CXLIX. Fejezet

– Nero –

Ez számomra egy hatalmas nagy megváltás volt. Öröm és bánatos, bűntudat könnyek ezrei csordultak le az arcomon.

- Soha többé nem ihatsz, megértetted?!!! – magasodtam fölé, és a könnyeim az arcára potyogtak, ezzel is kissé feláztatva neki a kötést – Ha iszol is, nem lehetsz részeg, és nem ülhetsz autóba!! Nem akarom, hogy itt hagyj engem – feküdtem óvatosan a mellkasára és az egyik kezét szorongattam, s el nem akartam engedni soha. Aztán egyből fel is emelkedtem és megsimogattam a feje tetejét. Védelmezőn mosolyogtam le rá, majd lehajolva hozzá egy gyenge csókot leheltem a szájára.

- Egész éjjel bent voltatok? – ütötte meg Rayne hangja a fülem.

- Még szép! – vágta rá Mimi – Nincs azaz isten, hogy itt hagyjalak téged, amikor ilyen állapotban vagy!

- Sajnálom, Mimi – motyogott Rayne erőtlenül – Nem akartam, hogy sírj miattam és, hogy szenvedned kelljen, mert hülye voltam... – itt felnéztem rájuk, hogy lássam őket.

- Megőrültem volna, ha meghaltál volna... Nekem rajtad kívül soha senki más nem kell... - fogta meg Mimi Rayne kezét szomorúan.

- Most már látom, hogy tényleg szeretsz – simogatta meg Rayne Mimi arcát gyengéden, aztán a barátnője egy csókot adott neki. Elmosolyodtam és félre tekintettem. Talán rosszul ítéltem meg Raynet az elején... Ennyi idő elteltével belátom, hogy jobban nem is bánhatna Mimivel. Miközben ilyenekre gondoltam, egy erőtlen kéz szorította meg a kezem. Oda kaptam a fejem. Sasuke próbált nekem valamit mondani, de nem tudott. A szemei szinte már-már könnyesek voltak. Felemeltem a kezét és megcsókoltam a kézfejét.

- Szeretlek! – néztem a szemeibe.

- Hölgyeim, sajnálom, de most ki kell menniük! – jött be egy nővér, kezében kórlapokkal – Az urakat vizsgálatra kell vinnünk! Majd délután még visszajöhetnek!

Vonakodva, de végül kimentünk, ahol a nővér megállt velünk szembe, hogy elmondja a tényeket. Raynenak sérült a nyakcsigolyája, ezért még három hétig hordania kell majd azt az izét a nyakán. Emellett el van törve a jobb karja, amin a gipszet egy hónapig kell viselnie. Plusz, kificamodott az egyik bokája és a jobb szeme alá belefúródott egy üvegszilánk, ezért kellett lefedni a szemét. A szemfedőt nem tudják biztosan előreláthatóan, hogy meddig kell hordania. Sasunak a bal lába törött el, pár bal bordája is megrepedezett, a jobb középső ujja is eltört és a koponyája is csúnyán megsérült. Ezek mellett persze kisebb-nagyobb zúzódásokat és horzsolásokat elszenvedtek. Sasunak két hétig fekvő gipszbe kell lennie, utána még két hétig járóba. Katétert is kapott és mind a ketten infúzióra vannak kötve. Szörnyű volt végig hallgatni. SZÖRNYŰ! Szinte könnyeztünk Mimivel mind a ketten. Egyszerűen borzalmas ez az egész... Annyi minden bajuk volt már. Lőtt sebek, bunyós sebek, erre most bekövetkezett az is, aminek előbb-utóbb be kellett, amiért mindig részegen ülnek autóba...

Ugrás következik. Még pedig az iskolakezdésre. Már így is csak két hét volt hátra a suliig... Hogy mi történt ebben a két hétben? Mindennap bementünk Mimivel a fiúkhoz. Mindennap meglátogattuk őket, annyiszor és annyit voltunk bent, ahogy csak lehetett. El se akartunk mozdulni mellőlük. Sasuke a második héten már levehette a fejéről a kötést, de nem az egészet. A homlokán körbe még mindig van neki kötés. Rayne megszabadult a nyakbéklyótól és Mimi már azt kérdezgette tőle, hogy mikor írhat végre a gipszére. Sasut a harmadik héten haza engedték, mankókkal. Az apja vitte haza, miután közöltek vele (és persze Bradékkel), hogy a részeges autóvezetés miatt nem ingyenes ellátást kaptak, hanem ki is kell fizetni. A szülők majdnem hátast kaptak, amikor meghallották, hogy mennyi a költség. Eszükbe jutott a még Jonathanos időszakból szerzett pénz, ám az Silvermanéknál volt, és Scott nem volt hajlandó egy forintot sem adni belőle. Na itt kitört egy újabb vita... Mi is történt még? Jha, igen. Chanival megcsináltattam Sasuke telefonját, így az is újra a régi (vagyis inkább új, mint régi, mert ki lett cserélve az egész készülék és a telefon IMEI száma miatt, Sasu lebukott, hogy anno rendőrként ő vette Chaninál a telefont... Ebbe csak az a jó, hogy garanciásan meg tudta csinálni. Nem mintha megkottyant volna egy nagyobb pénz összeg Sasunak, de hát na.). Így, hogy végre tudtam kommunikálni a szerelmemmel és otthon volt, átközöztem hozzá, hogy segíthessek Robertnek ápolni őt. Minden kívánságát lestem és ugrottam minden szóra, ami kellett neki. Óvatosan és odafigyelve bántam vele. Ami legszebb volt az egészben, hogy hálás volt nekem, ezért úgy viselkedett velem, mint régen. Mimi pedig minden orvosi felülvizsgálatra elkísérte Raynet és meg is látogattak minket. Mimivel persze elmentünk egy csomó iskolai cuccot meg ruhát beszerezni, mert a harmadik héttel egyetemben, megkezdődött az iskola!

És immár végzősök lettünk. Szeptember 1-jén, pénteken volt a tanévnyitó, ahol az osztályfőnök elmondta, hogy hétfő reggel pontban nyolc órakor bent kell lenni, és négy osztályfőnökivel indítjuk a napot. Plusz, hogy ez már nem lesz olyan laza év, mint az elmúlt három. Ennek annyira nem örültünk, de nem volt mit tenni. Aztán vasárnap, azaz szept. 3-án volt Sasuke 19. születésnapja. (Ugyanezen a napon lett a két Silverman is 19, de az ő bulijukat kihagytuk, mi a Matsuko bulit választottuk). Mivel Sasuke törött lábbal rendelkezett, ezért nem volt akkora felhajtás. De volt torta, rokonok, sok kaja, ajándékok, pia (amiből meglepő módon Rayne és Sasuke egyáltalán nem ivott) és egy igazi, nyugis szülinap volt. Rayne előtte a szerinte vicces poént, amit én is Miminek, hogy „Na. Végre utolértél, de decemberben megint le fogsz maradni!”. Mivel Rayne idősebb egy évvel, ezért ő megteheti. Persze én és Mimi nem voltunk bunkók, Naokit felköszöntöttük. Igen, csak őt. Mellesleg a Crusader és a Matsuko család ismét örihariban van a Silverman családdal, amiért nem hajlandó Scott szétosztani a Jonathanos pénzt. Ez azért tényleg szemétség, mert az a „végkielégítés” nem csak nekik jár... No mindegy.

A vasárnap után hamar el is jött a hétfő. Reggel kimásztam Sasu ágyából és halkan neki álltam öltözködni. Ő még aludt, nem akartam felkelteni. Mivel még elég nyárias idő volt, ezért rövid farmer nadrágot vettem fel, fehér csőtoppal, pánt nélküli melltartóval és a kedvenc, elnyűtt, magas szárú, zöld Conversemmel. Egy kis fekete oldaltáskába bepakoltam a telefonom, a pénztárcám és egy kis füzetet meg egy tollat. Robert már fent volt, amikor lementem.

- Jó reggelt – köszönt az asztalnál ülve, miközben a reggeli cigijét és kávéját élvezte.

- Jó reggelt – biccentettem és a hűtőhöz lépve, bekaptam pár darabot gyorsba a tegnapi maradék sütiből. Végül kivettem az egész tálcát és becsomagoltam alufóliába, hogy majd ma megesszük ketten, Mimivel.

- Kezdődik az iskola? – kérdezte Robert jól szórakozottan.

- Hú, ne is mond! Sajnos igen. Ez az első és talán utolsó laza tanítási nap ebben a tanévben...

- Most lesz majd az érettségi, igaz?

- Igen. Meg keringő, bankett, szalagavató... Na ezt a hármat várom csak, decemberbe – vigyorodtam el. Alig várom, hogy Sasuval keringőzhessek! Csak kérdés, hogy hogyan? Hiszen ki lett tiltva a suliból... Á, majd beszélek Naokival, hogy beszéljen az apjával (mert ugye övé lett a suli tavaly), hogy töröljék el ezt a tiltást. Na szóval, amikor kiléptem az ajtón, akkor kanyarodott be egy ismerős autó a ház elé. Elvigyorodva a hátsó ajtóhoz léptem.

- Eldobtok? – kérdeztem meglepetten, amikor beszálltam.

- Igen! - fordult hátra Mimi az anyósról széles vigyorral – Úú az mi? - bökött a kezemben levő, becsomagolt tálcára.

- A tegnapi sütiből pár darab, gondoltam, ma megesszük majd – vontam vállat mosolyogva.

- Ez egy jó ötlet volt Neruci - csillogtak a szemei, közben már kihajtottunk az utcából.

- Hogy vagy Rayne? – érdeklődtem a sofőrtől – Jó ötlet fél szemmel és törött karral vezetni?

- Igen az – jött a válasz komoran. Mimire néztem, aki egy „Hagyjad, én is mondtam már neki” féle mosollyal legyintett egyet. A sulihoz érve az volt számomra a nap első meglepetése, hogy Narouék kocsija a parkolóban volt.

- Jéé, hétfőn reggel, nyolc óra előtt ezek betaláltak az iskolába? – ámuldoztam.

- Biztos nem volt jobb dolguk – szállt ki Mimi a kocsiból.

- Vagy nem itták le magukat részegre tegnap – nyújtózkodott álmosan Rayne a kocsi mellett, aztán én is kipattantam és beléptünk a suli épületébe. Csak tavaly jöttem, még is úgy érzem, mintha ezer éve ide jártam volna.

- Jó reggelt, kalóz kapitány – röhögött fel Narou, amikor beléptünk az osztályterembe. A szokásos helyén ült és hintázott a székén.

- Ez nem vicces!! – szólt rá Mimi idegesen – Ha neked állt volna üvegszilánk a szemedbe, te se így reagálnál!!

- Én nem vagyok olyan marha, hogy hulla részegen vezessek! – gúnyolódott folyamatosan - De ahogy látom, neked a fél tested leszakadhat, akkor is kocsival mész mindenfele!

- Én a te helyedben inkább nem mondanék semmit azzal a gyógyulni nem akaró heggel a pofádon! – kontrázott Rayne elnézően és leült a helyére, az utolsó padba.

- Ez szexi! Amúgy is erről Neruci tehet! – kevert bele engem, én pedig figyelmen kívül hagyva őt, leültem Mimivel a helyünkre, aztán hátra fordultunk Leonhoz, akivel egész nyáron nem beszéltünk. Végül szépen lassan mindenki bejött. Ronald és Eugene is. A lányok meg a kurvák is miniszoknyában. Kivéve egyet, aki a nap második meglepetése volt! Rövidnadrág volt rajta és egy sima női trikó. Plusz szemüveg, kisebb mell és kevesebb smink. Na ki volt az? LENA!!!! És egyenesen leült Leon mellé, hogy velünk beszélgessen. Nagyon megváltozott, nem is tudtam, hogy szemüveges!!

- Szép jó napot, 12/A! – csapta be az ofő pontban csöngőkor maga mögött az ajtót, aztán a tanári asztala mögé lépve, végig nézett rajtunk – Első napirendi pont... Ültetési rend! Egyöntetű nem tetszés hangzott fel.

- De-de! – bólogatott az ofő – Még pedig névsor szerint! Lesápadtam és Mimivel egymásra néztünk. Mi keresztnév szerint vagyunk névsorban, nem vezetéknév szerint... Na ez volt a nap harmadik meglepetése. Sok-sok vita árán megszületett az új ülésrend. Negyed óra elteltével már mindent ott ült, ahol ülnie kellett. Az ablak felőli padsor harmadik (középső) padjában ült Leon és Lena. Az utánuk következő utolsó előtti padban Mimi és Naoki. Az utolsó padban pedig én és Narou... Kicsit se voltam ideges, áá dehogy... Mellettem hintázott a széken, én pedig minél távolabb húzódtam tőle, közel az ablakhoz (mert ő ült kívül). Sasuke meg fog őrülni...

– Rayne –

Nekem ez a kórházasdi kínszenvedés volt. Nem csak azok az elviselhetetlen fájdalmak, hanem az is, hogy láttam Mimit szenvedni. MIATTAM! Ezért megfogadtam, hogy soha a büdös életben nem részegedem le, SOHA SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT!! Történjen bármi. Még egyszer nem teszem ki sem magam, sem Mimit ekkora traumának. Majd nem meghaltam gyerekek... Ez azért nem semmi! Főleg, hogy még faszom se tudja, meddig kell hordanom a gipszet meg ezt a fasszopó szemtapaszt.. Ez az iskolakezdés meg csak hab a tortán. Így kell bejárjak?! Alap esetben be se mennék, de most már muszáj leszek! Vágjátok ezt az új ülésrendet?! Egy fiú.. Egy fiú ül AZ ÉN MIMOZÁM MELLETT!! Ráadásul egy SILVERMAN!! Ez nekem komolyan, komolyan kész kínzás!! Nem hiszem el... És, hogy én hol és kivel ülök?! Áh, egyszerű! A középső padsor LEGELSŐ padjában, RONALD mellett!! Hát mi ez?! Egész végig idegesen dobogtattam a lábammal, meg a tanárt szuggeráltam nagy dühösen, miközben a mellettem levő nyomorék stréber az orrát túrta. Ez annyira undorító... Az a sok baci meg minden. Elkap a hányinger... Fintorogva arrébb ültem székestül. Ráadásul, mögöttem ül Tiffany meg az egyik műszőke kurva, valami Tina. Közben persze hátra fele is tekintgettem, hogy figyeljem, Naoki egy újjal sem ér hozzá Mimozához. Jaj csak egyszer tegye meg, eltöröm s karját! Mellesleg olyan hülye ez az ofő... A fal felőli padsorban ül a névsor eleje, az ablak felőliben a névsor közepe és középsőben pedig a névsor vége. Hát mi ez?! Faguriga legyek, ha értem... Az ültetés után következhetett az órarend. Én ezt nem tudom leírni, mivel nem figyeltem, szóval majd valaki tudatja veletek, aki figyelt. Én folyton csak azon idegeskedtem, hogy miért álld bennünket a sors ezzel a két köcsög Silvermannel... Hogy venné őket magához egy felsőbb erő, de komolyan. A lényeg, hogy egész órán nem figyeltem, majd csengetéskor egyszerűen felpattantam az asztalomtól és hátra viharoztam a hátul ülő négyeshez.

- Egy rossz mozdulat és véged – sziszegtem oda Naokinak, aki tök értetlenül meredt fel rám.

- Nyugi Rayne, Naoki nem olyan! Naroura szólj rá – fogta meg Mimi gyenge keze az én kezemet, amiről egy kicsit megnyugodtam. A szemeibe néztem és erősen azt sugalltam neki, hogy „Az enyém vagy!”.

- Mimi lejössz velem a büfébe meleg szendvicset meg teát venni? – ugrott fel Nero a székéről.

- Igen, de csak, ha utána ehetek a sütikből! – állt fel Mimi is mosolyogva és együtt lementek a büfébe.

- Hogy vagytok seggfejek, milyen érzés 19-nek lenni? – kérdeztem felülve Mimi padrészére

 - Ugyanolyan, mint eddig, kalózka – hintázott a székén Narou.

- Mi van Matsukoval? – kérdezte Naoki.

- Sűrűn érdekelhet titeket a hogyléte... A patkány apátok miért nem képes elosztani a pénzt? Az nekünk is jár!

- Az öcsém szerezte a pénzt a kis buzi tatájától, így minket illet! Mellesleg az óta eltelt ezer év és csak nem rég jutott eszetekbe? Jó hülyék vagytok, már százszor elkölthettem volna az idő alatt – vigyorgott Narou lenézően, én pedig egy szépen előadott lekicsinylő nézéssel jutalmaztam. Bár ezzel a szarral a szememen, nem igazán ment annyira.