– Sasuke –
A nyakába
fúrtam az arcom. Kurva jó illata volt. Meg
akarom dugni. Itt és most.
- De most mégis felvetted –
morogtam bele a bőrébe.
- Csak hogy ne sírjon a szád… -
motyogta, én pedig előre nyúlva a nadrágjának a bejáratát kerestem – Mi…Mit
csinálsz?
- Ezért jutalmat kapsz.
Felavatjuk a szobát – kaptam fel hírtelen a vállamra, mire ütögetni kezdte a
hátam.
- Neeee Sasuke! Rácsaptam a
fenekére.
- Miért is ne? – dobtam le az
ágyra, és fölé magasodtam.
- Mert ne… - nyelt egyet.
- Muszáj megjutalmaznom téged,
vagy még azt mondod, kőszívű vagyok – vigyorodtam el.
- Az vagy – nézett rám morcosan,
én pedig az állát felemelve, a nyakához hajoltam, és vadul harapdálni kezdtem,
közben lehámoztam róla a boleróját.
- Sasuke… kérlek – nyögött fel,
én pedig a bőrébe vigyorogtam.
- Mit kérsz? – dörmögtem és a
topp alá rutinosan benyúlva (elméletileg úgy alszom, hogy a toppja alatt fogom
mindig a csöcsét) rámarkoltam a melleire, mire felnyöszörgött, közben a picsa nadrágot
is lehúztam róla, és az ágy mellé hajítottam. Egy ügyes mozdulattal már a tangája
belsejében voltam, és a nyílásához araszolgattam.
- Már ennyitől nedves lettél… ? –
vigyorogtam kajánul, mikor éreztem, hogy eszméletlenül nedves lett ott alul. De
nem válaszolt, csak felnyögött, ugyanis becsúsztattam egy ujjamat – Most
szanaszét duglak Nero. Harmadszorra már nem utasíthatsz vissza… Visszautasítasz
Nero…? – néztem mélyen, birtoklón a szemébe. Arca kipirulva, szemei csillognak,
mellkasa fel-le mozog. Ezért, ezért az arcért megérte ennyit várni. Imádom
látni, hogy a jelenlétem mit ki nem hoz az emberekből – Légy jó kislány, és ne
ellenkezz nekem…! – mire, mint aki extázisba esett, széttette a lábát egy
kicsit, én pedig már közéjük is térdeltem – Jó választás… Ügyes vagy –
simogattam meg a fejét.
– Narou –
Felsiettem az
emeletre, ahogy mondtam Crusadernek is. Faszom se jegyezte meg hányas szoba
volt, szóval szépen, lassan végignyitogattam az összesen. Valamelyiki be volt
zárva, valahol éppen TV-ztek, vagy aludtak, vagy éppen sziesztáztak, vagy
olvastak és igen, pont rájuk néztem, és bocsánatkérés nélkül becsaptam az
ajtót, ha nem Matsukoék voltak azok. Ám mikor kinyitottam a 33-as szobát…
Matsuko ott támaszkodott az ágyon, egy szál bokszerben, alatta az ágynak
préselve Neruci, akin egy szál topp volt, annak a pántja is lecsúszva a
válláról, a tangája is még rajta volt, de a kisgatyája már nem. Matsuko a
nyakát harapdálta éppen, és Nero két lába között helyezkedett el és az ágyékát
is neki nyomta. Ezek baszni akartak.
Felém kapták a fejüket, nekem meg
szééépen lasssaaan kezdett GECIRE FELMENNI AZ AGYVIZEM. …… Értem. Tényleg. Most
tudatosul bennem. Ezek baszogatnak. Kefélgetnek. Matsuko megdugja Nerot. Igen.
Matsuko majdnem minden egyes nap megkeféli a galambomat, akit NEKEM KÉNE. Kis híján
tikkelni kezdett a szemem.
Neki dőltem az ajtófélfának,
karba tettem a kezem, és mereven néztem őket.
- Meddig szándékozol még ott
állni? – emelte fel a fél szemöldökét flegmán felém nézve Matsuko. Megölöm.
- AMIG LE NEM MÁSZOL RÓLA!
Erre válaszul még jobban
hozzápréselte az ágyékát, Nero pedig felnyögött. Meg fogom ölni.
- Sasuke, elégh… - motyogta Nero,
DE KURVÁRA NEM ÚGY HALLATSZOTT A HANGJÁBÓL, MINT AKINEK ELÉG. Ha nem jövök be,
valószínűleg ott vonaglik majd Matsuko alatt, és minden egyes érintésétől csak nedvesebb
lesz. TAPASZTALTAM, HOGY AZ LESZ. Matsuko közel megy hozzá, és már el akar
élvezni! Nagyon felbasztam magam. Mindjárt agyvérzést kapok.
- Remek! Csodálatos! Baszd már
meg előttem!! Fel akarsz vágni vele, hogy dugod őt? Fel akarsz hergelni? Pff…
nem jött össze. Elfelejtetted tesó, hogy NERO NEKEM IS MEGVOLT.
Erre összehúzta a szemét,
megfeszültek az izmai, majd csak felröhögött. Értetlenül néztem rá.
- De te soha sem tudtad belőle
ezt kihozni – kúszott le a keze, Nero tangájához, és a csaj elvörösödve
összehúzta a szemét, és felnyöszörgött, és a csípője akaratlanul is
megemelkedett.
- Hagyd abba, jó? – nyekergett –
Most már elég legyen!
- És soha nem is fogod tudni. Az
egyetlen, aki ilyesfajta örömöt tud neki okozni, az én vagyok. Büszke lehetsz
rá, hogy megerőszakoltad. Nekem magától szétteszi – mászott végre le róla Én meg
kis híján vérszemet kaptam.
- Meg foglak ölni… - szűrtem ki a
fogaim között.
- Hajrá, én neked szurkolok –
vigyorgott kajánul, én pedig nagyon szívesen nyakon szúrnám most. Faszomért
kellett nekem ezt most látnom – De kösz, hogy megzavartál minket, mi olyan
sürgős?
- Perszeeee, bocs, hogy
megzavartalak téged! Bocs bazdmeg! Máskor nem fordul elő, csak gondoltam
szólok, hogy amíg te nyugodtan basztok itt orrba-szájba, az én öcsém ELTŰNT!!
Nero, akire visszakerült a
toppja, és éppen a picsa nadrágját vette magára, felkapta a fejét.
- Naoki eltűnt?!!
- Nem. Viccelek – néztem rá
komoran – Jó vicc volt nem? Én is kurvára nevetek rajta.
Miután magára vette a boleróját
felpattant, és mellém sietett. Ne, ne jöjjön közelebb, most nagyon ideges
vagyok.
- Mi történt?? Mondd el, Narou ne
most baszakodj!! Idegesen meredtem rá, majd kisziszegtem az információt a
fogaim között.
- Naoki elment fürdeni, és egy
órája nem jött vissza. Szóltam Crusadernek, akinek viszont a kurvája nem jött
vissza, már egy ideje a hugyozásból, és azt mondta, hogy az öcsém nem volt
bent, mikor ő ment fürdeni.
- Mimi is eltűnt?!! – kapott
majdnem szívrohamot.
- Ja. Az is.
Erre csak majdnem félresodorva
engem az útból, kiviharzott a szobából.
- Rayne nagyon ki van akadva?
Menjünk le hozzá, mielőtt szívrohamot kap – vette fel mindenét komótosan
Matsuko. Perszeeee. Nyugodtan. Ráérünk végül is. Válasz nélkül meredtem rá.
- Ne kapj itt nekünk agyvérzést
te is. Drága a temetés, ha nincs biztosításunk – ment el mellettem, és gúnyos
vigyorral vállba veregetett. Nagyon kevés hiányzott, hogy ne törjem el azon
nyomban a kezét…
– Mimoza –
Most biztos
kérdezhetitek magatoktól, hogy ugyan már, én és Naoki hova a rézfán fütyülős
fészkes faszba tűntünk. Egyszerű! Éppen egy pincében ülünk megkötözve. Nagyon
dizájnos nem de? Szerintem is.
- Nyugi Naoki – mosolyogtam rá, a
félhomályban, mert velem ellentétben, ő kicsit félt. Amúgy itt ült mellettem, a
falnak dőlve. És rajtunk kívül, még voltak lent páran itt a pincébe. Pfff
páran.
- Én nyugodt vagyok – motyogott –
Teljesen nyugodt – nem úgy hallatszott a hangján, mint aki nyugodt.
- Kihoznak minket innen.
Legalábbis Rayne engem biztos – ahogy ezt kimondtam, gyorsan korrigáltam – Neked
meg ott a bátyád!!
Itt háttal ülve, beleverte a
fejét a falba szenvedve.
- Ja… nekem ott a bátyám – és ezt
olyan életkedvvel mondta, hogy egy haldokló 97 éves nagypapó is megirigyelte
volna.
- Miér’? Szerinted nem fog érted
jönni a bátyád?
- Nem erről van szó – nézett félre
– Valószínűleg értem fog.
- Akkor meg? Minden rendben lesz.
- Ez el van baszva, úgy ahogy van
– húzta fel a térdeit, és megtámasztotta rajtuk a homlokát – Haza akarok menni.
Pálinkát és a meleg tejemet akarom… nem ittam már régóta. Idehalok Mimi. És a
hátam is mindjárt lerohad a helyéről.
- Fáj még a hátad? – pislogtam
nagyokat, mire láttam, ahogy bólogat.
- Eléggé.
- Szerinted, ha kiabálok,
kiengednek vizes törülközőért? Vagy hoznak neked?
Erre felém fordult és
elmosolyodott.
- Kedves tőled, de szerintem nem.
- Akkor mondok vicceket, hogy
jobb kedvre derítselek!
- Rendben, várom – nézett rám érdeklődve,
mint egy kisgyerek.
- Egy nő és egy férfi találkoznak
a nudista strandon. „Örvendek” mondja a férfi. Erre a nő: „Látom”.
Felkuncogott.
- Ez nagyon szar – rázta meg a
fejét, de kuncogott.
- „Jean! Hozza ide a tegnapi
szódavizemet” „De uram, abból már kiment az erő” „Nem baj, nem verekedni akarok
vele” – folytattam.
És még ezer, meg ezer viccel
szórakoztattam el őt.
- Vidámabb lettél tőlük? –
kérdeztem rá, körülbelül a huszadik vicc után.
- Igen, azt hiszem egy kicsit
igen – mosolygott, majd kényelmesen, úgy, hogy a háta ne érje a falat, elhelyezkedett
– A bátyám ideges.
- Ezt honnan tudod? – kerekedett
el a szemem, és fülelni kezdtem – Én nem hallok ordítozást.
- Nem, én ezt érzem. Geci ideges
lett, valami miatt hirtelen.
- Miattad? Hogy eltűntél?
- Kétlem – pillantott félre.
- Miért viselkedsz így, ha a
bátyádról van szó?
- Mi? – kapta fel a fejét
hirtelen.
- Nem értem miről beszélsz, én
nem viselkedek sehogy.
- Nem bízol benne??
Erre rám nézett, de aztán ismét félre.
Naoki gyakran néz félre.
- Nem erről van szó – ismételte
meg, mint ahogy kb. tíz perccel ezelőtt tette.
- Nem bízol benne? – kérdeztem
meg ismét.
- De… De, azt hiszem de –
pislantott félre megint.
- Akkor?
- Nem tudom. Furcsa érzésem van…
Ezután szótlanul ültünk, vagy tíz percig, amíg meg nem szólaltam.
- Te érzed, ha ideges??
- Hm? – fordult felém – Ja! Aha,
érzem. Azt is, ha valami történt vele. Meg, ha beteg.
- Ez kurva menő – vigyorodtam el.
- Hát, örülök, ha menőnek találod
– mosolyodott el halványan – Egy idő után, már kicsit zavaró, főleg ha
valamelyikünknek programja van, de a másik beteg lesz, akkor valószínűleg az a
bizonyos valamelyikünk is beteg lesz. Érted. Ha az egyik beteg, rövid időn
belül a másik is szarul fogja érezni magát. Mivel én sokszor vagyok beteg,
ezért Narou sokszor baszott le emiatt, mert neki épp programja lett volna.
- Ez akkor is kurva menő –
tartottam ki a véleményem mellett. Ám ekkor nyitódott az ajtó, és ott állt a
lépcső tetején Neruci!! Gyaaa, ott állt Neruci!
- Nero! – virultam ki. Ő
körbenézett, ott voltak a családok, akik szintén Nerot nézték. Aki most
lesietett hozzánk, és leguggolva elkezdte kicsomózni a kezünket, amik össze voltak
kötve.
- Jól vagytok? – aggodalmaskodott,
mint egy anyuka.
- Yepp. De lehet be kellett volna
zárni az ajtót – motyogtam.
- Miért?
Ekkor felnéztem és lesápadtam. Ott
állt Nero mögött a két őr (a szakácsok eredetileg) és perceken belül, már ő is
megkötözve csücsült közöttünk. Naoki meg közben hirtelen elaludt, gondolom a
betegsége miatt, és a fejét Nero vállára hajtotta, és halkan szuszogott.
- Hát heló Nero – szólaltam meg
tíz perc után, hogy oldjam a feszültséget – Mi járatban?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése