XCVIII. Fejezet

Már több, mint 11 ezer oldalmegjelenítés:) köszönjük nektek!<3

xoxo; N&M♥

– Mimoza –

Raynet hallottam, ahogy sír meg minden… Igazából minden nagyon lassúnak tűnt. Tényleg minden. Abba se voltam biztos, hogy élek-e egyáltalán. Csomó dolog járt a fejemben, szédültem, fájt a fejem, be voltam lassulva. Tudtam, hogy bedrogoztak amúgy. Mindegyikről tudtam. Én belül ordítottam, vergődtem, próbáltam működésre bírni a testem, de ez a használhatatlan csontkupac nem mozdult, amerre én akartam. Most is csak ott feküdtem, és simogattam Rayne buksiját. Kezd kitisztulni előttem a kép.

- Mimi… - kapta fel a fejét, és odapattanva hozzám egy csókot nyomott az ajkaimra. Most csókolt meg harmadszorra, mióta együtt vagyunk. Száraz volt most a szája, és a sok idegességtől ki volt repedezve, de nagyon meleg volt a csókja, én meg fáztam, jól esett azt hiszem.

- Még egyszer… - nyögtem ki, és bekönnyeztem. Megtette még egyszer.

- Még egyszer… - csuklott el a hangom, itt van. Tényleg eljött értem.

- Még egyszer… - szánkázott végig egy kósza könnycsepp az arcomon.

- Még egyszer… - mondtam utoljára mikor elhajolt – Rayne eljött…- préseltem ki magamból azt a kevéske hangot – Rayne eljött Mimiért… Tudtam, hogy eljön… - éreztem, ahogy még egy könnycsepp gördül le a szemem sarkából.

- Mindig el fogok jönni érte, még a világ másik végére is – nézett rám könnyes, de komoly szemekkel. Halványan elmosolyodtam.

- Nero… Nero, hogy van? Nero… Hallottam az ő hangját is.

Az ajkaimra tette mutatóujját.

- Vele mi van…? - hunytam le a szemem, és az utolsó dolog, amit hallottam az egy pisztolylövés volt.

– Narou –

Az a szájba kúrt szar fejű megint meglógott! Ott álltunk, mint mittom’ én hány fasz, mittom én hol, a világ másik végén, semmi nélkül, mert a kurva életbe, TÖK FELESLEGESEN JÖTTÜNK EL MEXIKÓIG!!! Na jó… Legalább a Crusader kurvája meglett, és nem fog kinyírni mindenkit. RÁADÁSUL AZ A FOSTÖMLŐ NIGGA DOBÁLGATTA LE NEROT MÁR VAGY HUSZADJÁRA  FÖLDRE!! Jó, lehet nem annyi volt, de nekem annyinak tűnt, mert gecire FELBASZOTT! Vérben forgó szemekkel meredtem arra a gecire.

- Még egy ilyen húzásod van tesó!! – tartottam felé a revolverem, mire sunyi, incselkedő vigyort ívelt felém, és lehajította a szerelmem MEGINT. Én pedig viszonoztam a mosolyát – Ha most nem lennénk sürgős helyzetben, kivájnám a szemgolyódat, és azon keresztül véreztetnélek ki… De így csak… - és itt egész egyszerűen fejbelőttem. Odarohantam a kedvesemhez, aki szenvedve fogta a sebhelyét. Mondd, hogy nem szakadt fel, mondd, hogy nem szakadt fel…

- Egyben vagy? – térdeltem le hozzá, és a sebére szegeztem a tekintetem.

- Vedd le onnan a kezed – utasítottam, de nem mozdult. Alapból szeretem, mikor Nero ellent mondd nekem, mert geci izgató, de most nem, most kurvára nem tetszett. Megragadtam kicsit durván a kezét és elhúztam onnan. Deja vum van – A kurva életbe már … - szűrtem ki a fogaim közül. Megint átázott. Persze, mi más történhetne. A kurva nigga bazdmeg. Perszeeee, dobálgassuk! Felvettem a pisztolyom, és még vagy háromszor sorozatba belelőttem, de többször is megérdemelte volna az a gyökér. Aztán át akartam kötözni Neronak gyorsba.

