtam feküdt.

- Mit tervezel? – akadt el a szava és elkerekedett szemekkel meredt rám.

- Sok mindent – mosolyodtam el és megsimogattam az arcát.

- Öhm – nyelt egy nagyot – Okéé…

Ám ekkor történt az agyvérzésem kezdő fázisa. Megcsörrent a telefonja a zsebében. Lemászott róla és egyből felvette a zajongó készüléket. Felültem és idegesen, egyben kíváncsian vizslattam őt.

- Szia Joshua – ennél a mondatánál az égnek emeltem a szemeimet és eldőltem az ágyon, majd a fejemre tettem a párnát.

Vagy öt percet beszélgettek, amikor végre letette a telefont.

- Na, mi van? – kérdeztem a párna alól elnyomott hanggal.

- Rayne… haza kell mennem – motyogta óvatosan.

Egy hitetlen vigyor ült a képemre és eldobtam a párnát, majd azzal a jól ismert „nem hiszem el, komolyan” féle hitetlen, ideges vigyorral meredtem a plafonra. A tenyerembe temettem az arcomat és megdörzsöltem a szemeimet ingerülten. A faszom tele van azzal a fasszopó Joshuával. Meg se kérdezem, hogy minek rángatja most haza, mert akkor egyszerűen csak kurvára felbaszom magam rajta. Még jobban.

- Hihetetlen, komolyan mondom – másztam ki az ágyból és megindultam az ajtó felé.

- Most rám haragszol? – kérdezte, miután utánam sietett.

- Nem! – morogtam rá tök barátságtalanul, ami nem hiszem, hogy meggyőző lett volna a számára. Hát, ez van. Faszomat azt… Mindjárt szét verem Josht a gecibe. Vagy megölöm. Igen, az jobb lenne…

Szóval, hazadobtam Mimozát, így este fél nyolc körül és közöltem vele, hogy mondja meg annak a fasznak, hogy a szilvesztert, ha törik, ha szakad, ha meghalt valaki, ha ő haldoklik, nem érdekel, de velem fogja tölteni! Mármint Mimi, ha esetleg nem lenne világos…

– Naoki –

            Khm. Most végre az én részemből is olvashattok egy kis ugrást és rövid, esemény leírást az elmúlt pár napból! Én ennek komolyan, őszintén, nagyon-nagyon örülök! Na, akkor elmesélem, hogyan kezdődött nálunk a téli szünet és, hogy milyen volt a Szent Este meg a szilveszter közötti pár nap.

Hát, mint ahogy tavaly (meg az előtt, meg az előtt, meg az előtt stb.), úgy idén sem mozgatta meg a mi családunkat a karácsony. Csak anyának volt az a berögzött hülyesége, hogy márpedig idén MINDENKI ki fogja venni a részét a karácsonyozásból. Kezdhettük azzal, hogy papus, Narou meg én be lettünk állítva díszítésnek, a személyzet pedig megkapta a takarítást és a sütés-főzés szerepét. Mindezt egy nap alatt kellett végbe vinni, 24-én, reggel. Miközben mi hárman, pasik azt a szerencsétlen fát kínoztuk, addig anya ott ült a kanapén és dirigált, hogy mit hova, meg, hogy ne úúúúgy, mert az úgy nem jóóó és stb… Nekem személy szerint már baszottul elegem volt az egészből, főleg, hogy fater állandóan oltogatott minket, Narou fatert meg néha engem, anya meg mindenkit. Még a fának is beszólt, hogy miért ilyen nyegle és szar. Hát… pedig ő választotta, de mindegy. Az ajándékozás meg úgy telt, hogy mindenki meglepte magát mindennel. Vagyis senki nem vett senkinek semmit. Illetve… Az én drága bátyám adott nekem valamit, amin kurvára meglepődtem. A jó múltkori bunyónknál eltört és elszakadt képet javíttatta meg, és azt kaptam meg én. Éppen meghatódtam, amikor persze valami ordenálé beszólással szétzúzta a meghitt pillanatot. Nem is ő lenne…

Narounak persze elege volt ebből a karácsonyi banzájból, s a legtöbb napot azzal töltötte, hogy engem boldogított. Olyanokkal fárasztott, hogy Matsuko biztos éppen Nerot kúrja meg, hogy milyen kanos és, hogy baszni akar. Hát mondtam, hogy rám ne nézzen, mert én ebben biztos, hogy nem segítek neki. Sehogy sem!

Ő szilveszterig mindennapot gyúrással, rock és metál zenék bömböltetésével és az én idegesítésemmel töltötte. Volt egy olyan nap is, hogy kocsma körútra indultunk és olyan részegre itta magát, mint a picsa. Mert neki ez kurva jó volt… Én meg, mindennap a szobámban kuksoltam, mindenféle hizlaló kaját ettem és akció, meg vígjáték filmeket néztem. Én elszórakoztattam magam. Jha, meg néha chateltem Mimivel és Neroval, amikor megkérdezték tőlem, hogy, hogy megy a szünetem.

Végül, eljött a szilveszter napja is. Tudjátok, meddig akartam volna aludni? Meg akartam dönteni a személyes csúcsomat, egy óráról, délután két órára, ha a fater nem kezd el veszettül ordibálni.

- PINAAAA, KIS BUZIII, GYERÜNK LEFELE HÜLYE GYEREKEK, INDULÁS VAN MOST AZONNAL!!! FASSZOPÓK, KELNI, GYERÜNK!!!

Éppen keltem magamhoz a nagy ordítás után, amikor Narou berúgta a szobám ajtaját és egyenesen hozzám lépett.

- Kellj fel Nao’!! – kezdett el kíméletlenül rángatni, mint a bűn – Gyerünk, te töketlen, papus nagyon zabos, tuti történt valami!

- Jól van, hagyjál már!! – löktem el álmosan magamtól, mert az istenért nem hagyta abba a rángatózást.

- Végre leóhajtottad tolni a valagadat, te kis buzi gyerek – nézett le fater szivarral a szájában. Mellette anya állt, szintén ő is tetőtől talpig felöltözve, mint papus.

- Hova megyünk? – kérdeztem álmosan és értetlenül a szememet törölgetve. Elegem van. Nagyon aludni akartam volna még.

- Crusader tanyára – mondta apa, eközben Narou a kezembe nyomott egy forró kulacsot, amiben a meleg tejem volt. Anya pedig a gyógyszeremet adta oda.

- Minek? – hőkölt hátra Narou.

- Majd meg tudod, pina. Gyűlés van. Na, mehetünk már? – nézett körbe rajtunk.

- Jhaaa – feleltük értetlenül. Anya és papus előre mentek én meg gyorsan, hanyagul magamra kaptam a bakancsom, a kabim és a Nerotól kapott sálam. Egyébként a csukló szorítót, amit szintén tőle kaptam, azt csak fürdéskor veszem le. Nagyon tetszik, és vagányabb vagyok vele. Hihi. Na jó, ez buzis volt.

- Nem hiszem el!! – dühöngött fater, amikor kiléptünk az udvarra – Ez a kibaszott hó! – rugdosta a havat – A faszom tele van vele!!

- Nyugodj már meg, Scott – ingatta a fejét muter – Állandóan idegeskedsz, ettől én is ideges leszek!

- Jaj, hagyjál már – intette le fater.

Narouval megrökönyödve egymásra néztünk. Már megint velük kell kocsiba ülni. Kurva jó…

Na mindegy. Mi be is ültünk az autóba és vártuk, hogy elinduljunk.

- Mi történt papus, miért nem mondod el? – kérdezte Narou.

- Azért, mert nem! Lankadjon az a nyomorék farkad, majd mindjárt megtudod – intette le fater – A büdös kurva anyátokat – meredt ránk a visszapillantóból. Már ehhez hozzászoktunk, hogy csak így random beszól nekünk.

- Nem zavar, hogy itt ülök melletted?! – harsogott fel anya.

- Nem – jött a laza válasz, aztán kapott egy tockost. Végül, sikeresen elindultunk, bár annyira hideg és havazós időjárás volt, hogy egyszer megcsúszott a kocsi az úton.

- Jézusom – ingatta a fejét Narou azon, hogy fater ide-oda rángatta a kormányt, mint egy elmebeteg, amikor kicsit megcsúszott a kocsi – Én is így vezetnék? Kétlem…

- Fogd be a szád, ne hidd, hogy vezetés közben nem tudlak megütni – sziszegte hátra papuska.

Narou csak a fejét rázva, inkább kifelé nézett az ablakon. Az amúgy tíz perces út colosékhoz majdnem fél órás út volt, mert fater nem volt hozzászokva ehhez a nagyon csúszós utakhoz és eléggé ideges volt, ráadásul mindenáron sietni akart, emiatt majdnem beleborultunk egy árokba. Amikor leparkoltunk a ház előtt, Brad már kinyitotta nekünk az ajtót. Így is mire beértünk, tiszta hóval borítottak lettünk, ami Narou full fekete szerelésén kurvára meglátszott.

- Caroline, Naoki, sziasztok – köszönt nekünk hirtelen Mimi, aki a cigiző Rayne mellett ült az egyik kanapén.

- Szia – integettem neki kedvesen. Igen, papusnak és Narounak direkt nem köszönt. Nem mintha az említettek nagyon magukra vették volna. Pont leszarták. Levettük a kabátjainkat meg minden felesleges kinti ruhát és felakasztottuk őket a fogasokra és helyet foglaltunk.

- Már megint Matsukoék váratnak magukra?! Nem hiszem el azt a buzeráns embert, meg azt a kis drogos geci fiát – csapkodott fater Bradnek, aki kedves mosollyal hallgatta végig és csitítgatta. Eközben muter és Rayne muterja már a konyhában koktéloztak. Mi a bátyámmal a Rayneék szembeni fotelra csücsültünk és vártunk.

- Már eltelt egy év és az a sebhely még mindig ott van a drogos képeden – vigyorgott lenézően Naroura, Rayne. Egyébként, Mimitől értesültem, hogy Rayne most már kevésbé hisztis, mint legutóbb volt, mert kibékült Matsukoval.

- Fogd be a pofádat Crusader. A te kurvád, na az igazi drogos, míg én nem – intette le Narou.

- Anyád picsáját te degenerált – szólt be neki Mimi – Én nem vagyok drogos, te faszkalap!

- Nem is rád értettem törpe kurva, hanem arra a szájba baszott Matsukora.

Itt már oldalba böktem a bátyót.

- Nyugi – suttogtam oda neki.

- Nem, nincs nyugi! Ezek állandóan zaklatnak engem! – fújta fel magát.

- Pina, már megint mi bajod? – kérdezte fater, oda lépve hozzánk és levágta magát mellénk, ami úgy nézett ki, hogy jól összenyomott minket a nagy köbcentijeivel.

- Shemmmiii.. – sóhajtotta Narou idegesen, és mivel ő ült szélen, ezért a könyökével megtámaszkodott a kanapé karfáján. Ekkor végre nyílt az ajtó és Matsukoék futottak be.

- Neruciii!! – sipákolta egyből Mimi és csillogó szemekkel leugorva Rayne mellől, egyenesen a barátnőjéhez futott, aki ledobta a fejéről a kapucnit. Narou felkapta a fejét, és amíg Nerora egy sunyi vigyorral nézett, addig Sasukéra megejtett egy fintort és elfordult.

- Cső – köszönt Raynenak Sasu egy öklözéssel és leült a másik oldalára. Nekünk nem köszönt persze, csak komoran meredt ránk.

- Na végre, Matsuko, el se hiszem – forgatta meg a szemeit papus.

- Hagyjál már, te isten csapása! – fordult el tőle Robert és inkább Bradnek ecsetelte, hogy mennyire szar idő van odakint. Hát igen. Olvastam a facebookon, hogy nagy hóviharokat mondtak az újévre.