– Narou –
- Már minden
oké – válaszoltam neki, meg sem fordulva. Na gecim, de régen beszéltünk.
- Hogy kerülsz ide…? – nyekeregte
tovább Naoki.
- Az mindegy – vágtam rá komoran,
és visszafordultam Mendezhez – Beszélj!
- Megfogtál Silverman – nézett
rám idegesen a Mendez gyerek – Most nagy gyereknek érzed magad mi?
- El sem hiszed mennyire –
méregettem összeszorított fogakkal – Na! BESZÉLJ, VAGY A FEJEDBE RÖPÍTEK EGY
GOLYÓT!
- Arra várhatsz, persze majd
csicsergek neked!
- Akkor kinyírlak a gecibe –
húztam hátra a pisztolyomon a kakast.
- Ejnye-bejnye Silvia – hallottam
meg egy másik idegesítő hangot, mire odakaptam a fejem, és Matsuko éppen
Stefanka kis fivérét lökdöste ki az út szélére. Mindkettő meg van – Az erdő
másik végében is lehet hallani a hangodat. Szabályozd magad és a hangerőd! És
nem lenne jó ötlet lelőni a testvéremet, mert akkor lehet icike-picikét morcos
leszek – kacsintott. Hát ez soha sem tudja legalább egy percre befogni a
pofáját?! Istenem mondd, hogy én nem vagyok ennyire bosszantó.
- Kussolj!! – szegezte neki a
pisztolyt hátulról Matsuko. Ezzel a gesztusával kivételesen egyet értettem.
- Ajj már Matsuko! – csattant fel
kissé idegesen Dorina – A fasznak nyomod a seggembe a kurva gecis pisztolyodat!
Ha szépen megkérsz, akkor is befogom!
- Dehogy fogod!
- Hogy ismer – vigyorodott el.
- Sasuke fázok… - hallottuk meg a
galambom kissé remegő hangját. Matsuko felé fordult, sóhajtott, majd lerakva
egy pillanatra a pisztolyát levette a dzsekijét.
- Tessék.
- Mindjárt elszaladok Matsuko,
úgy vigyázzál! – szólt be neki idegesen Mendez, mikor Matsuko Nero vállára
terítette a dzsekijét, majd belebújtatta. Majdnem felrobbant a komplett gyerek.
- Akkor tarkón lőlek – mondtam
egyszerűen, sötéten, elborult ábrázattal rámeredve. Most kurvára nem voltam
poénkodós kedvemben.
- Akkor fejbe rúglak – kontrázott
Stefan.
- Ne keménykedj Stefani –
gúnyolódtam.
- Lepuffantsam az öcséd?!
- Addig élnél!
- Ajjj!! Abbahagyni hölgyeim!! –
csattant fel Matsuko, megdörzsölve Neruci karját, hogy kissé felmelegítse –
Mint valami elcseszett vitafórum, basszátok meg, teasüteményt és sztármagazint
nem kértek esetleg?
- Nem elég neki a dzsekid Matsuko
– hangzott fel megint Dorian bosszúsan – Add neki oda az enyémet is –
vigyorodott el a végére sunyin – Az enyém melegebb. Vagy ráadom én, ha kell.
- Pofád súlyba, Mendez! – szegezte
rá megint a pisztolyát – Legyél hálás, amiért nem puffantottalak le azon
nyomban, mikor megláttalak!!
- Jajj de nagy szíved van! Ez
pozitív! Legalább könnyű lesz eltalálni, mikor újra a kezembe kerül a
pisztolyom!!
- Szájba verjelek, vagy összeesel
magadtól is?!!
- INKÁBB BESZÉLJETEK MÁR A KURVA
ÉLETBE! – ordítottam el magam végül. Sasukevel idegesen meredtünk a két
Mendezre, akik közül az idősebbik kuncogni kezdett.
- Apuci szét akarta alázni a kis
felkapott seggeteket – nézett fel rám Stefan.
- Hogy mi a faszról beszélsz? –
húztam össze a szemöldökeimet.
