CXXXVII. Fejezet

– Nero –

Nekem ez a két házaspár annyira nem tetszett, hogy azt nem is lehetett szavakba önteni. Az a sunyi nézés… És már csak a bent dolgozó félig ázsiai, félig nem ázsiai és pár más nemzetiségű dolgozóktól is felállt a hátamon a szőr.

- Hány szoba lesz? – kérdezte a hölgy a számítógép mögött, valami jól begyakorolt műmosollyal.

- Három és mind a kettő két személyes – mondta Rayne.

- De az egyik két külön ágyas legyen! – szólt bele Narou, mert gondolom, ő nem akar az öccsével megint egy ágyban hemperegni.

- Hány éjszakát töltenek el nálunk?

- Csak a ma estét – sóhajtott Sasuke fáradtan.

- Igényelnek légkondit?

- Mint a szél!! – kontrázott Mimi.

- És szobaszervízt?

- Igen! – csillant meg Naoki szeme.

- Nem – nézett rá sötéten Narou.

- És önök, mind a hatan?

- Igen! – ezt már mindenki mondta.

- Már is intézem – biccentett a hölgy,aztán három kulcsot készített ki – A harmadik emeleten van ez a három szoba! A 31-es és a 33-as szoba francia ágyas, a 30-as pedig két sima ágyas – mosolygott folyamatosan, mint, akinek az arcára fagyott a mosoly. Vagy, mint aki készül valamire.

- Az emeletnek van egy közös fürdő/WC része, külön a nőknek és külön a férfiaknak! Mivel zuhanykabinok vannak – tette még hozzá a nő.

- Köszönjük – vette el furán nézve Rayne a kulcsokat, aztán oda adta mindenkinek azt, ami kellett neki.

- Nyolc órakor lesz a vacsora mindenkinek, az ebédlőben – mondta a hölgy férje oda lépve hozzánk.

- Mi lesz a kaja? – kérdezte Mimi csillogó szemekkel.

- Három főétel és leves közül lehet majd választani, illetve lesznek desszertjeink, de az majd mind a vacsoránál derül ki – vigyorgott (vagy inkább vicsorgott) rá a férfi.

- Vannak itt mások is? – kérdezte Sasuke egy kissé gyanúsan.

- Igen, rajtatok kívül még megszállt nálunk három házaspár, négy család, amiből kettő két gyerekes, egynek nincsen gyereke csak a nagyszülők és egynek pedig egy gyerek van. És még egy veletek egykorú fiatal pár is.

- Értem – biccentett Sasu.

- Akkor találkozunk a vacsoránál, addig jó pihenést, fiatalok – köszöntek el tőlünk, aztán felvonultunk. A miénk lett Sasuval a 33-as szoba. Fogtuk a cókmókjainkat és felvonultunk mindannyian a harmadik emeletre. Egyébként még csak este hét volt, szóval gondoltuk, jól kipihenjük magunkat, aztán majd tovább állunk.

Narou és Naoki egyből bevonultak a 30-as számú szobába, rögtön az első ajtó volt jobbra, ahogy felértünk az emeletre. Utánuk a következő szoba volt Mimiéké, aztán egy üres szoba és a mienk. Természetesen Narou őrizte azt a hűtőtáskát, amiben a belső szervek voltak, a füves csomagokat pedig bent hagytuk a kocsiban, elrejtve, ahol voltak.

- Hú, végre – dőltem el az ágyon, miután lepakoltam a cuccaimat az ágy mellé. Eközben Sasuke bekapcsolta a klímát a szobában. Még TV is és kis hűtő is volt.

- Ajjj ne is mondd – dőlt utána be mellém – Ez sokkal kényelmesebb, mint az előző motelban – morogta bele a párnába.

- Uhumm – értettem egyet lehunyt szemmel. Ekkor kopogtak és nyílt az ajtó.

- Nero, körbe nézünk? – kérdezte Mimi.

- Igen – csillantak meg a szemeim, aztán óvatosan Sasura néztem, akinek ez nem tetszett, végül rám hagyta.

- Én addig átmegyek Raynehoz – legyintett, aztán mi Mimivel egymás kezét megfogva, elindultunk emeletről emeletre. Összefutottunk pár taggal azok közül, akik itt megszálltak. Kedvesen köszöntek, de tovább is álltak.

- Nero, tudod mit láttam? – kérdezte Mimi, amikor éppen a büfé részleget vizslattuk.

- Nem, mit?

- Azt, hogy az a hölgy és a férje szinte kinézték Rayneék kezéből azt a sok pénzt, amikor fizettek.

- Igen, az nekem is feltűnt – ráncoltam a szemöldököm.

- De miért, szerinted? – indultunk vissza az emeletre.

- Fogalmam sincs, talán nem akarják elhinni, hogy ilyen fiatalon így tele vannak – vontam vállat.

- Lehet – értett egyet. Mire körbementünk az egész panzión és visszaértünk, már nyolc óra volt, szóval lementünk kajálni. A levesek közül volt húsleves, tojás leves meg valami különlegesség, amiből Mimi evett, de rajta kívül senki más nem evett levest. A másodikból valóban három volt. Volt milánói, tejbegríz és egy húskülönlegesség. Mimi mind a háromból kért, én pedig a tejbegrízből, a többiek meg változatosan. Desszertnek volt krémes, dobos, minyon, tiramisu, puncstorta és kókusz rolád. Na ebből már mindenki evett mindenből. És nemcsak egyet. Végül jóllakottan vonultunk vissza majdnem este kilenckor a szobáinkba, ám, ahogy leültem, Mimi dugta be ismét a fejét az ajtónkon, kezében a fürdéshez való cuccaival.

- Nerucii, eljössz velem fürdeni meg egyéb dolgok? – kérdezte.

- Persze! – ugrottam fel egyből, mert ez egy jó ötlet volt. Az ágyra csaptam a táskám és kinyitottam azt. Előkotortam benne a zuhanyzós törülközőmet, a samponomat, fogkefét, fogkrémet, egy tiszta tangát (még jó, hogy többet hoztam), meg az alvós ruháimat (fekete top és zöld, finom anyagú picsa nadrág), ám, hogy Sasuke ne sírjon, kivettem még a fekete bolerómat is, ami leért a fenekem aljáig pont. Mimi megvárt az ajtóban és együtt átsiettünk a női mosdóba. Útközben összefutottunk Naokival és a gumikacsájával. Ő is fürdeni indult, aztán megkért, hogy, ha végeztem én is, akkor menjek már át bekenni a hátát.

Én, először elsiettem pisilni, Mimi addig a tiszta bugyijába tett új betétet és a régit meg becsomagolta az újnak a csomagolásába, beletekerte WC papírba is és begyűrte a WC-ben lévő nagykukába. Azután bebújtunk egy külön-külön zuhanyfülkébe és szépen megfürödtünk. Utána, kezemben a mai ruhámmal, a melltartómmal, a piszkos bugyimmal és a többi cuccal a kezemben átvonultam Narouék szobájába.

- Az öcséd? – kérdeztem az egy szál bokszerben ágyon fekvő Naroutól, aki élvezte a klíma által nyújtott hűvösséget és a szar TV adókat.

- Passz, sztem még fürdik – mért végig.

- Akkor majd később jövök bekenni a hátát – hagytam ott és visszamentem a szobámba Sasuhoz. Lehajolva a táskámhoz, beleraktam a cuccaimat, ám hirtelen egy kéz markolt bele a fenekembe.

- Mi az? – egyenesedtem fel félig hátra fordulva.

- Eddig ezt miért nem tudtad felvenni? – rángatta meg rajtam finoman a bolerót Sasuke.

- Mert, ha nem látnád, fekete. És az vonzza a meleget… - fordultam el tőle és így nem láthatta, hogy megforgatom a szemeimet.

– Rayne –

Mikor Mimi visszajött fürdésből, sokkal jobban érezte magát és nem csak a felfrissülés miatt, hanem többnyire az miatt is, hogy végre klíma volt végre a panziói szobában és nem kellett mindenkivel egy szobában nyomorogni.

- Rayne, én úúúúgy szeretlek – bújt oda hozzám az ágyban.

- Na és hogy-hogy? – kérdeztem elvigyorodva és fél karral átöleltem.

- Hát… Mert szeretlek – pislogott nagyokat.

- De olyan ritkán szoktad mondani, hogy valósággal furcsa, amikor mondod nekem.

- Ne haragudj, de tudod jól, hogy nem szeretek mások előtt csöpögni – húzta el a száját.

- Tudom. Elég, ha csak kimutatod, hogy te hozzám tartozol – pusziltam meg a homlokát, aztán a szemét, az arcát, az orrát és végül a száját, amitől édesen felkuncogott.

- Ne már – pirult el egy kicsit – Zavarba hozol – vette ki a kezemből a távirányítót feltérdelve és az egyik kezén is támaszkodva, amitől kissé bepucsított. A férfiasságom életre kelt és egész egyszerűen odanyúlva, odatartottam a markomat neki. Így, mikor ülő pózba helyezkedett, egyenesen beleült a tenyerembe és rámarkoltam arra az iszonyúan formás kis seggére. Kissé riadtan nézett rám és nagyokat pislogva pír szökött a kis arcocskájára, nekem meg kaján vigyor kúszott a képemre. Megmarkolásztam.

- Rayne! – pattant ki a kezeim közül és elhessegette onnan – Nee!

- Nem baj, alig várom, hogy abbahagyd a menstruálást! Megbaszom a seggedet is és a lyukadat is! Dörmögtem oda neki, amitől még inkább vörösebb lett az arca és mereven a TV-re bámult ezek után. Én pedig finoman hozzáérve, elkezdtem simogatni a hátát, amitől meg-megrezzent és kirázta a hideg. Szóval abbahagytam, de hátra nyúlva, felém sem nézve megfogta ismét a kezem és a háta felé irányította, jelezve, hogy csináljam még neki.

Nem tudom, meddig sziesztázhattunk, de nem volt olyan sok idő, max. egy fél óra. Végül Mimi kiszaladt pisilni én pedig elmentem fürdeni. De mire visszaértem, Mimi még mindig kurvára nem volt sehol sem. Kezdtem nagyon ideges lenni.

- Rayne – jött be hozzám Narou hirtelen – Naoki nincs meg! – sziszegte idegesen a hajába túrva. Azt hittem, hogy már lassan egy órája fürdik, de nem…

- Én most jöttem onnan, de nem volt bent senki rajtam kívül!

- Faszom – mérgelődött.

- Mindjárt jövök, várj meg itt – siettem be a női mosdóba (leszarom, hogy női) és hiába néztem körbe meg szólongattam Mimit, egyszerűen nem, jött válasz. Visszasiettem Narouhoz.

- Mimi sincs a WC-ben! Menjünk le és nézzünk körül, hátha csak lementek ketten – javasoltam neki, mire ingerülten biccentett és lementünk szétnézni. De, ami ijesztőbb volt, hogy nem volt sehol senki! Egy kurva szolgáló sem és a recepción is hiába nyomtunk a csengőt, senki sem jött oda. És Mimi meg Naoki nem voltak sehol!!! Most már aztán totálisan komolyan, geci kurvára ideges lettem.

- Én ezt nem értem, még is hova a faszomba tűnt el mindenki?! – tomboltam a hallban.

- Na jó, szólok Matsukonak! – rohant fel Narou az emeletre, én pedig tovább keresgéltem, egészen addig, míg az egyik ajtó mellett el nem haladva, ketten megragadtak és bevonszoltak oda, abba a sötét helyiségbe. Azonnal kapcsolt az agyam és az egyiket jól lábszáron rúgtam, így az el is engedett, a másiknak meg kitekertem a karját. Itt valami komolyan nagyon nem okés. Persze ezek ketten próbáltak legyűrni, de még kurvára nem tudják, hogy kivel kezdtek ki…