Jubileum rész!:DD Narou részében ismét +18!!!!
És újabb feliratkozó, ez az!!<3<3
Jó olvasást!:))
xoxo;
N&M♥
– Sasuke –
Reggel, mikor
a tárgyalást követő napon felkeltem, Nero még javában húzta a lóbőrt, és a
lábát egyenesen rám dobta, de olyan kurva vadítóan és szorosan hozzám bújt. Na
így kezdődik jól egy nap. Elvigyorodtam, és fölé mászva, két kezembe fogva az
arcát, nyomtam az ajkaira egy puszit, de nem kelt fel rá szerencsére. Azt
akarom, hogy kialudja magát a kedvesem. Lenézve rá, egy szál lenge topban, és
bugyiban feküdt alattam. Perverz vigyorra húztam a számat, és az alsó ajkamba
haraptam. De nyugi, nem vagyok nekrofil, nem nyúltam hozzá, hogy álmában
basztassam, inkább azt szeretem, ha közben ébren van. Szóval inkább mentem, és
vettem egy hidegzuhanyt, hogy lehűtsem magam, és körülbelül félóra múlva (hajat
is mostam) törölközővel a nyakamban, kikullogtam a luxusfürdőmből. Az volt a
tervem alapból, hogy egész nap itthon lustálkodok Neroval, de ez másképp
alakult, mikor Rayne barátom küldött nekem egy SMS-t, mondván menjek már el
vele a magánnyomozójához, mert most dobta haza a kis szerelmét, (aki még tegnap
ott volt nála) és épp ráér. Szomorúan méregettem az én fehérneműben terpeszkedő
szépségemet, majd mélyet sóhajtottam. Szerintem akkorát, mint még soha egész
életemben. A legjobb haveromról volt szó, szóval írtam, hogy „Ok” mire
másodpercek múlva kaptam a választ hogy „Neked ez nem áll jól”, egy amolyan
„jellemző” féle mosollyal megráztam a fejem, és előkapva egy kis lapot, és
tollat. Írtam levelet Nerucinak, hogy elmentem, de igyekszem haza, és hogy apa
valószínűleg nem lesz itthon, mert Jonathan geci után nyomozgatnak a többi
papussal. Szóval övé a ház, de ne gyújtsa fel. Ezután szélsebesen felkapkodtam
magamra a ruháimat, és elsiettem hazulról, kár volt… Életem legrosszabb döntése
azt hiszem.
– Naoki –
- Hova mész? –
bandukoltam le a lépcsőn, másnap dél körül, a szokásos fakó, barna, kötött
pulcsimban, szem dörzsölgetve. Én most keltem, (tegnap horror és akciófilm
maratont tartottunk, és eltartott vagy hajnalig, szóval érthető hogy most
keltem, nem?) a bátyám meg már indulásra készen, üdén és frissen állt a konyha
kellős közepén és energiaitalt ivott. Nekem meg ki volt készítve a reggeli
meleg tejem. Minden. Egyes. Reggel. És este. Meleg tejet iszom. Ez nekem egy
rituálé már kiskoromtól kezdve. Ha én nem iszom meg reggel és este a meleg
tejemet használhatatlanabb vagyok, mint általában. És a bátyám, mikor felkel,
ezt már reflexszerűen készíti elő, nem azért mert kedves, hanem mert már
körülbelül tíz éve folyamatosan ezt csinálja, mikor előbb kell fel.
- Ügyem van – igazította meg
magán a fekete-szürke háromnegyedes, feltűrt ujjú ingét, és az arcán szórakozott,
és sokat sejtő vigyor ült.
- Mégis milyen ügyed? Mehetek én
is? – értem le hozzá, és már a kezembe is fogtam a fekete bögrémet. Hmmm jó
meleg.
- Neeem, ide inkább ne gyere –
röhögött fel, én pedig bosszúsan lecsaptam a bögrém az asztalra.
- Mit akarsz már megint?! – néztem
rá, összehúzott szemekkel.
- Ne akarj most veszekedni öcsi –
meredt rám szigorúan, mire összeszorítottam fogam, és tudtam, hogy MEGINT
Neroról van szó. Mit akar már szegény
lánytól?! Miért van rászállva ennyire?! Idegesít. Hitetlenül felröhögtem. A
bátyám mániája fizikailag fájt.
