– Sasuke –
- Szóval? –
nézett rám várakozón Rayne, miután rátaposott a cigarettacsikkre, és kifújta a
füstöt.
- Először is – kezdtem – Leütöm
azt a három libát, akik kiszuggerálják a farkamat a gatyámból – mutattam
flegmán az egyik kocsira, ahol három kb. 20-25 év körüli nő nagyon nézett
minket. Chh. Nagyon elhitték, inkább menjenek aludni – Aztán – folytattam – Te
– mutattam Silvermanre – Felkelted az öcsédet. Mi pedig – néztem a haveromra –
Kitaláljuk hova dugdossuk a drogokat.
- Remek – csapta össze gúnyosan a
tenyerét Narou – És mégis hova akarjátok dugni ezt a nem tudom hány zacskó
marihuánát és kokaint?!
- Megoldjuk, te addig végezd a
dolgod – intettem le, mire idegesen szemet forgatott, és a vállával arrébb
lökve, ment is a szundikáló öccséhez, és a szokásos csettintgetésével felverte
őt. Mi pedig a haverommal egymásra néztünk.
- Tudod, mi jön… - meredt le rám
sokat sejtően. Bólintottam.
- Tudom.
Ahogy Neroék kiandalogtak a mosdóból,
vázoltuk nekik a tervet.
- Beválik? – kezdett el
aggodalmaskodni Neruci.
- Ha nem, akkor max. lepuffantjuk
a határőrt – vontam vállat, és ebben végre Rayne, és Silverman #1 is
egyetértett velem. Neroék (Nero, Mimi, Naoki) már kevésbé. A zacskó kokaint, belocsoltuk
azzal a szerrel, amit az a drogbáró adott nekünk, ami megoldja, hogy a kutyák
ne szagoljanak ki semmit. Ugyanezzel belocsoltuk a marihuánát, és a szerveket
is. Aztán, a zacskózott drogokat, mi fiúk, a gatyánkba gyömöszöltük, és még
Naokihoz is raktunk párat. De neki hármat a gatyájába, és egyet a nagy kötött
pulcsija alá. Mindannyiunknál elfért négy darab, szóval négyünknél összesen 16
darab volt. De még maradt négy kis zacskó, és egy nagy. A lányok felé tartottuk
két-két kis zacskót.
- Ezzel mi most…? – nézett a
barátosnőjére Nero, mire Mimi vállat vont.
- Be a cicikhez – adtam az
egyértelmű választ. Elkerekedett szemekkel néztek ránk.
- Hogy mi?? – kérdezett rá
Mimoza.
- Csúsztassátok be a csöcseitekhez
– kontrázott Narou. Még értetlenebbül néztek ránk.
- Rakjátok be a pulcsitok alá, a
melletekhez, be a melltartóba – szólalt meg Rayne is. Hát nem kis harc volt, de
végül nagy nehezen belementek. Neronál volt a marihuána, Miminél a kokain.
Közben, amúgy araszolgattuk pár métert előre. De egy kurva Suzuki kis híján
nekiment hátulról a kocsinak. Hogy égne ki a szeme.
- Meg ne kóstold a kokót törpe
kurva – kezdett el incselkedni Narou.
- Mimi! – szólt rá Nero, mire az
csak idegesen a szemébe nézett, és nyitotta a száját, majd mielőtt mondott
volna valamit, inkább elfordult. Jól is tette. Nem igazán voltam rá akkor
kíváncsi. Bár most se túlzottan vagyok… Haljon meg.
- És a nagy zacskóval mi legyen?
– kérdezte Rayne, a füvet szuggerálva, ami éppen a hátsó ülésen pihent.
- Kihez fér még be? – nézett
körbe Narou. Mindenki egyöntetűen megrázta a fejét.
- Nekem van egy ötletem! – emelte
fel a kezét lustán, ásítva Naoki – Egy filmben láttam.
- Na, daráljad öcsi. Hallgatunk.
Kíváncsian ránéztünk mindannyian, és vártuk a nagy ötletet. Tudjátok mit
csináltunk…? Pokrócba csavartuk a nagy zacskó füvet, mint holmi pólyásgyereket,
megformáltuk, hogy kívülről, igazi babának tűnjön, és Nero kezébe adtuk, hogy
viselkedjen úgy, mint aki csitítgatja, meg dédelgesse, mint valami babát.
- Miért pont én? – nézett furán a
fűbabára.
- Mert Mimi nem lenne hiteles
anyuka – mutatott Rayne a barátnőjére, aki éppen valami szerencsétlen, földön
ugráló cinegét kergetett, hülye kalózhangokat kiadva. Ebben mindannyian
egyetértettünk, és titkon reméltük, hogy Miminek soha sem lesz gyereke.
- És a szervekkel mi a fasz legyen?
– vakartam meg az állam.
- Rakjuk bele a hűtőtáskába –
szólalt meg a haverom.
- A hűtőtáskába?! – szaladt fel a
szemöldököm. Jó hogy ki nem szaladt a homlokomról, úgy meglepődtem.
- Ja, cseréljük ki őket. A
gyanús, fehér hűtőládába rakjuk az ételeket, a gyanútlan kis strandi
hűtőtáskába, pedig a szerveket, és azt meg rakjuk Naoki lábához – gyújtott rá.
Végül ezt tettük. Azt az aktatáskányi pénzt pedig szétosztottuk a
pénztárcánkban (Neroéban és Mimijében is) az aktatáskákat, meg kihajítottuk a kukába.
Túl feltűnő.
- Tudjátok mi feltűnő még? –
szólalt meg hirtelen Silverman #1 – Crusi szadista feje! Szegény határőr
rémálmot fog látni, ha ránézel, ezzel a „megerőszakollakmosthelyben”
nézéseddel!
- Ezzel az arccal születtem!
- Születhettél volna, kevésbé
szado fejjel is!
- Mintha, a te drogos pofád nem
szúrna szemet mindenkinek!! Ha elvisznek minket, akkor az a te bűnöző képed
miatt lesz – vágott vissza a haverom. Körülbelül éjfélre értünk a határhoz,
addig próbáltunk nagyon rendes, átutazó turistáknak kinézni. Például mi fiúk
(Rayne, Narou és én) kivettük egy inget a táskánkból, és nyakig begomboltuk (!)
így nem látszódott se az én mellkas tetkóm, se Silvermané, Rayne pedig,
leengedte a hátracsapott strici haját, (rohadt fura volt így látni) és
eltakarta vele a fültágítóját. Végül odaértünk az ellenőrző bódéhoz.
- Adjon isten jó estét! –
hajoltam ki a bódéból, és igyekeztem nagyon barátságos, kisvárosi csávónak
mutatkozni. Eskü, még akcentust is belevittem. A határőr csak életuntan meredt
vissza rám, és az őrökre mutatott, aki elkezdte átkutatni a kocsit. Jól gondoltuk,
a gyanús kinézetű fehér hűtőládát átkutatták, de a kis strandtáskához hozzá sem
nyúltak.
- Az útleveleket – nyújtotta a
kezét, mire mindenki kihalászta, és átnyújtotta neki – És a kicsié? – mutatott
a marihuána babára, akit Nero nagyban, anyukásan dédelgetett, és csitítgatott.
Ám ekkor mindenkiben megállt az ütő. Basszus. Azaz majdnem mindenkiben.
- Tessék – nyújtott ki egy
útlevelet Naoki az ablakon. A bátyja, értetlenül nézett rá, bámulták egymást
pár percig, néha változtatták az arckifejezésüket, majd Narou, előre fordult.
- Áááh, most már értem – dőlt
hátra. Mindenki egymásra nézett. Ja, tényleg… Ikrek. Mint később kiderült, ezt
az útlevelet, még Naoki lopta el a rokonuktól, de csak mert az unokatestvérük
régi útlevelén, a baba Adoriannak kurva vicces arca volt rajta, és erre az útra
is csak röhögés gyanánt hozta el, de most haszna is lett.
- Adorian Silverman? – méregette
az útlevelet a csávó – Ez pont holnap jár le, majd cseréljék le –
figyelmeztetett minket – És ki az apuka? – nézett a két Silvermanre.
- Én – emelte fel a kezét rögtön
Narou, mire Nero egyből felkapta a fejét, nekem meg elsötétült a fejem.
- Értem, gratulálok hozzá. Bár
nem tudom, hogy lett vörös haja – méregette Narout, és Nerot felváltva.
- Én nem eredeti szőke vagyok! –
rukkolt elő a megoldással Nero, mire a határőr amolyan „Most már értem”
bólogatással nyugtázott minket, és tovább engedett. Mihelyst kikerültünk a
látómezejéből a bódénak, lekevertem Silvermannek egy óriási tockost.
- MOST MI VAN?!! – ordított fel,
a tarkóját fogva.
- Apuka mi…? – sziszegtem
idegesen, és akaratlanul is a gázra tapostam.
- Miért? Látsz itt más Silvermant
rajtam kívül?! Lett volna az apuka Naoki?!
Erre mindannyian Naokira néztünk,
aki bágyadtan meredt előre a kötött pulcsija ujját baszogatva, majd hirtelen,
mint aki felriad, úgy nézett körbe.
- Mi…? Mi? – kapkodta a fejét – Mi
van velem?
- Inkább – forgattam meg a
szemem, és végre mehettünk tovább.
– Mimoza –
Én gecire
élveztem amúgy ezt az átkutatósdit, úgy éreztem magam, mint egy akciófilmben!
Miután áthaladtunk az első ellenőrzőponton, még vagy két órát mentünk egy
autópályaszerűségen, a semmi közepén, mígnem végül elértünk a mi drágaságos
országunk határához, a következő ellenőrzőponthoz. Kb. ugyanaz volt, mint a
másiknál, azzal a különbséggel, hogy most a határőr szemfülesebb volt, és bele akart
kuksizni a Naoki lábánál lévő hűtőtáskába, de a kis okos gyors volt, és sietve
rápakolta az egyik lábát. És akárhányszor megpróbáltak hozzáérni, hogy levegyél
onnan felordított. Szerintem kétségbeesettségében. Pörögni kezdtek az
agytekervényeink. Végül ez sült ki belőle;
- Mit nyúlkál hozzá?! Nem látja,
hogy törött a lába, maga dupla tokos ajtó?! – rivallt rá Sasuke – Szájba baszkodjam?!
Nézzen már rá, mindjárt sír!
Ekkor Naoki amolyan „mi a fasz,”
fejjel reagált, majd gyorsan visszazökkent a szerepébe, szipogni kezdett.
- Jajjj… Nagyon fáj! –
nyöszörgött.
- Mit nyúlkál az öcsém törött
lábához, maga állat?! Eltemessem élve?! – kontrázott Narou – Epilepszia rohamot
fog kapni! Nézzen rá, már elkezdődött! Az első fázisban van!
Ekkor Naoki ismét elővillantotta
a „mi a fasz?” fejének a továbbfejlesztett verzióját, de sietett vissza a szituációba,
és fuldokolni kezdett.
- Ekkora taplóságot! – nézett az
őrre csúnyán Nero – Ilyen bunkó, érzéketlen, faragatlan tuskó, határőröket, még
nem hordott a Föld a hátán! Ezt jelenteni fogom!
- Elnézésüket kérem, de muszáj
bele néznem, hogy minden rendben van-e ott.
Erre már én is felháborodtam.
- Jó! Rendben! Pedig szegénykém
még süket is!
Naoki erre már végérvényesen
benyomta a „mi a fasz?!!” arcát, és nagy nehezen visszarázódott, és úgy tett,
mint aki nem hall jól.
- Mi? Miről van szó? –
hunyorított, közelebb hajolva hozzánk és a fülét hegyezte.
- Hagyja, majd én megmutatom,
hogy nincs ott semmi. Mire gondol, hogy szerveket szállítunk vagy mi? –
hőbörögtem, és óvatosan felemelve Naoki lábát (feljajjgatott) benyúltam, és
megfogtam az első dolgot, ami a kezem ügyébe került. Egy vese volt az. Az
arcomra fagyott a vigyor, de igyekeztem más is találni, míg végül, a kezem
megfogott egy Snickerst! Biztos véletlenül hagytuk benne. MÁZLI. Felmutattam.
- Látja? Csokoládé! Most már meg
van elégedve?!
Az őr nagy nehezen, vonakodva
bólintott, de csak, mert volt egy rokkantunk. És így indultunk tovább a mi
rokkant, epilepsziás, törött lábú, süket Naokinkkal, tovább. Már másnap reggel
volt, mikor megérkeztünk a partra. Jó volt újra látni, ugyanis nagyon jól
éreztem magam itt, nemrég. Éppen napfelkelte volt, amúgy. S mivel nem
maradhattunk sokat, ezért mindannyian siettünk is átöltözni. Mindenki
visszavette a fürdőruháját (én csak a felsőm), Leterítettük a homokba a
törülközőket, Narou szólt Naokinak, hogy kenje be a hátát (!!!.... igaz
hozzátette, hogy „Mert nem fogom a nyavalygásodat hallgatni, ha még jobban
leégsz”…és a nap se sütött most olyan erősen, deee a szándék a fontos). Sasuke
még mindig morcoskodott Nero bikinije miatt, de mivel alig voltak a parton,
ezért valamennyivel enyhült a dolog. Bár nagyon utalgatott a gesztusaival arra,
hogy kanos. Ahogy nekem szokott Rayne, mikor kettesben vagyunk. Én pedig elfoglaltam
az engem megillető helyet, a colos nyakában. És, hogy megint összefoglaljak
mindent;
- Nero és Sasuke ment be először
a vízbe, és mikor egy hozzánk hasonló, fiatalokból álló csoport is megérkezett
a partra, az egyik srác, beleszáguldva a vízbe, egész egyszerűen felkapta Nerot
(!!!) azzal a felkiáltással, hogy ő ezt viszi. Persze nem tudta, kivel kezdett
ki. Sasuke a szó legszorosabb értelmében fejbe rúgta a gyereket, és ahogy ő
fogalmazott „visszavette a tulajdonát”.
- Narou és Sasuke most nem voltak
olyan jól el, mint múltkor. Ráadásul, mikor Sasu és Nero smároltak (Sasuke
lekapta a barátosnémet), Narou olyan tekintettel méregette őket, hogy huh.
- ELMÚLT A VÉRZÉSEM. A parton.
Szóval visszasprintelve az öltözőbe, átvettem a bikini alsómat, és Nerucival
beleszáguldozunk a vízbe.
- Egy kisgyerek elveszett a
parton, és Naoki kedvesen kézen fogva, kereste meg neki a nővéreit!! Olyan édes
volt! Ráadásul a nővérei voltak kb. 15 évesek, és mikor visszakerült a kissrác,
olyanokat nyögtek be szegény Naonak, hogy „Ez a fiú egy angyal! Te is látod a
szárnyait?” „Nézd a kék szemeit, olyan aranyosak!” stb. stb. Ám mikor az egyik
még randit is kért tőle, Naoki a bátyja mögé bújt, és onnan fixírozta tovább a
csajt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése