XCVII. Fejezet

            – Nero –

- Közben meg jó lenne, ha átnéznénk, mennyi töltényünk van még! Fegyvereket elő! – pásztázta az utat Rayne. Na erre mindenki szedelőzködni kezdett.

- Sasuke? – kérdezte Rayne elsőként őt.

- He?

- Mennyi töltényed van!?

- Bazdmeg most töltényeket számolgassak, vagy térképet nézzek?!

- Jó, akkor kezdjük hátulról! Narou?!

- Két pisztolyt adtál, ebből egyet elvesztettem, amikor majdnem meghaltam. Szóval maradt egy pisztolyom és a négyből kettő töltényem.

- Kaito? Nálad van valami?!

- Egy pisztoly, de töltényem nincsen...

- Haver, nekem van három töltényem még – szólt Sasuke.

- Nekem kettő – válaszolt Rayne – Naoki?

- Én tele vagyok, még az első is fullig van – ásított a tag, akinek az ölében ültem.

- Szuper, akkor nem kéne lepuffantani a kutyákat és rájuk pazarolni a töltényeket! Rayne ezen mondatán megkönnyebbültem. Nem szeretem, ha állatokat bántanak. Főleg, ha megölik őket olyanért, amiről nem is ők tehetnek, mert az nem az ő vétkük, hogy van egy fasz gazdájuk, aki ilyenre nevelte őket.

- Meg van az út, Rayne! – vette le a szemét Sasu a térképről.

- Van az úton benzinkút is?!

- Igen, pár mérföldre innen lesz egy.

- Jó, mert meg kell állnunk, tankolni.

- De nincsen se eurónk, se pezónk!! Hogy akarsz te így tankolni?! – hangzott fel Narou.

- Elfogadják a dollárt is – motyogott Kaito.

- Egyéb kérdés? – kérdezte Rayne lenézően és idegesen.

- Nincs – morgott Narou az orra alatt. Tehát a legközelebbi benzinkúton ismét megálltunk, hogy feltankoljunk.

- Szomjas vagyok – motyogtam kellemetlenül.

- Én is - szállt be Naoki.

- Na a két gyerek - masszírozta meg a halántékát Narou – Legyetek férfiak és bírjátok ki!!

- De én hölgy vagyok! – kontráztam.

- Jó, szólj a lovagodnak! – intett le gonoszan. Kinéztem az ablakon és Sasuke vadul telefonált az apjával, hogy többet tudjunk meg Jonathan birtokáról.

- De ő nem ér rá – fordultam ismét Narou felé, aki az ablaknak döntötte a fejét. Egyébként Kaito ült középen, mert Naoki is ablaknál akart ülni. Behisztiztem, mert nagyon szomjas voltam. Ekkor Naoki a fülemhez hajolt.

- Ha duruzsolsz neki, kenyérre lehet kenni – suttogta oda nekem.

- Miért, te is ezt szoktad? – suttogtam kérdőn, furán ránézve.

- Nem, de te Nero vagy. Egy próbát megér – vonta meg a vállát. Hát, bocsi Sasuke, de így hozni fog mindenkinek innit.

- Bocsi – másztam át Kaiton Narou ölébe, aki tökre meglepődött és rám mordult, hogy még is mit csinálok. A nyaka köré fontam a karjaimat és a füléhez hajolva a lehető legcsábosabb hangon szólaltam meg.

- Narou, kérlek, hozz nekem inni valót! Nagyon szomjas vagyok!

- Itt az inni valód, úgy is üríteni kell nekem – fogta meg az ágyékánál a farkát. A fiúk felkuncogtak mögöttem, én meg pofán vágtam.

- Na ide figyelj te kis – ragadta meg a csuklómat.

- Narou, légy szíves hozz már innit nekünk, mert szomjan halunk! Totál kiszáradt a szám! – szólt közbe Naoki.

- Ajj, na menjetek a faszomba!! – nyitotta ki Narou dühösen az ajtót és engem meg Kaito ölébe dobott, aki egy jól szórakozó vigyorral nézett rám. Egyből inkább Naoki ölébe másztam.

- Ki nem állhatom a bátyád – dühöngtem.

- Ez van – hagyta rám.

Ekkor Rayne és Sasuke beültek a kocsiba.

- Na indulhatunk! – csapta be Rayne a volán ajtaját.

- Még ne!!! - szóltunk meg egyszerre hárman ott hátul.

- Miért?

- Mert hiányzik Narou, bement inniért – mondta Naoki.

- Taposs a gázra, Rayne! - mondta Sasuke.

- Egyet értek - vágta rá Kaito.

- Bunkók – motyogott Naoki.

Végül Narou is visszajött és hozott nekünk sima vizet, aminek nagyon örültem. De nem köszöntem meg neki a beszólása miatt. Újra tovább mentünk és egy órán belül végre megpillantottuk a birtokot. Út közben Sasuke ecsetelte, hogy a faterok még azt is megtudták, hogy egy mexikói férfi az udvarban sétálgat, ő a kutyák idomárja. Szóval azt kell elintézni, mert amíg azaz ember nem csinál semmit, addig állítólag a kutyák sem. Lepakoltunk egy bokorral korbevont fa mögött (sokat ér, mert így is látszódott a kocsi, de szinte a puszta közepén voltunk).

- Na. Kell egy terv – mondta Sasuke.

- Bemegyek, megölöm Jonathant, fogom Mimi és kijövök – mondta Rayne.

- Igen és közben a kutyák megesznek, mielőtt bejuthatnál!

- Nekem van egy ötletem – vigyorodott el Narou – Nero mennyire tudsz spanyolul? - kérdezte.

- Hát, a szappanoperáknak hála tudok minimálisan.

- Remek – és ezzel el is mondta a tervét.

- Biztos, hogy nem! – szólaltunk meg egyszerre Sasuval, csak ő mérgesen én pedig ijedten.

- De igen, ez jó ötlet! – helyeselt Rayne és egy kis vita után, neki láttunk.

A terv az volt, hogy Rayne és Naoki beülnek az autóba, Kaito, Narou és Sasuke velem jönnek és elbújnak addig, amíg én egy menekülő hölgy szerepét játszva, beengedtetem magam a csávóval. Addig Rayne és Naoki közelít az autóval, mintha ők üldöznének, és miután ÉN MEGÖLÖM A KUTYÁS CSÁVÓT, Sasuék berontanak a nyitott kapunk és elintézik az őröket. Jó kis terv, mi? Akció indul.

Sasuke a kezembe nyomott egy pisztolyt, amit elrejtettem a szoknyám alá a kötésemmel a combomhoz rögzítve azt. Megvártam, amíg a fiúk a bokrokban elbújnak, és hevesen dobogtatni kezdtem a fából készült, magas, vastag kapun. A kis rekesz a kapun kinyílt, s két barna szempár meredt rám. Igyekeztem minél hisztérikusabban mondani spanyolul, hogy "segítsen senior" stb. A csapzott külsőm még rá is dobott. Mutogattam az érkező fekete autó felé. Szerencsére kinyílt a kapu és beengedett, majd amikor beléptem, egy kis ketyerét tartva a kezében megnyomott rajta egy gombot, amitől a kutyák meg álltak és leültek.

- Muchas gracias – köszöntem meg a palinak, aki rögtön egy kaján vigyorral meredt rám. Nem haboztam, elő rántottam a fegyvert és még fel sem ocsúdott, amikor elhajoltam (elfordítottam a fejem, hogy ne lássam a szemeit) és főbe lőttem. EMBERT ÖLTEM!!! ÉN!!! BEPISZKÍTOTTAM A KEZEM!!!! Isten ezért tuti megbüntet…

Sasukéék ekkor berontottak, mire a kutyák már mozdultak volna, de a földön fekvő általam megölt ember ujjai közül kikaptam azt a kis vackot és a gombot megnyomva, megállítottam a dögöket. Az őrök már jöttek is pisztolyokkal, így újabb lövöldözés tört ki. Én ott hagyva őket berohantam az épületbe. Ahhoz képest, hogy a villát körül vevő fal fából van és mexikói stílusú, a villa maga nagyon modern volt. Nem volt időm ámulni, hanem egyből felrohantam az üveg (!) lépcsőn. A magas sarkúm és persze a kinti zaj már biztos jelezte Jonathannak, hogy itt vagyunk. Amikor felértem, egy nagy elő szobában voltam, aminek átlátszó üveg padlója volt, így látni lehetett mi van alattunk. Óriási fehér szőnyegek, fekete bőr kanapék, falba épített TV és a faltól falig erő üveg ablak a kerti hatalmas medencére nézett. Hirtelen kiszúrtam Mimit az egyik kanapén. Azonnal oda rohantam hozzá és az első, ami feltűnt rajta, az a ruha volt, amit viselt. Tuti nem saját szándékából vette fel, mert soha nem hordana ilyet (szigorúan záró jelbe: veszettül csini volt). A másik, ami fel tűnt, hogy be volt drogozva. Ráadásul mivel soha nem csinált ilyet, nagyon megviselte a szervezetét. A szemei csupa véresek voltak és beszélni sem tudott.

- Mimi – fogtam meg a kezeit – Mimi én vagyok az, Nero! Nézz rám, kérlek, Mimi! – rázogattam meg, mire kábán felém fordult, de nem jutott el semmi tényleges az agyáig.

- Kiszabadítunk, ne aggódj! Most már minden rendben lesz!

- Áá, Nero! – jött egy hang, amitől megperdültem a tengelyem körül. Jonathan volt az. Csettintett az egyik niggájának, aki oda jött hozzám és egész egyszerűen felkapott, leszorítva a kezeimet s várta a további utasítást.

- Dobd le – vigyorgott az a szemét, mire a néger egész egyszerűen a földhöz vágott. Nagyon fájt és idegesen felnéztem a kacagó Jonathanra.

- Ez olyan mókás, még egyszer! – tapsikolt.

- Ne!!! Nem illik így bánni egy hölggyel!! – sipákoltam, mire a nigga felkapott – Mimi mozdulj már!! – kiabáltam a kanapén dőlöngélő Mimire.

- Te nem vagy hölgy – jött Jonathan kedves mondata, aztán ismét nagy csattanással a földön termettem, amitől felkiáltottam, mert a sérült lábamra estem – És Mimi nem mozdul.

Ekkor megjelentek végre Sasuék.

– Rayne –

- Most megöllek! - sziszegtem Jonathanra szegezve a fegyverem.

- Óvatosan a lövöldözéssel! Üveg padló van alattunk – motyogta Nero a földön feküdve. Lenéztünk és valóban az volt. Nem lenne túl jó leesni.

- Csak nyugodtan – vont vállat Jonathan – De csak, ha tudsz! - s ezzel a fejére vett egy olyan sisakot, ami golyóálló!! Akkor biztos az öltönye alatt is fel van páncélozva. Ekkor csettintett egyet és a nigga felkapta Nerot.

- Hol van Mimi?! – kérdeztem idegesen.

- A kanapén, Rayne – hebegte Nero – Nem mozdul, szerintem, be van drogozva!

- Sam – nézett Jonathan a niggára, aki földhöz vágta Nerot. Én oldalra fordítottam a fejem és kiszúrtam a kábulat kedvesem. Egyből oda rohantam hozzá.

- Mimi!!!- térdeltem le a kanapé elé és aggódva rázogatni kezdtem. Tényleg nagyon bedrogozták… A kurva édes anyjukat!!

- Mimi, Rayne vagyok!! – szólongattam.

- Rayne… Rayne… Rayne… - dőlöngélt ide-oda a fejével és megállás nélkül nyekeregte a nevemet valami rekedt, mély, elhaló hangon. De teljesen nem volt magánál.

- Igen, én vagyok az! Rayne – fogtam két kezembe az arcát és a fakó szemeibe néztem. Olyan volt, mintha egy komplett hulla nézett volna vissza rám. A szívem hevesen dobogott és az adrenalinom felszökött az egekbe. Tudtam, hogy most nincs magánál.

- Nem lesz baj kedves Mimozám, nem sokára te is jobban leszel – ígértem meg neki és csókokat nyomtam az arcára, az orrára és a homlokára is. Annyira messze szeretném tudni magunkat inni. Otthon, ahol nem érheti semmi baj. Venni fogok egy kibaszott ketrecet, és abban fogom őt tárolni, hogy ne történjen vele semmi.

- Milyen bájosak – gúnyolódott Jonathan, de nem törődtem vele, hanem alaposan végig mértem az én szerelmemet. A bedrogozott fején kívül semmi elváltozást nem találtam a testén. Vagy is de. Egy kibaszott szexi ruha volt rajta, amitől, ha lehet, még idegesebb lettem.

- Mi ez a szenny rajta?! – álltam fel kikelve magamból.

- Csak kicsit rendbe tettem. Így sokkal szebb, nem? Meg villan benne a nő! Ezt akartad elrejteni mindenki elől, mert csak te akarod tudni, hogy ő milyen jó is valójában! - sétált oda hozzánk Jonathan, miközben a háttérben a többiek a csicskásaik ellen küzdöttek - De most már én is tudom!

- Megöllek – sziszegtem – Ő az enyém!!! És ezért még megfizetsz, amiért elraboltad őt, hozzáértél és bemocskoltad a szerveit a drogjaiddal!!! – dühöngtem. Ha nem lenne felszerelkezve golyóálló cuccokkal, már rég szétlőttem volna a seggét. Kurva szar, hogy nem tehetem meg!!! GECIRE SZAR!!!

- Azt nem hinném – kuncogott vidáman.

- Mit kuncogsz, ez nem vicces! – idegeskedtem.

- De nekem az! Lehet, hogy Mimi a tiéd, de még nem véglegesen!

- De igen, te geciszájú!!!

- Most ugyan elkaptatok… De csak a csatát nyertétek és nem a háborút! Mint mindig, most is egy lépéssel előttetek állok! Elviszed Mimit és megöltétek a legjobb kutya idomáromat. Bosszút fogok állni, amiért tönkre tettétek a szülinapom!!! – hisztizett.

- Mi??!!! Meg akartál ölni minket!!! Én fogok bosszút állni – kaptam elő a fegyverem és rá lőttem, de persze a ruhája kivédte. Fel kacagott.

- Ügyes próbálkozás, de nem elég ügyes – rántotta elő az ő fegyverét és rám lőtt. Bele a bal karomba. Idegesen és fájdalmasan felordítva összébb rogytam.

- Nem öllek meg, nyugi! De most mennem kell, majd még tali – dobott nekem egy csókot és simán meglógott. Felszaladt a szobából nyíló lépcsőn a tetőre. A csicskásaiból páran (akik megmaradtak) követték. A következő pillanatban már csak a helikopter hangját hallottunk felszállni és távolodni.

- Rayne miért nem ölted meg??!! – kiabált Narou.

- Nem tudtam – motyogtam elhaló hangon és elkeseredetten, közben némileg nyugodtan, hogy Mimi itt van, a kanapé előtt térdelve, Mimi ölébe hajtottam a fejem és egyszerűen sírva fakadtam. Hirtelen apró, gyengéd kezek simogatták meg a hajam.