- Igazságtalannak tartotta, hogy
titeket választott Bolbec papa, még egy évtizeddel ezelőtt. De nem csak ő.
Hanem a drága nagybácsitok, Thomas is.
- THOMAS?!!
- Pontosan – kuncogott fel Dorian
– Miért szerinted hova tűnt a pénzetek?? Elvitte a pók a sarokból?
- Tudtam… - sziszegett mögöttem
Naoki bosszúsan, bennem meg felment a pumpa.
- SZÓVAL TI LOPTÁTOK EL?!! –
törtem ki magamból. HÁT MINDJÁRT FEJBELÖVÖM ŐKET A GECIBE MÁR HÁT AZ ÚR JÉZUS
BASSZA MEG ŐKET SZÁRAZON!!
- Nem. Thomas – javított ki Dóri.
- Csak mi is kaptunk belőle –
szólt Mendez 1.0.
- Gyere le jó isten!! –
meresztettem az ég felé a szemeimet, és már készültem, hogy meghúzom a ravaszt,
mert nekem már ebből a két fasszopóból mára és mind örökre elegem van! A mai
húzásukkal kihúzták azt a kibaszott gyufát!! MEG AKARTÁK ÖLNI AZ ÖCSÉM. MIÉRT
NEM NYÍRTAM MÉG ŐKET KI!!??
- De visszaadhatjuk. Maradt még
valamennyi! – szólt Dorian, fennhangon.
- Miért tennétek?? – emelte meg a
fél szemöldökét Matsuko. Dorian ajkai felfelé kunkorodtak, majd szépen lassan
egy szokásos sunyi, rókavigyor ült ki az arcára.
- Az életünkért, mi másért.
Ám ekkor Stefan geci hirtelen
felpattant, kihasználva a pillanatnyi figyelmetlenségemet, és kicsavarta a
kezemből a pisztolyt!! Azaz csak ki akarta, de nem jött neki össze. Egy
pillanatig oldalra pillantva láttam, ahogy Dorian is a testvére példájára
hasonlóan tesz.
– Sasuke –
Ez az undorító
geci fejű rohadék, egész egyszerűen nekem esett. Éltetek már ilyet?!! Pedig
csak egy pillanatra, csak egy kis pillanatra lankadt el a figyelmem! A kurva
gecis életbe már! Letepert a földre, és bemosott nekem egyet.
- SASUKE!! – ordított fel Nero,
és lökte volna le rólam Doriant, de az megfogta a csuklóját, és lehúzta
magához, hogy a szemébe tudjon nézni.
- Ne avatkozz bele a férfiak
ügyébe szerelmem… Mondtam már! – hajolt hozzá vészesen közel, bennem pedig
elpattant valami. Az, ami mindig elszokott, ami egy éve is elpattant, és egész
egyszerűen akkorát vertem az állába, hogy ha nem lenne a nyakához rögzítve,
elrepült volna a feje. De ehelyett, csak elengedte Nero kezét.
- NE MERJ EGY UJJAL IS HOZZÁ
ÉRNI!!- ordítottam, ám ekkor letörölve a vért a szája széléről, a torkomhoz kapott,
és a képembe vigyorgott.
- Hogy is csinálja mindig Silverman?
Így..?? – nyomta meg a torkomat a hüvelykujjával, mire összeszorítottam a
fogaim, és a szemem, csak, mert alig kaptam levegőt! Fojtogatni kezdett. Úúúgy
de úúúgy levakarnám a vigyort a képéről ennek az undorító fasszopónak!! Meg akarom
ölni!! Nero uszálya le van szakadva… Nem is akarok bele gondolni, hogy mit
művelt vele ez a geci!! Hova nyúlt neki? Hol taperolta!!!? Nerohoz nem érhet
már hímnemű egyed, még akkor sem, mikor nem vagyunk együtt, mert Ő AZ ENYÉM. De
ezt már elmondtam párszor!! És volt képe elrabolni… Az ÉN NEROMAT. Ezt nem
bocsátom meg, ezért mindenkit kinyírok!!
- Jól vigyázz, Matsuko… -
sziszegte a képembe, és az arcáról hirtelen lehervadt a vigyora – Mert nem
vagyok hajlandó lemondani a hercegnőmről... Semmi pénzért sem. Mert TŐLEM sokkal
több szeretetet kapna, mint tőled. Te sosem tudtad őt, és sohasem fogod tudni
őt eléggé kielégíteni. Még nem, de hidd el nem sokára már az enyém lesz. Mert
rá jön, hogy sokkal jobbat érdemel nálad…. Engem!
Erre kidagadt egy ér a
homlokomon, és teljes erőből behúztam neki egyet. Letántorodott rólam, és
elvigyorodva tapogatta az arccsontját.
- Csak nem felidegesítettelek?
Fáj az igazság??
De nem tudtam neki válaszolni,
mert egy dudálást hallottunk az út felől. Egy fekete, sötétített ablakú Hamann BMW X6-os száguldott el
mellettünk, és élesen lefékezett. Valószínűleg Mendez papa csücsülhetett a
volánnál. Ezt honnan vettem? Nos onnan, hogy a Mendez fiúk, ahogy meglátták az
autót, egyből felpattantak (Stefan lelökte magáról az éppen őt verő Narout. Na
viszont az ő bunyójukat is figyelemmel kísértem azért. Naoki csak ült ott, mint
egy jól nevelt kiskutya, a bátyja meg verekedett Stefannal. Gondolom meg lett
neki parancsolva, hogy ebbe ne avatkozzon bele, és ő nem is avatkozott.
Gondolom kívülről szurkolt) és már indult is a kocsi, mikor ők bepattantak
hátulra. Az utolsó, amit láttunk belőlük, azaz volt, hogy Dorian kinyújtotta
ránk gúnyosan az undorító, piercinges nyelvét, és az anyósnál pedig lehúzódott
az ablak, és azaz Alexander doki integetett ki… Narounak. Aztán kerék
csikorgatva eltűntek.
- A KURVA ÉLETBE!! – ordítottam
el magam feltápászkodva, és a tenyerembe temetve az arcom, az ég felé
fordultam. MEGSZÖKTEK!!! MINT HÁROM ÉVVEL EZELŐTT. AKKOR IS EZ TÖRTÉNT!!
Feszülten Narou felé
pillantottam, aki nem szólt semmit, csak a Mendezek ott maradt autója mellé
térdelt (ami ugye szintén az úttest szélén állt) és elővéve a bicskáját,
letérdelt a kerekek mellé, és teli erőből belevágta az egyik gumiba.
- ROHADÉKOK!! UNDORÍTÓ. BÜDÖS.
SZARHÁZI. GECIK!!! – döfködte a gumit idegbetegen, majd leült a földre, és
fájdalmas grimasszal, megsimogatta a hasát. Ja, tényleg, neki gyomoridege van.
Ha nekem is lenne ilyenem, valószínűleg engem már elvinne a mentő, akkora
gyomorfekélyt kapnék. Egy idegeset sóhajtottam majd Nerohoz léptem.
- Menj, és ülj be a kocsimb… - már
parancsolni akartam volna neki, hogy üljön be a kocsimba, ami azért nem itt
van, hanem egy kicsit arrébb, de lopva lenéztem a lábaira. Csupaszak voltak, és
vörösek a hótól, és a hidegtől. Nem is haboztam, csak alányúltam, (kivételesen
nem ÚGY) és mint valami hercegnőt, vagy mennyasszonyt, a karomba kaptam.
Meglepetten felnyögött, de a nyakamba kapaszkodott, és szinte kétségbeesetten
bújt hozzám. Amolyan „Ha Sasuke itt van, minden rendben lesz” hatást keltett.
- Naoki, fázik a lábad? –
kérdezte Narou az öccsétől közömbös hangon, de gonoszul, sokat sejtően. A
szemében fura fény csillant. Mintha bosszút forralna. Értetlenül felemeltem a
fél szemöldökömet.
- Nem. Van rajtam cipő – rázta
meg a fejét az öccse riadtan, mint aki tudja, hogy a bátyja mire készül, inkább
gyorsan fel is állt a hóból. Ám a bátyja nem szólt semmit, csak alá nyúlt (Ő SE
ÚGY. Faszom, hogy mindig rosszra gondoltok) és felkapta, úgy ahogy én Nerot!!!
Mint egy lányt!! HÁT ENNÉL MEGALÁZÓBBAT ÉN MÉG NEM LÁTTAM.
- Narou!!! – csattant fel az
öccse – Tegyél le!! Süket vagy bazdmeg?!! AZ ISTEN VERJEN MEG NAROU MI BAJOD
VAN!!?
Ám Silverman nem szólt semmit,
csak elindult vele a kocsink felé, halál nyugodtan, összehúzott szemöldökkel.
Szóval én vittem a szerelmemet Nerot, az ölembe… És Narou az öccsét… Aki
körülbelül szerintem most a pokol legmélyebb bugyraiba kívánta a bátyját. Hát,
ha engem így valaki felkapna, én nem a pokolba kívánnám, hanem egyenesen a
Purgatóriumba. Főleg mikor nem letette a kocsi előtt, hanem behajította az
ülésre durván, mint egy rongybabát! Kicsi Silverman, szedj fel magadra egy kis
izmot…
- Most látom a lámpafénybe
Matsuko… - kezdte Narou gúnyosan. Óhh igen, már kezdtem azt hinni, hogy ma nem
dobja be magát, de tévedtem – A fejed már kezd hajazni az enyémre, jó drogos
fejed van. Mennyi hasist szívtál el, amíg nem láttalak? Beálltál minden nap,
mint a kapanyél mi? – folytatta rosszindulatú vigyorral.
- Narou… - szólt ki az öccse
halkan, a lehúzott ablakon keresztül, jelezve, hogy fejezze be, de az nem szándékozott.
- Tetszett a keringő? Szépek
voltunk nem de? Tetszett Nero ruhája?
Nero lesütötte a szemét, de nem
értettem miért.
- Lődd le magad hazafelé
Silverman!! – szűrtem ki a fogaim közt – Nem akarok egy olyan ember szájából
gúnyolódást hallani, akit még a saját öccse is utál. Hallottam ám dolgokat,
tényleg külön jártok iskolába? Hát igen Narou, végre az öcséd is rájött mekkora
egy geci vagy valójában. Jó sokáig tartott – szinte odaköptem neki a szavakat.
- Matsuko! – csattant fel
Silverman 2.0 a
kocsiban.
- Sasuke! – Nero pedig az ölemben,
Narou pedig összehúzta a szemöldökét, és majdnem megölt a tekintetével. Hát mi
sosem leszünk jóban…
- Merre megyünk? – szólalt meg
Nero, kb. 10 perces síri csend után, mikor már a kocsiban ültünk, ott hagyva
Silvermaneket, és az erdő fái közt száguldottunk el.
- Visszaviszlek a bátyádhoz.
- De a suli nem erre van…
- Tudom. Fékeztem le az út
szélén, és a szemébe néztem.
- Sa.. Sasuke, miért álltunk
meg?! – nézett ki az ablakon a fejét forgatva, de én megragadtam az arcát és
magam felé fordítottam. Olyan geci régen láttam… És annyira nem érdekel, hogy
most éppen nem vagyunk együtt, magamhoz húzva az arcát, megcsókoltam, majd
megnyalva az alsó ajkát a bejutásért, pillanatokon belül a szájában voltam, és
smárolni kezdtünk. Egy idő után elhajoltam.
- Hányszor csókolth meg Dorian??
– kérdeztem sürgetve.
- Mih?!
- Hányszor csókolt meg?!
- Ne.. Nem tudom!
- Válaszolj!!
Lesütötte a szemét, és oldalra
tekintett. Nem bírt a szemembe nézni. Vagy összeszedte a fejében a számokat.
Sose ment neki jól a matek.
- Hétszer – suttogta elhalt
hangon, és lecsordult egy könnycseppje. Nekem meg felment az agyvizem.
Hatszor…. Azaz ötször még megcsókolta… Mert én csak kettőről tudok. Kissé
hevesebben, mint az előbb, és durvábban megragadtam az arcát. És lesmároltam
egyszer… aztán kétszer…. aztán háromszor, négyszer, ötször, hatszor, hétszer,
és végül nyolcszor. És mindig, egyre hevesebben. A végére már bekönnyezett, és
kipirulva lihegett, én meg elhajoltam, 2-esbe tettem a sebváltót, és
beindítottam a kocsit.
- Most megyünk a bátyádhoz.
– Mimoza –
Ott álltam az
ablakban és néztem az égő farakást, ahogy a tűz szépen lassan hamuvá égeti a nő
testét. Akit én öltem meg. Le sem tudtam venni a szemem a tűzről, szép lassan
egy könnycsepp szántotta végig az arcom. Nem akartam.. Miért tettem?
Megérdemelte? Min idegesítettem fel magam?! Hogy tehettem ilyet?! Nem akartam
ölni csak…. „Nem akartál meghalni” Jött egy kis hang a fejemben, mire ijedten
odakaptam.
- Istenemh… - hajtottam az
ablaknak a fejem, és úgy néztem végig a folyamatot. Egészen addig meredtem le
az udvarra, míg a tűz el nem aludt. Már bőven sötétedett, a vége felé, már Joshuaék
is bementek a házba, de én akkor is ott álltam, és bámultam. Én ezt… nem
tehettem ezt.
- Mimi – hallottam Rayne hangját
magam mögül – Fel kéne öltöznöd. Joshua éppen a cuccokat intézi, és
„megparancsolta”- láttam az ablaküvegből, hogy itt lenézően idéző jelet formál
a kezével – Hogy öltöztesselek fel, amíg ő vissza nem jön – folytatta.
- Joshua jó ember – mosolyodtam
el, mire láttam, hogy megfeszül.
- Ja.
- Szeretem őt.
- Értem – a hangjába volt valami
él. Nem értettem miért.
- Menjünk – léptem el az
ablaktól, és visszamentünk a szobába. Ott ő szépen előkészített nekem egy nagy
inget (ami az övé volt) és egy vörös csipkés francia bugyit. Szépen lassan, fel
is vettem őket, majd leültem az ágy szélére.
- Hogy érzed magad…? – ült le
mellém.
- Jobban – válaszoltam
elmosolyodva, és felnéztem rá – És te hogy vagy?
Erre hitetlenül felröhögött.
- Szarul.
- Miért?- pillantottam rá
aggódva, és megfogtam a kezét, ami mellettem pihent.
- Semmiért – nézett félre
idegesen.
- Mondd el! – most nem hagytam
annyiban – Azért, amit csináltam?!
- Mi? – nézett rám amolyan „Mi a
faszról beszélsz?” fejjel – Nem! – legyintett idegesen – Azzal nincs bajom,
megérdemelte az a kurva… csak… Most jöttem rá, hogy nem is ismerlek igazán.
Szomorú ábrázat ült az arcomra,
és elengedve a kezét, inkább az ölembe ejtettem őket.
- Nem…
- Ez nem ér! – kiáltotta el magát
– Nem igazság! Miért tudhat ő többet rólad, ő miért tudott kezelni téged?! Nekem
is tudnom kellett volna!!
- De.. De Rayne ő 17 éve ismer!
- EZ IS IDEGESÍT! Én miért nem
ismerlek annyi idő óta!?
- Mert ő a testvérem! – kezdtem
egyre furcsábbnak vélni a helyzetet. Rayne… féltékeny Joshuara?!
- Nem érdekel! – pattant fel az
ágyról, és idegesen fel s alá kezdett járkálni – Az enyémnek kéne lenned, de
amíg ő a képben vagy soha sem leszel teljesen az! Erre hátrahőköltem.
- Mégis miről beszélsz?!
Ám ekkor Joshua jött be a
szobába.
- Mi folyik itt?! – nézett
szúrósan körbe, de Rayne csak lenézőn felhorkantott.
- Semmi – erre félrelökve a
bátyámat az útból, kiviharzott a szobába. Josh értetlenül rám nézett, de én
csak szintén értetlenül megvontam a vállam. Nem tudom mi ütött belé…
– Naoki –
Miután
Matsukoék elhajtottak, mi is elindultunk haza. Csak a bátyám előtte kiszurkálta
a Mendezék kocsijának maradék három kerekét, és ja. Utána indultunk haza. De
egész úton hozzám se szólt. Hiába próbálkoztam, hogy beszélgetek vele… Semmi.
Csak meredt az útra mereven, és nem szólt hozzám. Ezért mentett meg?! (Újra.) Hogy
utána megint így viselkedjünk egymással? Így ennek semmi értelme nem volt!!
Amúgy megjegyzem, kurvára el lett cseszve a szalagavatóm. Hazaérve a
villánkhoz, kipattant a kocsiból, és szó nélkül beviharzott a házba. Én pedig
szépen komótosan utána. Ráértem. Majd beérve, persze rögtön az emelet felé
ment. Én egészen addig azt hittem, hogy megint bezárkózik a szobájába, ő az
övébe, én az enyémbe, ahogy eddig csináltuk, de ehelyett AZ ÉN SZOBÁMBA MENT
BE. Rögtön megütött a guta, és utána siettem. Ám mire én felértem, ő már
nagyban borogatott. Pálesz is bebújt ijedtében az ágy alá.
- N.. Narou!! – csattantam fel –
Mégis mi a jó istent művelsz?! Nem válaszolt csak borogatott tovább. Mindent
feltúrt, még a FIÓKJAIMBA, MÉG AZ ALSÓGATYÁS SZEKRÉNYEMBE IS BENÉZETT. Majd az
ágy alá is…. Jajj ne…
- Bingó! – húzott elő egy köteg
levelet. Istenem ne…
- Narou! Ne! Add azokat ide,
MOST! – kaptam oda, de felállt a földről, és eltartotta tőlem.
- NEM KELL MÁR TITKOLÓZNI!!
MINDENT TUDOK! ARRÓL HOGY MIK EZEK! Megállt bennem az ütő, és nyeltem egyet.
FASZOM. HONNAN?! Ám ekkor beugrott. Azaz undorító gecis Alexander is ott ült a
kocsiban, és kiintegetett. TALÁLKOZTAK?!!
- Narou én…
- HOGY MERTED EZT NEKEM NEM ELMONDANI?!!
– kezdte el a leszidásomat, én pedig úgy, ahogy mindig, csak a (most) ingem
alját basztattam és lehajtottam a fejem.
- ANNNNNYIRA GYŰLÖLÖM AZ ILYEN
MAGÁNAKCIÓIDAT NAOKI!! ANNYIRA UTÁLOM! – folytatta – HOGY TITKOLHATTÁL EL
ELŐLEM EGY ILYEN FONTOS DOLGOT?!!! MI?? HÁNYSZOR MEGMONDTAM NEKED BAZDMEG, HOGY
MINDIG. MINDENT. MONDJ EL!! LEGKÖZELEBB MEGTENNÉD, HOGY BEAVATSZ ENGEM IS!! AZT
HITTED HOGY EGYEDÜL ELBÍROD EZT A TERHET?! EGY ILYET?! NE PRÓBÁLJ HŐSKÖDNI
NAOKI, MERT NEKED NEM MEGY!!
Összepréseltem az ajkaimat, hogy
visszafojtsam a sírás, de nem ment. Lecsordult egy könnycseppem.
- Csak… meg akartalak védeni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése