Sasuke ismét +18 !!
– Sasuke –
- Sa… Sasuke
eressz már el! Mégis mi ütött beléd?! – próbálta kiszabadítani magát a
szorításomból, de nagyot rántottam rajta.
- A kérdésemre válaszolj!!
- Ne… Nem fogok! – nézett
elszántan a szemeimbe, mire úgy, ahogy tegnap este csináltam, egy kezembe véve
az ő két csuklóját, a feje fölé szorítottam azokat, és a másik kezemmel az álla
alá nyúltam és kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen. Látni akarom az összes
reakcióját.
- Majd meglátjuk… - dobtam le
magamról a törölközőt.
- Mi… Mire készülsz?
És ezzel az ágyékomat, az övéhez
szorítottam. Az arca kipirult, összeszorította a szemét, és a mellkasa gyorsan
fel s le kezdett mozogni.
- Forró lettél – jegyeztem meg
alattomos vigyorral a képemen.
- S… Sasuke, e-elég – nyögött
szenvedve és próbálta elhúzni az ágyékát, de az enyém követte. Felnyögött.
- Szóval jó? Akarod?
- Sa.. Sasuke, kérlek… hagyd ezt
abba – nézett a szemembe, és az alsó ajkába harapott.
- Megveszel a faszomért, igaz? –
préseltem jobban hozzá, mire próbálta kirántani a fejét, de én szorosan
tartottam. Az arca a vörös színeiben pompázott, szemei csillogtak, és az alsó
ajkát rágcsálta – Kell még belőle? Szívesen adok még. Csak kérned kell.
Nem válaszolt, csak szorosan
összeszorította a szemeit.
- Részegen sokkal kezelhetőbb
voltál – jegyeztem meg, és már húztam volna el az ágyékomat tőle, mikor a
csípője egyszerűen csak követett. Először meglepődtem, majd egy „na mi van?”
féle álnok vigyor ült ki az arcomra. Még ő is megijedt ettől az ösztönszerű
cselekvéstől, és könnyezve lesütötte a szemét. Nekem pedig több se kellett
egész egyszerűen hasára fordítottam. Ijedten nyekkent egyet.
- Pucsíts be! – parancsoltam rá.
Nem csinált semmit. A fenekére csaptam egyet, mire felnyögött – Gyerünk!
Vonakodva megtette, én meg mögé
térdelve, szemügyre vettem azt a jó fenekét, és fél kézzel erősen a jobb
farpofájába markoltam, aztán lehajolva, egész egyszerűen beleharaptam.
Felsikkantott, és zihálni kezdett. Ekkor lejjebb kúsztam, és a punciját is
végignyaltam. Nyöszörgött és akaratlanul is jobban bepucsított, mint eddig. Én
pedig elégedett vigyorral nyugtáztam az akcióm eredményét, majd elhajolva a
mereven álló farkamat, a bejáratához illesztettem. Hátrapillantott rám. Megint
az a kéjes, kipirult arc, ahogy hátranéz rám. Beindulok tőle.
- Kell igaz? Üvölt az arcodról,
hogy még józanul is ugyanannyira akarod – és ezzel egy nagy lendülettel
behatoltam. Egy óriásit nyögött, én pedig a másik kezemmel a másik farpofájára
markoltam, és visszafogva a nyögést, úgy az alsó ajkamba haraptam, hogy a vérem
is kiserkent. Még mindig… olyan szűk.
Nyöszörögve, és nyögdösve az ágyneműbe fúrta az arcát, én pedig elkezdtem
előre-hátra mozogni.
- Sa…Sasukeeh! – nyögött egy
nagyot, mire előrenyúlva befogtam a száját, és a fülébe suttogtam.
- Ssssh. Lent még meghallják, és
akkor benyitnak. Te se szeretnéd, hogy a benyitás miatt, abbahagyjam igaz?
- Szóval jó a faszom, mi? –
néztem rá sunyi vigyorral, a menet után, és elnyomtam egy csikket a hamutartóban.
Háttal feküdt nekem, és összekuporodott. Nem tudtam eldönteni, hogy most
duzzog, vagy túlságosan zavarban érzi magát.
- Te hoztad ezt ki belőlem… -
motyogott. Elvigyorodtam.
- Én?
- Igen te… - mormolta, mire én
mögé kúszva, előre nyúltam, és a takarón keresztül megszorítottam neki OTT.
Felnyekergett.
- Ki tudja még ezt más is hozni
belőled?
Megrázta a fejét.
- Élvezed te a szexet nélkülem?
Ismételten megrázta a fejét.
- Akarsz valakit rajtam kívül?
- Nemh... Nem akarok…
Elvigyorodtam, és durván
elengedtem.
- Helyes válasz. Majd veszek
neked egy nyakörvet, lent a parton, vagy útközben.
- Mi? – fordult hirtelen felém,
értetlen ábrázattal az arcán.
- Nem hajítottalak ki a szobából,
nem veszed észre?
- Öhm… De.
- Ez azt jelenti, hogy újra a
tulajdonom vagy – ültem fel az ágyban.
- A tulajdonod? – pislogott
nagyokat.
- Igen. Azaz ismételten az enyém
vagy.
- A tied…?
- Igen. Újra az enyém. De csak az
enyém. Nem akarok több Silverman gecit látni a közeledben.
Valamifajta Stockholm
szindrómában szenvedhet a drágám, mert ezek után a nyakamba ugrott, és
átkarolva a nyakamat, ölelni kezdett. Nem esküdnék meg rá, hogy nem volt
könnyes a szeme.
- Hát te meg…? Mitől lettél ilyen
boldog?
- Újra a barátnőd vagyok… Attól!
Elvigyorodtam, és viszonoztam az
ölelését.
- De aztán ne kelljen
megharagudnom semmi miatt, mert akkor bajok lesznek – simogattam meg a hátát.
– Mimoza –
- Nem megyek
sehova – morogtam a párnába már sokadjára.
- Akkor, hogy akarsz holnap
elmenni, nyaralni??
- Sehogy.
- Ne csináld ezt Mimi. Női dolog,
ki kell bírnod…
Erre felültem, és idegesen
ránéztem. Amilyen lendülettel felültem, akkor lendülettel tükröződött ki az
arcára a rádöbbenés, hogy most rossz zsinórt vágott el, és a bomba robbanni
készül.
- Női dolog? Női dolog?!! –
csattantam fel – Akkor az meg férfi dolog, ha áll a farkad, menjél, verd ki a
WC-n, ha kanos vagy, ne a puncimnál kószáljál!
Megrökönyödve nézett rám.
- Ajjj – sóhajtottam kínlódva, és
a hasamhoz szorítva a kezem, magzatpózba vágtam magam – Ne haragudj, de nagyon
fáj…
- Hozzam a palackot? Szenvedve
felé fordultam, és bólintottam egyet. Ő pedig felállva, már el is tűnt a
szobából. Mikor legközelebb megjelent, már egy forró vizes palack volt a
kezében, valami vékony kis ronggyal körülcsavarva.
- Köszönöm – vettem el a kezéből,
és a méhemhez szorítottam azt. És hogy ez miért jó? Hát a melegtől kitágulnak
az ereim, és ellazulnak az izmaim. Azért. Összekuporodtam, és szenvedve
nyöszörögtem. És, hogy miket próbáltunk ki Rayneval, azért, hogy enyhüljön
annyira a fájdalmam, hogy el tudjak indulni? Szépen, felsorolom őket;
- Majoranna. Cordelia elővette a
majorannás masszázskrémjét, amit használni szokott ő is a mentsruációs
görcseire (Brad szokta bekenni neki a hasát, nekem Rayne kenegette. De nem volt
annyira feszültség oldó, mert közben végig a fenekemet markolászta……).
- Jógáztam. Igen. Jól
hallottátok, még jógázni is nekiálltam. Végeztem nyújtógyakorlatokat, fejen
álltam, már esküszöm mindent kipróbáltam, jó hogy nem szaltóztam.
- Gyógyfürdőt vettem! Szintén
Cordelia szponzorálásával beleültem az ő otthoni kis mini gyógyfürdőjébe (az ő
fürdőjükben van egy külön kád, ami gyógyvizet tölt a kör alakú, dzsakudzi szerű
kádba)
- Gyógyszert is vettem be.
Cordelia paracetamolt nyomott a kezembe.
- Lepihentem relaxálni. Ez se
igazán jött össze, mert közben Rayne valahogy nagyon utalgatott arra, hogy ő
bizony kanos. Engem meg nem érdekelt, hogy ő bizony kanos, és a relaxálásból az
lett, hogy nemes egyszerűséggel lerúgtam az ágyról.
- Végül rózsa teát is ittam.
14:55-kor múlt el teljesen a
fájdalom. Akkor viszont útra keltünk, a jó öreg házunkhoz. Fenébe. Egyre
kevesebbet vagyok otthon… Ez nem jó. Mi a jó anyám történt egy év alatt?! Eddig
megállás nélkül otthon voltam most meg… nem. Ezen sürgősen változtatni kell,
mert hiányzik az otthonom. És Joshua is. Akármekkora geci is volt. Hiszen
mégiscsak elvoltunk mi itt édes kettecskén nem? De. Hiányzanak a régi idők. Meg
kell beszélnem vele. Nagy elhatározással léptem be a házba, mondván; Én. Most.
Mindent. Lerendezek. A. Bátyámmal. De nem volt otthon. Értetlenül jártam körbe
a házat. Valószínűleg dolgozni van. Minden változatlanul állt, csak egy cetlit
találtam a hűtőre ragasztva. Elmosolyodtam. Tudja, hogy azt mindig kinyitom.
„Ne haragudj rám. Már megint kezet emeltem rád, minden jogod megvan rá,
hogy elhagyj engem, de maradj velem. Kérlek, ne hagyj el, jó? ”
Értetlenül meredtem a cetlire, és
rögtön ezután be is könnyeztem. Annyira szeretem… Annyira kimondhatatlanul, és
leírhatatlanul szeretem őt. A faszomért ekkora szar életű agresszív állat.
Elővettem a kis mackós tollamat, és a szövege alá írtam;
„Nincs azaz isten, hogy én elhagyjam a bátyám.”
Illetve egy külön kis virág alakú
cetlire,még felírtam neki mi a stájsz, és megígértem neki, hogy ahogy
visszajövünk, haza fogok végre jönni, és minden olyan lesz, mint azelőtt, és
hogy ne idegeskedjen semmi miatt, majd én vigyázok rá. És ezután felkaptam az
útlevelemet, az irataimat, pár ruhát és visszasiettem Raynehoz.
- Joshua? – nézett rám, feszülten
várakozva.
- Nem volt otthon – kúszott
akaratlanul is mosoly az arcomra, és beültem az anyósülésre.
– Narou –
Tudjátok…
Vannak azok a nők… Akik nyaralás előtt az egész házat felforgatják, és mindent
összeszednek, ami BIZTOSAN nem kell majd. Na ezt szorozzátok be százzal, és
megkapjátok az öcsémet.
- Még ez is kell… Meg az is! –
suhant el a hátam mögött a gyerek, miközben én felpakolt lábakkal,
félmeztelenül, a jobbomon egy ventillátorral (hiába van klíma, ez még akkor is
kell!) unottan néztem a TV-t. Meleg van. Kicseszett meleg van. A fivérem keze
amúgy tele volt pakolva gumikacsával (?), strandlabdával, pár törülközővel, fürdőnadrággal,
volt ott még homokozó készlet is esküszöm.
- Álljál már le kis buzeráns, még
csak holnap indulunk – raktam ki elé a lábam, azzal a szándékkal, hogy
elgáncsolom, mikor elgaloppozott előttem, de egyszerűen átugrotta azt.
- De hajnalban, én nem fogok
pakolni – dobálta bele a sporttáskába a cuccokat – Nero is jön, tök király nem?
Meg Mimi is… - rakta hozzá elmerengve, majd folytatta – Nagyon várom! Jóóó,
tudom, hogy ez nem nyaralás, de mégiscsak lemegyünk a partra! Geci régen voltam
ott, talán két éve? És Nero is ott lesz! – nézett rám csillogó szemmel, már
vagy kétszer elismételve, hogy Nero is ott lesz. Én pedig a galambom neve
hallatán, inkább tereltem a témát. Veszélyes vízre evezünk.
- Minek kell a gumikacsa? –
néztem hátra rá értetlenül összevont szemöldökkel, kacsusszal szemezgetve, aki
kikandikált a táskából.
- Bajod van a gumikacsámmal?
- Nekem? Semmi – vontam meg a
vállam.
- Te nem pakolsz? A te cuccodat
is összepakolhatom? – pörgött be teljesen. Ilyenkor kéne rájönnie a fáradtságnak,
nem akkor, amikor éppen szükség lenne rá… Hajj… Valaki lője le, vagy én fogom.
- A naptejedet legalább beraktad
a sok felesleges szar mellé?? – kiáltottam azért hátra neki, de ő már eltűnt az
emeleten. Unottan vállat vontam, és kapcsoltam egyet a TV-n. Biztos berakta…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése