XCIX. Fejezet

Nero

            - Mimi, nincsen meg a ruhád – közöltem óvatosan a magához térő barátnőmmel a szörnyű hírt, miszerint az eredeti ruhája elkeveredett.

- Nem is kell az most neked – fogta meg Rayne Mimi kezeit – Így jó vagy – méregette végig.

- Crusader, ha lehet, ne most indulj be! – szólt hátra Narou és a visszapillantóból le sem vette rólam a szemét, ami baromira idegesített, mert akárhányszor odanéztem, mindig engem bámult.

- MOST KAPTAM ŐT VISSZA, HAD ÉLVEZZEM MÁR KI A LÁTVÁNYÁT!!! – kiabálta el magát Rayne hirtelen, amire mindannyian megrezzentünk és a közöttünk elbóbiskoló Kaito is fejét rázva tért ijedten magához. Nem csodálom, hogy kicsit arrébb araszolt.

- Ne simulj már hozzám, buzi vagy?! – fintorodott el Sasuke.

- Félek Raynetól – motyogta az orra alatt, mire Sasu is és én is Raynera néztünk, aki valami fura mosollyal simogatta Mimi hajtincseit és a combjait.

- Szerintem, minden oké vele – konstatálta Sasuke a tényt, hogy Rayne végre nyugodt és elvan azzal, hogy most épp Mimizik. Én is nyugodtabb voltam, hogy végre haza felé tartunk és Mimi is velünk van. Remélem, Chani nem aggódta halálra magát… amiért nem válaszoltam neki és így eltűntem. Ekkor ismét csak úgy reflex szerűen felnéztem és a tükörben Narou tekintetét láttam magamon, változatlanul.

- Mi lenne, ha abbahagynád a szuggerálást?! – szóltam rá ingerülten.

- Miért, zavar? – kérdezett vissza.

- Igen, baromira!!! Feszült leszek tőle!

- Silverman, fejezd már be! – szólalt meg Sasuke is.

- Kuss Matsuko, azért van a szemem, hogy nézzem!

- Majd akkor nem fogod tudni, ha kinyomom őket! – sziszegte Sasuke.

- Jó, elég! Inkább nézzen, csak kussoljatok el! – dőltem neki az üvegnek, így szerencsére az előttem levő ülés kitakart.

- Most, hogy így együtt vagyunk, inkább hallgassunk valami zenét! – jött Naoki ötlete és bekapcsolta a rádiót, amiből felcsendült egy Violetta szám. Az Amor el en aire.

- Na, ez egy rossz ötlet volt – morogta Narou és rögtön el is kapcsolta.

- Naaa, én szeretem azt a számot – szomorodtam el.

- Bocs kedvesem – vetette oda, aztán váltott adót, amin spanyol zenék mentek – Jézusom – hökkent meg és ismét váltott. Egy másik adón Enrique Iglesias – Hero száma tartott az első pár sornál.

- Ilyen ratyi zenéket – puffogott.

- Miért, mi bajod ezzel a zenével? – kérdezte az öccse és elhessegette Narou kezét, hogy ne nyomja el a számot.

- Jha, pedig tök szép szám – álltam mellé egyből.

- Ez túl nyálas – ingatta a fejét Narou és végre az ablak felé fordította a fejét és úgy is maradt.

- I can be your hero, baby – énekeltem együtt Enriquevel és Naokival a refrént, miközben Sasura néztem – I can kiss away the pain… I will stand by you forever…

Nagy nehezen megtaláltuk azt a repteret, ahonnan jöttünk (nem, véletlenül sem rosszat és másikat). Már kezdett késő délutánra járni az idő és mi ott ültünk a váróban csapzottan, izzadtan, kissé büdösen, nyúzott kiöltözött ruhákban, én és Mimi magas sarkúban, a fiúk meg poros, homokos lakkcipőben, kezünkben a jegyeinkkel.

- Éhes vagyok. És nagyon szomjas – motyogott Mimi, Rayne ölében ülve.

- Nem maradt több pénzünk, ki kell bírnod hazáig – intette le Narou, mire egyszerre három dühös pillantást is kapott. Rayne, én és Naoki! Bár az utóbbi, gyorsan félre nézett. Hmm, érdekes…

- Talán, nekem maradt még némi pénz a kártyámon – kotorta elő Kaito a zsebéből.

- Akkor gyerünk – ugrott fel Rayne és leültette a helyére Mimit, aztán rám szólt, hogy le sem vehetem róla a szemét. Nem is akartam, egyértelmű, hogy amíg ő elmegy, én szemmel tartom a barátnémet.

- Hogy érzed magad? – kérdeztem tőle.

- Mint akit kimostak háromszor, utána elástak hatszáz méter mélyre, és utána kiásták, megetették egy kutyával, kihúzták a száján és fellógatták a szárítóra – darálta le és bágyadtan felém nézett. Értetlenül pislogtam – Vagy is… Kezdek jobban lenni – aha. Szóval nála ez jelenti azt, hogy jól van, de igazából kurva szarul. Elhúztam a számat szomorúan és bíztatóan megszorítottam a kezét.

- Minden rendben lesz. Nem sokára jobban leszel – mosolyogtam rá. Egy erőtlen mosolyt kaptam vissza és komolyan kikészített lelkileg, hogy ezt csinálták Mimivel. Én a mindig mosolygó, pörgős, kislányos Mimit akarom. Nem ezt a fél zombit. Kedvem lett volna sírni, hogy ennyire belekontárkodtak az életébe. És ráadásul még kibaszottul nincsen vége, mert az a rohadék megszökött. És ki tudja, mit tervez.

Miután Rayneék visszajöttek pár innivel és pár darab szendviccsel, rá egy fél órára már végre a gépen tudhattuk magunkat és indultunk hazafelé. Mindenkinek a telefonja csontig le volt merülve és pénzünk sem volt már. Hulla fáradtan ültünk a repülőn. Rayne és Mimi egy öreg néni társaságában, Kaito velem meg Sasuval ült, a Silverman tesók pedig valami kemény rockerrel. Realizáltam az elmúlt napokat. A várva várt elit partim egy kész Halálos Iramban élő showvá változott, először sérültem meg nagyon komolyan, a legjobb barátnőmet elrabolta egy milliomos, elrepültünk Mexikóba, ahol két embert is megöltem (remélem Isten megbocsát, hiszen ezek rossz emberek voltak), majd mindenféle bosszú nélkül, de sikeres mentőakcióval repülünk haza. Tök jól kezdődik a nyaram, úgy érzem. Sasuke vállára hajtottam a fejemet és az erőtlen pislogásaim vége az lett, hogy ismét bealudtam egy repülőúton. Persze nem mintha ez a két repülő utam lett volna az első, csak azért még is. Imádok lesekedni, főleg egy repülőből, de egyszerűen annyira kimerültem, hogy pislogni is alig volt energiám.

Szintén leszálláskor rázott fel a kedvesem. Csomag nélkül utazók előnye az, hogy simán jönnek-mennek a repülőkön. Tehát (ismét éjszaka érkeztünk meg) a reptér parkolójában voltunk és legnagyobb meglepetésünkre ott állt a két sportkocsi, amit elloptunk. Érintetlenül.

- Most az egyszer szerencsénk volt fuvart illetően – sóhajtotta meglepetten Sasuke.

- Ez nekem gyanús. Miért nem vitték el ezeket? – vonta fel a fél szemöldökét Narou.

- Inkább kérjünk meg valakit, had telefonáljunk egyet az egyik faternak – jött az ötlet Kaitotól.

- De ne a miénknek, mert az egy fasz és tuti most is vígan kúr vagy alszik, leszarva, hogy élünk-e még – morogta Naoki az orra alatt.

- Akkor menjünk vissza a váróba – tanácsolta Rayne és vissza is mentünk. Mindegyik fiú végig kérdezett egy csomó embert, de senki sem akart segíteni. Ráadásul Rayne ide-oda rángatta magával Mimit, aki szegény alig állt a lábán. Olyan volt, mint egy élettelen baba. Végül átvonultunk a reptérhez tartozó kávézóba, ahol rendes volt a felszolgáló csaj és pironkodva mutatta meg Raynenak, hogy merre találja a vezetékes telefont. Így ő felhívhatta az apját, s nem sokára négy kocsi várt ránk. Az egyik Sasuke apja volt, a másik Brad és Cordelia, a harmadik Silvermanék apja és a negyedik meg Kaito apja volt, Tiffanyval (!). A csaj lerohanta Kaitot és szanaszét nyáladzotta a csávót, hogy hol volt, mi történt stb. és, hogy mi ez az egész.

- Gyerünk, pina és kis buzi, nyomás a kocsiba! – lökdöste Silverman a két fiát az autója felé.

- Jól vagytok? – jöttek oda hozzánk Bradék.

- Látom, előkerült Mimi, hála istennek – fújta ki magát Cordelia és egyből leguggolt hozzá, szanaszét ölelgetve szegény lányt. Anya engem nem így ölelgetne, ha ezt megtudná. Bár ő még mindig leszar, szóval, tök mindegy.

- Menjünk haza, holnap kemény napunk lesz – tanácsolta Robert.

- Ennél keményebb ne legyen egy darabig – morgott Sasuke és beszálltunk a kocsiba, majd elhajtottunk haza, hozzájuk. A házba lépve Robert nem mondott és nem kérdezett semmit, megértette, hogy legszívesebben most egy ágyra vágyunk mind a ketten és örömmel vettem le a magas sarkút, s dőltem az ágyba ruhástul úgy, ahogy voltam. Szerencsére Sasuke sem rukkolt elő azzal, hogy szexeljünk, hanem levetkőzött egy szál bokszerre és csatlakozott mellém az ágyba.

Rayne

           

            Otthon Mimit megszabadítottam attól az iszonyat szexi ruhától és nehéz szívvel, de egész egyszerűen kihajítottam az ablakon a ruhadarabot. Nem viselhet olyat, amit valaki mástól kapott, főleg, hogy az a valaki más egy fasszopó görény, egy utolsó geci, akinek nagyon csúnya halál lesz a sorsa. Levettem Mimiről a magas sarkút is és tökre beálltak a lábai, így jobbnak láttam nem piszkálni most azokat. Ott feküdt előttem egy szál fehér neműben és majd felrobbantam, hogy valószínűleg látta az a szemét is így őt! Hát mentem megőrülök… De nyugi. Legalább itt van végre velem. Csak egy napig volt távol tőlem, még is úgy éreztem, mintha egy év lett volna és rettenesen aggódtam érte. Nem volt még mindig teljesen magánál. Csak nyöszörgött és egyre rosszabbul volt, ahogyan tisztult a szervezete. Erős fejfájásra és hányingerre panaszkodott. Abban a pillanatban az sem érdekelt volna, ha az arcomba rókázik, megpusziltam és nyugtatgattam addig, amíg be nem aludt. Azután én is levetkőztem én is és az ágyba bújva, magamhoz szorítottam őt, magunkra rántottam a takarót és úgy aludtam el végre nyugton, hogy el sem engedtem egész éjszaka.

Másnap reggel, mikor én magamhoz tértem, Mimi még az igazak álmát aludta. Nem akartam felkelteni és bár tudtam, hogy a lakásunkban biztonságban van, még sem éreztem úgy, mert az a szemétláda Jonathan még mindig szabadon bolyong. Így tehát megvártam, amíg magához tér. Bekapcsoltam az én imádott TV-met és kellemesen körbe nézve a szobámban, nyugtattam meg magam, hogy bizony itthon vagyunk, és nem csak álmodtam. De bár az elmúlt két napot álmodtam volna. Ekkor hirtelen valaki arcon csapott. Vagy is Mimi volt az, aki arcon csapott. De csak álmában. Levettem magamról a kezét és szépen visszatettem. De ekkor combon rúgott a takaró alatt. Na jó. Inkább kimásztam mellőle és bevonultam a külön fürdőmbe, ahol a tükörbe nézve, két dologtól is elképedtem. Az egyik, hogy szörnyen festek. A másik, hogy még a szörnyen festés is jól áll nekem. Tudom, nem ez a legjobb pillanat az egóm építésére, de próbálok ismét úgy tenni, mintha egy átlagos reggelen ébredtem föl és átlagosan venni készülök egy kurva jól eső zuhanyt.

Zuhanyozás közben olyasmikre gondoltam, hogy Jonathannal megetetném a nyelvét, miközben a saját bőrének darabjaival lenne kikötözve a falra. Szóval megetetném vele a nyelvét, utána a mellbimbóit, aztán szépen kivágnám a helyéről a golyóit is azokat is megetetném vele. És még sok minden mást is elképzeltem, hogy hogyan kínzom meg őt, s végezetül, hogyan ölöm meg. Ezután, kiléptem a zuhany alól és egy törülközővel az oldalamon mentem vissza a szobába.

- Jó reggelt – integetett nekem Mimi egy tőle megszokott és elég rég nem látott mosollyal – Mi történt? Hogy kerültünk ide? Nem sokra emlékszem, csak részletekre. Meg Jonathanra. És sütikre, amiknek fura íze volt. Utána meg valami reptérre. Csak álmodtam, ugye? Miért vagyok ilyen büdös, mióta nem fürödtem? – kezdte el magát szagolgatni. Elmosolyodtam, aztán odarohanva hozzá, egész egyszerűen rávetettem magam és csókokkal bombáztam.

- Rayne, mi ütött beléd?! – próbált eltolni magától, ami neki mindig is egy lehetetlen próbálkozás lesz – Tiszta víz vagy, ne már! – kapálózott.

- Annyira örülök neked, hogy jól vagy – néztem a szemeibe és meg akartam csókolni, amikor a számra tette a kezét.

- Khm – köhintett.

- Bocsánat. Szabad? – kérdeztem.

- Nem! Amíg el nem mondasz nekem mindent!

Kicsit lebiggyesztettem a számat, majd összeszedve magam, felültem.

- Hamarosan mindent megtudsz. Nem sokára úgy is találkozó lesz valahol – sóhajtottam.

- Oki, de akkor előbb megfürdök – mászott ki az ágyból és besietett a fürdőbe, majd magára csapta az ajtót. Nos, amíg ő bent ázott vagy egy órán keresztül, én addig kényelmesen felöltöztem és üzentem Sasunak, hogy mi a helyzet. Éppen orvosnál voltak, ahol ellátták Nero sebét normálisan, aztán mennek át Nerohoz a bátyja miatt, és mert a csajnak új ruha kell és utána gyülekező lesz itt nálunk. Ami azért jó, mert nem kell ki vinnem Mimit a lakásomból.

- Na, így már sokkal jobban érzem magam – jelent meg mellettem Mimi törülközőbe csavarva – Mit fogok felvenni? – kérdezte.

- Egy pillanat – léptem a szekrényemhez, ahol Miminek is volt pár ruhája arra az esetre, ha véletlenszerűen kerülne hozzám, és nem lenne mit felvennie. Kivettem neki tiszta bugyit, egy vékony térdig érő cicanadrágot és egy nagy fehér pólót, amin egy macska volt és egy szemüveget viselt.

- Köszike – vette el tőlem csillogó szemekkel és neki látott öltözködni – Mi lesz a reggeli?

- Nem tudom, még nem voltam lent. Téged vártalak.

- Miért?

- Mert nem akarlak soha többé egyedül hagyni! – böktem oda neki szigorúan. A régi én. Már hiányoztam magamnak.

- Fura vagy – forgatta meg a szemeit.

- Majd nem sokára te is érteni fogod, miért vagyok fura – biztosítottam, s mikor végzett, lementünk anyámékhoz a konyhába. A reggeli francia készítésű omlett volt, aminek Mimi nagyon-nagyon örült. Anya rá volt akadva, hogy, hogy érzi magát, minden rendben van-e vele és, hogy nem kell-e hánynia. Mimi biztosította, hogy úgy érzi magát, akár egy unikornis (egyszóval: fantasztikusan) és, hogy nem kell miért aggódnunk.

Reggeli után fél órára megjöttek a Silvermanék. Scott kényelmesen elfoglalta magát és rögtön szivarozni kezdett. A fiai is füstöltek, úgy szívták a cigit, mintha az életük függött volna tőle. Én nekem a nikotin hiányom pótlása feledésbe merült már akkor, amikor majdnem elvitt a szívroham Mimi elrablásakor.

- Matsukoék már megint váratnak magukra?! – kérdezte Scott lenézően, mikor leültem velük szembe a kanapéra, Mimivel az oldalamon.

- Úgy tudom, annak a lánynak vannak még egyéb szükségletei – mondta apa kedvesen arra utalva, hogy Neronak dolgai akadtak.

- Chh, biztos nyalatja magát a Matsukoval – fintorgott Narou.

- Ne legyél irigy, mert az nem tesz jót az érzékeny lelkednek – mosolygott rá Mimi.

- Hogy vagy? – kérdezte tőle Naoki, mire én összehúztam a szemeimet és veszélyesen szuggeráltam őt. Miminek a vállát megragadtam és magamhoz szorítottam.

- Már jól van – sziszegtem.

Nem telt bele sok időbe végül, mire Sasuke is megjelent Neroval és az apjával. Narou félre nyelte a füstöt, amikor meglátta Nerot a picsanadrágban, ami gecire szúrta a szemem. Nem értem Sasuke, hogy engedheti meg neki, hogy ilyet vegyen fel. Én meghalnék, ha látnák mások is így az én kis Mimimet.

- Na végre – puffogott Scott.

- Neked is szép napot – motyogott Robert és ők is helyet foglaltak az egyik kanapén.

- Nero, mi történt a lábaddal?! – kapott a szájához aggódva Mimi és Nero befáslizott combját nézte.

- Ezt is hamarosan megtudod, addig maradj csöndbe, és a kérdéseidet majd hagyd a végére, rendben? – mosolyogtam rá.

- Oki – pislogott értetlenül, s láttam rajta, hogy már nagyon kíváncsi mi történhetett vele. De végre megkezdődött a tárgyalás és a tanácskozás az elmúlt két napról és, hogy mi történjen a továbbiakban. Scott felvetette az ötletet, hogy mi kölkök költözzünk mindannyian az egyik tengerparti nyaralóba, ahol Jonny nem talál ránk. Véleménye szerint ez egy menedék addigra, amíg ki nem találnak (vagy is MI ki nem találunk) valami pontosabbat és biztosabbat a továbbiakban De persze ebbe senki sem ment bele, mert már gecire elegünk volt egymásból. Ráadásul Miminek ott az a fasszopó bátyja, aki ezt tuti nem hagyná. Chani még csak-csak, de Josh… Az előbb lőné főbe magát is és Mimit is, minthogy elengedje Mimit.