Dates From Hell: 02. LIII. Fejezet

– Narou –

Ja, faterka utasítására szinte rögtön kocsiba kellett pattanni, és utaztunk le bazdmeg vidékre. Ne is zavartassa magát amúgy, hogy NEKEM PÉLDÁUL LENNE MÁS DOLGOM IS. Alapból, ha csak apa parancsolgatott volna túljátszva magát, hogy mi most azonnal kocsiba pattanunk, mert ő szétrúg egy másik Silverman segget, akkor valószínűleg csak kiröhögöm, és megyek vissza gyúrni, csak hát édesanyám is eléggé bezsongott, neki meg nem merünk nemet mondani. Hogy miért? Nos… Egyszer titokzatos módon meghalt a kertészünk miután lefröcskölte a ruháját sárral… Muttika elég beszaratós tud lenni. Szóval így alakult hogy a Silverman pereputty családi kiruccanásra ment le vidékre. Juhéé!

- Bekapcsolunk valami zenét? Tök elbaszott a hangulat – szólalt meg öcsém, mikor felkanyarodtunk az autópályára. Mi apával egymásra fintorogtunk a visszapillantóból.

- Biztos nem, kis buzeráns! – nézte tovább az utat.

- Scott! – csattant fel mutter – Ha az egyik fiam bazdmeg zenét akar hallgatni, akkor te fogod magad és bekapcsolod neki a zenét!!

Erre amolyan „Na de drágám!” fejet vágott, majd sokat sejtő vigyorra húzódott a szája, és megnyomta a rádiót. Hirtelen felcsendült max. hangerőn valami Asking Alexandria vagy Metallica, vagy valami kurva sátánista hörgős meg screamelős zene, de olyan hangosan, hogy még én is megugrottam. Naokival egymásra néztünk és szinte sütött az arcunkról a „Mi ez a szar?!” gesztus, mert oké, én nem ítélek el egy jó metált, vagy rockot, hiszen csak rám kell nézni, de EZ RITKA SZAR VOLT.

- NEM KELL ZENE – kapkodott Naoki előre hajolva, ki akarta kapcsolni, de fater egész egyszerűen szájba csapta, akkora lendülettel, hogy az öcsém visszaült a hátsó ülésre, és a száját fogva, mérgesen nézett papuskára.

- Hé! – csattantam fel.

- Ne „hé”-zzél pina!! Hát mit ügyködik ez itt a műszerfalnál?!

- Lefosom! De ne ütögessed, vagy még véletlenül elrántom a kormányt, papus!!

- Várjál csak te kis faszrágó, mindjárt lefékezek, kiszállok oszt megcsapkodlak téged is!!

- Én foglak titeket mindjárt megcsapkodni, nem tudom élvezni miattatok a zenét! – hangzott fel anya. Élvezni?! Ezt?! Hát milyen elbaszott ízlése van ezeknek?! Gyere le jó isten!! Utoljára már nem is tudom, mikor ültünk basszátok meg egy autóba. Nem is tudom miért. Elég későn érkeztünk meg amúgy, már full sötét volt meg minden. Elment egy csomó idő azzal, hogy fater fejbe lőtte a benzinkutast, mert ő valami olyasmiről pofázott, hogy nem tud felváltani egy ekkora pénzösszeget, és hogy nincs-e kisebbe, papírpénzbe. Hát gecire nem volt.

Mikor lefékeztünk Thomasék háza előtt, Papuska, kipattanva a volán mögül, rögtön az ajtóhoz trappolt, mint valami felbőszült bika, és ráfeküdt a csengőre. Nem tudom, mennyi idő telhetett el, de bazdmeg a fater konkrétan eljátszotta az Örömódát a csengőn, mire méltóztatott az a vörös hajú kurva ajtót nyitni!! Óóóh, hogy vigye el a jó isten.

- Scott, Caroline, az ikrek! – lepődött meg rajtunk. Jééé, van szeme. Fú – Mi járatban erre felé?

- Ne játszd itt az agyad te büdös ribanc, vagy szanaszét baszlak itt az udvaron!! Inkább pofázzál, itthon van az a faszfej öcsém?!!! – „üdvözölte” apa.

- Miért kéne nektek a férjem? – hagyott figyelmen kívül… úgy mindent a „Ne játszd itt” és az „inkább pofázzál” között.

- Viszket a tenyerem bazdmeg, azért!! – lökte félre fater az útból a nőt és benyomultunk a lakásba, mindannyian, az egész család, mintha már be lettünk volna engedve. Hát mit áll ott amúgy? Be tudunk jönni mi magunktól is, nem kell hozzá engedély.

- Scott! – jött elő a szobából egy szivarral a szájában Thomas – Minek köszönhetem a látogatás… – ám itt fater lebaszott neki egy istenes maflást, azzal a benga állat kezével, de úgy, hogy az öccsének a szivar is kiesett a szájából. Mi, Naokival összenéztük valami „Úúúúh” hangot kiadva, és kevés hiányzott, hogy ne röhögjük el magunkat.

- MI AZ ISTEN ÜTÖTT BELÉD?! – fogta az arcát Thomas, de apa csak lekevert neki a másik oldalról is egyet, csak, hogy érezze a törődést.

- HOL VAN A FESTMÉNYEM, TE UTOLSÓ SENKIHÁZI KIS GECI??!!! ÉS A PÉNZEM?!!! HOVA DUGTAD, PORLADJÁL SZÉJJEL, HOVA?!!

- MÉGIS MIRŐL BESZÉLSZ?! NINCS NÁLAM TE ÁLLAT!! MIÉRT LENNE NÁLAM!?

- NE BASZAKODJÁÁÁL, NE BASZAKODJÁÁÁÁL!!! TUDOM, HOGY NÁLAD VAN!!

- MÉGIS HONNAN VESZED EZT A MARHASÁGOT?!

- A MENDEZÉK KÖPTEK!! TUDOM, HOGY MEGLOPTÁL TE VILÁGVÉGE FEJŰ, TE!! KÖHÖGD KI ŐKET!!

Na erre már rögtön elkomorodott a tag, és felegyenesedett. Még vagy egy órán keresztül ment a nagy ordítós, káromkodós Silverman vita, hogy már eladta a festményt, meg, hogy már nincs meg a pénz és, hogy feleslegesen kocsikázott le, meg stb. stb. A vége fele papus már minket is bevont az egészbe, és ránk parancsolt, hogy kutassuk át a házat. Azaz csak én meg Naoki. Anya leült koktélezni, kiszolgálva magát a konyhában, elővett szépen egy csinos kis poharat, és elkészítette magának a koktélját, még kis napernyőt is rakott bele, meg citromot a szélére, és felülve a bárszékre iszogatni kezdte zavartalanul. De mi meg direkt úgy kerestük a képet, hogy jóóó messzire elkerüljük a két kis görcs (Luke és Adorian) szobáját, mert, ha meglátom őket, biztos szájba baszkodom párszor mindkettőt. De természetesen nem sikerült elkerülni őket, hogy pusztuljanak ki… Kis fasszopó gecik.

- Mit kerestek? – szólalt meg Luke, mikor kiszúrt minket, hogy épp az egyik vendégszobát túrjuk fel.

- Anyádat – ezt Naoki vetette oda.

- Komolyan! – próbálkozott Adorian.

- Anyádat… panírban – ezt meg már én, és mintha ott se lettek volna, keresgéltünk tovább. De semmi. Semmi kibaszott festményszerűséget nem találtunk!! Azaz először még.

- Ezt figyeld Narou! – hallottam az öcsém hangját.

- Mi van? – fordultam oda kissé idegesen. Éppen valami gecis üvegvitrin előtt állt, és nézegette a benne lévő cuccokat. Antik puskák voltak benne meg pisztolyok vagy mi a méteres faszom…

- Tök menő, nem? Nekünk miért nincs otthon ilyenünk??

- Mittom’ én. Majd veszek ilyet a szobádba, hogy örüljön a kis fejed, és tárolhatod benne a macskádat vagy a faszom se tudja mit, de most megtennéd hogy nem játszol múzeumosdit, hanem keressük tovább?!!

- Te fasz! – nézett le (!!!) az öcsém – Ne legyél már ennyire sötét, és műveletlen bátyó, nem látod, hogy a falba van építve?? Ilyet nem lehet „csak úgy venni”. Ez a vitrin alapból itt állt, már mióta! Geci régi ez a ház. Szerintem még első vagy második világháborús lehet. Úgy hallottam, még régen, tizedikben töri órán, mikor véletlenül nem aludtam el, hogy régen, a háborúban, mikor tilos volt a fegyvertartás meg minden ilyen, és még az ételeket is ellenőrizték akkor ehhez hasonló kis cuccokat basztak be a házakba, hogy elrejtsék a házátkutatók elől a szarságaikat, mert valami kis titkos fostos kar segítségével…. – tapogatta végig a vitrin melletti részt, és meghúzott egy kis szobrot. Na a vitrin szó szerint kifordult magából, és a pisztolyok helyére, pillanatokon belül egy FESTMÉNY ÉS EGY AKTATÁSKA KERÜLT!!! MI A JÓ BÜDÖS KURVA ISTEN??!! A szám is tátva maradt, de Naokinak is, mert ő sem hitte, hogy sikerülni fog.

- BAZDMEG NAOKI TE EGY KIBASZOTT ZSENI VAGY!! – borzoltam össze a haját, és elővéve a pisztolyomat betörtem vele a vitrin üvegét, és kivettem belőle a festményt, az aktatáskát pedig az öcsémre bíztam.

- PAPUSKAAAAAA – ordítottam – MEGVANNAK A SZARJAIIIID!!!!

– Sasuke –

- Ajj faszom – vertem bele a kormányba a fejem idegesen, mert miután hazadobtam Nerot, egy csinos kis dugóba kerültem… Remek. Ki a faszom kocsikázik ilyenkor?! Ja… hogy ma mindenki bulizni megy a szalagavatók miatt. Már értem. Haljanak meg. Így dupla annyi idő volt hazaérnem. És tripla annyira ideges is voltam. Mikor végre beestem a házba, más vágyam nem volt, csak felmenni, lefürödni, kiverni (na jó nem) , elszívni egy füves cigit (igyekszek leszokni, na!) és ALUDNI. Mert mára elegem volt mindenből. Ráadásul van fogalmatok róla, hogy mennyire, de mennyire ÓTVAR SZAR VOLT látni, ahogy Nero Narou gecivel és Doriannal keringőzik?!! Ahogy fogják a derekát, ahogy pörgetik meg minden ilyen szarság?! Életem egyik legrosszabb három perce volt! Plusz még láttam, ahogy beszélnek is hozzá és FASZOM. UTÁLOM ŐKET. Dögöljön meg az összes fiú, aki Nerora merte emelni a tekintetét. Őt csak ÉN nézhetem! FASZOM. Jaaa tényleg, ezen még elfelejtettem felbaszni magam! Remek. Nyugodhatok le megint. Nerot akarom… És mire utalt Narou a ruhával?! Hogy tetszett-e nekem Nero ruhája?! Igen, gecire bomba volt a ruhában, de mi a fasz köze van neki ehhez?!! Ajjj… nem. Ezen holnap. Ezen holnap fogom felbaszni magam teljesen, vagy kifaggatom Nerot róla. És csak remélni tudom, hogy nem hazudik a képembe. Viszont beesve a házba, meglátva, ahogy apám felpattan a kanapéról, és aggódva elém sietett, tudtam hogy gecire nem fogok még aludni és pihenni… Ugyanis megkért hogy üljünk le, és itókázzunk úgy ahogy a régen, mert beszélni akar velem. Belementem. Miért ne? Nem akarok lerészegedni, egy citromos sör nem a világvége. Leültem a bárszékes konyhánkba, fel a székre,ő pedig leült mellém. Először is megkérdezte milyen volt a szalagavató. Na. Jó témához lyukadtunk ki. Szóval leülve, szépen… lassan…(ingerülten) le kellett darálnom mindent töviről hegyire, mert őt minden érdekelte, ezzel kapcsolatban, még az is haljak meg hogy észak keleti szél fújt-e ma, vagy észak nyugati!

- És Nero hogy van?? – kérdezte meg óvatosan, de a hangjából sütött az atyai aggódás. Egy mélyet sóhajtottam.

- Jól. Legalábbis azt hiszem. Hazavittem, és átadtam a bátyjának – fújtam ki a füstöt. Ja mert közben dohányoztam. - És… Most mi van közöttetek…? – tudakolta MÉG ÓVATOSABBAN. Szinte suttogott geci. Furán nézve felvontam a fél szemöldököm.

- Most per pillanat sok utcányi távolság.

Elkomorodott.

- Komolyan.

- Már poénkodni se lehet? – horkantam fel, majd folytattam – Amúgy nem tudom… Én részemről már újra együtt vagyunk.

- Részedről? - Ja. Részemről.

A nagy italozás után (utálom a citromos sört. Faszom. Néha tényleg jól esne egy pár pohár whisky) végre felmehettem a szobámba, bemehettem a fürdőbe, megengedtem magamnak a vizet, beültem a kádba, és ázhattam ott egy óráig. Ritkán csinálom, de most rám fért. Csak a fejem fele, látszott ki a habok közül, és morcosan szuggeráltam a buborékokat amik fel-fel repkedtek a tusfürdőből. Faszom. Nerot akarom. Körülbelül egy másfél óra múlva ki is ázhattam a fürdőmből, bevetődhettem az ágyamba és meredhettem a plafonra. Még mindig Nerot akarom. Elő is vettem a telefonomat, és oldalra feküdve feloldottam a képernyőzárat, és írtam neki egy SMS-t.