CXXXVI. Fejezet

Sajnáljuk a késést és a kimaradást, de suli időben valószínűleg ritkábban fognak érkezni a részek!:( De addig is, itt a legújabb két rész, jó olvasást! :-* <3

xoxo; N&M♥

– Sasuke –

Hogy, hogy indult a reggelem? CSODÁSAN. Láttátok ti is, nem? Mindjárt szétdurranok a jókedvtől, és a nyugodtságtól. Ahogy mindig.

- Majd meglátjuk – sóhajtottam – De éjszaka nem fogsz vezetni, az biztos. Nem azért, mert aggódok azért, hogy rendesen kialudd magad, hanem azért, mert félek, hogy nem lesz még egyszer akkora szerencsénk, mint tegnap és belehajtasz egy másik kocsiba. Bár, ha mindenki túl éli és csak te halsz, meg akkor azzal sincs bajom. Ha ezt megoldod, akkor felőlem mehetünk éjszaka kocsival – vontam vállat.

- Szopjál faszt, Matsuko!

- Csak utánad, Silverman.

- Abbahagynátok? – ocsúdott fel Rayne.

- Ja, még a fürdőben is hallani – jött ki kis fehér topba és magasított derekú kis rövidnadrágban Mimi, felkontyolt hajjal. Már megértem Raynet, mikor azt ecsetelgette, hogy nem szereti, ha Mimit megbámulják. Nem. Én se szeretem, ha Nerot! Ki akarom vesézni az összes csávót, Nerora meg overállt adok, hogy csak én láthassam a testét – Tőletek még mosakodni se lehet nyugodtan.

- Mimi, nem akarsz valami más felsőt felvenni? – guggolt le hozzá Rayne.

- Zavar? – nézett magára bűntudatosan a nője.

- Hát kicsit.

- Jó, akkor mindjárt jövök – sietett oda a bőröndjéhez, és kikapott egy kevésbé feszülős, nem dekoltázsos, fekete toppot, és ismét eltűnt a fürdőbe, mint egy jól nevelt kisállat.

- Mit csináltál vele? – hajoltam oda bizalmasan Raynehoz.

- Heh? – fordult felém nagyon művelten.

- Hogy így, rögtön teszi, amit mondasz?

- Most jó napot fogtam ki, van, amikor ellenkezik – fújta be magát a csokis Axe dezodorjával.

- De gyakran van olyan?

- Nem, nem igazán. Általában szót fogad – csapta hátra szokásosan a frufruját – Miért?

- Én is el akarom ezt érni Neronál… - motyogtam.

- Hát, az nehéz lesz – veregetett vállba – Nero vadócabb, és ellenkezőbb és karakánabb, mint az én szerelmem.

Közben az említett hölgyemény is bejött szólni, hogy kész a reggeli, és hogy siessünk. De. Még. Mindig. Ott. Volt. Rajta. Az. A. Kibaszott. Topp. És. Gatya. Mindjárt megőrülök. Zsebre raktam a telefonomat, és elindultunk lefelé.

Éppen nagyban vártuk a reggelinket, mikor észrevettem valamit. A szomszédos asztalnál… ül két gyerek. Az egyik Crusader csaját nézi, de a másik…. Az ÉN Neromat. Mindjárt agyvérzést kapok. Erről miért nem szólt senki? Kezd felmenni az agyvizem. Megint. Az asztal alá nyúlva, erősen megszorítottam Nero combját.

- Áuh – szisszent fel a reggelijéből a barátnőm – Mi a baj?!

- Mondtam, hogy ne vedd fel. Mondtam.

- Befejeznéd? Reggelizni akarok. Alapból, most honnan jött ez?

- Nézz oldalra.

- Sasuke..

- Nézz. Oldalra – szűrtem ki a fogaim közül idegesen. Nagyot sóhajtva oldalra nézett, pont bele az egyik csávó szemébe – Ne ilyen sokáig!! – szóltam rá, mire elkapta a tekintetét.

- Sasuke, csak néz…

- De ne nézzen!!

- Téged is néz azaz egyik kurva! Nem látod?!

- De rólam nem akarja lenézni az alsógatyát, de az a csávó, már a szemével szétbaszta a lyukadat!! Ezért! Ismétlem, EZÉRT mondtam, hogy ne vegyél fel ilyeneket! Miért? Miért akarod, hogy lássák a tested, nem elég, hogy én látom?!

- Nem akarom, hogy lássák, csak MELEGEM VAN.

- Kibírnád, egy kevésbé lenge toppban is, más is kibírja! – emeltem meg a hangom. Komolyan mondom, mindjárt agyvérzést kapok.

- De én nem fogok becsicskulni, és szó nélkül tenni, amit parancsolsz!

- Pedig párszor igazán megtehetnéd értem! Mimoza is meg tudja tenni a haveromért!

- Ő Mimi. Én meg Nero vagyok, Sasuke! De Rayne nem kap féltékenységi, és üvöltözési rohamot, ha Mimi valamivel rövidebb ruhát vesz fel!

- Nem tudod, miket gondol magában.

