CXXXIV. Fejezet

– Naoki –

- Naoki…Naoki… - hallottam Nero hangját,ahogy rángatja a vállamat. Lassan kinyitottam a szememet, és láttam, ahogy az autóba behajolva, kedves mosollyal kelteget.

- Heh…? – nyilvánultam meg, és álmosan megdörzsöltem a szemeimet.

- Benzinkútnál vagyunk. Be kell kennünk a hátad.

Erre egyből lesápadtam.

- Ne.

- Ne kezd megint! – hallottam a bátyám bunkó hangját a kocsi mellől. Éppen ott szívta a cigarettáját, hogy akadna a torkán.

- Na, gyere – folytatta Nero, rá se hederítve a bátyámra – Mi megvárunk bent, Mimi és Rayne már bement, és Sasuke is. Energia italokat vesznek, mert elfogytak.

Nyűgösen bólintottam, mire megsimogatta a fejem, és besietett ő is a benzinkútra. Nagy nehezen, kiszenvedtem magam az ülésből, és kiszálltam az autóból. Faszooooom. Ez kibírhatatlanul fáj. Hogy fogok aludni?! ÁGYON? Neeem. Majd hason fekszem. Lehet, hogy soha többé nem tudok a hátamon feküdni?? Azt nem bírnám ki!

- Hogy érzed magad? – kérdezte a bátyám hirtelen – Nagyon fáj?

Értetlenül néztem rá. Egész nap arra se méltatott, hogy rám nézzen.

- Ühhüm – bólintottam vonakodva – Eléggé.

- Akarod, hogy bekenjem neked? – kérdezte nem gúnyolódva (!), ám én hátrahőköltem. Féltem tőle a hátamat.

- Isten őrizz! – ijedtem meg, és elugrottam tőle – Csak te ne!

Összehúzta a szemöldökét, én pedig rémülten nyeltem egyet…. Ne…

- NAROU! FÁJ! – szenvedtem a férfimosdóban, ahol a bátyám bekente épp a hátam, mert sosincs az, amit ÉN akarok. De ezt már elmondtam. MIT BEKENTE. BELEDÖRZSÖLTE. BELECSISZOLTA, BELEVERTE. DE NEM KENTE. EZ EGYÁLTALÁN NEM KENÉS. NEM ILYENRE SZÁMÍTOTTAM. Anyát akarom… vagy minimum egy Nerot. AKI NEM BELEPOLÍROZZA A KRÉMET A HÁTAMBA. Mimit azért nem mondom, mert ő kissé figyelmetlen és miután kész tuti vállba veregetne… a parton is majdnem megcsinálta.

- Ne rángatózz már! Ki kell bírni! Férfi vagy!

- NEEEM! TÚL ERŐSEN CSINÁLOD! EGY ÁLLAT VAGY! ELÉG, INKÁBB HAGYD ABBA!

- Ha már elkezdtem, nem fogom abbahagyni! – rivallt rám, én pedig komolyan mondom azt hittem, odahalok. Kíméletlen utolsó rohadék fuuuuh!!!

- UTÁLLAK!

- Kuss!

- NEM KUSSOLOK! DURVA VAGY, ELÉG!!

- Na! Ennyi volt – vette le a hátamról a kezét – Kész vagyunk.

Bekönnyezve néztem meg a tükörben a hátam. Szegénykém… Ez egy trauma volt neki.

- Te tudod, hogy kell finoman érni a másikhoz? – szipogtam.

- Nem – adta az egyértelmű választ miközben kezet mosott, majd kinyitotta előttem az ajtót – A hölgyeké az elsőbbség – vigyorgott gúnyosan, én pedig kezemben szorongatva a lila atlétámat, fej lógatva kicsoszogtam a WC-ből. Ahol vagy egy 3 méteres kígyózó sor állt, és az összes várakozó férfi szájtátva, elkerekedett szemmel, megrökönyödve nézett ránk. Még a női WC-hez várakozó öreg nénik is. Az egyik majdnem szívrohamot is kapott ott helyben.

- Most mi van? – forgattam a fejem.

 - Mittom’ én – vonta meg a vállát Narou, és egy erőset lökött rajtam kifelé – Na, menjé’ mielőtt meglátnak.

- Ahaaaa – bólogattam amolyan „szóval így állunk” fejjel – Játszod itt a kemény gyereket. Naggggyon menő.

- Kuss – lökött rajtam még egyet, mire felszisszentem.

- Mit műveltél vele? – ciccegett Nero.

- Bekentem a hátát – vont nemtörődömül vállat – Más úgyse tenné meg.

- Majd én megcsinálom neki!! Nézz rá, könnyezik! – mutatott felém, mire Narou összehúzta a szemét, majd vállat vont.

- Felőlem kenjed. Amúgy túlreagálja – legyintett Narou, és beült a kocsiba.

- Ez egy állat.

- Az – értettem Neroval egyet.

Feltankoltunk amúgy energia itallal, és annak a háromnegyede, sőt az egész a bátyámé volt, hiszen ő volt a sofőr. Amúgy úgy nézett ki a helyzet, hogy Narou egész éjszaka vezetett, míg az egész kocsi durmolt. Piros pont jár neki, nem aludt el. Bár elmondása szerint, párszor képen kellett öntenie magát hideg vízzel, és ezt igazolta is, a vizes folt az atlétáján. Én személy szerint hajnali hétkor (nekem az még hajnal) keltem, de én akkor már HÁTUL ÜLTEM. Mellettem az ablaknak dőlve, Narou durmolt, másik oldalamon Rayne, ölébe Mimivel, és ők is nagyba aludtak, és Sasuke vezetett, mellette Neroval, aki szintén a falnak dőlve alukált. FEKETE MÁGIA. Na jó nem, mert igazából utólag kiderült, az történt, hogy Narou hajnali ötkor felverte Sasukét és Raynét, hogy ő már ezt nem bírja, és muszáj aludnia, mert kiesnek a szemei, ezért Sasuke elvállalta a vezetést, de Nerot maga mellett akarta tudni, nem Narou mellett hátul, szóval ölbe kapva, Nero helyet cserélt velem. Hogy engem ki vonszolt hátra azt már nem tudom. Rayne meg az ölébe vette Mimozát, hogy mi elférjünk hátul. Na mindegy. Körülbelül reggel kilencre mindenki éber volt. És üde. Többé-kevésbé.

- Éhes vagyok – szólalt meg Nero.

- Lopod a törpe kurva szövegét? – nyújtózott ki a bátyám is, és megint formában volt.

- Nem – nézte le Neruci – Tényleg éhes vagyok.

- Én is – szólalt meg Mimi is.

- Ki gondolta volna – rázta meg a fejét Sasuke vezetés közben.

- Álljunk meg egy mekinél – hoztam fel én is az ötletet – Én is éhes vagyok.

- Na! – hangzott fel Narou – A hölgyek enni akarnak.

- Szopjál faszt, tesó – dőltem volna hátra morcosan, de mikor a hátamat érintette az ülés felordítottam. Kiröhögött. Nero pedig csak hátra nézve, tudakolódott, hogy jól vagyok-e. Nem voltam jól. És, hogy, hogy telt az út? Szokásosan. És nem, ne a megszokott nyugis szokásosra gondoljatok. Nem. A MI szokásosunkra. Azaz eltévedtünk.

- Faszom! – szorította idegesen a kormányt Sasuke.

- Ezt megcsináltad Matsuko, most hogy jutunk el oda? – kötött belé egyből a bátyám.

- KUSS!! Idegen ország, honnan tudjam, merre kell menni?! Ráadásul te mondtad, hogy kanyarodjak le az autópályáról!

- Ne fogd rám, hogy egy fasz vagy, és megint eltévedtünk!!

- Térkép? – hozta fel az ötletet Rayne.

- NEM!! – vágtuk rá egyszerre Matsuko, Narou és én. A térképpel sosem jártunk jól. Igazából mást sem csináltunk, csak körbe-körbementünk valami totál kihalt betonúton, semmi, de tényleg SEMMI civilizációval magunk körül.

- Hallgassunk zenét – nyúlt a műszerfalhoz Nero.

- NE!! – szólt rá egyből a bátyám, de Nero magasról leszarta, és ő akkor is bekapcsolta a zenét. Felcsendült Lady Gagatól a You and I.

- Mi bajod ezzel? Kurva jó – értetlenkedtem.

- Ez most tényleg jó – értett velem egyet Mimi is most kivételesen, mert neki elég különböző a zenei ízlése, de ez még neki is tetszett.

- Ezzel nekem sincs semmi bajom – fordult felén Crusader, aki egészen eddig csak az ablakon bámult ki, és a barátnője combját simogatta. Matsuko pedig csak vállat vont, ami nála egyet jelent a „Nekem oké”-val.

- Na látod! – vigyorgott diadalittasan Nero a bátyámra a visszapillantóból, aki csak durcásan, mint egy kisgyerek, elfordult.

- It's been two years since I let you go. I couldn't listen to a joke or Rock and Roll. Muscle cars drove a truck right through my heart – kezdte el Nero énekelni, majd mikor kellőképp belerázódott Mimi is beszállt. Sőt, még dőlöngéltek is. Egészen addig hallgattuk Gaga éneklését, amíg hirtelen, a rádió át nem váltott CSEH RÁDIÓRA. Vagy a jó anyám se tudja milyen nyelv volt ez.

- Mi a… - nézett értetlenül Sasuke a műszerfalra, és vadul nyomkodni kezdte, de minden adó szlovák, vagy cseh, vagy svéd vagy nem tudom mi a faszom volt – Ne hablatyoljál ribanc, mi a fasz van veled – kapcsolgatta ide-oda.

- Remek, valami elcseszett szlovák vagy cseh faluba kötöttünk ki! PEDIG NEM IS ABBA AZ ORSZÁGBAN VAGYUNK – kelt ki magából Rayne.

- Haver, ne idegesítsél fel, mert mindjárt kihajítom ezt a rádiót az ablakon, és ez a szlovák kurva majd ott annak a kibaszott fatönknek pofázhat, ott az út szélén!

Matsuko ott kapott végérvényesen vérszemet, mikor kis parasztgyerekek rohangáltak a kocsink előtt.

- Nyugodj meg Sasuke – fogta meg a vállát Nero – Ott egy néni, kérdezzük meg tőle, merre kell menni!

- Szerelmem… Édes kicsi Nerom… Szívem gyöngyházának egyetlen gyémántja – kezdte tetetett nyájassággal – Úgy nézek ki, mint aki tud csehül?! – tört ki végül.

- Előbb még szlovákot mondtál – szóltam bele.

- Leszarom! – rivallt rám, mire lejjebb csúsztam az ülésen.

- Bocsi.

- Nem is neked kell, majd én beszélek! – nézett elszántan rá Nero, és megállva az asszony mellett, lehúztuk az ablakot, és Nero próbált valamit spanyolul, görögül meg mit tudom én még hogyan mondogatni neki, de látszólag az asszonság nem ismerte a nyelvet. Ráadásul két foga volt, és mindkettő rohadt. Gusztusos. Végül mind a hatan összefogva, kézzel-lábbal, a térképpel, meg mindennel elkezdtünk mutogatni, hogy mit is keresünk. Végül eligazított minket, a jó irányba, és ha jól értettük invitálni akart minket egy kis ebédre, de inkább hárítottuk. Mondván majd máskor, mikor erre járunk. Soha se fogunk többet erre járni, és ebben meg is egyeztünk.

– Sasuke –

A vénasszony útbaigazítása annyit ért nekünk körülbelül, mint halottnak a csók. Ugyanis csak az történt, hogy visszakanyarodtunk az autópályára. Végül mikor már ESTE NYOLCAT mutatott az a szájba szexuált óra, megszavaztuk, hogy megállunk az egyik útmelletti panzióban estére, mert senki se vállalta el a hajnalban vezetést. Én sem fogom. Nincs azaz isten. Persze Silverman #1 már kezdett volna cuppogni, hogy de ő neeeem, meg hogy menjünk már továáább és, hogy ne húzzuk az időőőt, de mikor mondtam, hogy oké baszd meg, akkor vezess te, akkor már egyből semmi baja sem volt a panzióban éjszakázással. Nyomorék. Szóval meg is álltunk a Sunshine Sheep panziónál, aminek a lógóján egy bárány volt napszemüvegben a nap felé fordulva… Na, aki ezt a panziónevet meg a lógót kitalálta, az tuti felszippantott pár zacskó LSD-t.

Szépen, komótosan kiszálltunk, és beballagtunk a cuccainkkal. A pultos spiné eléggé nagyot nézett rajtunk. Hiszen ott álltunk eléggé átutazónak tűnve, hatan, mikor teltház volt. Végül kaptunk egy szobát, hála a három férfi (Narou, Én, Rayne) fenyegető nézésének, három, kétszemélyes ággyal, és egy fürdővel. Természetesen én Neroval aludtam, Rayne Mimivel, Narou meg Naokival. Ezen kivételesen nem vitáztunk, nem úgy mint a múltkor… Régi szép emlékek, volt ott minden, csótány, koszos fürdő… De a Bolbec gyilkos máig nincs meg. Ez most csak így eszembe jutott. Na mindegy. Valahogy most kurvára nem akartam ezzel foglalkozni. Mindannyian lepakoltunk a szobában, és elosztottuk a fürdési sorrendet. Nero fürdik először, mondván ő nem fürdik más után, aztán Rayne, mert ő is nagy kényesen megjegyezte, hogy nem, ő sem hajlandó más után fürdeni, ha két ember már előtte megy be, akkor ő inkább nem fürdik, utána következtem én, aztán Narou, Naoki, és végül Mimi, mert neki női gondjai voltak, és nem szerette volna, ha utána fürdenek. Amúgy a fürdés valahogy úgy festett, hogy mindenki. Egytől. Egyig. Kirohant legalább egyszer valamiért. Rayne a papucsáért, mert ő nem akart a zuhanyzóba mezítláb beszállni, mert kitudja milyen baktériumok, meg amőbák meg stb, Narou a samponjáért jött ki, Naoki a gumikacsáját adatta be Narouval magának, (?) mondván már a zuhi alatt áll, és nem akar kijönni vizesen, Mimi pedig a betétjéért rohant ki. Nero a tangáját hagyta kint, de azt, ahogy Narou csinálta később az öccsével, inkább én vittem be neki. Csak én indok nélkül. És, hogy miért hagytam ki magamat, a kirohanok sorából? Ezért:

- Köszi – nyúlt volna érte, (türcsiben volt) de én magasra feltartottam, hogy ne érjem fel, és úgy vigyorogtam le rá – Sasukeeee – nézett rám morcosan – Add ide!

Megráztam a fejem.

- Csak, ha cserébe adsz valamit. A törölköződet pl.

- Bunkó.

- Ez van – vontam vállat, mire ő vonakodva, pirulgatva leejtette magáról a textilt, én pedig alattomos mosolyra húztam a szám, és félredobva a bugyit, belöktem a zuhanyzóba, és lekapva magamról a nadrágot és a bokszert, beléptem mellé.

- Sa.. Sasuke – nézett félre.

- Nyugi, a többiek lent vannak, éppen a büfében vesznek valamit.

- Itt akkor sem! – nézett határozottan a szemeimbe, de nem volt túl hiteles az ajakharapás miatt.

- Nem? – emeltem meg a szemöldökeim.

- Nem.

- Másodszorra utasítasz el – emeltem meg két ujjam közé fogva az állát – Ezért ha hazaértünk akkorát kefélünk, hogy leszakad az ágy.

- Kivéve, ha megjön.

- A jó katona vérben is harcol – vigyorodtam el.

- Disznó! – lökött rajtam egyet. Ja, szóval nem volt szex, csak együtt fürödtünk. De ez az áldozat, minden pénzt megért, ugyanis láttam Nero, rákvörös arcát. Ja, az együtt zuhanyzás neki túl intim. Főleg, ha közben az ágyékodat a fenekének nyomod. Akkor valósággal lángol a feje. Na mindegy. Már lefürödtünk, és nagyban fetrengtünk az ágyon (Neronak szigorúan megparancsoltam, hogy ahogy megjönnek a többiek, takarózzon be legalább derékig, mert egy szál fekete, toppban volt, és valami kis alvós picsa nadrágban). Na jó, egyszer kitakarózott, mikor félrelökte Narout, mert be akarta kenni az öccse hátát estére, de Nero elmondása szerint, ő egy vadállat és nem ért hozzá, megcsinálta helyette. Végül szépen, sorjában mindenki lefürdött, és ágyba bújt. De nem aludtunk, mert lekapcsolva a villanyt, még TV-ztünk egy darabon, és végig kritizáltuk a Disney Channel műsorát. Csak csóri Nero védte azt az adót, még Naoki (az egyik legnőiesebb a csapatból) is leszólta a Violettát. Aztán szépen lassan a hölgyek (igen, Naoki is) elszenderegtek mellettünk. Mi meg, a férfiak, nem tudtunk aludni. Így végül kiültünk az erkélyre, elszívni egy cigarettát.

- Holnap már muszáj elmennünk a helyre, mert fater leszakítja a tojásaimat – fújta ki a füstöt Narou.

- Be ne szarjál az apucitól – gúnyolódtam, és én is rágyújtottam.

- Kuss Matsuko, vagy betömöm a szádat a pisztolyommal – morogta oda nekem válaszul Silverman #1.

- Mit ölitek egymást? A strandon tök jól elvoltatok – vigyorgott kajánul Rayne Erre csak egymásra néztünk Narouval, és szemet forgattunk.

- Nekem te vagy a BFF-em – fogtam meg Rayne vállát, elvékonyított hangon és pillogtam kettőt, mire lecsapta a kezem, és lekicsinylő fejjel rám nézett. Bocsánat Őfelsége – Na, viccen kívül. Tök sok minden köt össze a királyi fejeddel. A lányok, drog, pénz, meg már kiskorom óta boldogítasz – vigyorogtam és szívtam egyet a cigiből.

- Sajnos – forgatta meg a szemét, és folytatta - Hát figyelj, szerintem nem is vagyunk olyan rosszak. Mármint ha ügyintézésről van szó. Mármint én, te, Silverman egy és kettő. Hiszen eddig mindent megoldottunk nem?

- Ja. A navigálást kivéve – morgott az orra alatt Narou. Ezen felröhögtünk.

- Még az is lehet, hogy ti ketten, haverok lesztek – bökött felém, és Narou felé. Összenéztünk. - Pfff – fordultunk el egymástól egyszerre – Nem hiszem.

- Kááár – fújta ki a füstöt Rayne – Pedig azt hittem, végre feladhatom a villámhárítói melót.

- Az még messze van – veregettem meg a vállát együtt érzőn. Majd miután elszívtunk még két cigit, és a portás fejére hamuztunk, aztán lebuktunk, hogy ne vegyen észre minket, mind a hárman beandalogtunk a szobába, befeküdtünk a nőink mellé (na jó, nem basztatom tovább Naokit) és minket is elnyomott az álom.