CXXXI. Fejezet

– Rayne –

           

            Én nem húzom az időt azzal, hogy miután hazamentünk Mimoza cuccaival, utána megint rájött a hasfájás és ápolgatnom kellett meg előre kezdte a rutinjait, amiket leművelt mielőtt elmentünk hozzá. Így szinte éjfél utánig fent volt, aztán még éjjel kettőkor nyöszörgött és nem bírt aludni. Melege is volt, amitől maxra fel kellett kapcsoljam a klímát a szobámba. Aztán persze én már fél 4-kor fent is voltam talpon és bepakoltam (igen, én indulás előtt pakolok mindig, mert én megtehetem). Nekem egy kisebb táskába bele fért mindenem… Három törülköző (egy, amire a parton fekszek, egy az ottani fürdésre és egy arra a fürdésre, ha esetleg megszállunk valahol), fürdő gatya, a samponom, fogkefe, fogkrém, telefon töltő (hordozható is), váltó alsó gatya, zokni és váltó ing. Körülbelül ennyi. Aztán a pénztárcámat megtömtem KP-val meg ellenőriztem, hogy minden iratom, bankkártyám megvan-e, plusz az útlevelem is ugyebár. Végül gyorsan megfürödtem és felöltözve, útra készen, fél öt után keltegetni kezdtem Mimit, aki állandóan elhessegette a kezem, elfordult, rám mordult, hogy hagyjam már meg ilyenek… Aztán végül sikerült felráznom azzal, hogy a fejemmel a lába közé bújtam (nem érdekel, hogy mensizik). Miközben szenvedett ettől a traumától és elvonult fürdeni, ellenőriztem, hogy mindene megvan-e. Naptej, váltó bugyik, betét stb…

- Megvagytok, fiam? – kérdezte fater, amikor levánszorogtam a lépcsőn, mert, hogy Narou (tuti ő ül a volánnál) eszeveszetten dudálni kezdett (fél hatkor, reggel a csendes utcában..), hogy ők bizony már itt vannak. Kezemben Mimi és az én csomagjaink voltak. Mögöttem Mimi botorkált, álmosan törölgetve a szemeit. Olyan kis szépen volt most felöltözve. Felvett egy magasított derekú farmer rövidnadrágot, ami elment pár picsa nadrágnak is és egy fehér alapon, jégkrém mintás, kissé lenge trikót.

- Meg – adtam az egyszerű választ.

- Iratok?

- Farzseb és táska.

- Telefon?

- Zseb.

- Pénz?

- Pénztárca..

- Naptej?

- Táska.

- Törülközők?

- Minden megvan apa, ne tartsá’ fel, ha már egyszer nekünk kell menni – morogtam oda és az ajtóhoz léptem.

- Pulcsi a hűvös estére?

Letettem a cuccainkat.

- Mindjárt jövök – indultam vissza az emeletre két kibaszott pulcsiért. Gyorsan megfogtam a két kedvenc pulóverem (igen, az egyik Mimié lesz) és visszamentem. Mimi éppen anyától búcsúzkodott, és már a cipőjét is felvette. Én is magamra erőltettem a csukám, ám ekkor eszembe jutott, hogy a köcsög strandpapucsomat fent hagytam. Szóval megint mentem egy kört az emeletre és vissza. De végül ez után már csak sikerült behelyezni a valagamat a dobozos merci hátsó ülésére, miután persze bepakoltam a csomagtartóba.

- Ideje volt már – morgott Narou a volán mögül (mondtam).

- Szia Mimi – fordult hátra Naoki mosolyogva Mimihez – Szia Rayne – köszönt nekem is, de csak, mert már kezdtem rondán nézni.

- Szia – integetett Mimi (ő ült középen, én Naoki mögött), aztán felém fordult – Éhes vagyok!

- Szar ügy – indult el Narou az autóval.

- Majd megyünk a mekibe kajáért – simogattam meg a kicsikém fejét.

- Istenem – sóhajtott egyet Silverman #1.

Kb. tíz percen belül megérkeztünk a Matsuko lakhoz, ahol Narou szó szerint ráfeküdt a dudára.

- Muszáj?! – kérdeztem grimaszolva, mert geci hangos volt.

- Jha, had haragudjanak a szomszédok Matsukoékra, hogy korán reggel miattuk megy a dudálás az utcában – mondta gonoszan és egészen addig feküdt a mellkasával a köcsög kormányon, a dudát nyomva, amíg Nero ki nem jött az ajtón. Valami fehér topba volt meg egy zöld picsa nadrágba és fehér saruba.

- Muszáj így öltözködnie? – morgott Narou, végre elengedve a köcsög dudát. Köszönöm, Istenem!

- Valami nem oké – húzta a száját Mimi.

- Hogy érted? – kérdeztem, mire csak a kapu felé bökött, ahol Sasuke éppen Nero karját rángatta meg és elég eszelős volt a tekintete.

- Megint be kell verjem a képét? – kérdezte Narou sokat sejtetően.

- Remélem, hogy nem – masszíroztam meg az orrnyergem. Sasuke felnyitotta a csomagtartót. Vagy is csak fel akarta, de Narou gondolt egyet és szívózott vele, ezért blokkolta azt. Sasuke megunta a csomagtartó rángatását és előre ment.

- Beverjem a pofádat?! Kinyitod, vagy az öledben cipeled a cuccunkat?!

- Ejnye, de zabosak vagyunk korán reggel – csettintett egyet Narou – A xanaxodat bevetted?

- Narou nyisd már ki, különben megöllek! – szólt Nero hátulról.

- Öcsém, ezekkel szórakozni se lehet, mi van veletek?! – rázta meg a fejét Silverman #1 és volt oly kedves, hogy kikapcsolta a blokkolót, így be tudtak pakolni. Aztán nyílt Narou háta mögött az ajtó.

- Mimi, ülj az ölembe, had férjenek el – fogtam meg Mimi kezét.

- Nem kell, majd Nero ül az ölembe – ült be Sasuke elsőnek és Nero kissé szemet forgatva beszenvedte magát az ölébe.

- Mehetünk már? Még strandolni is akartok… - nézett a visszapillantóba Narou.

- Jha, első utad a mekibe vigyen – böktem oda neki.

- Úristen, táposak – rázta meg a fejét és kihajtott az utcából.

- Szia Nero – köszönt Naoki hátra fordulva Neronak is.

- Sziaa, Naokii – köszönt neki Nero mosolyogva. Sasura néztem, aki elég mérges fejet vágott. Valami nem oké vele, ez fix.

- Lehetett volna valami kevésbé cigányosabb autót választani – néztem körbe a kocsiban.

- Mi bajod vele? – kérdezte Narou az utat figyelve.

- Az, hogy fekete, mint a segged lyuka belülről és, ha ezzel nem fognak hatvanszor leigazoltatni, akkor egyszer se. Tuti lebukunk – nyugtáztam.

- Honnan veszed, hogy fekete vagyok belülről? – nézett rám sunyin a visszapillantóból.

- Rád kell nézni – néztem le és inkább kifele bámultam az ablakon.

Mikor a mekihez értünk, kinyitottam az ajtót az én részemről és udvariasan megkérdeztem, hogy kinek mi a fasz kell. Mimi természetesen jött velem és Nero is akart, de Sasuke visszarántotta, ezért harmadik személyként rászóltam Naroura, de ő nem akart tágítani a kormány mellől. Így előre nyúlva megböktem Naoki fejét, hogy jöjjön ő is. Mivel reggel hét óra is alig volt, ezért hála istennek kevesen voltak. De így csak McReggeli volt. Amiből felpakoltunk úgy ezer darabot. Vettem mindenféle toastot és mindenből vagy húszat. Én mondjuk annyira nem voltam éhes, de Mimi ennek a felét tutira bepusztítja egyedül is. Még jó, hogy jött Naoki, mert egyedül alig bírtam volna el (Mimi a nagy üveg kóláját szürcsölgette, így ránk hárult a feladat, hogy cipekedjünk. Miután Mimi és Naoki beültek a kocsiba, én egész egyszerűen Naoki ölébe zúdítottam az összes mekis zacskót, hogy majd adogassa mindenkinek azt, ami kell.

- Most már mehetünk? – kérdezte Narou a műszerfalon dobolva az ujjaival.

- Hova gondolsz? – röhögtem fel.

- Miva’? – fordult hátra értetlenül.

- Csak szendvicset vettünk… És nem véletlenül hozott Sasuke hűtő táskát…

- Mire gondolsz? – kérdezte feszülten összehúzva a szemeit.

- Arra, hogy venni kell piát – böktem ki.

- Gyere le jó isten, nem nyaralni megyünk!! – hajtott ki idegesen a meki parkolójából.

- Kiruccanni – javította ki Mimi.

- A lényeg az, hogy egy nap az út oda. És vissza fele még egy nap, mert másik ország… Szóval – vontam meg a vállam.

Így leparkoltunk az egyik supermarket előtt is, és most Sasuke, Nero, Mimi és Naoki ment be, mi meg Narouval a kocsiban maradtunk.

- Kapcsold már be a klímát – javasoltam. Puffogva, de megtette – Mi bajod van? – ráncoltam a homlokom.

- Mi lenne bazdmeg?! – csapkodott.

- Sasuke?

- És Neruci… - támaszkodott meg a kormányon.

- Túl éled – szartam le, mert igazából nem érdekel.

Vagy félóráig ott ültünk, mikor már menni akartam volna be, hogy na mi a picsa van. Végre jöttek egy halom zacskóval a kezükben.

- Csak piát vettek, mi? – mérgelődött Narou az orra alatt.

- Nem – szúrtam ki Mimi kezében a csokis jégkrémet és a snickers csokit is.

- Na most már mehetünk?! – kérdezte idegesen Narou a kormányt szorongatva, miután minden a helyére került. Egyébként vettek egy csomó sört, energia italt, üdítőket, vizet, szódat, csokikat, crossiantokat, gumicukrot, szopogatós cukrot, rágót, jégkrémeket, egy óriás dobozos fagyit (ehhez plusz kanalakat) meg chipset…

- Igen – jött a válasz mindenkitől.

- Na végre! – és ezzel irányt vettünk az autópálya felé.

– Nero –

           

            Az örömöm, miszerint újra Sasuval vagyok, nem tartott olyan sokáig. Majd meglátjátok, hogy miért. De folytassuk ott, ahol Rayne abbahagyta.

Ott ültünk a kocsiban, amiben ment a klíma és az összes ablak le volt engedve. Én félig Sasuke ölében ültem, félig nem. Mimi középen evett, mint egy gyilkoló gép, csak úgy pusztította el a jégkrémet meg utána a mekis kaját. Rayne eközben rágyújtott és magához ölelte.

- Most nee! – hajolt el Mimi morcosan. Így nem tud normálisan enni, igaza van. Miután én is kicsomagoltam egy jégkrémet, kicsit előre furakodtam, majd a két első ülés között, kicsit előre hajoltam.

- Kapcsold már be a rádiót! – mondtam az elől ülőknek. Naokinak sajna tele volt a keze, ezért Naroura vártam.

- Minek? – kérdezte udvariasan rám se nézve.

- Mert zenét akarok hallgatni és úgy jobb az út – közöltem a jégkrémet szopogatva és pechemre pont akkor nézett rám én meg rá. Egyből megfeszült és először a számra majd a szemembe nézett, utána az útra kapta a fejét és benyomta a rádiót. Amikor felcsendült a Billionaire, egy győzelmi vigyorra húztam a számat. Ez felérhet Narounak egy köszönömmel. Mert nem köszöntem meg.

- Ezért minimum egy szopás jár – közölte. Na itt Sasuke belerúgott az ülésébe engem meg durván hátra rántott vissza az ölébe.

- Levágjam a lábaidat?! – kiabálta hátra Narou.

- Ne rángass már! – vakartam le a hátamról a kezét. Olyan feszült leszek tőle, ha így ér hozzám.

- Ez jó ez a szám – mondta Naoki.

- Szerintem szar – mondta Mimi.

- Egyet kell értsek a törpe kurvával – mondta Narou.

- Kiheréllek – mondta Rayne.

- Egyet értek Rayneval – mondtam én.

- Apropó, hol hagytad a gyerekülést? – röhögött fel Narou, Mimire nézve a visszapillantóból. Egyedül, mert ezen senki se nevetett.

- Anyádban – jött a válasz Mimitől szúrósan és hozzá vágta a vezetőnkhöz a jégkrémes pálcikát.

- Rohadj meg – dobta ki az említett a mellette levő ablakon – Mi van Matsuko, mit duggosz?! Olyan kussba vagy! – szólt hátra neki, mire én is Sasu felé fordultam, aki morcosan meredt ki az ablakon. Reggel az volt a baja, hogy nem akarta, hogy picsa nadrágot meg toppot vegyek fel Narouék előtt. Meg a világ előtt. Én meg csak azért is. Két okból kifolyólag… Egy. Az elején semmi baja se volt az öltözékemmel. Kettő. Azt veszek fel, ami nekem jó és kényelmes.

- Ne csináld már – böktem meg óvatosan, suttogva, miközben még mindig a jégkrémemet szopogattam. Rám nézett és ugyanaz a reakció jött tőle is, mint Naroutól. A fülemhez hajolt.

- Nem akarsz mást szopogatni? – suttogta bele és megszorította finoman a combom.

- Nem – hőköltem hátra. Ez hülye. Inkább előre fordultam a társasághoz.

- Mikor érünk már oda? – kérdezte Mimi, amikor már durván dél fele járt az idő és az említett tengerpartot kerestük, hogy hogyan lehetne kocsival könnyedén megkeresni.

- Nem tudom Mimi, hiába kérdezed meg huszadjára is, nem fogom tudni! A nagy zseni, kressz bajnokon múlik! – bökött Rayne kissé ingerülten Narou felé.

- Na gyere kressz bajnok, azt vezessed te ezt a kamiont a sok mászkáló ember között!! – kontrázott. Hiába mentünk az úttesten, csak araszolni tudtunk, mert nagyon sok ember igyekezett gyalog le a partra.

- Inkább találj egy kurva utat – morogta Rayne.

- Ok – vetette oda neki Narou olyan Raynesan, ami őfelségének nem tetszett, ezért csak lenézte.

Aztán én okos voltam és szóltam Naokinak, hogy hajoljon ki az ablakon és kérdezzen meg valakit, aki útba tud igazítani. Egy vihorászó csitri csapat meg is tette, így közel húsz perc kacskaringózás és araszolgatás után végre kiszállhattunk a kocsiból.

- Mimivel elmegyünk felvenni a fürdőruhát, jó? – álltam meg Sasuke mellett, aki kiadogatta a strandos cuccainkat.

- Hol? – kérdezte.

- Ott – mutattam a parton felállított öltözők felé.

- Jó, addig mi lefoglalunk pár napágyat – csukta le majdnem a csomagtartót Narou fejére „véletlenül”. Szóval kézen fogtam Mimit és elsiettünk az említett öltözők felé és egybe bepréselve magunkat, elkezdtünk öltözködni. Vagy is ő csak a melltartóját cserélte le fürdő melltartóra (szegénynek pont most kellett megjönnie), én meg felvettem a fürdő ruhám, ami egy sima fehér felső részből és egy zöld alsó részből állt. Mimi fürdő felsője egy sima fekete alapon fehér pöttyös darab volt. Ám, amikor kiléptünk az öltözőből, Rayne állt ott. Már ő is átvette a fürdőgatyáját és megfogta Mimi kezét.

- Te meg? – kérdezte Mimi.

- Nélkülem eltévednél – mosolygott le rá. Ettől én is elmosolyodtam. Olyan kis aranyosak. Rayne végül levitt minket oda, ahol szalmából épített napernyők álltak és kibéreltek hat napágyat. Már leterítették a törülközőket és Narou éppen magát kente be. Mondanom se kell, hogy a közelünkben lévő kurvák mind olvadoztak Narou, Sasuke és persze Rayne látványától. Nagyon feszült lettem tőlük és ezt Mimi is észrevette. Megfogta a kezem.

- Nyugi – mosolygott fel rám. Lehajolva megöleltem és felajánlottam neki, ha bekeni a hátam, akkor én is az övét. Természetesen élt az ajánlattal.

Miután végeztünk, lesétáltam a vízhez, ami hangosan csapkodta a homokos partot. Bele álltam bokáig és örömmel észleltem, hogy nem hideg annyira, hanem pont jó.

- Király a víz! – szóltam hátra a többieknek. Sasuke éppen a telefonját nyomkodta (KIVEL? MIÉRT? MINEK?), Naoki lefeküdt, hogy na ő most napozik, Mimi meg bekente Rayne hátát, akinek le kellett ülnie a homokba. Narou meg…

- Akkor hajrá! – kezdett el rohanni felém.

- NE! – sikítottam fel, amikor felkapott és egész egyszerűen berohant velem – TEGYÉL LE!! – kapaszkodtam meg belé, de ő csak ment tovább, majd mikor elég mélynek érezte, bedobott a vízbe.