CXXXIX. Fejezet

– Nero –

            Szóval igen. Ott ültem Naokival és Mimivel összekötözve a földön, miközben minden körülöttünk levő itt megszállt ember reszketve, félve és sajnálkozva meredtek ránk, mert valahogy ők egy szót sem mertek szólni. A kisgyerekek is csak csendben pityeregtek.

- Próbáltam segíteni rajtatok – sziszegtem, miközben Naoki feje a vállamra nehezedve, rajtam pihent.

- Én pedig próbálom oldani a feszültséget – Mimi nagyon vidám hangja töltötte be a pincét.

- Hogy tudsz ilyen nyugodt lenni? – kérdeztem nagyokat pislogva.

- Úgy, hogy Rayne eljön értem! Érted meg Sasuke, Naokiért meg Narou – vigyorgott. Igaza volt, így felsóhajtottam egy mélyet, hogy megnyugtassam magam.

- Remélem, azért nem lesz bajuk – motyogtam az ajtó felé nézve. Annyi kérdésem volt. Mi ez az egész? Miért csinálják ezt? Kik ezek? Miért jó nekik? És ehhez hasonlók…

- Ne aggódjatok! – szólalt fel Mimi – A barátom és a haverjai mindenkit ki fognak szabadítani! – mosolygott kedvesen mindenkire barátném.

- És ezt mi honnan tudjuk biztosra? – szólalt fel egy asszony idegesen.

- Higgyen nekem, már nem először kerülünk ilyen slamasztikába, és mindig megmentenek minket! Adjanak egy kis időt, amíg ellátják a rosszfiúk baját, de garantálom, hogy nem sokára be fognak csörtetni azon az ajtón! Persze először minket szabadítanak ki, de amint fel tudok innen kelni és használhatom a két kezem, segítek magukon! – biztosított mindenki Mimi elszántan és cseppet sem aggódva.

- Ugyan, még is, hogy tudna három tinédzser fiú elbánni, ezekkel a gazfickókkal?! Azt se tudjuk kik ezek, lehet, hogy valami yakuzák! – háborgott egy férfi.

- Rayne és csapata nem egy átlagos tinédzser fiú csapat! – puffasztotta fel Mimi sértetten az arcát, amiért leszólták a barátját és a többieket.

- Akkor meg mik?

- Ők mind – kezdte volna Mimi, de közbe szóltam:

- Nem mondhatjuk el! De nyugodjon meg mindenki, bízzanak bennünk! Minden rendben lesz!

Mimi vette a lapot, hiszen nem lenne bölcs elmondani mindenkinek, hogy Sasuék maffiák, hiszen akkor még inkább feszültebbek lennének.

- Az a fiú meg, hogy tud aludni?! – szisszent fel hitetlenül egy másik hölgy, Naokira nézve.

- Narkolepsziája van, szóval békén lehet hagyni! – rivallt rá Mimi, tőle kicsit nem megszokott módon – Egyébként a nevem Mimoza Phanthomive és arra gondoltam, hogy amíg itt ülünk és várunk, addig beszélgethetnénk! – tette hozzá visszaváltva az aranyos stílusába – A szőke lány a barátnőm, Nero Roosie. Az ő barátja Sasuke Matsuko és ősi ellensége Narou Silvermannak, akinek az öccse épp Nero vállán alszik és őt Naokinak hívják! Az én barátom Rayne Crusader, az a magas gyerek a csapatunkból és annyira nagyon szeretem! Olyan, mint egy király! Narou egy fasszopó, viszont az öccse nagyon édi! Sasuke és Nero pedig igazi álom pár, bár mostanában elég sokat veszekednek. Éppen nyaralni voltunk, már négy napja, vagy nem is tudom, hanyadik napja utazgatunk a dobozos cigány mercinkkel és nagyon meleg volt a kocsiba, mert elromlott a lég kondink… Ezért szálltunk meg itt, mert azt mondták, hogy van klíma, de ez a kiszolgálás geci pocsék – csacsogott összevissza, feszültségoldásképp, de mindenki csak furán nézett rá, én pedig szinte folyamatosan az ajtót pásztáztam aggódva.

– Rayne –

Mikor kiléptem az ajtó mögül, elintézve azt a két geciládát (kb. félholtra vertem mind a kettőt, de nem tudtak megtörni, nem mondták el, hogy mi ez az egész), belebotlottam Narouékba, miközben leporoltam a karomat.

- Te mit csináltál ott?! – kérdezte Narou feszülten tőle, már szinte majdnem a torkomnak ugrott, olyan ideges volt. Felvontam a fél szemöldököm és eléggé lekicsinylően meredtem rá.

- Éppen megvédtek magam, mert rám támadtak! – sziszegtem.

- Kik? – kérdezte Sasuke.

- Két fasszopó, kicsit elintéztem őket, mert nincsenek maguknál, de nem mondták el, mi ez az egész és, hogy mi folyik itt…

- Had nézzem, csak – lökött félre Narou és bement az ajtón, amit magam mögött már becsuktam. Megforgattam a szemeimet, mert nem hiszem el, hogy őt ez érdekli, hogy mi van azzal a két alakkal.

- Hol van, Nero? – forgolódott körbe Sasuke.

- Szerintem, már őt is elkapták – masszíroztam meg a halántékomat, mert már nagyon fájt a fejem az idegtől.

- Faszomat már, ezt nem hiszem el – vert bele ököllel a falba.

- Crusi, te aztán tudsz ütni – jelent meg Narou.

- Na jó, gyorsan találjunk ki valamit és nézzünk alaposan körbe – vetettem fel az ötletet.

- Minden rendben, uraim? – jelent meg mellettünk hirtelen az a két idős pár, akik a panziót vezetik. Több se kellett, egyből elkaptam a torkát a csávónak és a falhoz szorítottam. A csuklómhoz kapott és fuldokolni kezdett.

- Mi folyik itt??!! – kérdeztem sötéten tőle. A szemem sarkából, csak annyit láttam, hogy a nő mozdul, vele együtt Narou is és Sasuke is és Narou elordítja magát, hogy „CRUSI VIGYÁZZ!” én pedig reflexből eldobtam a csávót és elhasaltam. Ekkor egy golyó suhant el a fejem fölött, aztán Sasuke és Narou a földre terítették a nénét, aki elejtette a pisztolyát (!). Ám a földön fekvő férje, szintén kirántotta a zsebéből az övét, és rám szegezte. Azonnal elgurultam és kitértem a lövései elől, majd felkapva a nő elejtett fegyverét, egy gyors, rutinos mozdulattal kilőttem a kezéből a pisztolyt. Ijedten nézett fel rám. Körbe néztem és Narou a nyakánál fogva, a földre szorította a nőt a hasára fektetve, plusz a derekán ült és az alany szenvedve nyögött a szorításától.

- Hol az öcsém?! – kérdezte idegesen és szorított még egyet rajta, mire a nő már szinte felnyögött és fuldokolni kezdett.

- Kik vagytok ti? – kérdezte az úr, remegve felnézve rám.

- Ti kik vagytok? – kérdeztem felé tartva a pisztolycsövet.

- Ha elmondom, életben hagytok minket? – kérdezte rémülten.

- Talán – sziszegtem.

- Zsebtolvajok… Akik itt megszálltak mindig megloptuk őket! Általában vacsoraidő alatt, vagy amíg alszanak, esetleg a hallban vannak… De ma láttuk a rengeteg pénzt nálatok és mindenkit a pincébe rejtettünk el, hogy váltságdíjat kérjünk értük, tőletek! – hebegett.

- Ez szuper, akkor tehát a pincébe vannak? – kérdeztem idegesen, mire hevesen bólogatni kezdett.

- Remek, Sasuke! Szerezz valahonnan sok-sok kötelet – szóltam oda neki, aki így is tett. Nem tudom, meddig szórakoztattuk Narouval a házaspárt, mire haverom végre visszajött. Szépen összekötöztük kezüket, lábukat, aztán néhány ronggyal a szájukat is és a pince felé vonszoltuk őket. Ott leraktuk őket, utána visszamentünk oda, ahová engem berángattak és a két pasast is (akik szoba szervizesek), azokat is így megkötöztük s levittük őket a többiekhez. Ekkor megjelent két szakács, akik a látottaktól megadták magukat és átadták a pince kulcsát, így őket is megkötöztük. Végül Narou berúgta a pince ajtót és felkapcsolva a mellette levő villanyt, lerohant az említett helyiségbe.

– Nero –

            Mimi egész végig magyarázott és beszélgetett mindenkivel, de persze valahogy senki sem akart szóba elegyedni vele, amit egyáltalán nem értett. Aztán lövöldözéseket hallottunk, amitől már mindenki megijedt és a gyerekek (szegények) sírva fakadtak.

- Nem lesz semmi baj – bizonygatta Mimi, de persze csak egy halom nem tetszést kapott válaszul.

- Szerinted jól vannak? – kérdeztem Mimitől.

- Biztos, Nero, ismered őket! – mondta nekem egy kedves mosollyal, amitől meg tudtam nyugodni. Az ajtó előtt is egyszer csak mozgolódást és dulakodást hallottunk, aztán perceken belül Narou berúgta a lábával a pince ajtót, de közben a kezében ott volt a kulcs. Lerohant a lépcsőn és egyből odajött hozzánk.

- Jól vagytok? – kérdezte idegesen, bár meglepő volt, hogy ilyet kérdezett – Az öcsém? – jött oda az én felemre és leguggolt elénk.

- A betegsége miatt elaludt – mondta Mimi.

- Naoki! Gyerünk, szedd össze magad te kis buzi! – kezdett el csettintgetni az öccse orra előtt, aki grimaszolva, de végül felkelt, így felemelte a fejét a vállamról. Eközben Rayne is és Sasuke is lerobogtak a lépcsőn és ők is hozzánk jöttek, miközben Narou már babrálni kezdte a kötéseinket.

- Mimi, jól vagy szerelmem?! – guggolt le Rayne Mimihez és nemes egyszerűséggel, azzal a bika erejével szétszakította a kezén a kötelet, s így, mivel az én kezemhez volt kötözve, az én csomóm is eloldódott.

- Igen – bizonygatta Mimi kedvesen, mire Rayne magához ölelte a földön ülve és hevesen megpuszilgatta. Közben én felálltam és az elzsibbadt, kötéltől megszorított csuklóimat masszíroztam. Sasuke ide odalépett hozzám és két kezébe fogva az arcom, idegesen, de egyben aggódóan meredt rám.

- Jól vagy?

- Igen, kutyabajom – motyogtam.

- Akkor jó – csókolt meg hevesen.

- Mit akartak ezek? – kérdeztem.

- Pénzt és mindent, ami értékes…

- Még jó, hogy a nyakláncomat még tegnap a táskámba tettem – motyogtam.

- Jha.

- Na, megint megmentettem azt a kis női életedet! – veregette hátba Narou Naokit, aki kis híján összeesett a kedves bátyja gesztusaitól.

- Jha, kösz – morogta fájdalmas arckifejezéssel – Te fasszopó!

- Uh bocsi, elfelejtettem, hogy le vagy égve – vetette oda neki Narou, aztán vérfagyasztóan ránk nézett (rám és Sasura) és inkább félre vonult Rayneval, kiszabadítani a többieket. Én is inkább segítettem ebben, majd Sasuke is és Mimi is. Naoki csak ott állt és a hátát fájlalta.

- Mondtam, hogy értünk jönnek – bizonygatta Mimi kedvesen, miközben azt a hölgyet szabadította ki, aki először panaszkodott. Én a gyerekeket engedtem el, akik hálásan megöleltek engem, ez viszont nagyon jól esett!

- És az elrablókkal, mi van? – kérdezte az egyik családapa.

- Begyűjtöttünk mindenkit, megkötöztük őket és tervek szerint, ide bezárjuk őket reggelig, aztán kihívjuk a zsarukat! Önök elmondják, mi történt és stb stb… Mi meg alszunk, mert már ki van a faszunk… - vonult fel Narou a lépcsőn és az első embert megragadva, aki az egyik szakács volt, lerángatta a lépcsőn és a falhoz vágta. A másik két srác (Rayne és Sasuke) besegítettek neki és valóban mindenkit elkaptak, ők hárman! Mindenki nagyon hálás volt nekik, de voltak páran, akik még így sem akartak maradni éjszakára, hanem elmentek egy másik helyre. Mi maradtunk a lég kondi miatt.

Este, miután elrendeztünk mindent, és biztonságban tudtuk magunkat, csak azért is ott éjszakáztunk. Reggel pedig már egy másik család kihívta a zsarukat, akik még vagy két órán át kihallgattak bennünket és feljegyezték az esetet, meg felvették a vallomásainkat, stb. Így lett tíz óra, mire ismét kocsiba szálltunk és elindultunk hazafelé. Sasuke vezetett, Narou ült az anyóson, én hátul az ablaknál Sasu mögött, középen Naoki és a másik ablaknál, Narou mögött Rayne és az ölében Mimi.

- Na, ha most minden oké és nem húzzuk az időt, akkor a határon leszünk estére vagy hajnalban és, ha folyamatosan megyünk, nem állunk meg megint a parton, akkor másnap legkésőbb estefelé megérkezünk haza! – mondta Narou arra utalva, hogy, ha lehet, akkor megszakítás nélkül utazzunk továbbra is.

- Majd kiderül, mi lesz – mondta Sasuke.

- Te csak hallgass Matsuko, és vezess! – vetette oda neki idegesen Narou.