- Most mit csináljak?! – kezdtem ideges lenni. Ki gondolta volna?

- Nézd meg a szekrényekbe, hátha van kötöző szer – bökte oda nekem Kaito geci, aki éppen csak elsuhant mellettem, ugyanis egy nigga kergette őt pisztollyal a kezében, de amint eltűntek, lövés hallatszott. Vagy Kaitot lőtték főbe, vagy a niggát. Nekem tök mindegy volt amúgy. Fel is pattantam, és a legközelebbi komódhoz siettem, és nagy hévvel kinyitottam. Ha nem lesz itt valami, amivel átköthetem, megölök mindenkit!!

- Narou… Hagyd.. – hallottam Nero szenvedő hangját – Megleszek én így.

- Ja persze, majd hagyom, hogy elvérezz, hülye vagy?! Még szükségem van a testedre – vicsorogtam epésen, és ide-oda nyitogattam a fiókokat, de esküszöm még sörnyitót meg dugóhúzót is találtam, de KIBASZOTT FÁSLIT NEM.

- Anyádra van szükséged, nem a testére – ütötte meg a hangom Matsuko idegesítő hangja, ahogy most jött le a tetőről, de persze egyből Nerohoz rohanva. Miért ilyen fontos neki…?! NERO CSAK NEKEM SZABADNA FONTOS LEGYEN!!!

- Takarodj vissza a tetőre Matsuko!! – horkantam fel, becsapva az egyik komódos fiókot.

- KUSS ÉS KERESS VALAMIT!!

- AZT CSINÁLOM!! – ordítottam vissza, ám elsuhant a fejem mellet egy KIBASZOTT GOLYÓ, ami szerencsére kikerülve engem, belefészkelte magát a falba – KI A FASZ VOLT EZ?! – néztem fel, és egy pisztolycsövet láttam. Faszom. Ám mielőtt bármit is tehettem volna, a csávót (ő volt az egyedüli, aki maradt a Sam nevű niggán kívül) aki épp a homlokomhoz tartotta a kurva fegyverét, hirtelen fejbe lőtték. Elkerekedett szemekkel néztem, ahogy előttem térdre rogy a hapek élettelenül. Lefagyva fordultam hátra. Ki a faszom lőhette fejbe? Matsuko volt?? De beszartok, nem ő volt. Ott ült az én kedvesem. És tudjátok mit csinált? Ott csücsült vérző lábbal, és egy pisztolyt fogott a kezébe, aminek a vége füstölgött, ami arra utalt, hogy pár másodperce elsütötték. Lelőtte a hapekot? Ez már a másodikgyilkossága a szerelmemnek. Lehet, be kéne venni őt a csapatba.

- Nero… - meresztette a szemeit Matsuko, majd elvigyorodott – Az én csajom. Geci szexi amikor öl – és itt olyan büszke vigyort villantott, hogy kedvem támadt volna kitépni a torkát. Igen… dörgöld még az orrom alá, hogy nem az enyém már. De beszopod Matsuko, ez még nem a vége, nem lesz SOHA a tied teljesen! És én SOHA nem fogok leakadni róla. Mert ő az ENYÉM. Én láttam meg először, én dugtam meg először, te mindig csak a második lehetsz, akárhányszor kefél veled, az elméje mélyén ott fogok motoszkálni én is, ugyanis én voltam neki az ELSŐ. Ezt úgy megmondtam volna neki, de nem tehettem. Majd nemsokára úgyis rájön magától is.

- Menjünk – próbált feltápászkodni a galambom, mire megrogyott, én meg egyből odarohanva, megtartottam őt. Faszom túl kedves vagyok, mi az anyám van velem? Ám hirtelen könnyebb lett, a vállamat terhelő súly. Nero másik oldalára néztem, és ott állt Matsuko, így ketten tartottuk Nerot. Alaphelyzetben leálltam volna vitázni, de mint mondtam, éééén nyugodt vagyok. Hamarosan úgy is rájön… Ám egy rohadt nigga vagy testőr se maradt ezután. Mindegyik vagy holtan feküdt, vagy elmenekült azzal a díszbuzival. És a szobából, egy halom roncs maradt. Mint mikor én tomboltam a birodalmamban. A párnák kilyuggatva, tollak és bélések a padlón, pár üveg berepedve… Ideje mennünk. És otthon kitalálni, hogy most mi legyen a Johnny gyerekkel, mert hogy életbe nem hagyom, az tuti. FASZOM!! MIATTA KELLETT ELJÖNNÜNK EGÉSZEN MEXIKÓIG!! MEXIKÓIG, BASZOD!!! Faszom már… Faszom.

Közben Crusader is ölbe vette azt a pehelykönnyű ribancát és elkezdtünk kiandalogni a házból. Valamiért, akárhova betesszük a lábunkat, az romokban végzi a végére. De… Végre… Mehetünk… haza! Eskü hazaérek, beülök a TV elé az öcsémmel és… Ám hirtelen megtorpantam.

- Hol van Naoki? – szökött az egekbe az adrenalinom – HOL VAN AZ ÖCSÉM??!!

- Nem tudom… Nem láttam. Bejött a házba? – nézett körbe Crusader értetlenül.

- NE BASZAKODJATOK, HOL VAN AZ ÖCSÉM?! – néztem körbe hevesen forgatva a fejem, és még Nero karját is megszorítottam annyira ideges lettem, mire felszisszent.

- NAOKI!! – kezdtem el ordibálni – NAOKI HOL A BÜDÖS PICSÁBA VAGY?!

- Ne ordibálj már, azzal nem mész semmire! – hordott le Matsuko, mire komolyan majdnem agyvérzést kapva néztem rá.

- MEGTENNÉD, HOGY BEFOGOD A POFÁD?! HOL… AZ… ÖCSÉM?!

- Ne ordíts már… - hallottam meg a hangját, épp a házból jött ki, a fejét vakargatva – Itt vagyok.

- TE MEG MIT CSINÁLTÁL BENT?! – ordítottam le, az elég bágyadtul kinéző öcsémet, mire csak megforgatta a szemét.

- Hát… Éppen menni akartam utánatok bátyó, de leütöttek, és a gardróbba zártak… Ennek a csávónak még szőrméje is van – sóhajtott amolyan „mik vannak ma már ebbe a világban” fejjel odalépve hozzám, mire a szabad kezemmel lebasztam neki egy istenes pofont.

- ÁUH! Ezt miért kaptam?! – fogta az arcát.

- MERT EGY VILÁGI NYOMORÉK VAGY, AZÉRT ÖCSIKÉM!! NÉLKÜLEM LÉLEGEZNI SE TUDSZ? BEZÁRNAK EGY GARDRÓBBA?! KOMOLYAN?! EGY PERCRE NÉZEK EL, ÉS TE MÁR GARDRÓB REMETE LESZEL?! SZEDD MÁR ÖSSZE MAGAD!!!

Aztán miután kellőképp kiveszekedtük magunkat az öcsémmel, beszálltunk a lopott autóba. Megint… És elővettük a térképet… Megint. Mert a nagy adrenalin túltengésben kurvára nem tudtuk hogyan jussunk vissza a reptérre. Amúgy most a felállás úgy nézett ki, hogy Naoki vezetett… (mert komolyan nagyon akart, hisztit és levágott érte) én ültem az anyóson, Rayne hátul, ölébe a ribancával, középen Kaito geci, másik szélén Matsuko geci, ölébe az én Nerommal. Azt hittem felrobbanok, megállás nélkül őket fixíroztam a visszapillantóból. Közben a törpe kurva is méltóztatott felkelni hátul. Nagyon durván drogos feje volt. Talán még engem is túlszárnyalt.

- A ruháimat akarom… - nyöszörgött álmosan, és olyan hanglejtése volt, mint nekem, mikor másnapos vagyok – Átöltözhetek?