- MAGÁBAN. De nem kezd el vele üvöltözni, és nem tépi le konkrétan róla a ruhát! Mert ő tiszteli Mimit!

- Ha szépen kérnélek meg rá, akkor sem csinálnád, amit mondok!!

- Abbahagynátok, kérlek? – szólt bele Silverman #2 a vitánkba – Már az omlettem is feszült lesz tőletek…

- Jogos. Az én omlettemnek már Xanax kéne. Matsuko, nincs nálad véletlenül? – kezdett el gúnyolódni Silverman #1.

- Igazuk van most… - nézett ránk elszontyolodva Mimi.

- Egyetek, aztán majd ha hazaértünk, megbeszélitek egymás közt – küldte le a torkán a kikészített narancslét Rayne. Mi egyszerre egymásra néztünk Neroval, és egyszerre fordultunk is el. Csendben, feszülten ettünk tovább. De én akkor sem hagyom annyiban… Biztos nem. Mikor végeztünk, és az említett hat tagú család mentünk el, hogy kivigyük a tányért, hirtelen megragadtam Nero derekát, és erőszakosan magamhoz vonva, lesmároltam. Meglepődött, de nem hajolt el.

- Ez.. Ezh most mi volt? – lihegett.

- Semmi – markoltam rá a fenekére, és rácsapva, jeleztem neki, hogy ő jön tányér kivivésben, mert már várják a mosatlanját. Aztán én pedig elővettem a rejtekéből a hajmeresztő nézésemet, és a két ikerre néztem. Odalépve hozzájuk, leguggoltam eléjük.

- Láttátok azt, ott az előbb? – sziszegtem idegesen, de közben mosolyogtam.

- Aha...- bólintott vonakodva az, aki Nerot bámulta. Megragadtam a tarkóját, és megszorítottam ott a fejbőrét, mert hála a pávás szarfasz hajának, ott szinte kopasz volt.

- Akkor azt is láttad, hogy az a csaj, akit te megállás nélkül vetkőztettél a szemeddel, az ENYÉM.

- Haver csak néztem – nyögött szenvedve.

- Magasról lefosom. Rá se szabadott volna nézned.

- Visszanézett.

Ezen annyira felbasztam magam, hogy egy nagyot rántottam a srácon.

- Ugyan már. Nézz magadra, aztán nézz rám. Versenybe sem szállhatsz velem – néztem le, egy lenéző vigyorral – És figyelmeztetlek, te faszcibáló kis pöcs – komorodtam el – Ha meglátom, hogy amíg kimegyünk, te ránézel, leszarom a szüleidet, akik most épp a kávét veszik, és úgy szétverem a fejét a kicsi fiúknak, hogy a tulajdon anyja se fog tudni ráismerni világos?!

Szenvedve bólintott egyet.

- Remek. Akkor ezt megbeszéltük – engedtem el őt durván.

- Sasuke… - fogta meg egy gyengéd kéz a vállamat. Tudtam, hogy Nero volt az. Aggódón fürkészte az arcom – Menjünk…

- Ok – adtam egy Raynes választ, és erősen karon ragadva a nőmet, elhúztam onnan.

– Mimoza –

Nagy nehezen, miután mindenki összepakolta a cuccát. És én, meg Naoki még visszarohantunk a cuccunkért, (ő a gumikacsáját hagyta a fürdőben, én pedig a fogkefémet felejtettem ott) végre fizetés után elhagyhattuk a szobánkat (fivéreim, az a család úgy tele volt a pénzel, mint csízió a jövendöléssel, hát majdnem akkora pénztárcájuk volt, mint Raynenak, ami nagy szám) és kocsiban ülhettünk. De mivel az okos fejével Sasuke este a parkolóba állt meg, és a nap pont oda sütött, először ki kellett szellőztetni mindent, hogy ne legyen tikkasztó meleg a kocsiban. Kinyitottuk mind a négy ajtót, és vártuk, amíg ki megy onnan a forróság. És csak utána szálltunk be. De azt is szenvedve. Most már ismét Silverman vezetett, így az ülésrend, úgy nézett ki, mint tegnap reggel. Az ikrek elől, Nero Sasuke ölében, én pedig középen, mellettem pedig Rayne.

- Mi volt ez az ebédlőben, Matsuko? – nézett a visszapillantóból Sasukere Narou. Ajjajaj kezdődik.

- Narou… - bökte meg Naoki a bátyját amolyan „Ne most..” hangsúllyal.

- Csak kérdezem – pillantott ismét hátra.

- Kussolj Silverman! Ne üsd bele mindenbe az orrodat, vagy még véletlenül be fogom törni.

- Csihadj már! Csak kérdeztem, hogy miért csinálod a parádét korán reggel. Minden oké Neruci? – kezdte el hergelni Sasuket azzal ez a tetű, hogy direkt, nyájas, tőle nem megszokott, kedves hanggal kérdezte meg Nerotól hogy mi baja. Erre Sasu csak egy nagy lendülettel az ülésbe rúgott.

- Nyugi Sasuke – próbálta csitítgatni a barátnője, ügyet sem vetve Naroura.

- Chh… - nézett félre Sasuke, ki az ablakon.

- Csihadalom van már… - szólaltam meg – Ne feszüljetek, így is tiszta meleg van a kocsiban, és a feszültségtől csak még melegebb lesz – adtam meg arra, az ésszerű magyarázatott, hogy miért hagyják abba – Faszooom. Izzadok – kezdtem el legyezgetni magam.

- Be van kapcsolva a légkondi? – kérdezte Neruci.

- Elméletileg be… - kezdett el valamit babrálni a műszerfalon Narou – Ezt nem hiszem el! – törölte le a homlokáról a verítéket.

- Mi az? – emelte meg a fél szemöldökét Rayne, aki egész eddig csak kussban ült, biztos valamin gondolkozott, sokszor csinálja ezt.

- Elromlott a légkondi!!

Mindenki egy emberként szenvedett fel.

- A kurva életbe – csapott a homlokára Sasuke – Mindjárt átugrok a szomszéd autóba, és kilopok onnan egy légkondit, hát faszom!

- Akkor már egyszerűbb lenne magát a kocsit ellopni nem? – vetette fel az ötletet Naoki.

- Leszarom!! – rivallt rá Sasuke, mire Naoki lejjebb csúszott az ülésen.

- Bocsi.

Deja vum van. Na, szóval az egész autóút, úgy telt, hogy meghaltunk. De úgy komolyan. Nero már kilógatta a kocsiból a lábát, Narou a térképpel legyezgette magát, Naoki szenvedett, én is szenvedtem, Rayne kussban szenvedett, és viselte férfiként a megpróbáltatásokat (nem, amúgy elkezdett kényeskedni, hogy most mindene tiszta izzadtság lesz), Sasuke levette a felsőjét a kocsiban, és leöntve azt hideg vízzel, a nyakába terítette. Szóval próbáltuk kibírni valahogy, de mindannyian tudtuk, hogy ezt nem fogjuk kibírni. De nagy nehezen egy darabon bírtuk. Egy darabon. Az aznapot, sikerült úgy kibírni, hogy egy plázában vettek egy hűtőládányi JEGET, és mindenki azzal borogatta magát. Még zenét se volt energiánk hallgatni, konkrétan, csendben ültünk, néha megbeszéltük, hogy mennyire tikkasztó ez a meleg, vagy hogy kinek mikor kell pisilnie, vagy ugyan már álljunk meg egy benzinkútnál, mert elfogyott az inni. Még Nero, és Sasuke sem veszekedtek, sőt, mikor Nero majdnem sírva fakadt a melegtől, Sasuke még meg is puszilta a fejét, és valami olyasmit mormogott magában, hogy vajon mennyi idő lenne, kiugrani az autóból, a szomszédos Toyotába, a légkondiért. Már tényleg kezdtünk aggódni, hogy megcsinálja. Estefelé, viszont LEHŰLT A LEVEGŐ. Egy kicsit. Megálltunk az autópálya szélén, és mivel senki sem vállalta az éjszakai vezetést, (most Raynera akarták sózni, de ő kijelentette, hogy nem) így ott éjszakáztunk. A kocsiban. Rettentően kényelmetlen volt. Én Raynen pihentettem a lábaim, Nero elnyúlt Sasuke ölében, Naoki a bátyjának dőlt, de álmában Narou, horkantva lelökte magáról, szóval Naoki lezúgott az ülésről, de szerencsére nem kelt fel rá, ami nagy szó, pedig a hátára esett. De mázlink van, hogy Naoki öreg néniket megszégyenítő erősséggel tud aludni. Másnap végre elérkeztünk a városba. Ott gyorsan elintéztek a srácok mindent (mi Neroval a kocsiban ülve vártuk őket, amíg bementek egy nagyon puccos házba). Kijöttek egy hűtőládával meg egy nagy bőrönddel. A hűtőládában belső szervek voltak alaposan becsomagolva meg minden, a bőröndben meg füvek és mi egyéb. Elrejtettük a kocsiba azokat, aztán indulhattunk is visszafelé. Ismét szenvedve. Mert geci meleg volt megen…

De délután 4 óra körül döntöttünk úgy, hogy nem. Mi. Ezt. Nem. Narou hozta fel(!), hogy jó lenne, ha megint becéloznánk egy csinatos kis szálláshelyet, mielőtt hőgutát kap itt mindenki. Vagy négy panziót látogattunk meg, azzal az elszánt kötelességtudattal, hogy mi ma ki se mozdulunk a légkondizott szobából. De a négyből háromban nem volt légkondi a szobában. De negyedikben igen. Egy nagy, fehér, barátságos kinézetű, ódon épület volt, a kertjében angyalka szobrok mosolyogtak ránk ártatlanul, de mégis volt bennük valami… hátborzongató. Az egész panzió olyan… fura volt. Nyugtalanul közelebb húzódtam Raynehoz.

- Üdvözöljük önöket, a Heaven panzióban – köszöntött minket személyesen (!) egy kedves, kissé ázsiai beütésű, idősödő házaspár – Reméljük, örömet lelik majd a szolgáltatásainkban.