- Úgy látom, most neked kéne xanax – vigyorgott rá gúnyosan Sasuke és láttam Naroun, hogy nem sok hiányzott, hogy most ne nyújtsa ki a karját és törölje képen a volán mögött ülő pasimat. Narou, miután abbahagyta Sasuke életének a kiszuggerálását, a visszapillantóból rám meredt én pedig lesütve a szemeimet, elfordultam. Baromi kínos, hogy benyitott, ráadásul Sasu meg is alázott előtte. Mindig van valami.

- Ajj, de én még le szeretnék menni a partra – motyogott Mimi szenvedve – Múltkor is olyan jól elvoltunk és ránk férne egy kis kikapcsolódás!

- De te úgy se tudsz még fürdeni – mondta neki Rayne óvatosan.

- Nem baj, attól még le szeretnék menni! – motyogta.

- Leszarunk, törpe kurva! Majd egyszer elmész magadnak! – vetette oda Narou – Szerintem, Naoki se kívánja a partot…

- Hát, igazából jó lenne, mert a múltkorit végig átaludtam és nem tudtam fürdeni, pedig akartam – húzta el a száját Nao, mire csak egy vérfagyasztó pillantást kapott a tesójától.

- Jó, akkor pár órára megállunk – mondta Rayne. Narou idegesen csapkodott és eljátszotta a szokásos „Gyere le jó isten” monológját, csak most sokkal cifrábban, Mimi pedig teljesen kivirult, akárcsak Naoki. Egyedül én és Sasuke nem reagáltunk semmit. Mindketten ugyanaz az ok miatt… Mostanában nem nagyon jövünk ki a féltékenységek miatt…

- Neruci, ugye te is örülsz? – kérdezte tőlem Mimi izgatottan.

- Nekem mindegy – vontam meg a vállam mosolyogva.

Az út további része úgy telt, hogy csendben. Minden ablak le volt húzva a meleg miatt és még a rádiót sem hallgattuk. Sőt, Naoki, Mimi és én be is aludtunk olyan délután fele. Ám, amikor felkeltem, vagy is felkeltettek, akkor már elég komolyan sötét volt. Sasuke állt az én oldalamon az ajtónál és akkor realizáltam, hogy Naoki vállára dőlve aludtam! Kicsit se nézett rám Sasu idegesen, ááá…

- Hol vagyunk? – kérdeztem álmosan körbe nézve.

- A határnál…

- Uhh – nyeltem egy nagyot. Most kell átvinnünk a cuccokat – Hány óra van ilyenkor? – kérdeztem, mert tényleg már baromi sötét volt. Csak a reflektor és kocsilámpák fényei adtak világítást.

- Fél tíz van. De úgy néz ki, hogy pár órát még itt elülünk, mert nézd meg, mennyien vannak – állt egy kicsit félre, hogy ki tudjak nézni a kocsiból. Hát, mindenki tudja milyen a határ… Van három sorompó a személygépkocsiknak, egy a buszoknak és egy a kamionoknak. Nos, mindenhol ezren voltak és szinte kígyózott a sor. Mikor jöttünk át először, akkor is sokan voltak, de nem ennyire. Most vagy ötször annyian vannak. Narou tök ideges volt. Rayneval dumálgatott a kocsi másik oldalának dőlve és cigiztek, akárcsak Sasuke is.

- Ez nagyon kemény – simogattam meg a karom, mert eléggé hideg levegő csapott be a kocsiba.

- Hát az – támaszkodott meg a kocsinak.

- De legalább a mi országunkban már lesz rádiónk – vigyorodtam el, mire ő is csak mosolyogva megrázta a fejét, utána elkomorult.

- Csak jussunk át. Ezen a határkapun még simán átmegyünk, de a miénken már nem igen fogunk tudni zökkenőmentesen – meredt előre beleszívva a cigijébe, s miközben kifújta a füstöt, lepöckölte a hamut a cigijének a végéről.

- Remélem, azért minden rendben lesz – motyogtam.

- Menjetek el Mimivel pisilni meg ilyenek – mutatott az útszélei mosdókra – Igyatok, egyetek, aztán készüljetek fel a dugdosásra, mert tuti, hogy át fogják nézni a kocsit – fújta ki a füstöt – Addig felkeltjük Naokit is.

- Oké – szálltam ki a kocsiból, ám nagyon hűvös volt az idő, rendesen fagytam meg fele. Ezért a csomagtartót felnyitva, kivettem belőle Sasuke egyik pulcsiját a táskájából és megfogva Mimi kezét (aki Rayne óriás pulcsijában volt), elmentünk a pisildébe. Kicsit se voltak sokan ott se, ááá… Rengeteget vártunk, ráadásul vissza kellett szaladjak pénzért a kocsihoz, mert fizetős volt az egész minden! Nagyon kemény…