CL. Fejezet

– Sasuke –

Otthon maradni, egy gipsszel a lábamon, mesébe illő volt. Tényleg. Kényelmes és szórakoztató. Jajj de jó volt… nem. Kurvára nem volt az. Ja, néztem filmeket, aludhattam, lustálkodtam egész nap, Nero kiszolgált, mint egy kiskirályt (Raynenak éreztem magam) ami geci jól esett meg minden de… komolyan? Csak az ágyba? Ez milyen már? Ágyhoz voltam kötve! Szerintetek hogy fürödtem? Elég nyomorékul! Nero segített be a kádba, és ki kellett lógatnom a gipszes lábam a kádból meg minden. Fuh. Mert zuhanyozni? Pfffff arról szó se lehetett. Kurva kamionsofőr, ha megtalálom, megverem. Az iskoláról nem tudok mit mondani, gondolom geci unalmas volt, mint mindig. Ja, nem! A suli első napján Nero nagy idegesen elújságolta, hogy Narou mellé ültették, mert a névsor szerint kellett. Na ha ő ideges volt, szerintetek én milyen voltam?! MAJDNEM AGYVÉRZÉST KAPTAM. Nyugtatgatott, (elég kétségbeesetten, gondolom a baleset miatt) hogy ő minél távolabb ül tőle, és egy szót se fog hozzászólni órán meg ilyenek. Ami engem annyira nem nyugtatott meg, sőt kurvára nem, mert ő még hozzászólhat. És hozzá fog szólni, mert ismerem a Silvermant mint a tenyeremet… A jobbik eset, ha csak hozzá szól. DE HA HOZZÁ IS ÉR. Fúúúúúh. Lesz akkor ott balhé, és nem fog érdekelni a sebem. A begipszelt lábammal fogom szétrúgni a tojásait, hogy soha többé ne álljon fel neki. Nagyon utálom azt a nyomorékot. Ooooh hogy szólítaná magához az Úr. Nero az enyém, és ezt nem tudom, mikor fogja felfogni. Nem kell neki más csak én, és ezt meg is mondta a kórházban. Nem látta, hogy ki volt borulva? Az ő sírját pedig még le is köpné. Felesleges próbálkozni… A nyakán ott van, megint a nyakörve remélem, ez emlékezteti majd arra, kié is ő. Már majdnem meghaltam e miatt a kurva balhé miatt, ebből remélem tanul. Rayne is ki van akadva, mert az ő csaja mellé meg a másik Silverman ült, szóval ketten idegeskedtünk. Ő az iskolapadban. Én otthon. De neki még jobb dolga is volt, mert ott volt, szemmel tudta tartani őket, én meg itthon ülök, és szép lassan megesz az ideg. Nem győzöm átnézni a nőmet, mikor hazajön, hogy biztos nem nyúlt-e hozzá. Miért pont „N” betűvel kezdődik Nero neve?! Miért nem lehetett…Rero, vagy Fero, vagy Gero, vagy istenem akár Tero vagy Lero is. Egy iskolai hét után, már képes voltam arra, hogy mankóval járjak, de a gipsz is szép lassan lekerült a lábamról. A harmadik héten… talán. Ja, az a harmadik hét volt, de nem emlékszem pontosan, az otthon töltött időben, csak azt észleltem, hogy telnek a napok, nem néztem dátumot.

Már csak a középső ujjam volt begipszelve, de azt ki nem szarja le? Legalább könnyebben bemutathatok, fel se kell emelnem az ujjam. Egyik nap gondoltam suli után várom Nerot ott a kapu előtt, meglepetés gyanánt, hogy eldicsekedhessek vele, hogy én már járni is tudok. (pont aznap vették le a gipszet) Ami azt jelenti, hogy dugni is tudunk. Heh? Most mi van?! Amióta volt a baleset egyszer sem voltam benne! Kicsit azért punci hiányom van szóval, kuss! Szóval szépen, nyugisan, az iskolához hajtottam, ott leparkoltam, kiszálltam a kocsiból, és megtámaszkodtam az oldalán. Nincs még kint. Vállat vontam és rágyújtottam. Kicsit hamarabb jöttem, csak 10 perc múlva lesz vége az órának, szó ráérek. Éppen nagyban roncsoltam a tüdőm, mikor kb öt elácsorgott perc után, megkocogtatták a vállam. Megperdülve a tengelyem körül, lejjebb toltam a napszemüvegem (igen, rajtam az is volt, mert megtehetem. Nem csoda hogy a lányok az iskolából kifele jövet, egyből csorgatták rám a nyálukat) és tudjátok, kit láttam? Dianat!! Diana Clarkot igen! Aki pár napja még a trópusi szigeteken lógatta a lábát, faszom se tudja milyen burzsúj női koktéllal a kezében.

- Hellóka! – integetett nekem nagy vigyorral, és nagy hévvel, szinte nekem ugorva, átölelte a nyakam Annyira meglepődtem, hogy köpni-nyelni nem tudtam.

- Hát te?! Hogy találtál ide?? – toltam fel a fejemre a szemüveget.

- A faterod navigált el erre, tök rendes volt! – mosolygott megállás nélkül, én pedig átöleltem a derekát – Örülsz nekem, igaz? Tudom én!

– Mimoza –

- Én nyertem –vigyorogtam szélesen irodalom órán. Naokival épp amőbáztunk órán. Én már tudtam ezt az anyagot, Naokit pedig nem érdekelte az órai anyag, mert hiába kedvesebb a bátyjánál, ugyanolyan suttyó marad tanulás terén.

- Faszom… - morgott az orra alatt – Na, majd a következőt én nyerem meg – gyűrte össze a papírt, és vette elő a következőt. Ja, hogy mi történt az elmúlt pár hétben? Nem sok. Igazából, unalmas volt, néha Narou genyóskodott Neroval, de ő egyszerűen levegőnek nézte. Rayneról levették a szemkötőt, most már csak egy apró varrat van a szeme alatt. Jaaaaa meg hát ki ne hagyjam! Tudjátok, Lena megváltozott, és Leon mellé ült. Na… és ÖSSZEJÖTTEK. LEON ÉS LENA. NEM VICCELEK. Múlthét csütörtökön, elméletileg Leon korrepetálta Lenát bent az osztályterembe, és LENA VALLOTT! OLYAN. ARANYOSAK!! Lena szinte az ellentéte egykori önmagának, olvas, plakátokat gyárt a kosárlabda csapatnak, belépett a suli újságba, fényképész. És a személyisége is megváltozott, nagyon aranyos! És ami még édesebb…. NEM CSÓKOLÓZTAK MÉG. Lena olyan kis szemérmes lett, hogy még csak egymás kezét fogják, arcra puszi, meg minden, de egyáltalán nem zavarja őket és gyaaa. Tök sokat oda jön hozzánk beszélgetni, tanácsot kér az újsággal kapcsolatban, és tőlem is annyiszor bocsánatot kért, az eddigi viselkedéséért, hogy már nekem volt bűntudatom. És Raynenak is megmondta, hogy most már nem kell félnie, leakad róla, mert megtalálta a tökéleteset. (Itt Leon, aki mellette állt, zavartan tarkót vakart, és megpuszilta a barátnője fejét) Rayne meg csak vállat vont hogy „Nálam tökéletesebbet, nem hiszem” de látszott rajta, hogy csak hülyéskedik, és belül ő is büszke Lenára, hogy ennyit változott. Leon is szerelmet vallott Neronak. Azaz nem múlt időben. Elárulta neki, hogy szerelmes volt belé, de most már Lenát szereti. Nero is olyan édes volt, elfogadta, és megölelte, és mondta nevetve, hogy ő ezt tudta, csak várta, hogy mikor mondja el neki is. Minden tökéletes volt. Volt. Mert egyik nap, mikor jöttünk ki heten a suliból (Leon, Lena, Narou, Naoki, Nero, Rayne, és én) megtorpantunk. Azaz nem. Először csak Nero torpant meg, mi meg csak utána.

- Mi a baj? – kérdeztem aggódva, de mikor láttam, hogy merre néz, nekem is eléggé tátva maradt a szám. Bár nem, Neronak nem tátva maradt a szája, hanem konkrétan majdnem vérszemet kapott ott helyben. Sasuke ott állt a suli előtt kocsival, és valamilyen idegen csaj derekát ölelte át, a csaj meg a nyakát. Aggódó grimasszal Nero mellé léptem, és megfogtam a pulcsija alját. Majdhogynem remegett az idegtől.

- Na? Máris lecserélt a lovagod? – röhögött gúnyosan Narou, mire az öccse és én, csúnyán ránéztünk. Sőt, még Rayne is.

- Nero… nyugi… - meredtem rá szomorúan, de nem válaszolt, csak idegesen meredt a párosra, akik idő közben elhajoltak egymástól.

- Ez már a sokadik húzása Matsukonak nem gondolod, galambom? – folytatta tovább gúnyosan.

- Narou, inkább fogd be – szólalt meg Rayne lekicsinylőn.

- Most miért? Én csak az igazságot mondom! – vigyorgott továbbra is.

- Nem, te csak kavarsz, mint mindig! Az a lány egy senki – sziszegte összehúzott szemekkel.

- Hááát én nem úgy látom, mintha csak egy senki volna! – nevetett fel gúnyosan, nekem pedig kedvem támadt volna torkon rúgni – Én a helyedben odamennék, és leszúrnám mindkettőt Neruci – uszította egy merő gúnnyal a hangjában. Megölöm.

- Pszt… Tesó. Kussolj már be, az isten áldjon meg, legalább most az egyszer! – kezdett bepöccenni Naoki is a bátyjára

- Vagy én is féltékennyé tenném Matsukot! Na gyere, ölelj meg! – tárta szét a karját Ekkor Rayne rám nézett, és sugallt a szeméből, hogy örül, hogy nekünk nincsenek ilyen gondjaink, Naoki meg közben dühösen, és csalódottan nézett a bátyjára.

- Hozzá ne merj érni! – fixíroztam felpuffasztott arccal, ám ekkor olyan történt, amire még én sem számítottam.

- Oké! – szólt Nero határozottan, és Narouhoz fordulva, megölelte őt. Mindenkinek elkerekedett a szeme. Egyszerre ordítottunk fel Naokival. Nekem lesápadt az arcom, Naokinak pedig vörös volt a feje az idegességtől.

- NERO!!!

- NAROU!!!!

Ekkor Sasuke, és az a lány is felénk fordultak, és Narou még jóleső vigyorral integetett is Sasunak, akinek elborult a feje. Mikor elhajoltak egymástól (Narou és Nero) Nero rám nézett, én pedig csalódottan rá, majd megráztam a fejem, és inkább félrenéztem. Naoki azonban most igazán bepöccent.

- Hát te egy utolsó rohadék vagy! – rivallt rá a bátyjára.

- Most mit feszülsz?! Egy ölelésben nincs semmi! Látod? Matsukonak se jelentett semmit! – vigyorgott lenézően az öccsére, aki már lendítette az öklét, de a levegőben megállította, és inkább leengedve, az úttest felé viharzott, és körül se nézve, átvágott rajta.

- NAOKI! – kiáltott fel Nero, ám késő volt. Ijedten a szám elé kaptam a kezem, és könnyek szöktek a szemembe. Egy éppen arra száguldó terepjáró, legalább két lóerővel, kíméletlenül, le sem fékezve elgázolta Naokit.