- Tudod mit? – tártam szét a
karom – Már leszarom, mit csinálsz! Felesleges veled veszekednem emiatt, mert
neked kurvára tök mindegy már egy ideje, hogy mit mondok! De aztán mikor idejön
a Matsuko, és felismerhetetlenségig szét akarja verni a képed, ne nézz rám MERT
JOGOSAN TESZI MEG!! Még le is pacsizok vele! Felőlem akár meg is ölhet a
gecibe!! – kaptam fel a bögrét, és a meleg tejjel együtt, egész egyszerűen a
mosogatóba hajítottam, mire megfeszült. Utálja, ha csapkodok. De rá se néztem,
csak felviharoztam a szobámba, becsapva az ajtóm, és magamhoz ölelve Pálinkát, inkább
ösztönösen beírtam a MacBookom keresőjébe, hogy moovie.cc, és besötétítettem. Vígjátékot fogok most nézni. Faszom.
Jól kezdődik a napom, már „korán reggel” felbasztak.
– Narou –
Az öcsém
ilyenkor olyan, mint egy menstruáló nő, aki vagy az anyósom vagy a nejem, vagy
mindkettő egyszerre! Ilyenkor komolyan hívnék neki egy kurvát, hogy szopja le,
mert úgy feszül, mint aki már hónapok óta nem dugott! MERT SZERINTEM ÍGY VAN!!
RÁADÁSUL CSAPKODOTT!! UTÁLOM, AMIKOR CSAPKOD ÉS EZT Ő IS TUDJA!! Már azon
voltam, hogy utána megyek és kezdek vele valamit, mert utálom, mikor haragban
vagyunk, sőt, kifejezetten kényelmetlenül érzem magam, (ikrek átka) de faszom,
majd, ha hazaértem. Addigra talán lankad a fasza, és nem fog úgy idegeskedni,
és talán normálisabban lehet vele beszélni. Addig is be kell tartanom egy
ígéretet. Azt hiszi a kis kedvesem, hogy én könnyen felejtek? Nem ám. Azóta
evett a fene, amióta meg tudtam, hogy azok ketten együtt vannak. Majdnem
beleőrültem. De hiába örül a faszának most a Matsuko, Nero SOHA sem lesz
teljesen az övé. SOHA. Ha tíz év múlva is az ő csaja lesz, akkor se fog engem
elfelejteni. Én voltam neki az első, mindig az eszébe fogok jutni… Akármikor
erre gondoltam, mindig vigyorra húztam a számat. Mint például most is, mikor
kocsiba pattantam. Remélhetőleg Matsuko nem lesz otthon (biztos voltam benne,
hogy Nero ott van)… ha igen, akkor leütöm, és majd az emeleten megdugom a kis
aranyost. Vagy pont az eszméletlen hapsija előtt, hogy Nero is minimum annyira
szenvedjen, mint mikor én szenvedtem miatta, mert a Matsukot választotta helyettem.
Milyen csodálatos ötleteim vannak, nemde? Körülbelül tíz perc múlva érkeztem
Matsuoko házához. Éppen akkor hajtott ki a kocsijával az a gedva, szóval pont
elkerültük egymást. Pedig tényleg nagyon szívesen meghúztam volna előtte.
Kiszálltam az autóból, és a bejárathoz igyekeztem. Csöngettem. Ott álltam
körülbelül öt percen keresztül, de nem jött válasz, nem nyitott ajtót senki
sem. Szóval még alszik a kedvesem? Mert akkor
meg tudom lepni… Vagy nincs is itt?!
Már csak a gondolattól is felállt
(vagy, mert annyira kivagyok már éhezve, ezer éve nem basztam), de igyekeztem
türtőztetni magam, legalább amíg beérek. Elkezdtem körbetapogatni a zsebeimet,
hátha találok valamit, és találtam is.
- Bingó! – húztam ki diadalittas
vigyorral az öcsémtől kapott hullámcsatot (ne kérdezzétek) a zsebemből. Faszom, tényleg kikéne békíteni… Na,
hazaérek és kap egy kis meleg tejet megint. Szó ja, megtaláltam a
hullámcsattot. Leguggolva, hunyorítva, elkezdtem babrálni vele, a zárnál. Nem
tudom, meddig próbálkozhattam, de mivel türelmes, és nyugodt ember vagyok,
folytattam, és nem hagytam abba. Ám az egyik pillanatban egy kattanást
hallottam, és az ajtó, tárva nyitva volt. Belöktem és beandalogtam a házba. Körbenéztem.
Tök üres. Szóval, ha csak Neroval leszünk itt kettesben, akkor visíthat
akármekkorát, senki sem fog a segítségére sietni. Felsiettem a lépcsőn. Most
járok először az emeleten. Na jó, gyerekként is jártam itt, mikor itt voltak a
gyűlések, de már nem emlékszem, hogy nézett ki pontosan. És akkor nem is az
érdekelt, hogy mindent jól megnézzek, hanem az, hogy szétverjem a Matsukot,
mert eltörte a mini bicskám, és hogy fussak Crusader elől, mert én meg az övét
törtem el. Mikor felértem a második emeletre, körbetekintettem, Matsuko
szobáját kerestem a szememmel. MINDEGYIK AJTÓ UGYANOLYAN!! Szóval,
benyitogattam mindenhova, mígnem az egyik szobába benyitva, megláttam… Őt. Ott
feküdt egy igen szexi alvó pózba (be is pucsított) EGY SZÁL CSIPKÉS
FEHÉRNEMŰBEN, Nero!! Oh istenem…
Egyből állt. Rögvest.
Odaléptem az ágyhoz és lassan,
óvatosan fölémásztam. Annyira gyönyörű… Annyira kimondhatatlanul csodaszép… Nem
tudom elfogadni, hogy nem velem bújik ágyba minden egyes nap. Annyira, de
annyira a megszállottjává tett… Még egy lányért sem rajongtam ennyire.
Végigsimítottam az arcán, le az álláig, majd végig a nyakán, végül megálltam a
melleinél, és lehajolva puszit nyomtam a mellkasára. Olyan vadító illata van… Nem kelt föl rá. Jajj, a kis álomszuszék,
de aranyos. A kezeit óvatosan, a feje fölé szorítottam, hogy ne tudjon mozogni,
és a fenekéhez csúsztatva a kezemet, FINOMAN levettem róla a tangáját. Annyira
vágyom már rá…Olyan kurva régóta… A szőke kurvák nem Nerok, Nero mindenben
ezerszer jobb náluk. Nero minden csajnál jobb ezerszer! Annyi, de annyi mindent tudnék csinálni vele…Annyi mindent, miközben
alszik… Lekúsztam a nyakához, és hevesebben, belecsókoltam. Erre
felnyöszörgött, de még mindig nem kelt fel. Végül a melleire is rámarkoltam, de
ugyanez a reakció, csak intenzívebben, élesen felsóhajtott. A két lába közé
furakodtam, mire olyan igazán szexin beterpesztett nekem. Annyira izgató volt…
Valószínűleg Matsukonak hitt.
- Sasuke…? – nyöszörgött
félálomba – Sasuke…
- Cccst… - kuncogtam fel.
- Sasu..Sasuke…
A füléhez hajoltam, közben
elővettem a szétdurranni készülő farkam, és a gyönyörű, hamvas, meztelen
szeméremdombocskáján végighúzva, a bejáratához illesztettem.
- Én nem Sasuke vagyok… - suttogtam
a fülébe. Erre egyből kipattant a szeme, és már rángatózott volna, de én
kíméletlenül belevágtam a farkamat. Felsikított. Szűk volt de már nem olyan rettentően
szűk, mint először volt… MEGÖLLEK MATSUKO!! Annyira ideges lettem ettől, a
gondolattól, hogy Matsuko megrakta az ÉN Neromat, hogy begyorsítottam,
kíméletlenül mozogtam ki-be, és fél kezemben, az arcát fogtam, erősen. Sikított,
visított, vergődött, ócsárolt. Elhordott engem mindennek, próbált rúgkapálni,
káromkodott.
- Ez az Nero – nyögtem fel, és a
képébe hajoltam – Kérlehk… Kérlekh… - nyögdöstem kéjesen – Kérlekh, ócsárolj
mégh! Hordjh el mindennekh… Utálj, kérlekh!
Ám ekkor hirtelen, mivel
fölémagasodtam, a vállam és a nyakam közé harapott erősen, védekezőn, mint egy
tigris, abban a reményben, hogy majd ettől elengedem. Tévedett. Ettől csak
jobban beindultam.
- Istenem… - nyögtem fel – Még,
még, még, mégh… - szorítottam össze a szemem, és az alsó ajkamba haraptam – Harapj
erősebben!! Vérzik már, szívem? Vérzik márh? – suttogtam élvhajhász módjára, és
egyre gyorsabbra vettem a tempót, míg nem ki is vérzett. Mikor már belátta,
hogy engem ez a harapás, nem tántorít el semmitől, elengedte, és hátra vágva
magát, hátra vágva a fejét, vergődött, a vérem pedig a mellkasára csöpögött,
ami fokozta a hangulatot, lehajolva, egész egyszerűen a szabad kezemmel,
(amivel épp nem lefogtam) megmarkoltam a jobb mellét, a balról, pedig lenyaltam
a vért. Mikor éreztem a vas ízét a számban, kis híján a lepedőbe fejeltem,
annyira felizgultam. Túl jó… Túl jó.
- NAROUH ELÉÉÉGH!! KÉÉÉRLEEEKH!!
KÖNYÖRGÖKH, ELÉÉÉÉG!!! – könyörgött sínylődve, ide-oda csapva magát – NAROUH!!!!
– sikította nevem.
- A picsába Neroh… - szorítottam
össze a fogam, és egy nagyot nyögve, az utolsó pillanatban kihúztam belőle, és
a lepedőre mentem.
- Ne sírj Nero… - fordultam
hozzá, mikor felöltöztem, (azaz csak elraktam) és ő pont úgy feküdt, pont abban
a pózban, mint mikor az első alkalmunk megtörtént. A plafont bámulta, kivérezve,
és zokogva remegett – És ezzel még nincs vége… - pusziltam meg a homlokát, majd
az éjjeliszekrényen hagyott levélre néztem. Matsuko kézírása volt, valami
olyasmit irt, hogy elmegy, de nemsokára jön haza, egyedül lesz a szerelmem
blablabla. Én meg fogtam egy tollat, és ráírtam, az üzenet alá, hogy „az
második alkalom még talán jobb is volt, mint az első” és ezzel lebaktattam az
emeletről, majd ki a házból is. Bepattantam a kocsiba, és egész egyszerűen a
gázra taposva elhajtottam onnan.
– Mimoza –
A tegnapot még
ki tudtam harcolni Raynenál, hogy nála lehessek, de sajnos már a következőt nem
tudtam kikunyerálni, hogy a fene egye meg. Pedig még az ölébe másztam, és
pillogtam is. Nem jött össze. Szóval haza kellett mennem. Nagyon nem akartam.
Eddig mindig nagy vigyorral mentem haza, de most valahogy nem. Ott lesz Joshua,
ami tök jó meg minden, mert szeretem, de valahogy ott motoszkált a fejemben, az
amit leművelt bizi osztásnál. Még mindig ott a számon a repedés, amit okozott.
Szóval nagyot sóhajtottam az ajtó előtt állva, mikor Rayne kirakott a háznál,
és be kellett menjek. Nem vitt rá a lélek. Egyszerűen nem. Nem tudtam, meddig
fixíroztam a csengőt közel hajolva hozzá, mintha valami fenevad lenne. De
továbbra se tudtam megnyomni. Ám amikor már majdnem elhatároztam magam, akkor
hirtelen nyitódott az ajtó, és belém ütköztek. Joshua állt ott, bevásárló
szatyrokkal felszerelkezve, gondolom vásárolni indult a közeli szupermarketbe.
Kb. három percig folyamatosan, elkerekedett tekintettel, megilletődve
szemeztünk egymással. Úgy nézett ki, mint aki már egy hete nem aludt
normálisan, kisírta a fél életét is, és lenézve a kezeire, láttam ismételten a
friss vágásokat a csuklóján. Elég mélyek voltak… Megint elkezdte? Jajj ne…
- Mimi… - nézett rám úgy, mint
aki nem tudja elhinni, amit lát – Mimi! – virult ki, és közelebb lépett egyet,
de amint ő közelebb lépett, én egyet hátra, és kissé ijedten bámultam rá, úgy
ahogy apára régen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése