CXLI. Fejezet

– Nero –

Valamikor délután egykor vagy fél kettő körül indultunk meg haza fele. Én ültem Narou háta mögött (most ő vezetett), az anyóson Sasuke, mellettem Naoki, aztán Rayne és Mimi meg az ölében.

- Láttam, hogy becsajoztatok, Silverman – kezdte Sasuke a cukkolódást Narouval.

- Nem csajoztunk be. Csak az öcsém miatt rám is rám kattantak.. – ciccegett Narou, mire Naokira néztem, de ő csak hátra vetett fejjel aludt.

- Na persze - gúnyolódott Sasuke.

- Ne örülj, mert nem teszek le Neruciról – jött a válasz Naroutól, mire a levegő feszült lesz.

- Na most legyen elég! – szólt közbe Rayne és mielőtt Sasuke megszólalhatott volna, közbe vágtam:

- Mi volt azokkal a lányokkal? – kérdeztem.

- Miért, csak nem féltékeny vagy? – vigyorgott rám Narou a visszapillantóból.

- Nem te gyökér, csak terelem a témát! – védtem be magam, de Sasutól egy dühös pillantást kaptam (eredetileg megtiltotta, hogy hozzá szóljak Narouhoz, de azért ugyan már... Ő tudja a legjobban, hogy soha nem mennék vele, főleg azok után, amiket tett velem...).

- Hát igazából semmi, mondták, hogy helyes vagyok, mint az öcsém, csak nekem jobb a testem... Meg kérdeztek a tetkómról... – figyelte az utat.

- És mit? – kérdezősködtem, mire Sasu dühödten elő kapta a iPhoneját és valakivel írogatni kezdett, ami meg már nekem nem tetszett...

- Hogy mit jelent...

- Miért, van más jelentése azon kívül, hogy „Én, a gonosz... Te, a gonosz...”?!

- Igen galambom, van! – bökte oda nekem.

- Micsoda? – faggatóztam továbbra is, és bár rettenetesen idegesített Sasuke pötyögése, a világért se mutattam akkor ott ki mindenkinek.

- Az drágaságom, hogy mindenki gonosz. Mindenki követett el és fog is még elkövetni bűnöket. Senki sem tökéletes és senki sem jó ember! Még az se, akiről végig, egész életed során azt hiszed, hogy jó. Mert mindenkiben van valami gonosz. Mások kimutatják, egyesek pedig elrejtik, mert félnek a bennük rejlő gonosztól – regélte, amin nem csak én, de még Mimi is és Rayne is elgondolkoztak.

- Ebben nagyon nagy igazság van – szólalt meg Mimi rekedtes hangon, Rayne pedig megpuszilta a fejét.

- Hát... Akárhogy is.. Én nem félek a gonosztól – meredtem egyenesen a szemeibe, a visszapillantóból. Vette a lapot, aztán félre tekintett. Egy kis ideig csendbe voltunk, aztán Narou ismét megszólalt nekem:

- Adtál egy új tetkó ötletet. Köszi, Nero – mormogta tőle nem megszokott módon.

- Szívesen, bár nem tudom, mi lesz az... – vontam meg a vállam és kinéztem az ablakon.

- Te leszel az első a családomon kívül, aki látni fogja – ígérte meg nekem, bár nem kértem. Viszont, még is halványan elmosolyodtam.

- Bekapcsolod a rádiót? – kérdeztem óvatosan, s láss csodát! Felsóhajtott, de semmi nem tetszés, semmi morgás, csak simán bekapcsolta nekem! Elvigyorodtam, de láttam, hogy Sasuke gyilkosan fel néz rá, aztán vissza a mobiljának a kijelzőjére. A rádióból felcsendült a Linkin Parktól az Iridescent.

- Remember all the saddness and frustration, and let it gooo! Let it goo... - énekeltem együtt a rádióval. Az út további része eléggé csendben telt, Rayne az ablakon nézett ki, Narou ugyebár vezetett, Mimi egy darabig Rayne telefonján játszott meg netezett, aztán elaludt a barátja ölében és a mellkasának préselődve. Naoki időközben hol az én vállamra dőlt, hol Rayneéra (az utóbbi lelökte magáról). Sasuke pedig egész végig csak pötyögött, egészen addig, míg le nem merült. Én meg énekeltem magamban, halkan a számokat, miközben az elsuhanó tájat néztem. Olyan zenék mentek, mint a:

Berlin – Take My Breath Away,

Bryan Adams – Brothers Under the Sun,

Michael Jackson – Heal the World,

TQ – Bye Bye Baby,

Milli Vanilli – I'm Gonna Miss You,

Miley Cyrus – Who Owns My Heart,

Adam Lambert – For You Entertainment,

Shakira – Whenever, Forever,

Nickelback – How You Remind Me,

Pink – Fucking Perfect,

Rihanna – Rude Boy,

Sabi feat. Tyga – Cali Love,

Sean Kingston – Dumb Love,

T.Mills – She Got A,

Secondhand Serenade – Why,

Acon feat. Dávid Guetta – Sexy Bitch,

Shontelle – Impossible,

Jordin Sparks – Battlefield és stb. Narou viszont jól mondta, este fél hét utánra már haza is értünk. Jobban mondva, a Silverman házhoz, ahová menetközben oda csődítették a srácok mind a három fatert.

- Jó sokáig elhúzódott ez az egész – sietett le a kocsihoz Robert és segített a mi cuccainkat átpakolni az ő kocsijába.

- Mi a faszom tartott közel öt napig édes kis pinám?! – hőbörgött Scott, amikor beléptünk az ajtón – Már azt hittem elvittek titeket a zsandárok!!

- Ne engem zaklassál fater, hanem a többieket!! Én két nap alatt megjártam volna, de van a csapatunkban három hölgy is! Igen, az egyik Naoki! – indult meg a lépcsőn fel Narou.

- Anyád – szólalt meg Naoki.

- Itt vagyok – szólt rá dühödten Caroline, Naokiék anyja.

- Bocs mutti – ment fel a bátyja után Naoki.

- Hova mennek ezek? – kérdezte Rayne, miközben behordta Scott bácsinak a drogokat meg a hűtő ládát, amikben a szervek voltak.

- Biztos pihenni, eléggé kivannak – motyogta Mimi – Főleg Narou.

- Kit érdekel?! – szólalt fel Sasuke, aki nem mellesleg vagy hatszáz méterrel arrébb állt tőlem. Chh. Milyen kedves.

- Mi tartott ennyi ideig, fiam? – kérdezte Brad a fiát, aki sóhajtott egy amolyan „ez hosszú lesz” félét és Mimit magával húzva, leültek a kanapéra, én pedig melléjük ültem. Aztán szépen elmeséltünk mindet. A tegnap éjjeli incidenst abban a panzióban, a parton való nyaralást, amikor átvettük a drogbárótól a cuccokat, meg, amikor jöttünk át éjszaka a határon haza fele. A fű babán persze nevettek, mert tényleg szinte tök olyan volt, mint a Családi Üzelmekben.

- Na, akkor menjünk is mi haza – terelt ki bennünket Brad, miután mindent kitárgyaltunk (nem jöttek rá a kihallgatások és a nyomozgatások során, hogy ki volt az a bizonyos Bolbec gyilkos). Végre mehettünk haza. Hát olyan fél kilencre estünk be Sasuval a szobájának az ajtaján és már alig vártam, hogy az ágyban tudhassam magam. Neki az volt az első dolga, hogy fel tegye töltőre a telefonját, nekem meg az, hogy lefürödjek. Így mikor Sasuke elment fürdeni utánam (egymáshoz se szóltunk) bele akartam lesni a telefonjába, DE KÓDOT VÁLTOZTATOTT!!!! Na, most baszta fel az agyam. Inkább dühösen letettem, nem is próbáltam feltörni, hanem az én ágy felemre feküdtem és mielőtt Sasuke kijöhetett volna a fürdőből, én bealudtam.

– Rayne –

Mi is haza estünk Mimozámmal végre, ahol anya el tudott szakadni a mobiljának a kijelzőjétől és nagyon nagy szeretettel és ölelgetéssel fogadott minket. Főleg Mimit. Anya nagyon megszerette Mimit, s amióta tudja, hogy neki nincsenek szülei, azóta igyekszik neki minél több anyai szeretet nyújtani, ahogyan régen velem nem igazán tette meg. Na mindegy.

- Gondolom, ti bizonyára éhesek vagytok! – mosolygott ránk kedvesen apa, miközben ő is meg én is rágyújtottunk.

- Hát én eléggé, Mimi meg gondolom nagyon – pillantottam le Mimire, aki csak hevesen bólogatni kezdett és a hasára tette a kezét.

- Én nem nagyon, hanem rettentően!! – bizonygatta, mire én egy amolyan „látod?” fejjel néztem apára.

- Akkor együnk, nem sokára kész a vacsora – mondta apu kedvesen, leülve a nappaliba.

- Addig elszaladok fürdeni – rohant fel az emeletre Mimi, s én is leültem apa mellé a kanapéra. Magunk elé húztam a hamutálat a dohányzó asztalon és belepöcköltem a hamut.

- Szóval, akkor nehéz utatok volt...

- Jha – biccentettem – Főleg, amikor elromlott a lég kondi a kocsiban, hühűű... Na az volt aztán a nem semmi! Úgy izzadtam, mint egy görény – fintorodtam el. Apa felnevetett.

- Hát az olyan!

- Igen... És, első nap oda fele, amikor megálltunk a parton, Narou meg Sasuke egyszer az életben olyanok voltak, mint a haverok... Van is róluk kép, majd megmutatom neked fater, beszarsz! Ilyet te még nem láttál! – ráztam meg a fejem még mindig hitetlenül.

- Hidd el, hogy de! Mi is voltunk ám fiatalok... Robert és Scott néha még most is olyanok, mint régen. Egyszer kijönnek, de legtöbbször sose...

- A különbség kettejük közt, hogy az új generációs Silverman akarja a másik új generációs Matsuko csaját... Scottnak meg gondolom nem kellett anno Molly.

- Dehogy – rázta meg a fejét apa visszaemlékezve – Neki mindig is Caroline kellett, csak sosem vallotta be senkinek ...

- Hmm – nyomtam el a csikket.

- Ugye tudod, hogy már nem vérzel, és végre megkaphatlak?! – rántottam magamhoz Mimozát vacsora után, fent a szobámban és fél kézzel jól belemarkoltam a seggébe. Elvörösödve felnyöszörgött.

- Ne... Ne már – nyekergett.

- De már – haraptam bele finoman a nyakába.

- És – nyelt egyet zihálva – Most.. Most akarod?

- Nagyon, nagyon akarom! De sajnos olyan fáradt vagyok ez után a négy nap után, hogy fel se állna rendesen! – szomorkodtam el, ő pedig valósággal megkönnyebbült – De nehogy azt hidd ám, hogy akkor nem csinálom! Mert holnap szépen meg foglak kapni! – vigyorodtam el sötéten.

- Holnap Joshuához is kell menjek ... - sütötte le a szemeit.

- Akkor majd utána! – alkudoztam. Vonakodva megrázta a fejét.

- Nem tudom – motyogott – Vele is kell legyek, hiszen ezer éve nem voltam vele...

- Évekig vele voltál – javítottam ki – Nem baj az, ha most hosszabb ideig velem vagy!

- Ezt nem értheted, Rayne – lépett el tőlem és az ágyra ült. Hirtelen ledöntöttem és fölé mászva lesmároltam keményen, egymás után kétszer is. Megszorítottam fél kézzel a csípőjét (huppsz, ennek nyoma marad), közben az ágyékomat az övének préseltem, s ennek hatására a számba sikoltott. Mikor elhajoltam, a homlokomat az övének támasztottam. Lihegett és kipirult.

- Jó, holnap elviszlek hozzá. De mindenképpen meg foglak kapni! Ha még este visszajössz, akkor kegyes leszek! De ha nem... Akkor nagyon komoly büntid lesz! – pusziltam meg az orra hegyét, aztán otthagyva őt, elmentem fürdeni. Fürdés után Mimi már nagyban szendergett, így mellémásztam fél meztelenül, magamhoz húztam, és egészen addig TV-ztem, amíg el nem nyomott az álom.

– Narou –

Hogy miért hagytam ott őket?! Egyszerű! Mert már gecire elegem van a pofájukból (kivéve Naoki, őt megszoktam)!! Főleg Matsukoéból!! Rohadt kis geci szájú fasszopó geci!! Úgy beverném a fejét!!! Mekkora lyukat csinálhatott már az én galambom alá??!! Azt nekem kellett volna bejáratnom, hogy az én farkam mérete legyen az ő lyuka!! Hogy hozzám illő legyen!!! MIVEL ÉN LYUKASZTOTTAM BE!!! FÚÚÚ!!!

- Minden rendben? – nyitott be hozzám Naoki, amikor hallotta, hogy megint a falhoz baszkodtam valamit. Áh, csak a legújabb TABom volt megen.

- Nem – sziszegtem – Holnap megyünk egy tetováló szalonba! – dőltem el az ágyamon – Megcsinálom azt a tetkót, aminek Nero adta az ötletet!

- Mikor? – vonta fel a fél szemöldökét.

- Te aludtál akkor... - intettem le.

- Aha. És mit varrsz?

- Ide akarok – böktem a jobb alkarom belső részére – Még pedig azt, hogy „Fear No Evil”... - Hmm. Akkor már én is csináltatok valamit magamra! – dőlt neki az ajtófélfámnak. Most én vontam fel a fél szemöldököm.

- Tetkót?

- Nem! – rázta meg a fejét – Szemöldök piercinget – bökött a jobb szemöldökére. Felnevettem eléggé gúnyosan.

- Fájni fog – figyelmeztettem.

- Nem baj – vonta meg a vállát.

- De az olyan buzis… Legalább az orrodba tedd!

- Neeeem, nem vagyok bika! Itt jó lesz, majd meglátod!

- Hát jó – vontam meg a vállam. Na ezt tuti fel fogom holnap venni kamerára!!! Nem sokáig baszakodtunk öcsémmel este, mert én úgy ki voltam az élettől, hogy már tíz előtt vadul durmoltam.